Környék
Furfangos borvizek

A kilencvenes évek elején egri írásaim "Háromszék" mottó alatt jelentek
meg, és a székelységről, a Székelyföldről próbáltak szerény eligazítást
adni.

Háromszék vármegye – mai nevén Kovászna megye – Erdély délkeleti sarkában,
kb. három és fél ezer négyzetkilométer területen fekszik. Szépmezőnek
nevezett medencéjét keleten a Kárpátok láncolata, északon és nyugaton a
Bodoki-hegység, dél felől a Brassói–havasok idehúzódó hegylábai ölelik
körül. Nyugaton a Baróti- hegység erdőkkel borított hegyhátai emelkednek.
A medence délnyugati, szabadon maradt része a barcasági síkságba simul. A
megye legmagasabb csúcsai a Lakóca 1775, a Nagy Sándor 1640, a Nemere
1628, a Csihányos 1605 és a Bodoki-havas 1196 méter. A Kárpátoknak a
megyét határoló gerincvonulata keleten, Ojtoznál megtörik, mintegy kaput
alkotva Moldva felé. A szoros legmagasabb pontja a Mogyorós-tető, innenső
lábánál fekszik a legendás székely ágyúöntő Gábor Áron szülővárosa, melyet
Bem tábornokhoz igyekvő útjában Petőfi is meglátogatott.

Háromszék vármegyét a természet bőven megajándékozta ásványi kincsekkel:
vassal, szénnel, kőolajjal. Vulkáni eredetű hegyvonulataiban az utóvulkáni
tevékenység nyomaival is sok helyütt találkozunk. Kovászna város
központjában buzog a Pokolsárnak nevezett iszapvulkán. Nagyszámú
forrásainak gyógyhatását ősidők óta ismeri az emberiség. Fenyvesekkel
borított havasain, a magas fennsík kalászos rónáin üdülő- és fürdőhelyek
várják a pihenést és gyógyulást, keresőket.

A Szépmezőn termékeny búza, törökbúza, pityóka (burgonya), fuszulyka
(bab), murok (sárgarépa), gyökér (petrezselyem), takarmány- és cukorrépa,
olajos magvak, a dombok lankás oldalain árpa, zab, illatos hegyi széna
terem. Az erdőrengetegekben 50 méteres fenyők, másfél méter vastagságú
tölgy- és bükkóriások nőnek. A tenger színénél fél kilométernél magasabban
fekvő fennsík – bár nem olyan kedvező a mezőgazdasági termelésre, mint az
alföld – mégis az itt lakó dolgos emberek szorgos munkájaként a megye
mezőgazdasági és erdőgazdasági termelésével országos élvonalban van.

Éghajlatát kemény, hideg tél, rövid, útmeneti tavasz, meleg, száraz nyár
és kellemes hosszú ősz jellemzi. Télen erős hidegben a hegyeket méteres hó
borítja, kiváló lehetőséget biztosítva a téli sportok kedvelőinek.
Szánkózni, sízni bárhol lehet a szabad hegyoldalakon, kiépített pályák
Komandón és Bálványos fürdőn vannak, és kedvenc, sokat látogatott a közeli
Brassó melletti Polyána európai hírű sport – és szálloda komplexuma.
Egész évben igénybe vehetők a gyógyfürdők, ahol szabadtéri hideg, nagyon
hideg, ásványvízzel – ottani megnevezéssel: borvízzel- telt medencékben
lubickolhatnak a reumából gyógyulni vágyók, vagy a reumára várók,
ugyanakkor melegített borvízzel telt kádfürdőben gyógyíthatják magukat az
érrendszeri és izületi megbetegedésben szenvedők. Kovászna fölött húzódik
a Tündérvölgy, ózonban és negatív ionokban gazdag gyógyhatású levegője
gyógyír a szívre és az idegekre. Bálványos-fürdő leghidegebb
gyógymedencéje a Vallató, tízfokos vízével csodát művel a visszeres lá!
bakon, míg egy közvetlen mellette lévő forrás felbuzgó nedvével az arra
rászorultak a szemüket gyógyítják és erősítik.

A borvizeket nemcsak gyógyításra használják az ott lakók, kiváló, sokszínű
és sok ízű ivóvízként is használják. A Bálványos-fürdő szorosan egymás
mellett lévő medencéiben zöldes, barnás, csokoládé- és hamuszínű vizek
bugyognak fel. Ízre a vasas, jódos és még sok, igen változatos vegyi
tartalmú vizek forrnak, buzognak az arra kialakított forrásmedencékben. A
borvizek alkalmasak a vidék sanyarú borainak feljavítására, innen ered az
elnevezés is. És ez főleg érvényes volt a szocialista, bolti borokra. De
leleményes a székely, mert az utóbbi évtizedekben maga készíti pityókából
a bort. S történik ez úgy, hogy ki-ki valamilyen járművel, egy halom
pityókával a tarsolyában átszalad a Kárpátok túlsó oldalára, ahol a
szőlőnek kedvezőbb az időjárás, viszont nem kedvez a pityókának. Mindkét
fél számára előnyös cserével így jut hozzá a székely atyafi-, de tegyük
hozzá, hogy a háromszéki és a csíki góbéról van csak szó, mert a
maros-széki- és udvarhely-széki tájakon megterem a minőségi bor! szőlő- a
szőlőhöz, s készít belőle maga, gyártotta zúzókkal és présekkel ún. házi
bort, elsőt és fickót.

Mondják, de lehet én is ott voltam, hogy Bálványos-vár hegyaljában
felbuzgó Ibolya-forrás betonvályújába, a Transsylvania fürdőn, a
kézdivásárhelyiek és szentgyörgyiek kedvenc téli- és nyári kiránduló
helyén, egy alkalommal vidám társaság gyülekezett. Amíg elkészült a
disznóflekken vagy a juhtokány, előbbi roston sült sertésborda, utóbbi
diszkebárányból készített borsos-paprikás, körbejár a szilvóriumos pohár,
s mikorra a tűz kellőképpen lobogni kezd, addigra a vér is tüzessé válik
az üveg- és pohártartók ereiben. Ilyenkor kezdődnek az élcelődések,
csipkelődések, születnek bolondos ötletek. Még nem homályosítja el az
agyakat a soros bel- és külpolitikai problémák megoldásának a kérdése.
Annál inkább sziporkáznak az anekdoták, és érlelődik a lappangó furfang.
Így történt, hogy pillanatnyi ötletre kimeregették a borvízkútból a
szénsavas borvizet, s helyébe töltöttek egy demizson bort. Lehet, talán
csak azért, hogy behűtsék, vagy hogy természetes fröccsnek egybekészítsék,
de bujk! ált valami egyéb huncutság is a góbékban, mert nem messze a
táborozóktól egy fővárosi kirándulócsoport nézegetett és fülelgetett a
fülüknek érthetetlen, bárdolatlan, barbár nyelvjárásra. Suttyomban hát
megtöltötték a forrást borral, s aztán csendesebben a tűz köré kuporodtak,
látszólag elfoglalva magukat a sütés-főzés örömeivel, s várták a hatást.

Megszomjazhatott a másik társaság is, mert egyikük elindult egy bögrével a
forrás felé. Oly nagy csend lett a tűz körül, hogy csak a madarak
csivitelése és a lomsusogás hallatszott. Bemeríti az ürge a bögrét a
forrásba, szájához viszi a csészét, s belekóstol. Jót húz belőle, s esment
egyet, felszusszan, elképed, s édes anyanyelvén odakiált a csoporthoz:
"Mööö! Bor forr a kútban! – merít egyet, s rohan a csoport felé. De a
székelyek sem restek, s nagy hamar kimerik a kutat, s az odaérkezőket
azzal vigasztalják, hogy csak várjanak. Meg is csendesednek, nincs még
helye a kacagásnak, a balta is közelebb kerül a tűzhöz, s csak akkor tör
ki a kacagásvulkán, amikor a másik csoport csalódottan, hallástávolságon
kívül került. A tréfa s a bor kapcsán álljon itt egy székely anekdota.

Egyik kalákában úgy dicséri a legény a bort: ez éppen nekünk való. Hogy
érti ezt kelmed? – kérdi a gazda. Hát úgy – mondja a legény -, hogy ha
jobb volna, azt nem adná nekünk, ha meg rosszabb volna, mi sem innánk meg.

Dr. Szőcs Géza

Resources