Rendőrkordon a csereháti épületnél
December 9-én délelőtt már nagyszámú rendőrkordont vontak az épület köré. A kordon feladata az volt, hogy az épületből és környékéről kiszorítsák az ott tartózkodó és a fejleményeket figyelő helyi polgárokat. A feladatot erőszak nélkül sikerült végrehajtani.
Romanian Police Cordon at the Building of Cserehát
Events of December 8-9, in the course of which the order of nuns from Bucharest took possession of the building on Cserehát, helped by the Romanian government and by the armed force.
Jogállam helyett állami erőszak!
Dear Sirs/Madam
Human Rights Violation – Courts of Hague
We all knew, that the election of one man, does not overnight change a climate, where nationalistic demagogues used to make political stock from spreading anti-Hungarian hate. The new climate of European tolerance and respect for the cultural autonomy of the minorities is a fragile one and we all knew that the forces of nationalism are going to attack it.
Now, such an attack has occurred in Odorheiu Secuiesc (Székelyudvarhely). There, the building intended for 263 disadvantaged Hungarian children has been confiscated. This stealing of city property occurred with the flagrant disregard for all democratic processes, the mayor (Jenő Szász) and the rulings of the City Council have both been disregarded and outside security forces were used (by Remus Opriș) to accomplish the illegal occupation of the building.
This is an obvious case of provocation, where this certain Remus Opriș is testing the will of the government on protecting minority rights.
I ask you to take personal interest in this case and make a precedent out of it, by firmly showing the “Remus Oprișes” of Romania, that your government intends to maintain democratic and European standards and will not allow outsiders to confiscate buildings against the will of the elected leaders of that city. Please make that point crystal clear by firing Remus Opriș and returning the building to the 263 handicapped Hungarian children.
[Sample protest letter distributed for readers to send to their own representatives, addressed with their own name.]
The Special School of Cserehát
Tisztelt Címzett!
A székelyudvarhelyi önkormányzati testületének tervezett akcióprogramja a csereháti üggyel kapcsolatban:
1.) A nyugati magyarsággal fölvenni a kapcsolatot és mihamarabb tájékoztatni őket a csereháti ügyről, illetve a székelyudvarhelyi önkormányzat segélykéréséről.
2.) Létrehozni, lehetőleg Svájcban egy “CSEREHÁTI BIZOTTSÁGOT”, svájci magyarokból. Néhány neves svájci magyar személyiséget már megkerestünk ezzel a kérésünkkel. Visszajelzés egyelőre nem érkezett részükről.
3.) A svájci bizottság segítségével megkeresni azokat a svájci, nemzetközi fórumokat, ahol felül lehet vizsgálni/vizsgáltatni a Basel Hilft Egyesület elnökének, Cyrill Bürgelnek a segélyekkel kapcsolatos tevékenységét.
4.) Meghívni Basel önkormányzatának képviselőit Székelyudvarhelyre, hogy a helyszínen tájékozódhassanak a környékükről származó adományok okozta feszültségekről, problémákról. (’98. január 5-e után esedékes a meghívás!).
5.) Egy kiadvány megjelentetése a Csereháton történtekről, a kezdetektől napjainkig, több nyelven.
Mit tudunk Cyrill Bürgelről, a Basel Hilft Egyesület elnökéről, illetve bukaresti üzlettársáról, Aristide Roiburól, aki az épületet kivitelező ARIS INDUSTRIE Rt. ügyvezetője:
1.) Cyrill Bürgel Romániából elszármazott, román nemzetiségű svájci állampolgár.
2.) Cyrill Bürgel nyugdíjazásáig a Basel-i bankszakmában dolgozott eléggé magas funkcióban. Bürgelnek családi szálakon nagyon jó és befolyásos kapcsolatai vannak a svájci gyógyszeriparban.
3.) Cyrill Bürgel üzleti kapcsolatban van Aristide Roibuval; az OMEGA PRODINVEST részvénytársaságban részvényes, mint a VELINVEST svájci cég ügyvezetője. Az OMEGA PRODINVEST vette át egy idő után a csereháti épület finanszírozását.
4.) Aristide Roibu 1989 előtt a Szekuritáté külügyi osztályán dolgozott.
5.) Aristide Roibu annak a Romániában szolgálatot teljesítő svájci nagykövetnek volt a gazdasági tanácsadója, akit a svájci kormány kénytelen volt visszahívni Romániából botrányos ügyei miatt.
Felvetődik néhány kérdés, melyekre bizonyítékokat kellene találni:
1.) Milyen pénzeket fordítottak és mennyit a székelyudvarhelyi csereháti épületre?
2.) Kinek mennyi haszna származott az átutalásokból? Vajon nem pénzmosásról van-e szó?
3.) Miért nem lehet megtudni a svájci adományozók névsorát? (Cyrill Bürgel ebben abszolút nem hajlandó segíteni!)
Megjegyzés: Ezeket az észrevételeket természetesen tudattuk a kormányfőtitkárral, az RMDSz csúcsvezetésével, sőt a Hargita megyei rendőrkapitányság vezetőjével, valamint a megyei Korrupciós Bizottsággal is. Eredmény vagy kivizsgálás elindításáról semmi hír.
A székelyudvarhelyi önkormányzat félelmei:
1.) Mi lesz a helyi és környékbeli fogyatékos gyermekek sorsa, ha ők nem kaphatnak helyet a kisegítő iskolában?
2.) Hogyan oldódik meg az iskolából kikerülő árvák szociális kérdése Székelyudvarhelyen, hiszen az épület kapacitása évente 100 nagykorú árva kibocsátására alkalmas?
3.) Hogyan alakul Székelyudvarhely nemzetiségi összetétele, ha évente 100 román anyanyelvű árvát kell elhelyezni a városban? (Hiszen a Szeplőtelen Szív Kongregáció, valamint a Basel Hilft Egyesület elsősorban román vidékekről akar árvákat Székelyudvarhelyre hozni!)
A fentiek azok a kérdések, melyekre az udvarhelyi önkormányzat keresi a választ.
A válaszok közös megkeresésében kérünk segítséget.
Tisztelettel és köszönettel,
Szőke László
1998. január 2., Székelyudvarhely.
Megjegyzés: A hatékonyabb akcióprogram kidolgozásáért minden javaslatot szívesen látunk.




