NEM A SZAVAK, CSAK A TETTEK SZÁMITANAK!
NE ÁTKOZZAD A SÖTÉTSÉGET, HANEM GYUJTS GYERTYÁT!
NE CSAK OLVASSAD AZ HL FELHIVÁSAIT, DE VÉGY RÉSZT AKCIÓINKBAN!
FELIRATKOZÁS VAGY LEIRATKOZÁS:
Tisztelettel kérek mindenkit, hogy NE NÁLAM JELENTKEZZENEK, ha fel kivánnak iratkozni az HL cimlistájára. Nagyon kérem, hogy ezt mindenki maga intézze úgy, hogy rákattint a -re.
Amikor kinyilt a honlapunk, a lap bal oldalán lévõ ablakba beirja a saját villanypostai cimét és az ablak alatt rákattint a SUBSCRIBE gombra akkor, ha feliratkozni, vagy az UNSUBSRIBE gombra, akkor ha leiratkozni kiván, majd rákattint a SUBMIT (GO) szavakra.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
AKCIÓK (TENNIVALÓK):
1) TÁMOGASSUK ERDÉLY EGYHÁZI VEZETÖIT
2) TÁMOGASSUK A T/13726-as TÖRVÉNYJAVASLATOT
HÁTTÉRANYAG:
3) ÜZENET NAGY IMRE UNOKÁJÁNAK
4) SIMONYI ANDRÁS NAGYKÖVET ÚR ÜZENETE
5) VAN ÚJRA MAGYAR SZAMIZDAT
6) BÖS
7) FÉNYKÉP 1956-BÓL
8) SZAVAZATI JOGUNK CIVILIZÁLT GYAKORLÁSÁÉRT
9) ANGOLSZAKOS MAGYAR TANÁROK TOVÁBBKÉPZÉSÉRÖL
10) KÖNYVISMERTETÉS
11) KÉRÉS ZENTÁRÓL
12) LOBBI, ÖTÖDIK HADOSZLOP ÉS KÉT SZOMSZÉDOS ÁLLAM POLITIKÁJA
13) MAX TELEKI
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
1) TÁMOGASSUK ERDÉLY EGYHÁZI VEZETÖIT
(Szépen köszönjük Éltető Lajos tanár úrnak, hogy az alábbi nyilatkozatot leforditotta és kérjük az HL minden tagját, hogy az erdélyi egyházi vezetők nyilatkozatának az alábbi angol nyelvü forditását küldje el az általa olvasott angol nyelvü lap szerkesztöjének.)
PROTESTANT THOLOGICAL INSTITUTE
Film on Trianon: Statement of the Protestant Churches of Transylvania
The Protestant Theological Institute is a private, church related university, maintained not from state funds, but by the Reformed, the Unitarian and the Evangelical Lutheran churches, from voluntary contributions of their members. Accordingly, and by tradition, the curriculum pursued in the Institute and the religious, ethical, social and cultural education of candidates for the ministry is under the supervision of the four bishops of the three churches.
In the midst of the current January exam session, the work of the Institute has been seriously hampered by harassment aimed at its officers. Economic Police and criminal investigators sent by the Office of the Prosecutor have descended upon its halls, followed by an army of journalists and TV crews, which created an atmosphere of insecurity, tension and fear among the students reminiscent of the years of Communist dictatorship, when we were terrorized by the Securitate. We believe this situation is not good for anyone, least of all for a country preparing for membership in the European Union, a country whose leaders talk so much about respecting democratic rights of freedom, the equal rights of ethnic and religious groups, and the autonomy of the churches.
On January 7 we were pleased to host the presentation of director Gábor Koltay and historian Ernő Raffay, during which we viewed an abbreviated version of the fourteen-part documentary, Trianon. At the request of the Transylvanian Hungarian Youth group, who organized their tour, we put our auditorium at their disposal. We have allowed these accommodations to be used for cultural events regularly since 1990, because such presentations provide extra-curricular educational opportunities for our students. We do not, however, allow political parties to use our facilities.
Seeing the film, meeting its director and its historian author fit nicely into the series of presentations we have been sponsoring. In this we saw an opportunity for our students to become informed about a covered-up era of the recent historical past in an objective, scholarly manner, and to have a chance to discuss it openly and sincerely.
Because of the huge interest the Rector of our Institute promised the organizers that the facilities would again be at their disposal a week later, for a second presentation. Though permission was not withdrawn, the Transylvanian Hungarian Youth decided to cancel the event.
The state authorities, who had no knowledge of the content of the film, nor of the circumstances surrounding the organization of the presentation, subjected, after the event, the planners of the January 7 event and its hosts to official investigation, interrogation, and accusations of having broken various laws. W consider this as interference into the life of our churches, against which we protest in no uncertain terms.
Kolozsvár, January 19, 2005
Dr. László Tőkés, Bishop, Királyhágómellék Reformed Ecclesiastical District
Dr. Árpád Szabó, Bishop, Transylvanian Unitarian Church
Dr Géza Pap, Bishop, Transylvanian Reformed Ecclesiastical District
Dezső Adorjáni, Bishop, Evangelical-Lutheran Church of the Augsburg Confession
Dr. Tamás Juhász, Rector
Dr, Elek Rezi, Dean
Protestant Theological Institute
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
2) TÁMOGASSUK A T/13726-as TÖRVÉNYJAVASLATOT
(Aki egyetért a T/13726-as törvényjavaslattal azt kérjük, hogy Nagy Károly alábbi levelének mintájára támogassa azt.)
Koromi Attila
Fuggetlen Orszaggyulesi Kepviselo Urnak
attila.koromi@parlament.hu
Tisztelt Koromi Attila Kepviselo Ur!
Koszonettel megkaptuk kuldemenyet: a magyar allampolgarsagrol szolo T/13726 torvenyjavaslatat, amelyet 2005. januar 6-an nyujtott be Dr. Szili Katalinnak, az Orszaggyules elnokenek.
Szervezetunk szamos tagja erdekelt a magyar allampolgarsagot szabalyozo jelenlegi es a jovoben remelhetoleg modosulhato torvenyek ugyeiben. Koszonjuk minket is erinto kezdemenyezeset!
Javasoljuk, hogy inditvanyozzon olyan orszaggyulesi meghallgatas sorozatot (az Egyesult allamok Kongresszusa “hearing” mintajara), amelyek segitsegevel a Magyarorszagon kivul elo magyar nemzetreszek tombjei, szigetei es szorvanyai formalisan is eloterjeszthetik igenyeiket, tapasztalataikat, szaktanacsaikat, velemenyeiket a magyar allampolgarsaggal kapcsolatos temak multjarol, jelenerol es jovojerol a Magyar Orszaggyulesnek.
Orulnenk, ha javaslatunkat megvalosithatonak talalna, szivesen segitunk a meghallgatas sorozat megszervezeseben.
Szivelyes udvozlettel koszonti,
Nagy Karoly Ph.D.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
HÁTTÉRANYAG
3) ÜZENET NAGY IMRE UNOKÁJÁNAK
(Ezt az irást a Népszabadság c. lap szerkesztőjének, Vörös Károlynak küldtem el január 24-én, reagálva a lapban január 22-én megjelent vallomására Jánosi Katalinnak. Mivel a szerkesztöség válaszra sem méltatott, feltételezem, hogy az irás ott nem fog megjelenni. Ezért kérem, hogy aki tudja, juttassa azt el Jánosi Katalinnak.)
Nehezen indul ez az irás, nehezen, mert számomra még ma is idegen a Népszabadság, mint fórum az én irásom számára. Nékem ennek a lapnak az elődje utóljára 1956 október 23 estéjén volt a kezemben, miközben Nagy Irrére várakoztunk. Akkor is csak arra kellett ez a lap, hogy fáklyt gyujthassunk belőle az Országháza elötti elsötétült téren.
Nagy Imre unokájának, Jánosi Katalinnak megrázó sorai késztettek az irásra. Elképzeltem és bizony mellbe vágott, hogy mit is érezhetett egy a 4 éves kisleány, aki babázás helyett a napokig zokogó mama és a romániai katonák vérebei között ismerkedett meg az élettel, az emberrel, s bizony megértem, hogy ilyen gyerekkor után az önmagába való számüzetést, az egy életre szóló egyedüllétet választotta. Szeretném, ha minden kis magyar Katalin megértené, hogy édesapáikat úgy nevelték, hogy amiről sirás nélkül nem tudunk beszélni, arról hallgatni kell! Jánosi Ferenc, Katalin Édesapja is csak ennek a törvénynek engedelmeskedett, ezért hallgatott maga és apósa megkinzatásáról és arról, hogy belőlük a zsarolók „a vallomást” feleségeik és gyermekeik megölésével fenyegetve csikarták ki.
De mondanék valami mást is, valami olyant amit az 1956-ban még csak 4 éves kislányok nem láthattak, nem érthettek: Azt, hogy a Nagy Imrék, Jánosi Ferencek, Szabó bácsik és Angyal Pisták hősi kiállásukkal és az életük árán, de halálra sebezték a kommunizmus behemótját és ők azok akik elinditották a 20. század legfontosabb szellemi áramlatát: az emberiség közös harcát a szabadságért, minden ember szabadságáért!
35 Nap
Katalin Édesapjához hasonlóan, én sem beszéltem, – még a gyerekeimnek sem, – példáúl Marikáról, kinek életét a Móricz Zsigmond Körtér védelmekor oltotta ki egy szoviet páncélos. Marika, mielött elveszitette volna eszméletét, a száj fölé helyezett fülembe még ezt suttogta: „Öcsi, van egy kis cukor a zsebemben, vegyél!” Danner Jancsiról, – kinek életét megmenthettem volna, ha tudok lőni, de nem tudtam – róla sem tudtam mesélni gyerekeimnek. Jancsit magyar pufajkások géppisztolysorozata ölte meg a Mûegyetem fõkapujánál. Életemben először akkor érzékeltem, hogy mi is a halál, amikor az ő leesett cipöjét próbáltam a már merev lábára visszaerőszakolni, s persze nem ment. Barátaim voltak mindketten, mellettük álltam távozásuk perceiben és velem vannak ma is, emlékük rányomja bélyegét minden gondolatomra, de beszélni ma sem tudok róluk.
Amikor az ember karjai között meghal egy barátja, attól valahogy megváltozik. Én legalábbis 20 éves korom óta magamban hordozom Jancsi és Marika emlékét. Hordozom az emlékkel járó bûntudatot is, elvégre közös álmainkért õk az életüket adták, én meg a harcot túlélve elmenekültem. Nem panaszkodásként emlitem a büntudatot, nálam energiaforrás is az, hasznát veszem annak! Különösen azért veszem hasznát, mert optimizmussal vegyül. Ezt az optinizmusomat szeretném megosztani a magyar Katalinokkal, kik úgy érzik, hogy a pesszimizmus és önrombolás korát éli népünk, hogy képtelenek vagyunk erőt meriteni az 1956-os hösi napok emlékeibõl, képtelenek vagyunk rendezni végre közös dolgainkat. Szerintem nem igy van!
Én 1956-ban úgy ettem a vadidegenek asztalánál, úgy aludtam az idegenek ágyában, hogy közben, a zsebemben lapuló 20 forintomat soha senki el nem fogadta! Én azzal a 20-assal a zsebemben léptem át az osztrák határt, mert tõlem a szabadságharc 35 napja alatt soha, senki pénzt el nem fogadott! A mi hazánk minden magyar asztalánál elég volt fizetségnek a nemzetör karszalagom! Ez a nemzetiszinü karszalag engem családtaggá tett egy nemzet minden otthonában.
Engem ennek a 35 napnak az emléke azért tett egy életre optimistává, mert megmutatta, hogy milyen bátor, áldozatkész és hazaszerető tud lenni az átlagos magyar ember. Micsoda kitünő nyersanyaga, téglája képes lenni az átlag ember egy egészséges lelkü társadatomnak akkor, amikor hisz a vezetőiben és a célban melyért a nemzet harcol. Én ma is, – december 5 után is – optimista vagyok, mert tudom hogy a Jancsiknak, a Marikáknak és a félévszázad elötti házigazdáimnak vére nem válhatott vizzé fiaikban és unokáikban! Tudom, hogy gyógyitható az a lelki rombolás ami az én hazámban végbement. Tudom, hogy hiába próbálták meg fiainkból és unokáinkból kiölni a közösségi tudatot, önbecsülést és hazaszeretetet, mert a Jánosi Katalinok és Kopácsi Jutkák vallomásai nem engedik, nem engedhetik, hogy azt megtegyék!
Igen, egyenlöre még nem csak 56 szelleme hiányzik tankönyveinkbõl, de hiányoznak a Bibó Istvánok és Deák Ferencek útmutatásai, tanitásai is. Tudom, hogy egyenlöre még nem zártuk le a multat, nem volt még igazi rendszerváltás, de tudom azt is hogy Róma sem három nap alatt épült és hogy Amerika sem követte mindig Kennedy elnök bölcs tanácsát: „Ne azt kérdezzed, hogy mit kaphatsz nemzetedtől, hanem azt, hogy mit adhatsz a hazádnak!” Én hiszem, hogy a mai magyarság is képes lesz lezárni a multat, képes lesz rendezni és begyógyitani a kommunista mult ejtette lelki sebeket, elvégre apái ennél sokkal többre is képesek voltak.
Az Irószövetségi Ládák Emléke
Vajjon hány nemzet mondhatja el magárról, hogy fővárosa utcáin őrizetlen halmokban állt az irószövetségi gyüjtőládákban a papirpénz? Vajjon van még egy városa a világnak, ahol ez elképzelhetö? Van egy város ahol előfordult, hogy a koporsó árát úgy számolhatta ki magának az özvegy, hogy nem állt mellette ellenőr, hogy miközben ő kiszedegette a ládából azt a 600 vagy 800 forintot, közben, mint ősszel a falevelek úgy hullottak a ládába az adakozók bankói? Nem, ezt csak Budapest népe, ezt csak a Jánosi Katalinok mondhatják el apáik fövárosáról!
Ugyanakkor igenis szükség van a megbékélésre! Szükség van arra, hogy a romániai és recski raboknak és rabtartóknak, a Terror Háza kinzottainak és kinzóinak az unokái végre békében és a multat maguk megett hagyva együtt épithessék a szebb magyar jövöt. Oka van a Jánosi Katalinoknak az optimizmusra, mert ehhez a megbékéléshez nem kell sok, de ami kell, az viszont elengedhetetlen! Ahhoz, hogy a társadalom, a rabtartóknak meg a néhai pufajkásoknak megbocsájthasson, ahhoz nem kell bosszú, nem kell Nürnberg vagy akasztás, ahhoz csak az kell, hogy ők bocsánatot kérjenek népüktől. Ez viszont elengedhetetlen!
Amikor 1990-ben a Magyarországi Zöld Párt képviselőjelöltként elinditott engem Horn Gyula ellen, akkor összefutottan vele Somogyban, Nagyatádon. Ő a kézét nyujtotta és én nem voltam képes abba belenyúlni. Láttam a szemén, hogy rosszúl esik neki, de azt nem láttam, hogy értené is, hogy mivel tartozik, nem nekem, de egész népének! Mert aki nem kér bocsánatot, aki nem vallja be, hogy bűnt követett el, aki a pufajkások tetteit mentegeti, aki a Danner Jancsik meggyilkolását mint „eseményeket” szeretné besöpörni a történelem szőnyege alá, annak nem lehet megbocsájtani!
A másik lépés ami elengedhetetlen és amit szomszédaink közül többen már megtettek, az a titkosrendörségi jelentések nyilvánosságrahozatala, mert egy egészséges társadalomnak ismernie kell a multját! Csak a multját ismerve, azt elfogadva tud egy társadalom a jövöjére koncentrálni! Mindenkinek tudnia kell azt is, hogy ki volt a besúgó a házban, azt is, hogy kiröl, kinek és mit jelentett a besugó, de tudnia kell azt is, hogy a besugó tetteiért sem a pártja, sem vallása, származása, gyereke, vagy unokája nem felelösek! Azért egyedül csak ö maga felel! A társadalom egészének tudnia kell, hogy a besúgás vagy a hazaárulás nem jobb vagy baloldali tettek, nem konzervativ vagy szabadelvü tettek, azok egyszerüen csak bűnök, melyekért egyének felelősek.
Én hiszek abban, hogy a magyar nép kigyógyul a kommunizmus lelki fertőzéséből, lezárja a multat, felszámolja az egymásramutogató testvérharcot, a nemzeti összefogást megbénitó pártoskodást. Amikor megtörtént majd ez a valódi rendszerváltás, amikor kiderült, hogy minden pártban meghúzódtak néhai besúgók és pufajkások, akkor megérti majd a társadalom azt is, hogy valaki nem attól lesz hazaáruló, mert konzervativ, vagy szabadelvü, hanem attól, hogy szemét ember, s akkor majd, a Jánosi Ferencek személyeiben lesznek újra példaképei a magyar ifjuságnak.
Betört Ablakú Kirakatok
Gondoljunk csak az érintetlen árukra a forradalmi harcoktól betört ablakú boltok kirakataiban. Hát nem hihetetlen, hogy azokban a napokban nem akadt senki akinek a potya zsákmány fontosabb lett volna, mint a forradalom tisztasága? Hát nem hihetetlen, hogy elsötétedhettek a város utcái és mégis, amikor másnap újra felkelt a nap, az áruk még mindig érintetlenül ott álltak a polcokon. Hát van még egy népe a világnak, mely ekkora egységre, ekkora önfegyelemre lenne képes? Vagy gondoljunk a falusi kocsikra, melyekrőől a gazdák ingyen osztották az élelmet a harcoló főváros utcáin. Hát, ha apái ilyenek tudtak lenni, akkor a mai magyar társadalom miért ne lenne képes összefogni és begyógyitani a huszadik század ejtette lelki sebeket?
Hát persze hogy képes! Elvégre a Magyar Szabadságharc szelleme sem aludt ki az 56-os hősi napok elmultával. Élt az példáúl 1958. június 16-án is, amikor New Yorkban megtudtuk, hogy Kádárék meggyilkolták Jánosi Katalin nagypapáját, Maléter Pált, Gimes Miklóst, Losonczy Gézát, Szilágyi Józsefet és a Szabó bácsik után már készülnek az Angyal Pisták és Mansfeld Péterek meggyilkolására is. Erre a gaztettre válaszul próbáltuk meg elfoglalni a New York-i szovjet ENSZ konzulátust a Park Avenue-n és ott felállítani a Szabad Magyar Kormány képviseletét. Ennek a képviseleti testületnek lett volna, a valódi munkásvezér, Kéthly Anna a vezetője, aki akkor a Nagy Imre kormány egyetlen szabad földön élő tagja volt. A New York-i rendőrség megakadályozta tervünk kivitelezését, és én e miatt börtönbe kerültem.
(Itt közölhetnék a mellékelt korabeli fényképet a letartóztatásomról)
A Jánosi Katalinoknak és a felnövőben lévő magyar ifjuságnak tudnia kell, hogy abban a 10 személyes börtöncellában ott volt velem Péter bátyámon kivül példáúl Lovas Gyurka is. Ő Nagy Imréék meggyilkoltatásának hirére megmászta az ENSZ épülete elött a zászlórudat melyen a gyilkosok zászlaja lobogott, s csupasz kézzel leszakitva azt zuhant le a több emelet magasról a betonra. De ott volt velem a börtöncellában Tóth Csanád is, akinek édesapját azért akasztották fel, mert riporterként ki merte kutatni és le merte irni, hogy Mindszenty Józsefből a vallatói miként is csikarták ki a vallomását, – mert kedves Katalinnak, mindenkit(!) vallomásra lehet birni! Később különben Csanádból az Egyesült Államok államtitkára lett és 1978-ban, Cyrus Vance külügyminiszterrel, ő vitte haza a Szent Koronát.
(Ide tenném a mellékelt korabeli fényképet)
A Jánosi Katalinoknak talán azt is tudnia kellene, hogy nem csak a nagyapjával egyidőben felakasztott Angyal Pista volt zsidó, de szidó volt az a Recsket megjárt Fábián Béla bácsi is, aki abban az időben a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének elnökeként, minket a new yorki börtönből kiváltott. Azért helyes ezt kihangsúlyozni, mert a kommunisták burkoltan szitották az antiszemitizmust. Azért adták a hatalmat a Rákosi Mátyások és Péter Gáborok kezébe, hogy a nép a bünökért ne öket, hanem a „zsidókat” hibáztassa. Ők abból sem csináltak titkot, hogy sok volt a „zsidó ÁVHs” Recsken. Arról viszont mélyen hallgattak, hogy a recski rabok között is sok volt a zsidó származású magyar! Arról sem esett szó a pártlapokban, hogy a Tüzoltó utcai szabadságharcosok hös parancsnoka, az Auswitzot túlélö Angyal István, akit a forradalom bukása után Kádárék pufajkásai felakasztottak, ő is is zsidó volt.
A Jövő
Én optimizmussal nézek a jövöbe, elvégre ma már szabad az ország, ma már a Jánosi Katalinok és gyermekeik már a Népszabadságban olvashatják ezt az irást. Ma már csak önmagunkkal kell megküzdenünk ahhoz, hogy lelkileg is meggyógyuljon a magyarság. Ehhez pedig csak az kell, hogy felhagyjunk az önrombolással, testvérharccal és a tehetségünket arra használjuk, amire ezer évig használtuk: Középeurópa vezetésére.
Én tudom, hogy erre képes az a magyar nép, – melynek fiai nem csak a kommunizmust sebezték halálra, de megismertették az emberiséget az atomerövel és a számitógéppel is. Én tudom, hogy e nép képes lesz végre arra is, hogy összefogjon és törődjön nemzete jövöjével. Én tudom, hogy a Jánosi Katalinok társadalma képes erre, elvégre apáik és nagyapáik ennél sokkal többre is képesek voltak. Én tudom, hogy a magyar történelem perspektivájából nézve, ez az elmult 15 év csak egy jelentéktelen kis zökkenö a magyarság életútján. Mi ez a 15 év a Mohi Pusztai vereséghez? Mohácshoz vagy 1848-hoz? A magyarság hatalmas életrejét mi sem bizonyitja jobban mint az, hogy nem csak kiheverte a tatárt, törököt, osztrákot, de Mohi Pusztát IV Béla, 48-at pedig Deák Ferenc követte.
Én nem csak hiszem, de tudom is, hogy amikor tudatunk már megemésztette a huszadik század tragédiáit, amikor már beforrottak a kommunizmus és fasizmus ejtette lelki sebeink, tehát amikor a nemzet már megbékélt önmagával és újra egységbe forrott a fizikailag és lelkileg is szétszakitott nemzet, akkor majd mi is követjük a IV Bélák és Deák Ferencek példáját és újra nagyot alkotunk. Nem kell ehhez sok, csak annyi, hogy mi magunk elhiggyük, hogy unokáink jövője rajtunk múlik és hogy most már tényleg miénk az ország! Ezért kell odafigyelni a Jánosi Katalionk vallomásaira is, ezért kell résztvenni a szavazásokon is, és persze ezért kell a nemzet vezetésére bölcs türelemmel kiválasztani a 21. század Deák Ferencét.
Lipták Béla, mérnök, iró, 56-os emigráns
xxxxxxxxxx
PS: Köszönet Dr. Nagy Károlynak a Mészáros Márta filmjével kapcsolatos alábbi korrekciójáért:
Nagy Imre végső üzenetébe Mészáros Márta "Temetetlen Halott" c. filmje kihagyta a NAGYBETÜVEL irottakat és beletüzte abba a ( )-ben irt és Nagy Imre által soha nem mondott mondatot: "Engedje meg az igen tisztelt Népbirósági Tanács, hogy pár szóval indokoljam kegyelmi kéréssel kapcsolatos álláspontomat. A halálos itéletet, amelyet rám az igen tisztelt Népbirósági Tanács kirótt, én a magam részéröl igazságtalannak tartom, indoklását nem tartom megalapozottnak, bár tudom azt, hogy fellebbezésnek helye nincs, elfogadni nem tudom. Egyetlen vigaszom ebben a helyzetben az a meggyözödésem, hogy elöbb vagy utóbb a magyar nép ÉS A NEMZETKÖZI MUNKÁSOSZTÁLY majd felment azok alól a súlyos vádak alól, amelyeknek súlyát most nekem kell viselnem, amelyet nekem vállalnom kell. Úgy érzem, eljön az idö, amikor ezekben a kérdésekben nyugodtabb légkörben, világosabb látókörrel, a tények jobb ismerete alapján igazságot lehetne szolgáltatni az én ügyemben is. Úgy érzem súlyos tévedés, birósági tévedés áldozata vagyok. KEGYELMET NEM KÉREK." (Mindazok után amit önök ebböl az eszméböl csináltak, annak számomra már nincs értelme.)
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
4) SIMONYI ANDRÁS NAGYKÖVET ÚR ÜZENETÉRÖL
Stamford, 2005 január 27
Bácsi-Nagy András
Amerikai Magyar Követség Sajtóattaséja
Tisztelt Bácsi-Nagy András,
Családommal jót kacagtunk Sárközi nagykövet úrnak Ön által közvetitett üzenetén, mert az amerikai szokások szerint a harmadik személyekkel való üzengetés ezen a tájon nem a fontos ember elfoglaltságának, hanem a gyerekszoba hiányának a jele..
A két s-betüs név (Sárközi-Simonyi) összekeverését illető korrekciómat már elküldtem a Magyar Nemzetnek és persze tájékoztattam őket arról is, hogy cikkemnek minden más, a magyar külképviseletek tevékenységére vonatkozó állitását fenntartom. Ezért továbbra is támogatom Magyar Kálmánnak, a magyar külügyminiszterhez intézett és a nagykövet úr visszahivására irányuló kérését, javaslatát.
Mint cikkemben megirtam, nekem úgy tünik, hogy a magyar külképviselet belpolitikai pártérdekeket szolgál, nem képviseli-e népem érdekeit, nem támogatja-e a Magyar Lobbit, a kettős állampolgárságot, az amerikai magyarságnak titkos választással való politikai erővé formálását, elszakitott nemzettársaink autonómiáját, a Magyar Kultur Központot, a követ úr nem jár-e a Magyar Házainkba, templomainkba, iskoláinkba vagy cserkészcsapatainkhoz, az amerikai média nyilvánossága elött nem tiltakozik a magyar kisebbségeket érő atrocitások ellen, etc.
Végül megkérem Önt, mint a követség sajtóatasétját, hogy lobbink mellékelt és az erdélyi egyházi vezetőknek a romániai média-cenzúra ellen tiltakozó nyilatkozatát, legyen kedves a középeurópával foglalkozó riportereknek és szerkesztőknek megküldeni. Amennyiben erre Simonyi nagykövet úr nem adna Önnek engedélyt, úgy megkérem, hogy ezen riporterek és szerkesztők neveit és cimeit nekem küldje el, hogy én a lobbink nevében továbbithassam nékik a nyilatkozatot.
Tisztelettel,
Lipták Béla
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
PROTESTANT THOLOGICAL INSTITUTE
Film on Trianon: Statement of the Protestant Churches of Transylvania
The Protestant Theological Institute is a private, church related university, maintained not from state funds, but by the Reformed, the Unitarian and the Evangelical Lutheran churches, from voluntary contributions of their members. Accordingly, and by tradition, the curriculum pursued in the Institute and the religious, ethical, social and cultural education of candidates for the ministry is under the supervision of the four bishops of the three churches.
In the midst of the current January exam session, the work of the Institute has been seriously hampered by harassment aimed at its officers. Economic Police and criminal investigators sent by the Office of the Prosecutor have descended upon its halls, followed by an army of journalists and TV crews, which created an atmosphere of insecurity, tension and fear among the students reminiscent of the years of Communist dictatorship, when we were terrorized by the Securitate. We believe this situation is not good for anyone, least of all for a country preparing for membership in the European Union, a country whose leaders talk so much about respecting democratic rights of freedom, the equal rights of ethnic and religious groups, and the autonomy of the churches.
On January 7 we were pleased to host the presentation of director Gábor Koltay and historian Ernő Raffay, during which we viewed an abbreviated version of the fourteen-part documentary, Trianon. At the request of the Transylvanian Hungarian Youth group, who organized their tour, we put our auditorium at their disposal. We have allowed these accommodations to be used for cultural events regularly since 1990, because such presentations provide extra-curricular educational opportunities for our students. We do not, however, allow political parties to use our facilities.
Seeing the film, meeting its director and its historian author fit nicely into the series of presentations we have been sponsoring. In this we saw an opportunity for our students to become informed about a covered-up era of the recent historical past in an objective, scholarly manner, and to have a chance to discuss it openly and sincerely.
Because of the huge interest the Rector of our Institute promised the organizers that the facilities would again be at their disposal a week later, for a second presentation. Though permission was not withdrawn, the Transylvanian Hungarian Youth decided to cancel the event.
The state authorities, who had no knowledge of the content of the film, nor of the circumstances surrounding the organization of the presentation, subjected, after the event, the planners of the January 7 event and its hosts to official investigation, interrogation, and accusations of having broken various laws. W consider this as interference into the life of our churches, against which we protest in no uncertain terms.
Kolozsvár, January 19, 2005
Dr. László Tőkés, Bishop, Királyhágómellék Reformed Ecclesiastical District
Dr. Árpád Szabó, Bishop, Transylvanian Unitarian Church
Dr Géza Pap, Bishop, Transylvanian Reformed Ecclesiastical District
Dezső Adorjáni, Bishop, Evangelical-Lutheran Church of the Augsburg Confession
Dr. Tamás Juhász, Rector
Dr, Elek Rezi, Dean
Protestant Theological Institute
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
5) VAN ÚJRA MAGYAR SZAMIZDAT
(Akit érdekel, kattintson az alábbi honlap cimére):
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
6) BÖS
(A második hágai kört követelö és az Alkotmánybiróság által 988e-2000 sorszámmal elfogadott perünket a "független" biróság a mai napig nem tüzte napirendre és a Parshall csatornára alapozott, az amerikai sajtóban már ismertetett Kiegyezési Tervünket a Magyar Szemlén kivül egyetlen más magyar lap nem ismertette.)
Még nem lesz Bős-találkozó
Dominik Kocinger nyilatkozik lapunknak
Szilvássy József pozsonyi tudósítónk, 2005. január 27. 01:00
Nem tartja elfogadhatónak magyar partnere javaslatát Dominik Kocinger szlovák dunai kormánybiztos. Erdey György februárt jelölte meg a bõsi vízi erõmûvel kapcsolatos tárgyalások lehetséges folytatására. Pozsonyi kollégája lapunknak adott nyilatkozatában a magyar felet hibáztatja a tárgyalások eddigi vontatott menetéért.
A két ország uniós tagsága sem mozgatta meg a bősi vízi erőmű körülötti állóvizeket. Miért?
– Azért, mert ahány kormányváltás volt Magyarországon, annyiszor cserélődött budapesti partnerem. Ugyanakkor mindegyik kabinet azt hangoztatta, hogy Bős-Nagymaros ügye immár nem politikai, hanem szakmai probléma. A valóság azonban meglátásunk szerint az, hogy mindmáig a magyar kormány dönt szakmai kérdésekben is.
Értesüléseink szerint január közepén kapták meg a magyar félnek a további tárgyalásokat kezdeményező javaslatát. Februári találkozót indítványoznak. Elfogadják ezt az ajánlatot?
– Erdey György kormánymegbízott angol nyelvű levelét és a többi dokumentumot január 17-én kaptam meg. Ezekkel az anyagokkal válaszoltak magyarországi partnereink a pozsonyi külügyminisztérium 2003. augusztus 27-én kelt jegyzékére. Azóta ugyebár tizenhét hónap telt el, s ezalatt többszöri érdeklődésünkre türelmet kértek tőlünk. Remélem, a magyar fél is hasonló megértéssel viseltetik addig, ameddig áttanulmányozzuk a megküldött dokumentumokat. Egyébként a javasolt februári időpontot nem tartom sem megszokottnak, sem etikusnak, hiszen alig maradna néhány napunk a felkészülésre. Ilyesféle lépésekkel nem lenne szabad eltussolni, hogy valójában melyik fél akadályozza a tárgyalásokat. Egyetlen példát említek csak. 2002 májusától 2004 áprilisáig nem volt partnerem. Ilyen sokáig halogatták Budapesten az új kormánymegbízott kinevezését.
Talán mégis előre kellene tekinteni, hiszen a magyar kormány már jóváhagyta új tárgyalási stratégiáját, amelynek lényeges elemeit önökkel is ismertették. Budapest a hágai Nemzetközi Bíróság ítéletéből kiindulva az eredeti terv szerinti alsó vízlépcső megépítését elvetettnek tekinti, a dunacsúni létesítmény fennmaradását viszont nem ellenzi. A szükséges műszaki megoldásoknak a lehető legkisebb természeti beavatkozással kell járniuk. Miként fogadták ezeket az elképzeléseket?
– Ezeket a javaslatokat most fordíttatjuk, mivel a szlovák kormány valamenynyi tagja – beleértve a szakértőket is – nem tud magyarul. Majd csak ezután tudjuk alaposan elemezni a budapesti koncepciót. Kormánymegbízottként szakmai kérdések megvitatására van felhatalmazásom, politikai döntésekre viszont nincs. Hadd emlékeztessek arra, hogy már öt hónappal a hágai döntés után megszületett a kormányközi keretegyezmény. Tudjuk, mi történt azután, s azokkal, akik akkor tárgyalópartnereink voltak.
Akkor hát Pozsony szerint mikor folytatódhatnak a tárgyalások?
– Erdeynek rövidesen levélben válaszolok, amelyben javaslatot teszek a tárgyalások felgyorsításának, a hágai döntés végrehajtásának egyszerű és célravezető módjára. Erről az indítványról megfelelő időben tájékoztatom a Népszabadságot.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
7) FÉNYKÉP 1956-BÓL
Subject: The Hungarian Revloution
Date: 1/23/05 4:53:19 PM Eastern Standard Time
From: marosvari@msn.com
Im searching for a very specific photograph and wonder if you've ever seen it. The photo was of a young man and woman on a motorcycle intersecting Parliament Blvd. as the tanks were coming down the boulevard.
The young woman on the motorcycle is my husband's sister. He had the magazine years ago and lost it. He was 14 at the time of the revolution, spent 2 years in Austria and we now reside in Idaho. I'd love to find the photo as a gift to him.
I wish I could be more specific but I don't even know the magazine or date. He always remembered it as being a Life magazine article with a skull and crossbones on the cover.
Hope this helps and I hope you can help me.
Eva Marosvari
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
8) SZAVAZATI JOGUNK CIVILIZÁLT GYAKORLÁSÁÉRT
Kedves Béla, a mi körülményeink a szavazójogot illetoen a következok:
Magyar Kálmán, Magyar Judit
1. 1991 óta van ingatlanunk, saját lakásunk Budapesten.
2. Magyar útlevelünk van.
3. Személyazonositó kártyánk van, amelyben a budapesti lakcimünk mint tartózkodási hely van feltüntetve, nem mint állandó lakhely. Annak ellenére állitották igy ki a kártyát, hogy a kérelemben állandó lakhelynek irtuk be a budapesti cimünket.
4. Egy-egy évbol átlagosan 4 hónapot töltünk Magyarországon.
5. 1992 óta saját cégünk van, 15 magyar állampolgárnak adunk kenyeret, ill.
fizetést. A cég kb.2 mill. dollár forgalmat bonyolit, úgyhogy a magyar állam
sem panaszkodhat, hogy nem jut elég adóbefizetéshez tolünk.
6. Az áfá-n kivül 11-12 különféle adót fizet a cégünk.
7. Mindkettonknek van APEH kártyája is.
8. Tavaly még az autóparkoló matricát is csak fellebbezésre adta meg az önkormányzat.
A XI. kerületben lakunk, egyébként én ide is születtem, itt nottem fel.
A XI. kerületi önkormányzatnál többször futottunk neki a szavazójogi kérelemre.
Egyszer azt mondták, hogy már késo a jelentkezés, néhány nappal volt a 2002-es szavazás második fordulója elott.
2004. tavaszán fordultam ismét az önkormányzathoz, ahol a lakcimkártyámon szereplo adat miatt, hogy a budapesti lakcim csak tartózkodási hely, ismét elutasitottak. Illetve közölték, hogy ha kitöltünk egy hazatelepedési szándéknyilatkozatot, akkor kivitelezheto.
Tehát ez a mi helyzetünk. Több itteni ismerosnek van szavazójoga, szavaztak is, mint pl. Te, Kovács Ákosék a követségen, mások, mint Felsovállyi Ákosék Magyarországon voltak és ott tették meg.
Ha sok ilyen példát össze lehet hozni az érintettek beleegyezésével, akkor azok, akiket elvileg elutasitanak, de gyakorlatilag jogosultak lennének, megkaphatnák a szavazójogot. Remélem a helyzet nem pont ellenkezo, hogy sokan csak véletlenül, a helyi megitésés alapján kapták meg és akkor visszaüthet azok számára, akiknek már megvan.
Kérlek, hogy tarts informálva az ügy alakulását illetoen és hogy hogyan segithetünk.
Üdvözlettel
Magyar Judith, Kálmán
xxxxxxxxxxxx
Kedves Judith és Kálmán!
A cél az, hogy a külföldön tartózkodó magyar állampolgárok ugyanúgy (tehát postai úton, vagy a helyi konzulátuson) szavazhassanak, mint amerika vagy a nyugati demokráciák polgárai.
Horváth Jancsi, aki most a FIDESZ képviselője megigérte, hogy javaslatot tesz erre az Országházában.
Kézcsókkal, öleléssel, Béla
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
9) (ANGOLSZAKOS MAGYAR TANÁROK TOVÁBBKÉPZÉSE
Kedves Liptak Ur!
Az Endresz Gyorgy Alapitvany tizenegyedik eve felhivast tesz kozze angolszakos magyar tanarok reszere (ugy hazulrol mint a szomszedorszagokbol), hogy palyazzanak egy tovabbkepzo tanfolyamra Angliaban augusztus honapban. Kerem legyen jo weblap cimunket megemliteni hogy a felteteleket minel tobben olvashassak.( A tanfolyamon resztvevok koltseget az Alapitvany fedezi.)
A cim: www.endresfoundation.org
Isten aldasat kerem a magyar ugyek erdekeben folytatott munkajara.
Tisztelo hive,
Dr.Tarcy Arpad
Trustee
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
10) KÖNYVISMERTETÉS
Tisztelt Lipták Béla Úr, Tisztelt Magyar Lobby!
Jeszenszky Géza volt Külügyminiszter Urtol kaptam meg az Ön e-mail cimét.
Tisztelettel érdeklödöm arrol, vajon tudna-e nekem segiteni: Magyarországon élek, és férjem dr. Hajdu-Moharos Jozsef fö müvét szeretném ismertté tenni minden magyar érzelmü hazánkfia számára, éljen bár a határon innen vagy tul.
A könyv cime: MAGYAR TELEPÜLÉSTÁR. A Kárpát-medence összes települését részletesen fölsorolja, Szlovákiában, Kárpátalján, Erdélyben, Délvidéken és Burgenlandban csakugy, mint a Kis-Magyarországon. A könyv legnagyobb értéke, hogy minden határon tuli településnek, melynek van – vagy volt a XIX.-XX. században – magyar neve, a könyv mindenütt föltünteti a magyar neveket. Igy bárki számára hozzáférhetöek a települések magyarul is. Fontos lehet ez mindazok számára, akik tudják, honnan származik a családjuk, de azt már a mai térképeken nem találják, mert az csak szlovákul, ukránul, románul, szerbül stb. jelenik meg a mai térképeken. Fontos továbbá levéltárak, kutatok számára is.
Ugyanakkor a települések nagyrészéhez lábjegyzet is kapcsolodik, melyben megemlitjük a hozzá füzödö fö nevezetességeket, például történelmi eseményt, a város vagy falu neves szülöttét, természeti kincseit vagy éppen nemzeti parkját.
A könyvhöz az összes településnévböl összeállitott abc-rendes névmutato is tartozik a könnyebb keresés céljábol.
A mühöz egy 51 szines, eredeti térképekböl összeállitott térképmelléklet is kapcsolodik, mely a Kárpát-medence teljes tájbeosztását a kistájak részletességéig bemutatja.
A 800 oldalas, börkötéses mü megrendelhetö $ 30-ért plusz postaköltségért, ami körülbelül szintén $ 25 -t tesz ki.
Az általunk szokásosan közzéadott szorolapot is mellékelem:
dr. Hajdu-Moharos Jozsef:
MAGYAR TELEPÜLÉSTÁR
100 000 helységnév
10 000 település
1 000 jegyzet
100 megye
10 nyelv
1 szerzö
A Kárpát–Pannon-térség legujabb teljes helységnévtára.
Tartalmazza a térség településeit a mai közigazgatási rendben, a XX. századi nemzetiségi neveket (a határon tuli magyar településneveket is), a közigazgatási változásokat – elcsatolások, egyesitések-szétválások, határ- és névváltozások – a a XIX. századi névalakokat és közigazgatási változásokat jegyzetben, valamint a Kárpát–Pannon-térség tájbeosztását, 800 oldalon, 51 szines, eredeti térképpel.
A könyv mottoja lehetne a klasszikusnak számito vicc:
" A száz éves Pista bácsit születésnapja alkalmábol meginterjuvolják:
– Meséljen, melyek voltak élete föbb állomásai?
– Hát az ugy vot… Az Osztrák–Magyar Monarchiában születtem. A Magyar Népköztársaságban jegyeztem el a menyasszonyomat, a Tanácsköztársaságban soroztak katonának, a Királyi Romániában nösültem, a fiam Csehszlovákiában született. A Magyar Királyságban épitettem föl a házamat, a Szovjetunioban mentem nyugdijba és vén fejemmel Ukrajnában kötöttem ki.
– Akkor ugye, mozgalmas élete volt, sokfelé utazgatott, nyolc országban is járt, Pista bácsi?
– A fenét! Soha életemben nem költöztem el Beregszászrol!"
Hogyan alakult a települések sorsa: mikor melyik országhoz, tartományhoz, megyéhez, járáshoz tartoztak … honnan erednek a településekröl elnevezett családok … mik a többnyelvü települések hivatalos és nemzetiségi nevei … milyen történelmi, kulturális, néprajzi, természetvédelmi nevezetesség füzödik a helységhez … hogyan nevezik a Kárpát-medence tájait … hol élnek, hányan vannak és beszélik-e még a magyar nyelvet a csángok … megvannak-e még a régi magyar nevek az egykori végvidékeken … hány Fehérvár, Kanizsa, Berény, Szentlászlo vagy éppen Solymár van a térségben…
A mü megrendelhetö $ 30 áron + a $ 25 a postai utánvét költsége
Kárpát–Pannon Kiado,
2083 Solymár,
Pf. 139.
Hungary
e-mail: karpat-pannon@freemail.hu
Tisztelettel kérem Önt, ha modja van segiteni, hogy a könyv eljusson azokhoz, akiknek érdeklödésére számot tarthat, kérem, ismertesse meg a Tisztelt Olvasokkal. Különösen azért fontos ez számunkra, mert a szerzö élete utolso honapjaiban, még utolso erejével tudta a könyvet nyomda alá rendezni, majd 43 évesen elszolitotta Öt az ég. Számunkra, özvegye és három kisgyermeke számára mindennél fontosabb az, hogy a rendkivüli alapossággal összeállitott és szépen kivitelezett monumentális munka eljusson mindazokhoz, akik a magyar haza iránt érzett szeretetükkel és érdeklödésükkel e könyv olvasoivá kivánnak válni.
Nagyon köszönöm fáradozását és segitségét,
Tisztelettel: dr. Hajdu-Moharos Jozsefné
H-2083 Solymár, Pf. 139., e-mail: karpat-pannon@freemail.hu
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
11) KÉRÉS ZENTÁRÓL
Kedves Béla bátyám !
Nagysokára de jelentkeztem. Teljes gőzzel tanulok, irom az interjúkat, készülök az év végi nagyvizsgámra.
Tegnap, hogy lent voltam Újvidéken a média-oktatáson, emlitettem Sándorov Péter haditudósitó tanáromnak egyben kedves újonnan megismert kollégámnak, a BBC londoni magyar adása egykori munkatársának Önt és pár közös ismerőst, jóbarátot. SÁndorov Úr mondja, hogy ha jól emlékszik Önre, akkor egyszer együtt voltak Pesten, az Andrási út és a párhuzamos utca sarkánál(valahol ott) van egy kis kocsmaféle, 2-3 lépcsős. Ott állitólag vörösbort kortyolgattak és Ön mesélt az 56-ról, a zűravarról, éshogy kedves felesége ha jól emlékszik rá egy nagyon ügyes gépirónő volt… Felcsillantak a szemei , hogy Önnel tartom a kapcsolatot és ezúton üdvözli Önt !
Sándorov Péterrel közösen szerettem volna megkérdezni, hogy ha Önnek elküldök egy segélykérő levelet, azt módjában volna-e feltenni olyan listákra, ahol külföldön élő tehetősebb magyar testvérek olvassák, esetleg olyan ismerősöknek és azok ismerőseinek elküldeni, akik szivügyüknek tartják a vajdasági egyszóval a határon túli magyar médiát, a magyar újságiró fiatalok képzését, stb. Arról van ugyanis szó, hogy -beszélve Sándorov Péterrel- mondja, hogy még most a következő héten lesz óránk, azután feltehetően 3 hétre kényszerpihenőre megyünk, ez a média iskola ahova járok és ahol ő is tanit engem a haditudósitás tantárgyból, képtelen a további működésre igy a már 3 éve sikeresen működő , most pedig az első szemeszter végéig működő és küszkődő iskola be kell, hogy zárja kapuit.
Mint mondja elsősorban anyagi támogatásra volna szükségünk, de ha ez nincs, akár minden más dologi hozzájárulás is szóba jöhet ami az újságirással kapcsolatos például diktafon, mikrofon, 2-3 computer, kazettásmagnó, videókamera, stb… Önt tényleg agyon dicsérte és azt mondta, hogy Ön igazi magyar ember és ritka magyar ember akivel valamikoris megismerkedett. Jelen pillanatban nincs email és telefon elérhetősége igy az iskola vezetőjével Klemm Józseffel együtt szabad kezet adott részemre annak reményében, hogy az iskola vezetősége, tanárai és diákjai kérése valakiknél meghallgatásra talál. Ha volna Önnek,kedves Béla bácsi akár európai akár amerikai ismerettsége vagy tudna legalább olyan alapitványokat ajánlani, akik szivügyüknek tartják a mindenkori határon túli magyar újságirást és képzést , esetleg papokat kérem jelezzen vissza, és összeállitok Önnek egy levelet -amolyan kérvényt, amiben leirom egy kicsit szebb formában együttes kérésünket médiaiskolánk megmentése és további működése céljából. Azután szeretnénk lehozatni a haditudósitás egyik nagyöregét Mr Martin Bell-t, aki jelen pillanatban független parlamenti képviselő Angliában. Azután szeretnénk lehozatni, elhivni vendégoktatásra neves romániai és Felvidéki magyar újságirókat, akik szaktekintélyeknek számitanak az újságiró szakmában. Ez szervezés és /de főleg anyagi kérdése. Minden esetre az előzőekben leirtak most nélkülözhetetlenek a média főiskola folytatása egyszóval az iskola további működése érdekében.
Előre is köszönöm segitségét és remélve széles ismerettségének értesitését e nemes cél érdekében !
Szeretettel üdvözlöm!
Urbán Gábor
(ugabor@sksyu.net)
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
12) LOBBI, ÖTÖDIK HADOSZLOP ÉS KÉT SZOMSZÉDOS ÁLLAM POLITIKÁJA
Szerzõ: Prof.Dr.ing. Claudiu G. Matasa (Florida, USA)
A két kifejezés egymás mellé helyezése sokkolónak tûnhet, de egy komoly elemzés után látni fogjuk, hogy viszonylag kevés a különbség köztük. A jövõben is – jelen sorok írójának véleménye szerint – szükséges alkalmazni õket, mert ezt diktálják az események. Valóban, a Világ Román Sajtója címû nemrég megtartott fórumon (1999. október, Bukarest és Szinaja) aláhúzták annak szükségességét, hogy a románoknak legyen egy lobbijuk a nyugati országokban, anélkül, hogy sikerült volna megérteni e kifejezés lényegét. A továbbiakban megpróbálom megragadni e szó világos jelentését, napi példákon keresztül.
Lobby
Az angol "elõszoba" szóból eredõ fogalom. Az elõszoba volt az a hely, ahol a befolyásos politikusokat a törvényhozói viták elõtt befolyásolni lehetett, ezért e szó tágabb értelmet nyert, vagyis jelenti azt a próbálkozást is, hogy a hatalom birtokosait próbáljuk befolyásolni, anélkül azonban, hogy az érdekelt bármilyen kötelezettséget vállalna. Az Encyclopaedia Britannica szerint ez a tevékenység egyetemes jelenség, és több okból kifolyólag pozitív hatása van: a törvényhozóknak világosan bemutatja a lakosság egy szegmensének kéréseit vagy elképzeléseit (megelõzve így a frusztrációkat vagy akár a lázongásokat), érzékeli és visszaveri azokat a tendenciákat, amelyek a társadalom számára megengedhetetlenek, de egyben gondoskodik nyilvánosságra kerülésükrõl is. Válaszolva a nagyközönségtõl hallható egyes hangokra, amelyek azt állítják, hogy a lobby gátlástalan egyének által végzett káros tevékenység lenne, a régi demokráciákban államok törvényesítették ezt a tevékenységet, és kialakították a lobbyzás szabályait.
Ötödik hadoszlop
E fogalom viszonylag új, és egy spanyol tábornoktól ered, aki az 1936-1939-es polgárháború idején kijelentette, hogy a négy hadosztályon kívül, amelyeknek feladata volt Madrid megtámadása, rendelkezik még egy 5. hadosztállyal, hadoszloppal is, amelyet azok a partizánok alkotnak, akik már beszivárogtak a városba. A trójai faló modern változatát, az ötödik hadoszlopot használták úgy a nácik (lásd Norvégia kapitulációját, amelyet saját hadügyminisztere, Quisling, rendelt el), mint a kommunisták (lásd többek között azt az államcsínyt, amely a román monarchia megdöntéséhez vezetett [1947. dec. 30-án]).
Ötödik hadoszlop vagy lobby?
E két tevékenység között, melyeknek végcélja a belpolitika, vagy egy idegen ország befolyásolása, a különbség talán az, hogy az ötödik hadoszlop titokban mûködik, a lobby viszont nyilvánosan. Ami a két tevékenység társadalmi szempontból értendõ hasznosságát illeti, az a megállapítás, hogy a lobby hasznos, az ötödik hadoszlop pedig káros lenne, vitatható. Vajon Horia parasztfelkelése káros volt-e, vagy pedig a nép érdekeit szolgálta? II. Ferenc elítélte, ám a mai románok pozitívan értékelik. Kemal Atatürk is hazaárulóból nemzeti hõssé vált. Ha választóvonalként a titkosságot vesszük, amely a tevékenységet (vagy manipulálást) jellemzi, a különbség szintén elmosódott. A lobbik tevékenységének jórészét titokban tartják, másrészt Charles Lindbergh, a híres repülõs, nyíltan harcolt a Németországgal való háború ellen. Annak ellenére, hogy õ nemhivatalosan sok "izolacionistát" képviselt, ez nem akadályozta meg, F.D. Rooseveltet abban, hogy addigi tisztségeitõl 1941 áprilisban megfossza. A világos különbségtételt segítené annak megválaszolása, hogy mennyire átfogó a tevékenység; eszerint a lobby kevésbé jelentõs, az ötödik hadoszlop munkája viszont, sokkal súlyosabb következményekkel jár. Azonban itt is, a választóvonal néha nehezen megállapítható: Lindbergh nyílt tevékenységének köszönhetõen az Egyesült Államok késõbb lépett hadba, vagyis akkor, amikor a japánok megtámadták, Hitler nagy örömére, aki egy kitüntetésért cserébe elérte a kívánt haladékot.
A magyar lobby
Bár ezt nem mondták ki hivatalosan, feltételezhetõ az, hogy az említett fórum célként a magyar lobby sikerének leutánzását jelölte meg. Valóban, Magyarország soha nem törõdött bele a Trianoni Szerzõdés elõírásaiba. Úgy néz ki, hogy a létezõ határok elfogadása csak egy ideiglenesen megfizetendõ ár volt azért, hogy erõsebb pozíciót sikerüljön kivívni, vagyis, hogy megszerezzék a NATO-tagságot. A magyarok által külföldön Románia ellen folytatott kampány nyilvánvaló: egy amerikai tábornokot sikerült rávenni arra, hogy olyan nyilatkozatot tegyen, amelyben kétségbe vonta az említett [Trianoni] szerzõdést, és határozottan állást foglalt Koszovó fügetlensége mellett, mely fontos precedenst teremthet; egy magyar származású amerikai szenátor olyan álláspontot foglal el, amelynek kevés köze van befogadó országa érdekeihez; a legnépszerûbb földrajzi folyóirat szerint Erdélyben az egyetlen beszélt nyelv a magyar; a magyar sajtó a romániai "honfitársak" siralmas helyzetét taglalja; mialatt Romániában az RMDSZ sajátosan etnikai alapú követelésekkel lép fel (magyar nyelvû egyetem, e nyelv bevezetése a helyi közigazgatásban, stb.)
A magyar V. hadoszlop
Magyarország kétségtelenül bátorítja az erdélyi irredenta cselekményeket. Nem tudom elhinni, hogy arra az ellenségességre, amelyet ez a kisebbség tanusít, nemcsak az ország, hanem általában a románok ellen, ne adta volna áldását Budapest. Az ellenségesség odáig jutott, hogy szobrot emeljenek Dés városában Dücsõ Csabának. Ez utóbbi, mint a város polgármestere a magyar uralom alatt, kérte a románok legyilkolását. Mivel a magyar etnikum tagjait Magyarországon nyomtatott könyvekbõl és onnan jövõ elõadótanárok tanítják, ezek a revízionista szellemet odáig fokozták, hogy kétségbe vonják a hatóságok hatalmát és megtámadják õket. Tehát, ezeket a cselekményeket nem lehet lobbizásnak tekinteni, hanem egy igazi V. hadoszlop mûködésére vallanak. Magyarországon elég román él, mégis el tudná-e képzelni valaki, hogy õk hasonló magatartást engednének meg maguknak? Az említett ellenségesség egyáltalán nem szorítkozik a falvakra: nemrég az RMDSZ – mely párt a kormánykoalíció tagja – egyik frakciója Clinton elnöknek egy memorandumot küldött, amelyben e kisebbség állítólagos súlyos helyzetét mutatják be. Hasonló megnyilvánulásokra a román hatóságok, akiknek ma más gondjaik vannak, "diplomatikusan" válaszoltak (a megbékélés emlékmûve Aradon), remélve, hogy azzal, ha félrenéznek, megnyerhetik e kisebbség jóindulatát.
A román V. hadoszlop
Kitûnõen illik erre is Caragiale mondása: "teljességgel nemlétezõ". Úgy néz ki, hogy a románok inkább alkalmazkodnak a létezõ körülményekhez (az intelligencia ismérve!), minthogy hûek lennének azokhoz a kulturális értékekhez, amelyekben felnõttek. A legtöbben, mihelyst magas polcra kerülnek, rájönnek, hogy sokkal megfelelõbb ha megfeledkeznek az övéikrõl, mintsem hogy feláldozzák magukat annak az országnak és nemzetnek az eszméiért, ahonnan származnak. És ezt olyankor, amikor hasonló megnyilvánulásoknak a feltételei sokkal kedvezõtlenebbek a szomszédos országokban. Romániával szemben, ahol úgy néz ki, hogy minden jár a kisebbségeknek, Görögországban ezeket nemzetként mégcsak el sem ismerik. Ukrajnában, amellyel szemben fontos területi engedményeket tettünk a román kulturális értékek védelme érdekében, olyan kiadványok jelennek meg, amelyekben Eminescut "renegát-szökevény"-ként írják le, és aki ezért még egy szobrot sem érdemel Csernovitzban. Bár a környezõ államokban élõ román etnikumúak száma meghaladja a két és félmilliót, arról beszélni, hogy õk nyíltan vagy titokban a legkisebb nyomást is gyakorolnák a befogadó országok kormányaira, teljesen értelmetlenség, üres szóbeszéd.
A román lobby
Utoljára Romániának hatékony lobbija az elsõ világháború után volt rövid idõre, Titulescu idején. Kevéssel elõtte a Trianoni Békeszerzõdéskor (1920) Mária királyné odáig ment, hogy amikor kihallgatást kért az akkori francia miniszterelnöktõl, Clemenceau-tól, a titkárnak azt mondotta, hogy az elõszobában . Románia várakozik. Az eredmény megvolt: Nagy-Románia. Azóta, Magyarországgal ellentében, ahol kevéssel az 1956-os forradalom után a kapcsolatokat a diszporával a politikai különbözõségek ellenére hamar felújították, Romániában a diszporát állandóan, évtizedekig támadták, a közeledés szlogenje a szójaadalékos szalámi fogyasztására szorítkozott. Nemrég azonban, a nemzetközi síkon elszenvedett kudarcok hatására, egyre égetõbben jelent meg az a szükségszerûség, hogy az országnak legyen lobbija, fõleg azért, hogy mások lobbizását ellensúlyozza. Ha az említett fórum meghívottjai után mennénk, a lobbi fõleg a NATO és EU tagállamokban kellene, hogy dolgozzon, és a jövõbeni fejlemények függvényében, a keleti szomszédállamokban is. E késõi kezdeményezés elindítói kezdetben, valószínûleg a külföldön élõ román tollforgatókra gondoltak. Véleményem szerint a világpolitikába komoly beleszólással rendelkezõ országokból jött résztvevõk, fõleg olyan kivándorolt románok voltak, akik román olvasóknak írnak, tehát a befogadó országban kevés befolyással bírnak. (Ha hinni lehet E. Paunescu asszonynak, aki a new-yorki Miorita kiadója, közülük egyesek alig tudják kifejezni magukat a befogadó ország nyelvén). Egy másik hiba volt az egymás mellé ültetése azoknak, akiktõl az anyaország segítségre számít, illetve, akik segítséget várnak az anyaországtól (mekkora örömel segítene is az anyaország, ha tudna!). Következésképp, a két véletlenszerûen egymás mellé helyzetett csoport célkitûzései és hatáskörei különbözõk voltak, a közös hazafias érzések ellenére.
Valóban akar Románia egy lobbit?
Érdekes, hogy bár a washingtoni román nagykövetség, ahányszor egyesületünk hozzájuk fordult az általunk kívánt rendezvényekkel kapcsolatban, fõleg azokat bátorította, amelyek az amerikai-román kapcsolatokat erõsítik, és kevésbé azokat, amelyek az amerikai románok egymás közötti kapcsolatainak fejlesztését szolgálták, ezzel ellentében a hazai politikusok nem mindig járultak hozzá egy jobb országkép kialakításához. Ezt bizonyítandó, hadd említsük meg az 1998-as Washington DC-beli találkozót. Kevéssel elõtte a román államelnök látogatásakor utcai tüntetések voltak New Yorkban. Erre válaszként egy csoport lelkes román az amerikai fõváros egyik kerületébõl, a Free Romania Fund alapítói, amelynek székhelye Rockville, MD helységben van, meg akarták mutatni, hogy a román vezetés és az önmagukat számûzött románok között civilizált párbeszéd zajlik. (Nem sokkal elõtte, ugyanez a csoport, egy igazi spontán lobbiként, egy egész oldalas fizetett hirdetést jelentetett meg a tekintélyes Los Angeles Times hasábjain, amely így nagybetûkkel hirdette, hogy "Románia a NATO-hoz tartozik", és a szlogen körül az akciót támogató többszáz személy aláírása volt látható.) Sem a lobbit, sem az V. hadoszlopot nem lehet felülrõl diktálni, mindkettõre rá kell érezni, vagy legalább jól kell finanszírozni. A második világháboró idején úgy a németek, mint az oroszok erõs támogatást kaptak olyan csoportoktól amelyeket ugyanolyan érzelmek mozgattak, és akik idegen vagy ideiglenes elfoglalt területeken tartózkodtak. Ha ez az affinitás nem létezett volna, sem Németország, sem Oroszország nem ért volna el e téren látszólag meglepõ eredményeket, és ha Hitlert nem támogatták volna a pénzügyi körök, másként alakult volna a történelem.
Mit lehetne tenni?
Megkockáztatva azt, hogy cinikusnak fogok tûnni, abban az országban ahol élek a lobbizást nem érzelmekkel végzik, hanem pénzzel, mely utóbbi annyira szükséges az újraválasztáshoz. A volt politikusok közül sokan átvedlenek lobbistákká, kihasználva egykori kapcsolataikat. Annak a mûveletnek, amelynek lényege: "ha arra szavazol, amire kérlek, elintézem, hogy más megszavazza azt, amit te akarsz" van egy neve: "logrolling" (Ford. megj.: magyar megfelelõje: "kéz kezet mos"). Léteznek olyan cégek is, amelyek lobbistákat adnak bérbe. Nemrég meglátogattam egy ilyen, a közelemben lévõ céget, ahol megmutattak nekem egy irodát amely tele volt ..a Moldvai Köztársaság hálájának jeleivel. Mivel romániának nincs jelenleg egy bõkezû kormánya, vagy olyan hazafia, aki Soros György lehetõségeivel rendelkezne, feltevõdik a kérdés: ki tudná betölteni ezt az ûrt? Igaz, hogy van elég emberünk, akik becsülettel tudják képviselni Romániát a befogadó országok állampolgárai elõtt, de sajnos az anyaország õket nem segítette és támogatta akkor, amikor kellett volna, így nekik saját erejükre támaszkodva kellett boldogulniuk. Véleményem szerint ez utóbbiak sokkal hatékonyabbak lesznek, ha tényleg ezt akarják, mint azok, akik csak saját nemzettársaik felé fordulnak. Az említett fórumon a résztvevõk szelekcióját csak akkor lehet megérteni, ha a fent említetteket nem önmagukért hívták meg, hanem azokért az erõfeszítésekért, amelyeket megtehetnének mások beszervezéséért. Ami pedig azokat illeti, akiknek feladata a román ügy támogatása a befogadó országban, nagyon valószínû, hogy õk fel fogják tenni azt a talán jogos kérdést: miért védenék egy olyan országot, amely a múltban esetleg igazságtalan volt velem szemben, és igazságtalan esetleg még ma is, tíz év "rendszerváltás" után. A kérdés jogos, mert bár egyes nyugati országok viszonylag elnézõek a befogadot etnikumok nacionalista megnyilvánulásaival szemben, mégis az ilyen megnyilvánulásokat nem jó szemmel nézik, dacára annak a jelszónak, hogy ma már nem aktuális az ún. olvasztótégely elmélet, hanem a társadalom a bevándorlók szép mozaikja. Így, az Egyesült Államokban az állampolgárság elnyerésekor meg kell esküdni, hogy nem szolgálod más állam érdekeit, míg azért, hogy hatalomra kerülj természetesen WASP-nak kell lenned (fehér, angolszász, protestáns). Figyelembe kell venni, hogy a befogadó ország az állampolgáraitól nem azt várja, hogy egy másik ország érdekében fejtsenek ki propagandát, hanem odaadást és hálát vár el a felkínált lehetõségekért. Sajnos a kíváló tudósaink és szakembereink nem tanulják azt, hogy hogyan kell szolgálni a román ügyet, hanem sokan csak passzióból teszik ezt. Így például, George Emil Palade, orvostudományi Nobel-díjasunk, vagy Eli Ruckenstein aki nemrég kapta meg az USA tudományos kitüntetését a vegytan területén, vagy a belsõ égésû motorokkal foglalkozó mérnökök szövetségének nemrég megválasztott elnökasszonya, Rodica Baranescu, valamint sok Romániából származó tekintélyes egyetemi tanár nem áll kapcsolatban olyan sok emberrel, hogy hatékonyan lobbizhasson, még ha akarná is ezt. A Lindbergh példára alapozva, azt hiszem hogy sokkal érdekesebbek az olyan jellegû személyiségek, mint Hagi vagy Comãneci, akiket az egész világ ismer. Egy másik lehetõség lehetne, a nagyobb nyilvánosságnak köszönhetõen, több olyan intézmény, mint a Román-Amerikai Akadémia, a Kanadai Román Egyesületek Szövetsége, az Unió és a Liga, a Romfest. Sajnos, sokan ez utóbbi 1998 szeptemberben, Bukarestben tartott találkozójának résztvevõi közül ugyanazzal a benyomással távoztak, mint azok, akik a mostani fórumon vettek részt, éspedig: a diaszporával való közeledést szolgálni hivatott politika felületes. Kétségteleneül, az ideális az lenne, hogy a diaszpóra minden tagja egységesen lépjen fel, harcoljon az anyaország érdekeiért és finanszírozza azokat, függetlenül attól, hogy az anyaország hogyan viszonyul hozzánk. Ilyen ember azonban nagyon kevés akad, és õk is már nagyon öregek. Sõt, közülük egyesek más elavult politikai meggyõzõdéssel rendelkeznek, és nem kívánnak az épp kormányon lévõk szolgálatába állni; következésképp az ilyen emberek erõfeszítéseit agyonhallgatják. Mindjárt a szomszédságomban laknak: Olivia Crihan, a testvére Remus Lula, valamint a Traian és Nadia Golea család. Anton Crihan özvegye hû maradt férje hitéhez, amely férj, amint írásai és a New York Timesban megjelent nekrológ is mutatja, egy maréknyi ember segítségével meg tudta valósítani Besszarábia újraegyesítését Romániával, hogy késõbb egész életét a román ügynek szolgálja. Akárcsak a testvére, Olivia Crihan, nagyon ügyesen kihasználva a válaszhoz való jogot, visszaveri az angolnyelvû sajtóban megjelenõ, anyaországunk ellen irányuló támadásokat és félretájékoztatásokat. Dokumentálhatóan, mindketten olyan elismerésre méltó tevékenységet fejtenek ki, amelyet ritkán vesz észre a többi amerikai román. A Golea család hasonlóképpen jár el, az utolsó garasukat is arra költik, hogy olyan brosúrákat írjanak, fordítsanak le és adjanak ki, amelyekben védik a román ügyet, kezdve az elszakított területektõl az amerikai hadifoglyokkal vagy a zsidókkal való bánásmódig a II. világháború idején. Õk hozták létre a Román Történetkutató Intézetet, amely több mint 100 kiadványt adott ki, és ezeket ingyen megküldte egyes amerikai és román intézményeknek.
Azért, hogy e cikknek optimista végkifejlete lehessen, szeretném kifejezni abbéli reményemet, hogy a nemrég lezajlott Nemzetközi Román Sajtótalálkozónak lesz folytatása. Szeretném azonban, ha a lobbizással kapcsolatos aspektusokat jobban megértenék úgy külföldön, mint az anyaországban. A fórum meghívottai közül egyesek, ahelyett, hogy õk maguk támogatták volna pénzügyileg a gazdasági válságban lévõ anyaországot, még õk kértek anyagi támogatást, azért, hogy a külföldre elszármazott románoknak intézeteteket hozzanak létre. Erkölcsi téren, azért, hogy a dolgok továbbra is fejlõdni tudjanak, az akcióba bele kellene foglalni úgy a szervezeteket, mint a tekintélyes személyiségeket, mely utóbbiakat meg kell azonban gyõzni elõször arról, hogy érdemes tekintélyüket annak az anyaországnak a szolgálatába állítaniuk, amely tulajdonképpen számûzetésbe kergette õket.
Ugyanolyan gazdasági megfontolásokból, lehet, hogy jobb lenne, hogy ahelyett, hogy többszáz ember elutazzon Romániába, inkább az anyaország tekintélyes politikusai látogatnának meg minket, és ha lehet azok a politikusok, akik minél kevésbé "sárosak"; és elõadásokat tartanának, világosan válaszolnának a kérdésekre és utána megtennék a megígért intézkedéseket. Sajnos az a politikus, aki utolsóként találkozott a dél-floridai amerikai román közösséggel (melynek több mint tízezer tagja van és hét temploma) Mircea Druc volt, még akkor, amikor a Moldovai Köztársaságnak õ volt a miniszterelnöke.
Forrás: www.romanii.ro
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
13) MAX TELEKI
Népszabadság • Horváth Gábor • 2005. január 27.
Maximilian Teleki, az Amerikai Magyar Koalíció elnöke már és még nem beszéli õsei nyelvét.
Az egyik legjelentősebb amerikai magyar szervezet 38 éves elnökét Telekinek hívják, és apjától úgy tanulta, hogy a név kötelez. Az erdélyi eredetű ősi nemesi család Pest megyei ágából származik. Nagyapja, Teleki Béla, Zala megye utolsó főispánja, nagybátyja, Teleki Tibor, az egyik utolsó koronaőr volt, de egyenes leszármazottja Széchenyi Istvánnak is: dédanyja a legnagyobb magyar unokája volt. Egyébként Kaliforniában született, anyja argentin, gyermekkorát így főleg Dél-Amerikában és Nyugat-Európában töltötte. Ingatlanbefektető és a Katolikus Egyetem közgazdaságprofesszora, az angolon kívül spanyolul és portugálul beszél.
Maximilian Teleki huszonkét évvel ezelőtt járt először Magyarországon, és ma úgy gondolja, egyszer még hazaköltözik. Felnőtt fejjel a nyelvet is meg akarja tanulni, mert csak így kerülhet igazán közel a kultúrához, az emberekhez, így értheti meg a nüanszokat. Szív dolgában azonban már most is nehéz nála magyarabbat találni: – A családom évszázadokig szolgálta Magyarországot. Apám, Teleki István mindig arra tanított, hogy egy arisztokratának ez a feladata. Az Amerikai Magyar Koalíció (HAC) elnöki posztja remek lehetőség olyan dolgokkal foglalkozni, amelyek a magyarok és Magyarország érdekeit, jövőjét szolgálják.
A koalíció vezetésében nemrégiben végbement nemzedékváltás mellette más fiatalokat is pozícióba juttatott. Olyanokat, akik nem hordoznak magukban 1945 vagy 1956 óta sem múló sérelmeket, otthonról hozott politikai beidegződéseket. Bár Teleki hangsúlyozza az előző korosztályokkal való szoros együttműködést, és azt, hogy az idősebbek barátsága, felkérése nélkül nem fogadta volna el a tisztséget, maga is új stílusról, perspektívaváltásról beszél.
– Nem szabad összetéveszteni a földrajzot és a vér szavát. Ugyanolyan elkötelezett vagyok a szervezet céljai iránt, mint azok, akik Magyarországon születtek – mondja egy Starbucks kávézó sarokasztalánál. A HAC elnöki tisztével nem jár iroda, protokollkeret vagy titkárnő, csak sok, társadalmi alapon végzett munka és rengeteg utazás. – Soha nem költöm más pénzét, a repülőjegyet is mindig magam veszem – említi, tisztázandó az esetleges félreértéseket.
"Fogok én még Budapesten lakni, és magyarul beszélni a fiammal, Tiborral."
Tíz évvel ezelőtt a koalíció ajánlásával a Fehér Házban gyakornokoskodott. Innen származik a Demokrata Párt iránti szimpátiája, a tavalyi elnökválasztás előtt igyekezett John Kerry érdekében mozgósítani az ohiói magyarokat. Ennek ellenére a jelenlegi republikánus vezetéssel is jók a kapcsolatai. Maximilian Teleki tisztában van azzal, hogy az amerikai magyarok zöme hagyományosan a republikánusokhoz, illetve a rendszerváltozás óta a magyarországi jobboldalhoz húz, ám azt mondja, hogy a koalíció élén mindent elkövet majd a pártosság elkerüléséért. – Mindenkivel együttműködünk, aki hajlandó szóba állni, szakmai szempontok alapján vitatkozni velünk – ígéri.
Az Amerikai Magyar Koalíció ernyőszervezet, tagszervezeteinek összesen mintegy hatvanezer tagja van. Az őket foglalkoztató problémák közül az elnök a magyarok emberi és kisebbségi jogainak érvényesülését, a vajdasági erőszakot, a romániai egyházi javak visszaszolgáltatását és az amerikai vízumszigort emeli ki. Utóbbit amerikai állampolgárként is elfogadhatatlannak tartja, mivel Magyarország az Egyesült Államok szoros szövetségese. – Bár személy szerint nem értettem egyet az iraki háborúval és azzal, ahogyan kezdődött, de a döntés meghozatala után, mint a legtöbb amerikai, én is támogatom katonáinkat. Magyarországnak pedig a NATO és a nemze
