Bizonyára ismeritek a kis Jézus születésének körülményeit. A Szentírásból
tudjuk, hogy abban az idôben az ôsi Izrael a Római Birodalom fennhatósága
alá tartozott. A római császár birodalmának minden tartományában, így
Izraelben is népszámlálást rendelt el, és megparancsolta, hogy mindenkit
ott írjanak össze, ahonnan származik. József várandós feleségével,
Máriával elindult tehát Betlehembe, szülôvárosába. Nem találtak szállást,
ezért egy istállóban húzták meg magukat, és ott született a Megváltó. A
környéken pásztorok legeltették nyájukat, amikor megjelent elôttük az
angyal, és elmondta az örömhírt. A pásztorok fölkeresték a boldog
családot, és elmondták, hogy az angyal azt jövendölte gyermekükrôl: ô lesz
a Megváltó. A gyermek üdvözlésére három napkeleti király, Gáspár, Menyhárt
és Boldizsár is megérkezett. Fényes csillag vezette el ôket a betlehemi
jászolhoz. Gazdag ajándékokat hoztak a boldog családnak, és örvendeztek a
Megváltó születésének.A betlehemezés ma is élô népszokás, amely felidézi
Jézus születésének körülményeit. Kezdetben felnôtt férfiak játszották a
templomban, de az elmúlt száz évben általában kisfiúk játsszák.
Házról-házra járnak, kezükben viszik a betlehemet, s minden házban
elôadják a történetet. A játék befejezése után jókívánságokat mondanak a
háziaknak, akik megajándékozzák a maskarába öltözött kisfiúkat.A
betlehemet fából készítették. Az elöl nyitott láda az istálló belsejét
ábrázolja. A jászolban fekszik az agyagból megformált vagy fából
kifaragott gyermek, szülei és az állatok körében. A különösen jól sikerült
betlehemeket a játék után eltették, és a következô évben is felhasználták,
de az is gyakori volt, hogy minden karácsonyra új betlehemet készítettek.
A betlehemezô gyermekek kötött szöveget mondtak, amely apáról fiúra
szállva öröklôdött. A játék többnyire azt a jelenetet örökítette meg,
amikor az angyal a mezôn alvó pásztorokat tudósítja a boldog eseményrôl, s
azok ajándékokkal kerekednek fel a kis Jézus köszöntésére. A betlehemezô
gyerekek kifordított bundát terítenek vállukra, nagy bajuszt ragasztanak.
Ha pedig a három keleti király hódolását jelenítik meg, akkor királyi
palástot és koronát hordanak. Karácsony másodnapján ünnepeljük Szent
István vértanú napját. István Jézus Krisztus kortársa és tanainak
hirdetôje s a szegények gondviselôje volt. A keresztény tanításokért
áldozta fel az életét, ellenségei megkövezték, így lett a keresztény
vallás elsô vértanúja. A középkorban nagyon népszerû szent volt, Géza
fejedelem templomot állíttatott fel a tiszteletére, ahol fiát, Vajkot
István névre keresztelték. Az ô ünnepéhez fûzôdik a regölés, az egyik
legôsibb népszokás. A legények december 26-a és január 6-a között
esténként járták a falut, meg- megálltak egy-egy ablak alatt, és
megkérdezték, szabad-e regölni. Ha beengedték ôket, a jövô évi terméssel
kapcsolatos jókívánságaikat adták elô a gazdáknak, a szerelmeseket pedig
"összeénekelték". A regölés szó eredete nem teljesen tisztázott,
valószínûleg az ôsi sámánvarázslással, a sámánok, a táltosok révülésével,
extázisba esésével van kapcsolatban. A regösök hittek abban, hogy a
jókívánságok, amelyeket elregölnek, valósággá válnak. Ezért el is várták a
regölésért járó jutalmat: sonkát, kolbászt, bort, pénzt.