NE CSAK OLVASSAD AZ HL FELHIVÁSAIT, DE VÉGY RÉSZT AKCIÓINKBAN! NEM A SZAVAK, CSAK A TETTEK SZÁMITANAK!
NE ÁTKOZZAD A SÖTÉTSÉGET, HANEM GYUJTS GYERTYÁT!
FELIRATKOZÁS VAGY LEIRATKOZÁS:
Tisztelettel kérek mindenkit, hogy NE NÁLAM JELENTKEZZENEK, ha fel vagy lekivánnak iratkozni az HL cimlistájárra/ról. Nagyon kérem, hogy ezt mindenki maga intézze úgy, hogy rákattint a -re.
Amikor kinyilt a honlapunk, a lap bal oldalán lévõ ablakba beirja a saját villanypostai cimét és az ablak alatt rákattint a SUBSCRIBE gombra akkor, ha feliratkozni, vagy az UNSUBSRIBE gombra, akkor ha leiratkozni kiván, majd rákattint a SUBMIT (GO) szavakra.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
E HETI AKCIÓINK (TENNIVALÓINK):
1) 50-IK ÉVFORDULÓ: UTCÁK, TEREK
1a) Moszkva Tér
1b) Angyal István Utca
1c) Danner János Korzó
1d) Szabó Bácsi Tér
HÁTTÉRANYAG
2) ÁLMODOZOM?
2a) 2006, Október 23
2b) 2008, Október 23
3) NEW YORK TIMES: VAJDASÁG
4) A 100 ÉVES MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET
5) INTERNATIONAL FREEDOM CENTER
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
1) 50-IK ÉVFORDULÓ: UTCÁK, TEREK
Bizony Budapest utca és tér nevei között sokkal több idézi 1848, mint 1956 höseinek emlékét. A felnövöben lévö generációnak szüksége lenne arra, hogy tudjon ne csak Petöfiröl, de az 56-ban hösi halált halt Gérecz Attiláról, ne csak az aradi 13-ról, de az 56-os 289-röl is. Ahhoz, hogy önbizalma, nemzeti tudata visszatérjen, nem csak jó tankönyvek kellenek, de az is, hogy oka legyen a vacsora asztalnál megkérdezni, hogy "Nagypapa, ki volt az az Angyal Pista?"
Több olyan levelet is kaptunk, melyek, az 50-ik évforduló kapcsán javasolják egyes utcák vagy terek (mint példáúl a Moszkva tér) átkeresztelését. Úgy gondoljuk, hogy e célból egy szisztematikusan kidolgozott, általános tervet kellene összeállitanunk, mely tartalmazná az összes javasolt változtatást, hogy aztán azt benyujthassuk a föváros illetékes hatóságához.
Kérjük az HL tagjait, hogy járuljanak hozzá ehhez az igyekezethez.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
1a) Moszkva Tér
Kedves Béla!
Javaslom, hogy a HAL javasolja: a hajdani Széll Kálmán
teret, a "Kalef"-et, – amely ma szégyenszemre még
mindig Moszkva térnek neveztetik – kereszteltessék át
56-os Srácok Tere névre.
A mai kormány ezt nem fogja megtenni, de javasoljuk
Orbán Viktor elnök úrnak, hogy az új Polgári Kormány
tegye meg ezt a lépést – Sztálin Budapest diszpolgara
cimének megszüntetésével egyetemben.
Tisztelettel:
Fodor András genetikus, tudomáynos fõmunkatárs,
és a Deák Ferencz Polgári Internetes Levelezõ Kör
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
1b) Angyal István utca
Javasolnám, hogy a tüzoltó utcai szabadságharcosok Auswitzból hazatántorgott hös parancsnokának, Angyal Istvánnak tiszteletére, – kinek utolsó szavai az akasztófa alatt "Éljen a szabad Magyarország" voltak – a Tüzoltó utca kereszteltessen át Angyal István utcává.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
1c) Danner János korzó
Javaslom, hogy a müegyetemi MEFESZ hösihalált halt vezetöjének, Danner Jánosnak tiszteletére, a Duna partnak a Müegyetem elötti szakaszát nevezzék el Danner János korzónak.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
1d) Szabó Bácsi tere
Javaslom, hogy a szénatéri srácok hös parancsnokának, a Kádár pufajkásai által, – Angyal Pistához hasonlóan szintén felakasztott – Szabó Bácsinak emlékére, a Széna tér új (vagy második) neve, legyen Szabó Bácsi tere. Alább, azok számára akik nem tudnák, hogy ki volt Szabó bácsi, idézem Szabó bácsira vonatkozó emlékeimet 1956-ból:
"Éppen készültem, hogy megyek reggelizni a tornaterembe, amikor Pista (Marián István alezredes) hozzám fordult: – Öcsi, légy szíves vidd el ezt a térképet a Széna téri szabadságharcosokhoz, és kérdezd meg, mi a véleményük róla. – Így hát reggeli helyett Gyurkával (Vereczkey Gyurkával, aki, mint a Müegyetem sofförje volt) a máris legendás Szabó bácsi főhadiszállására hajtottunk. Tudtam róla, hogy Erdélyből jött, ötven év körüli, teherautósofőr és annak a Lipták Margitnak a férje, aki az egyetem bölcsődéjét vezette.
Azt is hallottam, hogy roppant okos gerillavezér. Két nappal ezelőtt például szerzett egy csomó lapostányért, festékszóróval feketére festette, majd egy előrenyomuló orosz harckocsioszlop elé az utcára helyezte azokat. A hadoszlop a hamis aknák láttán befordult egy meredek, de tányér nélküli utcába. Az utca a Várba vezetett fel. Az első kanyar után a tankok egy meredek részhez értek, ahol Szabó bácsi előzőleg olajat öntött a macskaköves úttestre. Az út elkeskenyedett, a tankok már nem tudtak megfordulni. A harckocsik hernyótalpa csúszott az olajon, egyhelyben vergődtek, miközben az ablakokból, háztetőkről Molotov-koktélok záporoztak rájuk. Ezzel aztán be is fellegzett annak a harckocsioszlopnak.
Szabó bácsi „főhadiszállása” a Széna téren, a metrót építő vállalat munkásszállójában volt. Nyüzsögtek itt a fegyveres kamaszok, mind munkásosztálybeli fiú és lány. A zűrzavar közepén egy magas, őszes, de sötét bajszú férfi állt, aki szemébe húzott, piros svájci sapkát viselt. Zavarba jöttem, mert beszéd közben a gyomrom korogni kezdett. Igyekeztem roppant hivatalos és katonás lenni. Jelentést tettem a Petőfi zászlóaljjal kapcsolatos terveinkről, beszéltem Marián alezredesről meg a védelmi háromszögéről. Szabó bácsi meg eközben, a szemében kis csillogással csak figyelt.
Erre még inkább iparkodtam, hogy jó katonás legyen az előadásom. Elmondtam, melyek az ő hídjai és melyek a mieink, és hogyan riasztjuk egymást, ha közeledő orosz csapatokat pillantunk meg, és ilyesmiket. Még mindig nem szólt semmit, de hirtelen a vállamra tette a kezét, és a konyhába vezetett. A szalonnás rántotta szagától elszédültem, de vitézül tovább beszéltem védelmi háromszögekről meg hidakról.
Félbeszakított: – Hármat vagy négyet?
Kétségbeesetten megismételtem: – Szó sincs róla! Csak két hidat kell védeniük, a Lánchidat és a Margit hidat.
– Nem hidakról beszélek, hanem tojásról – mondta vigyorogva, majd a tűzhelynél álló asszonyhoz fordult: – Csináljon ennek az éhes katonának négy tojásból rántottát sok szalonnával!
Nézte, ahogy eszem. Tekintete gyöngéd volt; Aptyiéra emlékeztetett. Amikor én nyeltem, ő is nyelt és bólogatott, amikor a kenyér héjával kitörültem a zsírt a tányéromból. Csak amikor már befejeztem, akkor nézte meg Pista térképét. Bejelölte rajta az őrhelyeiket. Felírt két telefonszámot, ahol el lehet őt érni, és a lőfegyvereik számát is összeírta. Aztán hozzám fordult: – A legutóbbi számláláskor a fiaim körülbelül százan voltak, de ha keményre fordulnak a dolgok, biztosan elhozzák a testvéreiket is. Akkor aztán jó kis adjonistent rendezhetünk az oroszoknak! – Folyton viccelődött, és harcosait, még a lányokat is úgy emlegette, hogy a fiai.
Szabó bácsi volt életemben az első igazi népvezér, akit megismertem. Olyan kisugárzás vette körül, hogy amikor a szobába lépett, mindenki abbahagyta, amit éppen csinált, és önkéntelenül is felé fordult, felfigyelt rá. Tréfás volt és szűkszavú, derűs és higgadt; magabiztosságot és lelki nyugalmat árasztott magából. Egyszóval annyira imponált, hogy ha Pistának nem lett volna szüksége rám az egyetemen, szíves örömest beálltam volna Szabó bácsi „fiai” közé."
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
HÁTTÉRANYAG
2) ÁLMODOZOM?
"Mert akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és vihatvertek."
Ady Endre
xxxxxxxxxxxxxxxxx
2a) 2006 OKTÓBER 23
Ott állunk a new yorki Szabadság Szobor kertjében. Most leplezték le Douglas Crockwell hatalmas alkotását: a "Pesti Srácok" szobrát. A dombormü talapzatán Albert Camus szavai olvashatóak:
"A világ egzetlen népe sem tett annyit az emberi szabadságért és az igazság gyözelméért, mint a láncra vert és leigázott magyar nép. Csak úgy lehetünk hüek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk azt az eszmét és fel nem adjuk azt az álmot, melyért a magyar hösök az életüket adták."
A szobor lábánál George Pataki, az 56-os emlékbizottság elnöke beszél. Jobbján állanak az országos emlékbizottság társelnokei: Madách Ember Tragédiájának "örök Évája", Szörényi Éva és a West Virginia-i "magyar hösök temetöjének" gondozója, Györik Sali. A kormányzó balján állanak a helyi emlékbizottság társszervezöi: Hóka Ernö, Lovas György és Soros György.
Pataki éppen arról beszél, hogy milyen szép példát adott New York, New Jersey és Connecticut magyarsága, amikor annak minden vacsorát vagy bált rendezö szervezete felajánlotta, hogy az 2005 öszi rendezvényei profitjának felét a most felavatott emlékmü költségeire adja.
A TV-k kameráinak és a sajtó fényképészeinek kereszttüzében mondja a kormányzó: Ezzel is bizonyitotta az amerikai magyarság, hogy többé már nem jellemzö rá a "Fogjuk meg és vigyétek" vagy az "Életünket és vérünket, de zabot nem!" viselkedés, nem egymással versengenek az önkinevezett vezetök, az apró szemétdombok kis kakasai, de képes pártállástól, vallástól és ideológiai beállitottságtól függetlenül ÖSSZEFOGNI és képes azzal törödni ami mindannyiunkat összeköt, képes méltó lenni 56 szelleméhez, emlékéhez.
Álmodozom? Lehet, szoktam álmodozni! De azért az is lehet (az is lehetne!), hogy ez megtörténjen, megvalósuljon. Lehetne, mert azt is tudom, hogy egyszer már megtörtént. Egyszer már összefogtunk! Igen, 50 éve bizony ott álltak a pesti utcán az örizetlen irószövetségi gyüjtöládák, ott csodálta a világ az érintetlen betört ablakú kirakatokat és – a honfitársaikra tüzet nyitó pufajkásokat leszámitva -, aki magyar volt az MIND velünk tarott!
Hát akkor miért ne tudnánk megint összefogni, áldozatot vállalni? Ma már nem akadályoz meg bennünket ebben senki, rajtunk múlik!
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
2b) 2008, Október 23
Visegrádon vagyunk. A Dunai Konfederációba tömörült tiz állam elnökei most irták alá a federáció alkotmányát. A federáció elsö elnöke, Orbán Viktor éppen arról beszél, hogy az új idöknek új szelei fújnak ma Közép Európában, hogy végre tavaszodik már Tallintól Szófiáig, Ljubljanától Bukarestig.
Arról beszél, hogy ez a 100 milliós térség most már nem csak gazdasági és politikai érdekeit lesz képes megvédeni, nem csak Európa nyugatra elbillent hatalmi egyensúlyát lesz képes helyrebillenteni, de visszahozza a szomszéd népek közötti békét is, mert mostantól kezdve a közép európai federáció minden tagja megadja majd a maga nemzeti kisebbségeinek az autonómiát, mert mostantól kezdve nem elválaszt, hanem összeköt majd bennünket közép európai tragikus történelmünk hagyatéka.
A szónok megett ott állanak Európa és a világ államférfijai. Ott áll a 2007-ben megválasztott francia elnök, Nicholas Sárközy, ott áll a 2008-ban megválasztott új amerikai elnök George Pataki és ott dereng a háttérben, a federációt megálmodó és most könnyes szemmel a szakállába mosolygó Kossuth Lajos szelleme is.
Álmodozom? Hát persze! De azt is tudom, hogy "akkor születtek nagy dolgok, ha…" és azt is tudom, hogy bizony semmi akadálya annak, hogy 2006 tavaszán, az új magyar miniszterelnök, Orbán Viktor csináljon egy körutat Tallintól Szófiáig, Ljubljanától Bukarestig és elmondja szomszédainknak azt az egyszerü tényt, hogy együtt erösek, egymás ellen uszitva, széthúzva pedig gyengék vagyunk!
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
3) NEW YORK TIMES: VAJDASÁG
25 éve volt annak amikor 1985 október 9-én "Searching for the Grave of Imre Nagy" cimmel elöször jelent meg világlapban OP Ed irásom.
Most levelet kaptam a New York Times szerkesztöjétöl, aki többek között ezeket irja:
"RE: New Kosovo in the Making"…….If you do not wish your message to be published or relayed to other editors and reporters, be sure to let us know……"
— Byron Calame, Public Editor
Ez persze még nem jelenti, hogy a Vajdaság helyzetét ismertetö és önállóságának helyreállitását követelö irásom meg is fog jelenni a lapban, de azt jelenti, hogy az HL munkája nem "falrahányt borsó", hogy kitartó, higgadt és hitelt érdemlö munkánknak van eredménye.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
4) A 100 ÉVES MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET
Vasvári Ödön: "Hogyan kapta meg egyesületünk 1907-ben a kongresszusi chartert" Református Ujság, 1935. június, pp. 45-46.)
Congressman Brick's speech which influenced Congress to vote for the charter to be given to the Federation
Referring to the racial character of this organization alluded to by the gentleman from Iowa, I want to say this:
They have come to us to better their conditions, and I want to make them feel at home. They are here to swell the stream of our best citizenship, numbering now over a quarter of a million souls.
They have come to make this country their permanent dwelling place, to live and abide with us in the truest and most loyal of American sentiment and patriotism.
They inhabit every state and territory of the United States, and everywhere have they entered into the very essence of our national spirit, hope and enterprise; and among other things, this organization is founded upon the lively behest of that desire.
Why, Mr. Speaker, I would like to ask the members of the House: Have you read and pondered over the thrilling story of Hungary's heroic struggle, during a thousand years, for just such liberty as we possess?
An accurate history of Hungarian wars and their heroes would teach even the sons and daughters of the Mayflower and the Concord the awful magnificence of a martyrdom endured by a great people for freedom. These children of a heroic ancestry come to us with all institutions of our civilization implanted in their hearts through twenty generations of turmoil in the pursuit of liberty, they find here.
Every Hungarian in this country can look back over the red pages of their fathers' struggles and trace with boundless pride and satisfaction a strange and startling resemblance between the Hungarian revolution and our own.
Under Kossuth, and Bem, and Klapka, and Dembinski, what did they fight for that would make them alien or strange to us? Nothing.
They performed unheard of and astonishing deeds with one great idea – the freedom of independence.
They alone of all Europe held aloft the blazing torch of liberty with dauntless heart and unshaken hand.
They fought with God-like valor for the freedom of the press, a constitution, a ministry and a representative body to govern their own destinies. They fought for equality before the law in all civil and religious affairs – equality in taxation, trial by jury and local self-government.
These were the principles of the declaration of independence Kossuth and his followers lived and died for.
Don't you believe that the children of the great Kossuth, the Washington of Hungary; of Klapka, the Wayne of the Magyars, have within their breasts and in the bounding flow of their veins the elements of our most appreciative and liberty-loving, loyal citizenship?
Gentlemen, they are here, because they have learned to know, as one of us, our institutions and the American idea taught to them on mother's knee, in the lives of the Washingtons, the Franklins, and the Hancocks of Hungary.
They come here, as Kossuth did, driven out by a tyranny worse than was suffered by us when revolution was conceived and the republic born. I compare their great names with our own, because struggle is the mother of greatness and makes us all akin.
I say it because they have been rocked roughly by the same rude barbarous nurse, because they have been trained to hearts of oak and nerves of steel in the same strenuous war for independence, and for this reason I champion their cause.
They have my unbounded sympathy and admiration, because I believe in the cause they have so valiantly fought for, because they came to me with the same hopes and aspirations that I have myself, because I rejoice in the splendid history of their race and the genius of their sons who have enriched the world with the rarest treasures of thought.
I sympathize with and admire them, because I know Joseph Eötvös, the friend, intimate and supporter of Kossuth – poet, writer and statesman – who more than any other Hungarian influenced the course of European literature of his time; because I know Madách and have read his "Tragedy of Man," the soul of which was the clarion message of his life sent out to all eternity –struggle, man and trust;" because I know and love Maurice Jókai, the Hungarian Shakespeare, who has filled the world with hundreds of the matchless masterpieces of his mind – and, Mr. Speaker, they have my sympathy and admiration, because I know Petôfi, a "fallen star in the Magyar sea," who of all the singers of the first half of the nineteenth century, brought to poetic creation an inextinguishable glow of passionate patriotism.
He lived a life of meteoric glory that has not faded, nor will it die.
He vanished like a dream in manhood's morn.
The spot, where he has fallen, no man knows, and the pathos of his song, the wish of his life, that when all was over flowers might be scattered where he slept, must remain forever unfulfilled.
But the bloom of his day shall fill the earth with the perfume of his immemorial glory.
Yes, Mr. Speaker, they spring from a race of unrequited heroism; a people full of the genius that touches liberty with love and the state with serenity.
They will people the future with a proud progeny.
The sons of Petôfi must, and will glorify us through the generations – of Petôfi, who smote all the singing chords of that harp of a thousand strings, the Hungarian heart with deathless strains of immortal valor:
Upon our graves shall dawn a brighter sun,
Our children rise to bless the natal earth;
Here shall they kneel, and when our course is run,
Bless the fair land that gave them a free birth.
By the great God of Hungary we swear
The yoke of slaves we will no longer bear!
Mr. Speaker, with that spirit in their blood, they will surely bless the fair land that gives them a free birth.
I ask for a vote on the bill before the House.
(Vasvári Ödön: "Brick képviselô beszéde, amelynek hatására megszavazták az egyesület kongresszusi charterjét" Református Ujság, 1935. augusztus, pp. 3-5.)
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
5) INTERNATIONAL FREEDOM CENTER
Bela—
Thank you for your kind request to place your sculpture at the International Freedom Center. Your project sounds wonderful and very important. Unfortunately, we are unable to consider your request as we do not have a home as of yet. Our building is currently in the design process and is planned to be completed in 2009-2010. So we thank you for your request and hope that you will keep us informed as your project develops.
All my best,
Dyllan McGee
Director of Content and Operations
International Freedom Center
