Tisztelt Honfitársaim!
Korábbi – e témájú – üzeneteim összegezéseképp néhány további észrevétel a
kettős állampolgárság témájához.
Az MDF-vezette Antall-kormány – az Alkotmányból kiindulva és a kormányfő
ismert kijelentése alapján is – a magyar állampolgárság kérdését nem
szűkkeblűen, hanem kiterjesztő szellemben közelítette meg. Visszaadta az
állampolgárságot mindazoknak, akiket a kommunista rendszer politikai
okokból fosztott attól meg. Elismerte és útlevél kiadásával igazolta
azoknak a magyar állampolgárságát, akik a kommunizmus miatt menekültek el
az országból, akár 1956 előtt, akár akkor, ill. később. (Kellő többség
hiányában eredménytelenül terjesztette be a választójogi törvény
módosítását, ami lehetővé tette volna a hosszabb ideje vagy csak
ideiglenesen külföldön tartózkodó magyar állampolgárok részvételét a
választásokon. Ez utóbbi mellett Antall József személyesen is elkötelezte
magát 1990-ben és 1991-ben, az amerikai magyarokkal találkozva.)
Sajnálatos, hogy az 1993-ban elfogadott állampolgársági törvény és az
ahhoz kapcsolódó idegenrendészeti rendelkezések már a belügyminiszternek
azt a nézetét tükrözték, hogy "Magyarország megtelt," még sajnálatosabb,
hogy 1994 óta igen sok kétes egzisztencia, orosz nyelvű maffiózók, arab
seftelők, kínai "kereskedők" tudták megszerezni az ittartózkodáshoz
szükséges papírokat, miközben az utódállamokból érkező magyarok csak
hosszadalmas és költséges eljárással kapnak az anyaországban munkát,
letelepedést, állampolgárságot.
Miközben a külföldön élő, de a mai országterületen született magyaroknak
még a leszármazottai is jogosultak a magyar állampolgárságra, az
elszakított területekről származók a hatályos rendelkezések szerint ezt
csak Magyarországon letelepedve kérelmezhetik. Így sok külföldi magyar
vezető, cserkésztiszt, a magyarság ügyének számos önfeláldozó képviselője
sem kaphat magyar állampolgárságot, útlevelet. Számos alkalommal emeltem
szót e szerencsétlen szabályozás ellen. A 2001-es nagyköveti értekezleten
felvetésemre Orbán Viktor akkori miniszterelnök a problémát átérezve
ígéretet tett ennek az anomáliának a kiküszöbölésére – de kormányzásának
hátralévő idejében erre már nem került sor.
Nemcsak a két szomszédunkkal elkerülhetetlen vízumkényszer veti föl a
kettős állampolgárság gondolatát, hanem egyrészt a történelem, a bármilyen
okból szülőhazájukon, anyaországukon kívül élő, de ahhoz szorosan kötődő
emberek nagy száma, másrészt az EU alapvelvei, amelyek szinte maguk után
vonják a többes kötődést. (Szülőföld, lakóhely, Európa.) Az európai
jogfejlődés is ezen az úton látszik haladni, amire Csapó József is
rámutat. Nem kell a román-moldáv példára utalni, a brit, a spanyol, a
portugál állampolgárság újabb kiterjesztései is azt igazolják, hogy az
állampolgárság nem merev, változatlan intézmény. Mexikó is a kettős
állampolgáráságot szorgalmazza, illetve gyakorolja az Egyesült Államokba –
zömmel illegálisan -bevándorolt mexikóiaik esetében.
Az EU-nak nem lehet érdemleges ellenvetése a magyar állampolgárság
kiterjesztése ellen, kivált amikor olyan országok polgárait érintené,
amelyek szintén az EU-tagság várományosai és ezzel jogot fognak szerezni
akár az azonnali Magyarországra költözésre. Egyes tagállamok gyakorlata
(többes állampolgárság elfogadása, etnikai alapon történő megadása) is
fontos precedens.
1990-ben a kisebbségi jogok helyreállítása és kibővítése – az autonómiát
is beleértve – elegendőnek látszott a határainkon kívül rekesztett
magyarok problémájának a megoldására, jövőjük garantálására. Akkor
jogosnak tűnt az aggodalom is, hogy tömeges kivándorlást idézhetne elő a
magyar állampolgárság megadása az összes Kárpát-medencei magyarnak. Mára
látható, hogy nagyarányú kivándorlás enélkül is létezik, de hogy a többség
mindenképpen szülőföldjén kíván maradni. A mai viszonyok között a magyar
állampolgárság inkább megnyugtatná határon túli honfitársainkat, hogy baj
esetén át tudnak jönni az anyaországba, de érvényesülésüket továbbra is
szülőföldjükön keressék.
Mint ismeretes, Horvátország évekkel ezelőtt megadta az állampolgárságot a
h atárain túli horvátoknak, így a vajdaságiaknak is. Az utóbbiak így
novembertől is szabadon utazhatnak Magyarországra és az EU-ba – szemben
magyar társaikkal. (Értesüléseim szerint több vajdasági magyar ezért
horvátnak vallotta magát.) Szerbia miniszterelnöki szinten fogadta el a
magyarok esetleges kettős állampolgárságát, Románia a moldovaiaknak alanyi
jogon ad állampolgárságot, tehát aligha kifogásolhatja Magyarország ilyen
lépését, Ukrajna ugyan jelenleg nem fogadja el a kettős állampolgáráságot,
de tekintettel a milliós észak-amerikai ukrán közösségre, várható e
szabályozás változása.
Az állampolgárság nem vonja maga után a választójogot, az adózási
kötelezettséget stb. E kérdésekben iránymutató lehet az EU szabályozása.
Tehát nem látom akadályát, hogy a magyar társadalom támogassa a kettős
állampolgárság gondolatát. S hogy kikre terjedjen ki? A magyarsághoz
tartozás egyetlen feltétele ennek önkéntes vállalása. Ahogy Ady írta:
"Kirabolt, szegény, kis magyar,/ Kitárul a felé karom,/ Kit magyarrá tett
értelem,/ Parancs, sors, szándék, alkalom." A státus- avagy
kedvezménytörvény is az egyénre bízta, magyarnak érzi-e magát. Adjuk meg a
lehetőséget mindenkinek, akinek felmenői a történelmi Magyarországon
éltek, hogy kérjék a magyar állampolgárságot. Befogadó nemzetként ezt a
hagyományt illik folytatnunk.
Jeszenszky Géza
