Lukács Csaba
Tegnap a Népszabadság címlapján hozta a diplomáciai forrásokból
származó hírt, hogy ^Äaz erdélyi magyarok csak akkor igényelhetik a magyar
állampolgárságot, ha lemondanak román állampolgárságukról^Ô. Mindez egy
levélben található, amelyet Mircea Geoana román külügyminiszter írt magyar
kollégájának. A hivatkozási alapul szolgáló román^Ö magyar egyezményt a két
állam 1979. június 13-án írta alá Bukarestben, a Magyar Népköztársaság és
a Román Szocialista Köztársaság között a kettős állampolgárság eseteinek
megoldásáról és megelőzéséről címmel. E paktum nyilatkozatra
kényszerítette a jogilag mindaddig (!) magyar állampolgárnak is tekinthető
erdélyi magyarokat, hogy román vagy magyar állampolgárok kívánnak lenni a
továbbiakban. Aki nem nyilatkozott záros határidőn belül, az maradt a
lakhelye szerinti állampolgársággal ^Ö az már más kérdés, hogy ezt a
megállapodást fű alatt kötötték meg, így aztán nagyon kevés erdélyi magyar
tudta erre hivatkozva magyarnak vallani magát, és így áttelepülni.
Ezt az egyezményt Magyarország a kilencvenes évek elején felmondta,
többek között azért, mert jogállamban nem kényszeríthető senki arra, hogy
született állampolgárságáról lemondjon. Azóta több tízezer áttelepedett
erdélyi magyar lett kettős állampolgár, de arra is találunk bőven példát,
hogy a magyar állampolgárság megszerzése után (miközben soha nem mondtak
le a románról) hazatelepedtek szülőföldjükre, és azóta is ott élnek.
Másik, nem kevésbé fontos tény, hogy demokratikus keretek között egy
hatóságnak aránytalanul sok utánajárásba és pénzbe kerülne annak
kiderítése, hogy állampolgárai még milyen nemzet útlevelét birtokolják
(ezért nem tudjuk például, hogy honfitársaink közül még hányan
rendelkeznek más ^Ö amerikai, izraeli stb. ^Ö állampolgársággal is). Ezt
használja ki Románia például, amikor megadja az ukrajnai románoknak a
román állampolgárságot, holott jól tudja, hogy a jelenlegi ukrán
törvénykezés tiltja a kettős állampolgárságot. Még a délszláv háború
idején is meg merték, meg tudták csinálni a szerb^Öhorvát határon az
útlevéltrükköt a két passeporttal rendelkező emberek, vagyis azt, hogy a
szerb oldalon a szerb útlevelet, a horváton pedig a horvátot mutatták fel
a hatóságoknak. A román külügyér tiltakozása értelmezhetetlen annak a
ténynek az ismeretében, hogy Bukarest százezerszám adott állampolgárságot
a moldáviai románoknak, és ezek után minden bizonnyal az Európai Unióhoz
sem akarnak csatlakozni.
A kettős állampolgárságról szóló népszavazási kampány finisében
előkerült román levél gyanús azért is, mert a román hatóságok eddig
elzárkóztak a kérdés kommentálásától, és azt mondták, csak az eredmény
ismeretében alakítják ki álláspontjukat. Tegnap Adrian Nastase kormányfő
is megszólalt ez ügyben, furcsának és őrültségnek minősítve a népszavazási
kezdeményezést.
Eközben itthon is nagyon bedurvult a kampány, a magyar
miniszterelnök például az egyik kereskedelmi tévében a térség
destabilizációját látta a nemzetiségi alapon megadott állampolgárságban,
és azt jósolta, hogy az igenek győzelme esetén Magyarország Jugoszlávia
útjára lép. Gyurcsány szerint a szétesés után aztán ^Ämagyar és magyar
között vélt etnikai hovatartozás alapján jönnek létre konfliktusok^Ô. Ha
megpróbáljuk józanul nézni az eseményeket, nincs rá más magyarázat: a
kormányoldal nem hisz a nem győzelmében, ezért bepánikolt, fűt-fát
összehord és utolsó szalmaszálként kapaszkodik bármilyen segítségbe.
Tegnap elvtársi balt nyújtottak nekik a bukaresti szocialisták, mert a
Kempinski-beli koccintás után tartoztak egy szívességgel.

Discussion/Fórum