Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő… (Lassú szapora)

Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő,
Rigó, rigó madár benne a kerülő,
Én is voltam a sűrű erdő kerülője,
Egy szép barna legény igaz szívű szeretője.

Várni, várni babám, de sokat kell várni,
Egy szép barna lányér' három évet kell szolgálni,
Összegyűjtöm a sűrű könnyeim tentának,
Rózsás leveleket írok haza a babámnak.

S fogsz te régi babám, fogsz te értem sírni,
Fogsz te még énnékem tábori lapokat írni,
Tentaceruzával lesz a címe írva,
S szívem fájdalmai lesznek abba beleírva.

S rigó, rigó madár felszállott az ágra,
Mind csak azt dalolja, elhagyta a párja,
Engemet is elhagyott a babám,
Még se sírok érte, mint a sárgarigó madár.

Székvárosi halastó, de halastó… (Lassú szapora)

Székvárosi halastó, de halastó,
Beleestem szekerestül, lovastul,
Gyere babám, váltsál ki, de csuhaj váltsál ki,
Ne hagyjál a halastóba meghalni.

Kiváltalak jó galambom, ki, ki, ki,
Nem hagylak a halastóba meghalni,
Eladom a jegykendőm, s a karikagyűrűmet,
S az árából kiváltom a szeretőm.

Én az utcán le se, fel se mehetek,
Mind azt mondják, hogy szeretőt keresek,
Fekete gyász a ruhám, fehér az én zsebkendőm,
Székvárosi magyar lány a szeretőm.

Erdő mellett de magos… (Lassú szapora)

Erdő mellett de magos, erdő mellett de magos a kaszárnya,
Oda leszek sejahaj, odaleszek három évre bezárva,
Az erdei dalos madárnak is van párja, van párja,
Csak én magam egyedül, csak én magam egyedül vagyok árva.

Este fogom sejahaj, este fogom a lovamat nyergelni,
Reggelig tart sejahaj, reggelig tart a szerszámot rátenni,
Csillag ragyog kispejlovam fején, nem kantár, nem kantár,
Nem is legény, nem is az, nem is legény, ki a lányokhoz nem jár.

Szomszédasszony sejahaj, szomszédasszony mondja meg a lányának,
Selyem ágyát vesse meg, selyem ágyát vesse meg a bakának,
Mert a baka gyalog masírozik, elfárad, elfárad,
Gyönge szívét sejahaj, gyönge szívét megöli a búbánat.

Adriai jeges tenger hányja-veti a hullámot (Szék — Lassú szapora)

Adriai jeges tenger hányja-veti a hullámot,
Ez a csinos barna kislány szedi a virágot,
Szedjed csárdás kisangyalom kössed bokrétába,
Így is, úgy is nemsokára kell a csákóm oldalára.

Mind azt mondják a faluba, hogy én büszke leány vagyok,
Pedig én még falumbeli szeretőt sem tartok,
Ha tartottam szép szeretőt megszenvedtem érte,
Cudar világ, kutya világ soha ne hányja szememre.

Mikor megyek hazafelé, sej a magam falujába,
Rövid szárú rámás csizma elmerül a sárba,
Székvárosi büszke lányok máma láttok utoljára.

Ha a legényt besorozzák, csákót tesznek a fejére,
Megesketik, hogy az ellent vágja-üti egyre,
Lédungot is kap a legény hat vasat egy napra,
Nem elég a babájának képes levelezőlapra.

Nem loptam én életembe… (Lassú szapora)

Nem loptam én életembe,
Csak hat ökröt Debrecenbe,
Mégis rám verték a vasat,
Babám szíve majd meghasad.

Elhajtottam a vásárba,
Kettőt adtam áldomásba,
Kettőt adtam a bírónak,
Kettőt a szabadítómnak.

Nem loptam én életembe,
Csak egy csikót, Debrecenbe,
Mégis rám verték a vasat,
Babám szíve majd meghasadt.

Mikor mentem hazafelé,
3 zsandár állott elém,
Azt kérdezték, mi a nevem,
Hol az utazólevelem.

Állj meg zsandár, megmutatom,
Csak a lajbim kigombolom,
Előveszem a revolverem,
Ez az utazólevelem.

Mikor mentem hazafelé,
Megnyílt az ég háromfelé,
Ragyogtak rám a csillagok,
Mert tudták, hogy árva vagyok.

Széki lassú

Le is szállnak fel is szállnak a fecskék
Jaj, de búsan telnek tőlem az esték
Látod babám, eljöhetnél egy este
Meglátnád a bús szívemet lefestve

El is mennék én hozzátok egy este,
Ha j' az anyád a kapuba nem lesne,
De j'az anyád olyan huncut menyecske
Meghallgatta mit beszéltünk az este.

Márk József, 42 éves (1969) — Szék

Négyes (Magyar)

Ezek a szép szász leányok, kihúzós kendőben járnak.
Ki van húzva a kendője, elhagyta a szeretője.

Illik a tánc a cudarnak,
Minden rongyja lobog annak
Lobog elől lobog hátul,
Lobog minden oldalából.

A kisasszony azt hiszi, hogy a betyár elveszi.
Ne higgye azt előre, semmi válik belőle.

A kisasszony piparéz, mindig a tükörbe néz.
A kisasszony gyönge teste megkívánja minden este.
Erdő, erdő, kerek erdő, de szép madár lakja kettő.
Kék a lába, zöld a szárnya, piros a rózsám orcája.

Olyan piros, mint a vér, tőlem gyakran csókot kér,
de én bizony nem adok, inkább jól megátkozom.

Kilenc fiad néma legyen, a tizedik leány legyen,
az is olyan csalfa legyen, ország, világ híre legyen.

Kinek nincsen szeretője, menjen ki a zöld erdőbe,
írja fel egy falevélre: néki nincsen szeretője.

Szeress rózsám, csak nézd meg kit, mer' a szerelem elvakít.
Engemet is elvakított, örökre megszomorított.

Olyan furcsa kedvem vagyon, a szőkét szeretem nagyon.
A barna sem ellenségem, most is ő a feleségem.

Bonchidai sűrű berek ott terem az igaz gyerek.
Ott termettem én magam is, az én kedves galambom is.

Ágas bogas sűrű cserfa, nem láttam a rózsám még ma.
Meg se látom vasárnapig, megszakad a szívem addig.

A felszegi magas torony, beleakadt az ostorom.
Akaszd ki kedves galambom, halvány orcádat csókolom.

Hajtsd ki rózsám az ökröket, legeltesd meg szegényeket.
Bársony fűre ne hajtsd őket, mer elveszik a szüredet.
S ha elveszik a szüredet, mivel takarsz be engemet.
Van nekem egy cifra bundám, betakarlak kedves rózsám
Azt mondja a kakukk madár, nem sokáig élek én már.
Sírba viszen a búbánat, meghalok rózsám utánad.
Ha kivisznek az udvarra, borulj le a koporsómra.
Ejtsél reám egy pár könnyet, talán megérdemlem tőled.

||: Táblás ablak az utcára, nap süt üvegtáblájára. :||
||: Alatta szép kis kert virul, jó szag terjed virágirul. :||

Széki négyes

Édesanyám mért is szültél, ha engemet megvetettél?
Mért is szültél a világra örökös szomorúságra,
Édesanyám is volt nékem, nem is olyan réges-régen.
Nem is olyan rég nincs anyám,
Csak mióta meghalt apám
Édesanyám hol a szíved, hol az anyai szerelmed?
Mér' virágzik jégvirágot, mért vetetted meg a lányod?
Kimegyek a temetőbe, leborulok egy sírkőre.
Az a sírkő kinek jele ott van apám eltemetve,
Leborulok sírhalmára, szívem vigasztalására.
Göröngyei azt suttogják, itt vár reád a boldogság
Itt lesz szíved meggyógyulva, itt lesz lelked megnyugodva.
Édesanyám mért is szültél, ha ennyire megvetettél
De sok mindennek kitettél, a bánattól nem kíméltél.

Forrás: kézírásos/gépelt dalgyűjtés, Szék és Bonchida (Kolozs megye) vidékéről.