Orbán Viktor Tusnádfürd?n a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen a jelenlev?k kérdésére válaszolva a kett?s állampolgárság szocialista párti elutasítása kapcsán azt mondta, hogy ennél mélyebbre nem lehet süllyedni. A keményebb hang bizonyos kormányzati körökben rosszallást, a kormánypárti sajtóguruk egyik-másikánál nagy ejnyebejnyézést váltott ki. A következ? napokban és hetekben a Kovács László-Bársony András külügyi kett?s már éppen hogy félkegyelm?eknek nem titulálta azokat, akik a Magyar Köztársaság „levelez? állampolgárai” óhajtottak lenni. – Ez Bársony András külügyminisztériumi politikai államtitkár sisterg?s megfogalmazása. Voltunk „ámokfutók”, „naivak”, „az európai uniós kívánalmakat nem ismer?k”, a tízmilliós Magyarország sáskajárásos tönkretev?i, a magyar szociális véd?háló kilyuggatói és széttép?i. Kovács úr és társai szerint „el?bb-utóbb magyarországi szavazati jogot követel?k” leszünk, s „a szomszéd nemzetek érzékenységét tesszük próbára”. Rövidre fogva: a kormányzati nemzetszakért?k nem kívánatos személyeknek nyilvánítottak bennünket, a jelenlegi maradék Magyarország határain kívül, de a Kárpát-medencében él? magyarokat.
Közben kisebbségi státusunk min?ségének megítélését illet?en, Trianon után els? ízben száznyolcvan fokos szögben mozdultak el a szomszédban a viszonyítási sarkok.
Mi, határon túliak balsorsunk érzékeltetésére eddig a civilizált európai országok és népek kisebbségeihez mértük sanyarú sorsunkat, de manapság már a bennünket saját tulajdonuknak tekint? utódállamok nemzetiségi státusteremtése emelkedik pozitív példává el?ttünk. A kett?s állampolgárságért Bársony Andrásnál, egy, a magyar nemzet érdekeinek külföldi képviseletével megbízott minisztériumi közalkalmazottnál aláírásgy?jtéssel instanciázó vajdasági magyarok annyi és akkora méltányosságot sem kértek, mint az ugyancsak a kisebbségi helyzetben lév? utcabéli román, horvát, albán szomszédok. Nem óhajtanak például saját anyaországukban szavazati jogot, s ezzel Bársony úréknak elvileg esélyt teremtenek arra, hogy a magyar nemzet egészének érdekeit az általuk kimunkált politikai kurzus szerint úgy riktolják, hogy a tízmilliós állampolgár képviseletére hitelesített jogosítványuk szavatolási ideje ne kurtulhasson miattunk.
Mi, erdélyiek soha nem gondoltuk volna, hogy a kisebbségben él? román nemzetrészek jogi státusa valaha is modellként jelenjen meg el?ttünk. Naiv és esend? páriákként mindig is anyaországunk nagyságát, a civilizált Európába való történelmi beágyazottságát csodáltuk, azt a nemzeti mintát, mi szerint történelmi kataklizmák idején, a sokfelé szakítottság állapotában is, a vallásfelekezeti megosztottság ellenére is a hungarus tudatúak magyar összefogásra alkalmasak és képesek legyenek. Zrínyi, Pázmány, Bethlen Gábor és a többiek országló ügyekben „egy húron pendültek”, s az én egyik falusfelem, néhai fels?csernátoni Bod Péter uram máig ér? érvénnyel fogalmazhatta meg: „Mert valamiképpen a hazának ártani nem szabad, azonképpen annak nem használni mikor lehetne, nagy vétek.”
Nemrég a legolvasottabb erdélyi napilapban, a Krónikában Gazda Árpád „Útlevelet és szavazati jogot is kapnak a Pruton túli románok” felcímmel a román Belügyminisztérium írásos tájékoztatására alapozva testes értekezést közölt a román-moldvai kett?s állampolgárok helyzetér?l.
A Belügyminisztérium tájékoztatása szerint az 1991/21-es törvény elfogadása óta 93 902 moldvai állampolgár folyamodott román állampolgárságért. Közülük – tájékoztat gazda Árpád – 93 342-en ezt meg is kapták. Jellemz?, hogy a fennmaradó 560 kérés többségét azért kellett elutasítani, mert az igényl?k „nem tudták igazolni román eredetüket.” (Nem voltak tekintettel Bársony úr nemzetek fölötti érzékenységére, s az általa mitikus magasságokba emelt európai uniós biztosok sem vagdosták földhöz dühükben a kalapjukat.)
A Pruton túli román állampolgárok közül 27 253 román útlevelet is igényelt – és ezt a rendelkezésére is bocsátották. 11 507-en állandó romániai lakhellyel szerezték meg az úti okmányt, 15 746 moldvai román állampolgár viszont úgy, hogy meg?rizte a moldvai lakcímét.
A moldvai románok anyaországi szavazati jogát azért nem taglaljuk, mert, a jelek szerint a kisebbségben él? kárpát-medencei magyarság Kovács László külügyminiszter urat megnyugtatandó sz?kített jogkör? magyar állampolgári státuszt igényel, azt viszont némi malíciával jegyezzük meg, hogy választások alkalmával Románia határain kívül tartózkodó román állampolgárok a földgolyó minden kontinensén érvényesíthetik szavazataikat. Magyarországon például Budapesten kívül több nagyvárosban is, és még sem omlik össze otthon a román világ.
A román-moldáv kett?s állampolgárságról eddig viszonylag kevés információ jelent meg. Ennek az oka az, hogy ez év júniusáig a Moldáv Köztársaság törvényei tiltották a többes állampolgárságot. Ennek ellenére a tilalmi id?szakban négy hónap alatt a román hatóságok. 18 ezer kérést iktattak. A román állampolgárság megszerzésére vonatkozó kérések a moldvai határmenti megyék rend?rkapitányságán is benyújthatóak, ez a román államelnök nyári moldáviai látogatásának sajtóközleményekben is meger?sített egyik célja, a kett?s állampolgárság megszerzése további könnyítéseinek útja-módja volt.
A magyarországi állapotok jellemzésére mondjuk el, hogy Iliescu államelnök moldáviai hivatalos látogatásának idején tet?zött a délvidéki – vajdasági – botrány a kett?s állampolgárság kapcsán, amikor a Kovács-Bársony duó meglepetésére a vajdasági magyar pártok egységesen léptek fel a magyar kormányzatnál. Mind az öt.
Ez id?ben mi, erdélyiek, árgus szemekkel figyeltük, hogy a magyar írott és elektronikus sajtó milyen módon és arányban taglalja Iliescu államelnök moldáviai látogatását, amelynek központi témája éppen a moldáv-román állampolgársággal kapcsolatos kérdések rendezése volt. A Magyar ATV repesve várt aznapi Sajtóklubjának állandó szerepl?i, az „én nem azért mondom” Amerikával és a jogállamokkal példálózó Avar János úrnak, Bolgár Györgynek, Mészáros Tamásnak és a m?sorvezet? Dézsi Jánosnak aznap az egy órás m?sorban nem volt érkezése bár egy mondatnyi „aszongyahogyot” az éterbe ereszteni, a Kárpát-medencei magyarság egészét érint? kérdésr?l bár egy rosszalló szót szólni. E helyett – nem els? ízben – újra „bejött” Irak, Izrael, Szenegál s még néhány afró-ázsiai ország és törzs ügyes-bajos dolga. És Taszár. És Orbán Viktor, minden rossz oka-foka…
Vigasztalódjunk: úgy t?nik a magyar kormány, érzékelve a Linder Béla hadügyi népbiztos utáni – „Nem akarok katonát látni!” – id?szak talán legmélyebb erkölcsi zuhanását, észbekapott, és mind az öt vajdasági magyar párttal tárgyalni fog a kett?s állampolgárságot szabályozó magyar törvények módosításáról.
Nagyon helyes.
A Kovács László – Bársony Andráséhoz hasonló dobbantás ebben az ügyben viszont bármikor megismétl?dhet. A politikai bújócskázást ugyanis tovább játsszák a politikusok, a vajdaságiakkal az ügyben tárgyaló Szabó Vilmos, aki alkalmas tárgyaló partner lehet, mert eddig nem kompromittálta magát, folyamatosan hárít. Véleménye szerint „a kett?s állampolgárság kérdése már a múltban is többször felmerült, de az el?z? kormányok nem látták ennek a realitását, vagy egyszer?en úgy válaszoltak a kezdeményezésre, hogy a kérdés nincs napirenden.”
Szabó Vilmos államtitkár úr mondhat ilyeneket, de a megváltozott körülmények között most a lényeg az, hogy a szerb kormány kedvez? ajánlatát, a román-moldáv gyakorlatot, a lengyel-ukrán megoldás mikéntjeit járható útnak tekintve a magyar-magyar viszonyokra alkalmazzák. És amennyiben lehetséges, igyekezzünk gyorsan megfeledkezni a Kovács-Bársony-Horn-féle „nemzetegyesít?” szorgoskodásról, mert ez a trió, ha alkalma van rá, úgy kisegít bennünket, határon kívülieket, mint Gyergyóalfaluban a Szárazbékény a Marost.
A „merjünk kicsik lenni” szlogent eddig az ellenzék froclizó kajánságaként értelmezhettük, de, úgy t?nik, máris vannak, akik belen?ttek ebbe a kicsi székbe.
Sylvester Lajos
