A kettős állampolgárság illúziója
Kettős állampolgárság. Félek, nem lesz belőle semmi. A horvátoknak ugyan sikerült megadni függetlenségük kivívása után nem sokkal, minden horvátnak – éljen bárhol is a világon – az állampolgárságot. De hát mi magyarok vagyunk. Nekünk tekintettel kell lennünk a szomszéd államok érzékenységére, a nemzetközi jogra, a velencei bizottságra meg még ki tudja mire. Szerencséjük van a horvátoknak, nekik nem kell.
A Magyarok Világszövetsége azonban lépett, és nagy fába vágta fejszéjét. Aláírásgyűjtésbe kezdett, s ami június első hetében (amikor a világkongresszuson voltam Budapesten, a beérkezett adatok alapján mindössze 150 ezer aláírás gyűlt össze) még kérdéses volt, az mára már bizonyosság. Megvan a kellő számú aláírás. De megvan-e? Ehhez kell az országos választási bizottság jóindulata is. Miért írom, hogy jóindulata és nem jóváhagyása? Talán azért, mert döntésének bizonyos fokig politikai oldala is van. Két évvel ezelőtt ugyanis a választások befejeződése után siettek mindent lezárni, s a sok visszaélésről, csalásról szóló jelentést megalapozatlannak kiáltották ki (anélkül, hogy utánanéztek volna). Pedig csak a MIÉP több száz visszaélésről (és durva csalásról is) tett jelentést. De hát az a MIÉP volt. A helyzet pedig most sem különb, most ugyanis arról az MVSZ-ről van szó, amely kegyvesztett mind a bal-, mind a jobboldal számára. Reméljük azonban, hogy több százezer magyar állampolgár akaratát mégsem veszik félvállról, tiszteletben tartják, és esetleg javasolják is a népszavazás kiírását.
Van-e azonban támogatottság? A politikai pártok részéről biztos nincs. Az SZDSZ nyilván mindent, ami nemzeti, keresztyén, egyáltalán magyar, legszívesebben a szemétdombon látna. Az MDF hol ide, hol oda táncol, egyesek szerint inkább politikai örömlány (nem használom a szinonimáját), mint politikai párt. Az MSZP ugyan szem előtt tartja a határon túliakat, de hát azért mégsem szereti igazán túl. A MIÉP-nek csak választások előtt van 10-15 százalékos támogatottsága – az is csak saját vezetőjének elképzelésében. Nem baj, maradt a FIDESZ – mondanák sokan. Milyen FIDESZ ? – kérdezném én vissza. Az, amelynek vezetői sem helyezkednek egyforma álláspontra? Egyik ellenzi, másik hatástanulmányt akar, a harmadik közvélemény-kutatást. Az a FIDESZ, amelyiknek kormányzása idején hangzott el éppen vezetőinek szájából: a kettős állampolgárság nem időszerű. Ráadásul éppen ők járultak hozzá ahhoz is, hogy még külhoni állampolgárság se legyen (igaz, most ellenzékben vannak, s kritizálni mindig könnyebb). Most pedig éppen Orbán Viktor mondja, hogy a nemzet újraegyesülése megtörtént. Mivel? Azzal, hogy nincs kettős állampolgárság, de külhoni sem? Hogy a kárpát-medencei államok közül csak néhány lépett az unióba, és a délvidékieknek, kárpátaljaiaknak vízum kell az anyaországba? Azzal, hogy a Draskovics-csomag miatt az utóbbi évek legkisebb összegű támogatását “élvezzük”? Vagy azzal, hogy minden évben elhangzik egy-két “jó előadás” egy nyári szabadegyetemen az autonómiáról? Mert errefelé nincs tudomásunk arról, hogy bárki is, magyar politikusok közül, akár Fidesz uraimék is, bárminemű autonómiatervezetet javasoltak volna európai fórumokon.
Van-e támogatottság? Kérdezem tovább. A média részéről ugyan sok nincs. A magyarországi baloldali, liberális kezekben levő sajtóorgánumok éppen nem ezt tartják a legüdvösebbnek hirdetni, támogatni. Ezek után éppen az általuk és a politikai pártok által vezetett, butított, manipulált tömegekben bízzunk? Azokban az emberekben, akik még a 3,60-as kenyér alapján szavaznak, vagy a 23 milliótól való félelmükben? Azokban, akikből az évtizedekig tartó kommunista agymosás és az azt követő liberális, idegen szívű árnyékhatalom minden nemzeti érzést kiölt?
Somogyi Botond
