Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz
/1776-1836/

1./Romlásnak indult hajdan erős magyar!
Nem látod, Árpád vére miként fajul?
Nem látod a bosszús egeknek
Ostorait nyomorult hazádon?

2./ Sok századoknak vérzivatarja közt
Rongált Budának tornyai állanak.
Ámbár ezerszer vak tüzedben
Véreidet, magadat tiportad.

3./ Elszórja, hidd el, mostani veszni tért
Erkölcsöd, undok vipera fajzatok
Dúlják fel a várt, mely sok ádáz
Ostromokat mosolyogva nézett.

4./ Nem ronthatott el tégedet, oh magyar!
A vad tatár kán xerxesi tábora
S világot ostromló töröknek
Napkeletet leverő hatalma.

5./ Nem fojthatott meg Zápolya öldöklő
Századja s titkos gyilkosaid keze,
A szent rokonvérbe ferösztő
Visszavonás tüze közt megálltál.

6./ Mert régi erkölcs, spártai férfikar
Küzdött, vezérelt förgetegid között
Birkózva győztél, s Herkulesként
Ércbuzogány rezegett kezedben.

7./ Most lassú méreg, lassú halál emészt.
S mint a kevély tölgy, melyet az északi
Szélvész le nem dönt, benne termő
Férgek erős gyökerit megőrlik,

8./ S egy gyenge széltől földre teríttetik.
Így minden ország támasza, talpköve
A tiszta erkölcs, mely ha megvész,
Róma ledűl s rabigába görbed.

9./ Mi a magyar most? Rút sybarita váz.
Letépte fényes nemzeti bélyegét,
S hazája földúlt védfalából
Rak palotát heverő helyének.

10./ Vallástalanság rút szüleményei,
Erkölcstelenség, minden utálatos
Förtelmek áradnak hazánkra,
Régi nemes magyarok porára.

11./ Fegyverre termett szép deli ifjúság
Kardforgatásban nem gyakoroltatik,
Nem tud nyeregben, nem tud ugró
Gyors paripán leragadva szökni.

12. Elődeinknek bajnoki köntösét
S nyelvét megunván, rút idegent cserélt,
A nemzet őrlelkét tapodja,
Gyermeki báb puha szíve tárgya!

13./ Oh, más magyar kar mennyköve villogott
Attila véres harcai közt, midőn
A fél világgal szembeszállott
Nemzeteket tapodó haragja.

14./ Más néppel ontott bajnoki vért hazánk
Szerzője, Árpád a Duna partjain,
Ó, más magyarral verte vissza
Nagy Hunyadink Mohamed hatalmát!

15./ Akkor vitéz hírt, férfias érdemet
Szerzett az ifjú Hercules útjain,
Most íme – oh, szégyen, mivé lett –
Módi majom, gunyolásra méltó.

16./ Átok reátok, Hárpia fajzati,
Erkölcseinket vesztegető fenék!