A külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló, 2001. évi XXXIX.
törvény módosítása alapján a Magyar Köztársaság új, speciális vízumot
(úgynevezett nemzeti tartózkodási vízumot) vezet be, amely többszöri
beutazásra és három hónapot meghaladó magyarországi tartózkodásra jogosít
– olvasom és idézem a témával kapcsolatos, számtalan közlemény egyikét.
Bizsergetõ boldogságnak kellene átjárnia szívünk tájékát, a magyar
összetartozás és megmaradás esélygyarapodásának leltározása felé kellene
forgatnom az eszem kerekét, s ehelyett a mosoly szomorkás ránca telepedik
a szájam szegletébe.
A nemzeti vízum megszerzésének tárgyában eddig egyetlen személy jelentett
be igényt.
Én, személy szerint csodálom ennek az ismeretlen személynek és
hozzátartozóinak – ismeretségi körének – elszántságát és bátorságát, hogy
nekivág a nemzeti tartózkodási vízum megszerzésének. Azaz: 1. Beszerzi a
vízumkérelemhez szükséges formanyomtatványt, amelyet majd személyesen
nyújt be az illetékes ügyfélszolgálati irodán (konzulátus, követség). 2.
Ellenõrzi útlevelét, illetve ennek érvényességét, különös tekintettel
arra, hogy az igényelt tartózkodási vízum érvényességét hat hónappal meg
kell haladnia. (Hiába kérek öt évre szóló nemzeti tartózkodási vízumot, ha
az útlevelem négy év múlva már nem érvényes, azaz ,,lejár".) 3. Készíttet
1 db arcfényképet. 4. A kérelemben megjelöli a magyarországi szálláshely
pontos címét, és hivatalos papírokkal igazolja a tartózkodás jogcímét. 5.
Igazolja a tartózkodás célját. 6. Igazolja a magyarországi tartózkodás
teljes idõtartamára a megélhetés forrásait. 7. Igazolja egészségügyi
ellátása biztosítottságát.
Ha most részletezni kezdeném, hogy a családi kapcsolatok erõsítése
céljából vagy a középfokú tanulmányok folytatása végett milyen okiratokkal
kell rendelkeznie, s ,,a magyar nyelv megõrzésével, ápolásával vagy a
nemzeti identitás megõrzésével indokolt vízumkérelem esetén" a
kérelmezõnek mit kell tennie, a sorszámozásban mindjárt eljutnék a
kétjegyû számokig.
A továbbiakban megkímélem az olvasót, hogy a magyarországi megélhetéshez
szükséges anyagi feltételek meglétét vagy az egészségügyi ellátását,
biztosítottságát igazoló variációkat sorolni kezdjem. Ehelyett arról
szólok, hogy a nemzeti tartózkodási vízum és a vízum alapján kiadott
tartózkodási engedély munkavállalási, jövedelemszerzési, tanulmányi vagy
más tudományos továbbképzési célú tartózkodásra nem jogosít.
Az olvasó megbocsátja, hogy nem a saját szavaimmal okítom ki a nemzeti
tartózkodási vízum kérelmezésének módjáról, hanem a külügyminisztériumi
tájékoztatóból idézek. A hivatalos nyelv, az ilyen.
A népi humor majd fogyaszthatóbbá és értelmezhetõbbé teszi a szöveget.
A nemzeti tartózkodási vízum máris megkapta a frappáns nevét: anyósvízum.
Ennek megszerzése is számos, humorosnak tûnõ kérdést fogalmaztat meg: egy
kínai magyarországi letelepedéséhez és majdani honosításához is –
lényegében – ezek a feltételek szükségesek. Kérdés továbbá, ha az eddig
érvényben lévõ beutazási lehetõségek alapján ennyi kálváriajárás – pecsét,
papíros, hivatali ajtócsikorgatás – nélkül is havonként jöhetek-mehetek,
és méghozzá érvényes magyar igazolványom is van, akkor mit szól majd a
szomszéd, miért teszem ezt, vagy az eszem elõbb ment el, mint én? Még egy
ártatlan kérdés, amelyre a ,,nem" választ elõre borítékolom: ezzel a
nemzeti tartózkodási vízummal térülhetek-fordulhatok majd a ,,nagy európai
hazában" is?
Egy éve vajúdnak a magyar hegyek, s megszületett az egér. És azt cincogja
majd kelettõl nyugatig – egyébként ezért veszélyes -, hogy a magyar
kormány az alkotmányos kötelezettségeit teljesítve öleli országához a
határon túli magyarokat.
A sokféle sajtóvisszhang jelzõibõl idézek: álmegoldás; a jómódú
hozzátartozók törvénye; üres, látszatmegoldás; a kettõs állampolgárság
kiváltási kísérlete; a nemzeti bezárkózás törvénye; a probléma kipipálása;
léggömb.
Sylvester Lajos
(Háromszék, 2006. jan. 7.)
