Környék
Furfangos borvizek
A kilencvenes évek elején egri írásaim "Háromszék" mottó alatt jelentek
meg, és a székelységrôl, a Székelyföldrôl próbáltak szerény eligazítást
adni.
Háromszék vármegye – mai nevén Kovászna megye – Erdély délkeleti sarkában,
kb. három és fél ezer négyzetkilométer területen fekszik. Szépmezônek
nevezett medencéjét keleten a Kárpátok láncolata, északon és nyugaton a
Bodoki-hegység, dél felôl a Brassói^Öhavasok idehúzódó hegylábai ölelik
körül. Nyugaton a Baróti- hegység erdôkkel borított hegyhátai emelkednek.
A medence délnyugati, szabadon maradt része a barcasági síkságba simul. A
megye legmagasabb csúcsai a Lakóca 1775, a Nagy Sándor 1640, a Nemere
1628, a Csihányos 1605 és a Bodoki-havas 1196 méter. A Kárpátoknak a
megyét határoló gerincvonulata keleten, Ojtoznál megtörik, mintegy kaput
alkotva Moldva felé. A szoros legmagasabb pontja a Mogyorós-tetô, innensô
lábánál fekszik a legendás székely ágyúöntô Gábor Áron szülôvárosa, melyet
Bem tábornokhoz igyekvô útjában Petôfi is meglátogatott.
Háromszék vármegyét a természet bôven megajándékozta ásványi kincsekkel:
vassal, szénnel, kôolajjal. Vulkáni eredetű hegyvonulataiban az utóvulkáni
tevékenység nyomaival is sok helyütt találkozunk. Kovászna város
központjában buzog a Pokolsárnak nevezett iszapvulkán. Nagyszámú
forrásainak gyógyhatását ôsidôk óta ismeri az emberiség. Fenyvesekkel
borított havasain, a magas fennsík kalászos rónáin üdülô- és fürdôhelyek
várják a pihenést és gyógyulást, keresôket.
A Szépmezôn termékeny búza, törökbúza, pityóka (burgonya), fuszulyka
(bab), murok (sárgarépa), gyökér (petrezselyem), takarmány- és cukorrépa,
olajos magvak, a dombok lankás oldalain árpa, zab, illatos hegyi széna
terem. Az erdôrengetegekben 50 méteres fenyôk, másfél méter vastagságú
tölgy- és bükkóriások nônek. A tenger színénél fél kilométernél magasabban
fekvô fennsík ^Ö bár nem olyan kedvezô a mezôgazdasági termelésre, mint az
alföld ^Ö mégis az itt lakó dolgos emberek szorgos munkájaként a megye
mezôgazdasági és erdôgazdasági termelésével országos élvonalban van.
Éghajlatát kemény, hideg tél, rövid, útmeneti tavasz, meleg, száraz nyár
és kellemes hosszú ôsz jellemzi. Télen erôs hidegben a hegyeket méteres hó
borítja, kiváló lehetôséget biztosítva a téli sportok kedvelôinek.
Szánkózni, sízni bárhol lehet a szabad hegyoldalakon, kiépített pályák
Komandón és Bálványos fürdôn vannak, és kedvenc, sokat látogatott a közeli
Brassó melletti Polyána európai hírű sport ^Ö és szálloda komplexuma.
Egész évben igénybe vehetôk a gyógyfürdôk, ahol szabadtéri hideg, nagyon
hideg, ásványvízzel ^Ö ottani megnevezéssel: borvízzel- telt medencékben
lubickolhatnak a reumából gyógyulni vágyók, vagy a reumára várók,
ugyanakkor melegített borvízzel telt kádfürdôben gyógyíthatják magukat az
érrendszeri és izületi megbetegedésben szenvedôk. Kovászna fölött húzódik
a Tündérvölgy, ózonban és negatív ionokban gazdag gyógyhatású levegôje
gyógyír a szívre és az idegekre. Bálványos-fürdô leghidegebb
gyógymedencéje a Vallató, tízfokos vízével csodát művel a visszeres lá!
bakon, míg egy közvetlen mellette lévô forrás felbuzgó nedvével az arra
rászorultak a szemüket gyógyítják és erôsítik.
A borvizeket nemcsak gyógyításra használják az ott lakók, kiváló, sokszínű
és sok ízű ivóvízként is használják. A Bálványos-fürdô szorosan egymás
mellett lévô medencéiben zöldes, barnás, csokoládé- és hamuszínű vizek
bugyognak fel. Ízre a vasas, jódos és még sok, igen változatos vegyi
tartalmú vizek forrnak, buzognak az arra kialakított forrásmedencékben. A
borvizek alkalmasak a vidék sanyarú borainak feljavítására, innen ered az
elnevezés is. És ez fôleg érvényes volt a szocialista, bolti borokra. De
leleményes a székely, mert az utóbbi évtizedekben maga készíti pityókából
a bort. S történik ez úgy, hogy ki-ki valamilyen járművel, egy halom
pityókával a tarsolyában átszalad a Kárpátok túlsó oldalára, ahol a
szôlônek kedvezôbb az idôjárás, viszont nem kedvez a pityókának. Mindkét
fél számára elônyös cserével így jut hozzá a székely atyafi-, de tegyük
hozzá, hogy a háromszéki és a csíki góbéról van csak szó, mert a
maros-széki- és udvarhely-széki tájakon megterem a minôségi bor! szôlô- a
szôlôhöz, s készít belôle maga, gyártotta zúzókkal és présekkel ún. házi
bort, elsôt és fickót.
Mondják, de lehet én is ott voltam, hogy Bálványos-vár hegyaljában
felbuzgó Ibolya-forrás betonvályújába, a Transsylvania fürdôn, a
kézdivásárhelyiek és szentgyörgyiek kedvenc téli- és nyári kiránduló
helyén, egy alkalommal vidám társaság gyülekezett. Amíg elkészült a
disznóflekken vagy a juhtokány, elôbbi roston sült sertésborda, utóbbi
diszkebárányból készített borsos-paprikás, körbejár a szilvóriumos pohár,
s mikorra a tűz kellôképpen lobogni kezd, addigra a vér is tüzessé válik
az üveg- és pohártartók ereiben. Ilyenkor kezdôdnek az élcelôdések,
csipkelôdések, születnek bolondos ötletek. Még nem homályosítja el az
agyakat a soros bel- és külpolitikai problémák megoldásának a kérdése.
Annál inkább sziporkáznak az anekdoták, és érlelôdik a lappangó furfang.
Így történt, hogy pillanatnyi ötletre kimeregették a borvízkútból a
szénsavas borvizet, s helyébe töltöttek egy demizson bort. Lehet, talán
csak azért, hogy behűtsék, vagy hogy természetes fröccsnek egybekészítsék,
de bujk! ált valami egyéb huncutság is a góbékban, mert nem messze a
táborozóktól egy fôvárosi kirándulócsoport nézegetett és fülelgetett a
fülüknek érthetetlen, bárdolatlan, barbár nyelvjárásra. Suttyomban hát
megtöltötték a forrást borral, s aztán csendesebben a tűz köré kuporodtak,
látszólag elfoglalva magukat a sütés-fôzés örömeivel, s várták a hatást.
Megszomjazhatott a másik társaság is, mert egyikük elindult egy bögrével a
forrás felé. Oly nagy csend lett a tűz körül, hogy csak a madarak
csivitelése és a lomsusogás hallatszott. Bemeríti az ürge a bögrét a
forrásba, szájához viszi a csészét, s belekóstol. Jót húz belôle, s esment
egyet, felszusszan, elképed, s édes anyanyelvén odakiált a csoporthoz:
"Mööö! Bor forr a kútban! ^Ö merít egyet, s rohan a csoport felé. De a
székelyek sem restek, s nagy hamar kimerik a kutat, s az odaérkezôket
azzal vigasztalják, hogy csak várjanak. Meg is csendesednek, nincs még
helye a kacagásnak, a balta is közelebb kerül a tűzhöz, s csak akkor tör
ki a kacagásvulkán, amikor a másik csoport csalódottan, hallástávolságon
kívül került. A tréfa s a bor kapcsán álljon itt egy székely anekdota.
Egyik kalákában úgy dicséri a legény a bort: ez éppen nekünk való. Hogy
érti ezt kelmed? ^Ö kérdi a gazda. Hát úgy ^Ö mondja a legény -, hogy ha
jobb volna, azt nem adná nekünk, ha meg rosszabb volna, mi sem innánk meg.
Dr. Szôcs Géza
