A Magyar Lobbiba mindenki csak ÖNMAGA iratkozhat fel! A feliratkozás az alábbi cimen történik:
Ezen a cimen lobbink korábbi akcióit is megismerheti.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
AKCIÓINK
1) VÁLASZTÁS
2) CLEVELANDI TEMPLOMAINK
EGYÉB
3) KEREKASZTAL TÁRGYALÁSOK
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
AKCIÓINK
1) VÁLASZTÁS
Tisztelettel kérem a Magyar Lobbi résztvevőit, hogy leveleikkel segitsenek, hogy a világsajtó-média helyesen értelmezze a magyarországi választások eredményeit. Mivel a média gyakran csak szajkózza az elötte elhangzott véleményeit az elsönek megszólaló kommentátorokét, fontos, hogy befolyásoljuk ezeket a véleményeket. Ezért fontos, hogy az elsö kommentátorok sikerként, tehát a józan középpárt győzelmeként irjanak a választásokról és azt hirdessék, hogy a magyar választók elutasitották a fajgyülölöket (s ne azt, hogy ök is bekerültek a Parlamentbe). Ezért kérem, hogy az alábbi levelet, vagy ahhoz hasonlót (MOST AZONNAL) küldjön az Ön által olvasott ujság szerkesztöjének. LB
xxxxxxxxxxx
RE: Election in Hungary
To the Editor,
In Hungary – a land that was occupied by Hitler’s fascists and Stalin’s communists for generations – the overwhelming victory by Viktor Orbán’s center-right party proves that her electorate has matured and true democracy has returned. The rejection of the extreme right means a resounding rejection of racial hatred. The rejection of the left means a rejection of corruption that allowed the Communists to “privatize” state property into their private pockets. And the resounding vote for the center means a vote for responsible economic policy and a vote for minority rights, – including the basic right to cultural autonomy of all minorities- and for the acceptance of Hungary’s historic role as one of the leaders of a strong and stable Central Europe.
Hungary’s election gave an example to follow by all nations that are paralyzed because the fanatics of their extreme fringes dominate their politics and have no center party that represents the overwhelming majority of the electorate.
AZ ÖN NEVE ÉS CIME
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
2) CLEVELANDI TEMPLOMAINK
Vérge egy jó hír a clevelandi Magyar templomok védelmének ügyében: A Vatikán Június 24-igy eltólta a Szent Imre templom bezárásának kivitelezését és a bezáratást elrendelö Lennon püspököt Rómába rendelte. Ezért kérjük, hogy folytassák akciónkat, menjenek a levelek százai a Vatikánba. Az akciónk részleteit, minta leveleket, stb. Megtalálják a lobbi honlapján:
Xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
3) ELJÖTT AZ ÚJ KEREKASZTAL TÁRGYALÁSOK IDEJE !
Egy gazdasági válság és egy új kormány létrejötte alkalom is lehet arra, hogy felrázza és tettekve, változtatásra sarkalja a társadalmat.. Úgy ahogy közel 2OO éve Széchenyi könyvei (“Hitel”, “Világ” és “Stádium”), a Tudományos Akadémia, a dunai hajózás és a Nemzeti Kaszinó felállitásának terveivel új irányt szabtak és fórumot adtak a nemzeti kibontakozásnak, vagy úgy ahogy 1956-ban a Petöfi Kör, majd 1989 után az Ellenzéki Kerekasztal fórumot teremtettek a közgondolkozásnak, a szebb jövö eltervezésének, úgy ma is szükség lenne arra, hogy a magyar értelmiség egy pártok feletti fórumon megbeszélje, átgondolja a jövö teendöit.
Igen, lehet, hogy 1989-ben elpazaroltunk egy ilyen alkalmat, lehet, hogy akkor kellett volna biróság elé állitani azt a pár száz embert kiknek tényleg véres volt a keze, lehet hogy ha ez megtörtént volna, akkor lelkileg felszabadult volna és megbékélt volna az ország. Lehet az is hogy ennyi nem lett volna elég ahhoz, hogy megszünjön az acsarkodás légköre, hogy az emberek lelkéböl eltünjön a bosszú vágya. Lehetséges az is, hogy a nemzeti tulajdon és általában a jövö gazdaság politikájának 1989-ben kellett volna új irányt szabni. Igen, ez mind lehetséges, de mi ma csak a jövön változtathatunk, a multon már nem!
Szerintem fontos lenne hogy a magyar értelmiség, mint tette a Petöfi Körben, létrehozzon egy fórumot, melyen együtt gondolkodhasson, tervezhessen és igy elültesse azokat a gondolcsirákat, melyekböl kikelhet egy összemzeti megegyezés. Fontos az is, hogy ez a megbeszélés, ez a közvélemény formálás most, tehát a 2O1O-es választások elött történjen meg, mert csak igy lesz ideje a társadalomnak azokat megemészteni és annak alapján szavazni.
Pár ilyen gondolatfoszlányt fogok, -természetesen a teljesség igénye nélkül -, az alábbiakban felvázolni..
Demokrácia és Törvényhozás
A mai „hadi demokráciában” kialakult pártfegyelem nem csak emlékeztet a korábbiakra, de megneheziti a törvényhozást és az ország vezetését is! Ma nem értékrendek, elvek, vagy jövöképek ütköznek a politikában, hanem csak érdekcsoportok és ezek is, szinte gondolkozás nélkül ellenzik a másikat, szabotálják egymás terveit. Túl sokan vannak az olyanok, kik oda se figyelnek, hogy ki mit mond, csak azt nézik, hogy ki beszél. Márpedig a demokrácia egészséges müködéséhez szükséges, hogy nyitottak legyünk a tervekre, hogy a javaslatokra odafigyeljünk, megértsük azokat. Persze talán még ennél is fontosabb, hogy a pártok ne érdekcsoporoknak, hanem a társadalom egyes rétegeinek, osztályainak (földmüvesek, munkásság, értelmiség, tulajdonos retag, kisebbségek, stb..) érdekeit képviseljék. Az is fontos, hogy a törvényhozók egy-egy szavazó körzetet képviseljenek és ne pártlistákon kerüljenek a Parlamentbe. Azért fontos ez a körzet lakói által való megmérettetés, mert különben a képviselök nem a szavazóik hanem a pártjuk érdekeit fogják képviselni. Ezért elgondolkoztató, s talán sajnálatos is, hogy példáúl (tudtommal) a rendszer változást követö miniszterelnökök közül egyet sem az ország lakói, hanem a pártjaik választották meg. Tudtommal a miniszterelnökök közül egyedül csak Horn Gyula indult választáson (199O-ben Somogyban) ö is csak képviselö választáson és ott is veszitett.
Fontos az is, hogy létezzen egy valódi alkotmány (nem egy, a 1949-es alkotmánynak toldozott-foltozott változata), hanem egy a 21. századnak és az össznemzeti érdekeknek meglelelö olyan új alkotmány, melyet pártoktól függetlenül az egész társadalom elfogad. Fontos az is, hogy létezzen egy olyan Alkotmány Biróság, mely párt és üzleti érdekektöl függetlenül, önállón mérlegeli a törvények alkotmányosságát. A független biróságok mellett persze elengedhetetlen egy olyan szabad sajtó létezése is, mely minden demagógia nélkül tájékoztatja a közvéleményt a tényekröl és biztositja, hogy mindenki pontosan tudja, hogy mi és miért történik hazájában.
Közgazdasági Teendöink
A gazdasági fellendülés nem következhet be a honi ipar védelme és annak támogatása nélkül (Széchenyi: “Hitel”). Ezt tudatositani kell a magyar társadalomban, mert ma gyakran még az olyan áru mint példáúl az ásványviz is külföldröl érkezik és a vásárlóknak eszükbe se jut, hogy megnézzék, hol is készült a termék melyet vásárolnak, eszükbe se jut, hogy támogassák a honi ipart, mezögazdaságot. Eszükbe se jut, hogy ne csak az árcédulát nézzék, de azt is, hogy a külföldi áru vásárlásával külföldön teremtenek munkaalkalmakat. Nem csak azt kell elfogadnunk, hogy a szabad verseny szükséges, de azt is, hogy a nyúl az oroszlánnal nem tud "szabadon" versenyezni!
Ugyanigy, már Széchenyi is figyelmeztetett a bankok szerepére a nemzeti érdekeink védelmében. Ö tudta, hogy szükség van az erös nemzeti bankra, mert az idegen kézben lévö bankok tetteit nem a magyarság érdekei, hanem csak és kizárólag a profitszerzés vezetik. Ha a nemzeti bankot felelösséggel irányitják (ami azt is jelenti, hogy csak annyi kölcsönt adhat ki, mint amennyi a bankbetétek összege), akkor az ilyen keményen szabályozott bankok nem sérthetik a nemzet érdekeit, hanem védik a gazdasági élet stabilitást.
Igen, itt az ideje, hogy lenyessük a globalizált „kapitalizmus” vadhajtásait, hogy megszabályozzuk a kapzsiságot. Itt az ideje, hogy megszabályozzuk a piacot dicsöitö kificamodott elméleteket, és a mohó nyereségvágynak szabadjára engedett tetteit. Helyes ez azért, mert a szabad verseny csak az egyenlöek között pezsditö hatású, de tragédiákra vezethet, ha olyan globalizált dzsungelt teremt a világ, hol a nyuszi “szabadon” versenyezhet a tigsissel. Más szóval szükség van a gazdasági élet állami ellenörzésére is és a hazai termelés támogatására is.
Persze a gazdasági élet fellenditéséhez szükséges egy közösségi erkölcs is, tehát annak belátására, hogy az államnak nincs önálló pénzforrása, hogy a közteherviselés elengedhetetlen egy civilizált társadalomban és ezért az állam megröviditése nem más, mint a közösböl való lopás? Tudnunk kell, hogy ma azért olyan magas az adóteher, mert a társadalom fele nem fizet adót, mert a magyar össztermelés felét(!) a fekete gazdaság termeli. Fontos, nagyon fontos megérteni, hogy amikor az eladó azt kérdezi tölünk, hogy “adjak elismervényt?” akkor ö azt kérdezi, hogy “akar Ön lopni?”. Ugyanez áll a “kenöpénzek” használatának balkáni gyakorlatára is. A kommunista nomenklatúra müködési módszerei, a kis kapuk, “összeköttetések”, “boritékozások” nem tüntek el, hanem beszivárogtak a közéletbe, s már már a Balkánra sodorták az országot. Azért is ideje felszámolni ezt, mert az orvos vagy a köztisztviselö nem egy pincer, neki nem borravaló jár, hanem tisztességes fizetés és ezért az ilyen „boritékos borravalóknak”, "kenöpénznek" az elfogadása megalázza öt. Továbbá azért is fel kell számolni a korrupció minden formáját, mert ezzel a tisztességes, az ilyen lefizetést el nem fogadó, tehát tisztességes emberek hátrányba kerülnek és még az is elképzelhetö, hogy anyagi gondjaik külföldre kényszeritik öket. El kell érni, hogy mindenki otthon kapjon olyan tisztességes fizetést melyböl meg tud élni és azt is, hogy adót fizessen, hogy hozzájáruljon a közteherviseléshez.
A fekete gazdaság felszámolása mellett az adórendszernek egyéb reformjaira is szükség van. Ilyen a szociális juttatások reformja is. A szociális juttatások csökkentését persze nem a szegények támogatásának csökkentésével kell elérni! Olyan eszközöket kell erre választani, mint példáúl a nyugdij korhatár felemelése vagy a felesleges orvoshoz járás megszabályozása. Az is fontos, hogy miközben az állam kiadásait csökkentjük, közben az állami bevétele növekedjen. A többlet bevételnek forrása kell legyen nem csak a már emlitett védövámok bevezetése, de a tulajdon adó is. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy nyugdijas még adót is fizessen a lakásáért, hanem azt, hogy a magas bevétellel és sok tulajdonnal rendelkezök (különös tekintettel a külföldi érdekeltségekre) kivegyék részüket a közteherviselésböl.
Az egészséges társadalomban az iskolák, rendörség, tüzoltóság költségeit az ingatlan adó, mig a közlekedési költségeket a gépkocsikra kivetett adó biztositja. Igy aztán a kereseti és forgalmi adó elegendö a szociális juttatások biztositására, az össznemteti tartozások csökkentésére, iskolák, hadsereg és az állami adminisztráció fenntartására.
Persze az adórendszer reformja mellett egyéb reformok is szükségesek, mert példáúl helytelen a képviselök fizetését a képviselök döntésére bizni és ugyanigy az önkormányzatok hatalmas és gyakran szükségtelen bürokráciának fenntartására sincs szükség. Ugyanakkor szükség van arra, hogy a progressziv tulajdon adó bevételéböl részesüljön nem csak az egészségügy, a közoktatás, a kulturális intézmények, a politikától és lobbi érdekektöl független igazságszolgáltatás és hirközlés intézményei, de az ország hosszútávú felemelkedését leginkább szolgáló tudományos kutatás is, mert csak igy fognak a magyar találmányok otthon maradni, Magyarországon munkaalkalmakat teremteni. Igen, ezen is múlik, hogy ne ismétlödjön meg a 2O. század szomorú gyakorlata, melynek eredményeként (Szentgyörgyi Albert kivételével) minden magyar Nóbel dijasunk külföldön kutatott és alkotott.
Szétszakitott Nemzet, Megosztott Társadalom
Az általános ingerültségnek, pesszimizmusnak egyik oka, hogy a magyar társadalom nem bizik senkiben, még önmagában sem. Ennek egyik oka a megosztottság, tehát az, hogy a volt kommunistákat, zsidókat, cigányokat, illetve a kisebbségben és a világban szétszórva élö magyarokat sokan nem tartják "valódi" magyaroknak, valódi honfitársaknak. Persze tudom, hogy 54 év után, a betört ablakú kirakatok és az örizetlen irószövetségi gyüjtöládák által fémjelzett nemzeti egységet nem lehet visszaállitani, de a jelen acsarkodó és önromboló lelkiállapán azért lehet és kell változtatni. Ezért alább felsorolok néhány, a fent emlitett megosztottságainkat csökkentö lépést, lehetöséget.
A volt kommunistákat illetöen észben kell tartanunk, hogy ök és családjaik az ország lakóinak egynegyedét tették ki. Tudjuk azt is, hogy túlnyomó többségük vagy idealizmusból vagy állásaik megtartása vagy az elörejutás érdekében léptek be a pártba. Azt is tudjuk, hogy az igazán bünösök már többségükben nem is élnek és tudjuk azt is, hogy senkit sem szabad olyan tettekért hibáztatni, melyeket nem ö követett el! Az egyén csak a saját tetteiért felelös, de szülei vagy nagyszülei tetteiért nem.
Továbblépve, a zsidósággal való megbékélés és a kölcsönös bizalom légkörének helyreállitása is elengedhetetlen. Szükséges, hogy úgy a többségi társadalom, mint a zsidóság belássa, hogy mindkettöjüknek “lépni kell”, itt az ideje az öszinte kéznyujtásnak és megbékélésnek. A többségi társadalomnak be kell látnia, hogy a Holokausztot megszenvedett zsidó származású honfitársaink joggal félnek a fajgyülölet újraébredésétöl, joggal emlékeztetnek a numerus claususra, a náci kollaboránsokra, meg arra, hogy a vészidökben bizony sokan tétlenül eltürték zsidó honfitársaik megalázását, legyilkolását. Ezért a többségi társadalomnak el kell fogadnia, hogy a meghurcoltak vagy legyilkoltak gyermekei emlékeznek szüleik kálváriájára és joggal éreznek bizalmatlanságot vagy félelmet amikor egyenruhákban masirozó félrevezetett fiatalok vonulnak a pesti utcákon. A többségi társadalomnak be kell látnia, hogy nem ok nélkül bizalmatlanok az olyan magyarok, mint Eli Wiesel, Kertész Imre, George Soros vagy Andy Grove és ami ugyanilyen fontos, tudnia kell azt is, hogy ha ök ezek a zsidó származású magyarok tényleg úgy érezhetnék, hogy megbecsült honfitársainknak tartjuk öket, akkor sokat segithetnének népünk felemelkedésében, jóhirének helyreállitásában.
Persze a magyar zsidóságnak is vannak feladatai. Bizony jó lenne ha ök pedig jobban emlékeznének arra, hogy nagyapáik egy befogadó hazában éltek, többször idéznék Kossuth zsidó ezredének emlékét, vagy a tényt, hogy a magyar Felsö Háznak és a néhai tábornoki karnak nálunk akkor voltak zsidó tagjai, amikor Amerika sok városában még letelepedési engedélyt sem kapott a zsidó ember. Az is szolgálná a megbékélést, ha a Wallenbergnek kijáró jogos hála mellett, többet beszélnének Reviczky Ádám, Thassy Jenö, Görgey Guidó, Sztehlo Gábor, Koszorús Ferenc, Koren Emil és Keken András és a többiek tetteiröl.
A többségi társadalomnak arra is gyakrabban kellene gondolnia, hogy Szentgyörgyi Albert óta majdnem minden magyar Nóbel dijat zsidó honfitársaink szerezték, hogy ök adták nekünk Radnóti Miklóst is, Szerb Altalt is és hogy a 3O1-es parcellában a zsidóság számarányát messze meghaladják a zsidó hazafiak sirhantjai. Bizony hasznosabb lenne a Kun Bélák és Rákosiak emlegetése mellett ezeket a honfitársainkat is emlegetni és emlékeztetni arra, hogy példáúl Jézus anyja is zsidó volt. Bizony sokat javitana a jelen helyzeten, ha többen megértenék, hogy amikor a zsidó ember ragaszkodik templomához, tradicióihoz, az természetes emberi viselkedés és nem ártalmas a többségi társadalomra. Bizony jó lenne, ha többen megértenék Teller Edét, aki, miközben 1OO%-os magyarnak tartotta magát, közben 1OO%-ban vállalta zsidó örökségét is és amerikaiságát is! Teller ettöl nem kevesebb, de több lett, olyan ember lett aki nem cserélgeti, hanem gyüjti a lojalitásait, Teller ettöl 3OO%-os ember lett.
A “cigánykérdés” megoldása sem várathat tovább magára. Egy 8%-t kitevö kisebbség gondjainak elhanyagolása nemzeti tragédiához vezethet. A cigányság beilleszkedése (és általában a magyar tradiciókkal ellenkezö idegen-gyülölet felszámolása), az ország egészséges jövőjének egyik legfontosabb követelménye. Nem elég elérzékenyülni, mikor a mulató urak által megalázott “vén cigányról” vagy a “rongyos régi babájához” hüséges cigánylányról szól a nóta, ha az után, amikor hazafelé tartunk és cigányok jönnek szembe az utcán, akkor “a biztonság kedvéért” átmegyünk a másik oldalra. Szembe kell nézni a jelen valóságával, azzal, hogy úgy a többségi társadalmat, mint a cigányságot sújtó büntett sorozat nem csak közbiztonsági kérdés! A bünözés kórtünet, egy kirekesztett, munkanélkül nyomorgó, példakép, szakma és remény nélküli társadalmi réteg kórtünete. Tudni kell azt is, hogy nem elérhetetlen cél a cigányság integrációja még akkor sem, ha ma erre az állitásomra sokan csak reménytelenül legyintenek, mert bizony Amerikában is igy legyintettek volna, ha 5O éve azt mondom, hogy az Egyesült Államoknak olyan szinesbörü elnöke lesz akinek édesapja muzulmán volt. Egy szó, mint száz, az ellentéteket nem szitani, hanem orvosolni kell és mindenkit be kell fogadni, azt is aki magyar és azt is aki teljes értékü magyar szeretne lenni.
Hasonló feladattal néz szembe a magyar társadalom, mint India amikor elhatározta az “érinthetetlenek” társadalmi integrációját. Indiában több mint egy generációba tartott ez és Amerikában sem kevesebbe. Nem könnyü elérni, hogy egy “érinthetetlen” család gyermeke elhiggye, hogy ugyanolyan jogai és lehetöségei vannak, mint a másik embernek, hogy ö is elérhet valamit az életben, neki is van joga az önbecsüléshez és hogy rajta is, vagy csak rajta múlik a sorsa, jövöje. Ezért, nem csak arra van szükség, hogy cigány rendört és cigány postást lássanak az utcáikon a felövöben lévö cigány gyerekek, de olyan iskolarendszerre is szükség van, mely lelkileg is és tudásban is képes kiegyensúlyozni a cigány gyerekek otthonról hozott hátrányait.
Végül pedig itt lenne az ideje, hogy teljes nemzetben gondolkozzunk és hogy ez ne csak egy érzelmi összetartozást jelentsen, de megteremtsük az összetartozás intézményrendszerét is. Itt most nem fogok a kisebbségben élö honfitársaink fentmaradásáról vagy a szomszédainkkal való megbékélésröl irni, mert azzal az alább csatolt, angol nyelvü irásom foglalkozik. Itt most csak a világban szétszórt két milliónyi magyarra és azok leszármazottaira gondolok. Hasznos lenne elgondolkozni példáúl azon, hogy az új magyar találmányoknak, a három dimenziós TV, az üvegbeton, az új Rubik-gömb, a nano-technológia, az intelligens számitógép vagy az én napenergiát raktározó RFC-mnek, a nemzet is hasznát láthatná. Nem lenne szabad megismételnünk azt ami a multban az atomenergiával vagy a számitógéppel, Szilárd és Neumann találmányaival történt! El kellene érnünk, hogy ne Kaliforniában, hanem Magyarországon teremtsenek az új találmányok munkaalkalmakat, szolgálják a magyar önbecsülés és a nemzet jövöbe vetett hitének visszatérését.
A fentiek mellett helyes lenne elgondolkozni azon is, hogy a világban szétszórt magyar szervezetek miként müködhetnének együtt és miként koordinálhatnák munkájukat a mindenkori magyar kormányokkal, miként szolgálhatnák egységben az össznemzeti érdekeket? Szükség lenne vagy egy demokratikusan megválasztott vezetöséggel rendelkezö Magyarok Világszövetségére, vagy legalább is egy koordináló bizottságra, mely irányitaná a media tájékoztatását és a magyar érdekeket szolgáló lobbizást a világ minden pontján.
Végkövetkeztetés
Eljött az ideje, hogy a magyar értelmiség újra felvállalja történelmi szerepét. Eljött a társadalomban végbemenö folyamatok jobb megértetésének, a megosztottság felszámolásának és egy olyan közmegegyezésen alapuló jövökép formálásának ideje, melyben mindannyian egyetértünk. Egyszóval eljött az ideje, hogy a pártoktól átvegye a magyar értelmiség az ország erkölcsi és szellemi irányitását és irányt szabjon az össznemzeti felemelkedésnek.
Eljött az ideje egy olyan iránytü létrehozásának, mely nem csak a nemzet jövöjébe mutat de ötvözete a nemzeti és az általános emberi kibontakozás útjának. Az ilyen úton haladva, nem azért védjük nemzeti kultúránkat, mert hatalmat akarunk mások felett, hanem azért, mert szellemi gyökér nélkül kidöl a fa, s a mi gyökereink, a madáchok és bartókok adta gyökerek hatalmasak, képesek azok nem csak kisebbségeink védelmére, nem csak önbecsülésünk és optimizmusunk visszaszerzésére, megalapozására, de képesek arra is hogy megvédjük erdöinket és folyóinkat, találmányainkkal megállitsuk nem csak az atomfegyverek terjedését vagy a jéghegyek olvadását, de a közösségeinket összetartó kötelékeinek szétesését is, és igy újra megtaláljuk az életnek nem csak az anyagi, de morális értelmét is.
Ennek a folyamatnak elsö lépcsöfoka kellene legyen a 21-ik század Petöfi Körének, a magyar értelmiség Össznemzeti Kerekasztal fórumának a megteremtése, egy olyan össznemzeti fóruménak, melyen a tökés lászlók és csoori sándorok mellett helyet kapnak a lukács jánosok is és mely nem csak hozzájárulna egy olyan magyar társadalom formálódásához, mely tájékozott, vezetöiben bizik és a szavazó urnáknál képes és hajlandó egy kulturnemzethez méltó döntéseket hozni.
Én hiszem, hogy a mai „hadi demokrácia” korát most már követheti a valódi demokráciáé, hogy 2O1O-ben már konkrét és világosan megfogalmazott programok és nem demagóg frázisok közül választhatnak majd az állam polgárai. Hiszem azt is, hogy ez esetben a szavazó polgárok is felelösséggel és tájékozottan járulnak majd az urnákhoz és annak tudatában adják le szavazataikat, hogy a magyar jövõ, tehát az unokáik jövõje az õ kezükben van, az ö szavazataikon múlik! Ennek elérését szolgálná, ha a társadalom érezné nem csak azt, hogy szükség van egy erkölcsi iránytüre, de minden egyes magyar egyben azt is érezné, hogy életének hártalévö része most kezdödik és optimista jövöképet formálna a maga számára is.
Lipták Béla
(1956-ban a 16 Pont egyik megfogalmazója)
