tápai orgonaszó

a pünkösdnek jeles napja
szentlélek-isten küldötte
erősítse mi szívünket
az apostoloknak

melyet krisztus ígért vala
akkor a tanítványinak
mikor méne mennyországba
mindenek láttára

tüzes nyelveknek szólása
úgy mint szeleknek zúgása
leszállván az ő fejükre
nagy hirtelenséggel

megtelvén a szentlélekkel
kezdének szólni nyelvekkel
fölmagasztalván szent lelkét
most és mindörökké ámen

halasi oláhos

béres vagyok béres már el is szegődtem
sej itt az újesztendő jön a szekér értem
sajnálom ökrömet vas járomszögemet
sej cifra ösztökémet barna szeretőmet

kiskutyám a puli tehenem a kuli
sej feleségem juli én meg vagyok gyuri
ellődik a kuli kölykedzik a puli
sej babádzik a juli most vagy bajba gyuri

amoda van egy szép kisház ica-te
az én szívem oda vágyik ica-te
de nem azért a kis házért cinge cinge cingedrece
benne lakó szép legényért ica-te

kérnek engem szögedébe ica-te
ha férjhö' mék de jól járok ica-te
ha férjhö' mék de jól járok cinge cinge cingedrece
az urammal véle hálok ica-te

bázába ment a disznó csak a füle látszik
utána mén a kanász furulyával játszik
élet élet bundás élet ez ám a gyöngy élet
ha megunom magamat magam is úgy élek

megismerni a kanászt csak a járásáról
űzött-fűzött bocskoráról tarisznyaszíjáról
élet élet bundás élet ez ám a gyöngy élet
ha megunom magamat magam is úgy élek

amoda el a pusztában…

amoda el a pusztában van egy fehér ház
abban lakik egy jó ember istvánnak hívják
egy nagy disznót öletett öletett
annak tora tétetett tétetett
áldja meg azt a jóisten azt a jó embert

a szakácsok a konyhában jól forgolódnak
a rétesből a szármából jól kitálalnak
egy icce bort melléje melléje
attól szédül a feje a feje
az én hasam azt kívánja enne belőle
áldja meg az egek ura azt a jó embert

elapadt a tisza

zavaros a tisza nem akar apadni
az a híres bogár imre által akar menni

által akar menni lovat akar lopni
kecskeméti zöld vásárban pénzt akar csinálni

lovat akar lopni pénzt akar csinálni
azt a híres duli marcsát el akarja venni

kocsmárosné hallja egy icce bort adna
megkínálom a vármegyét hogy ne legyek rabja

huncut a vármegye nem iszik belőle
most viszik bogár imrét a vesztőhelyére

arany a zablája ezüst a kantárja
duli marcsa a babáját már hiába várja

anyám édesanyám miért nem tanítottál
élő fának ága voltam miért nem hajlítottál

elapadt a tisza csak a sara maradt
meghalt szegény bogár imre csak a híre maradt

kossuthé

kossuth lajos udvarába' áll egy terebélyes diófa
kispejlovam felnyergelve kantározva áll alatta
arany a zabolája édes a babám pici szája
lehajtom a bús fejemet a rózsás ölelő két karjára

megüzenem vagy megírom vagy még szóval is megmondom
hogy az isten a jó isten egy árva fiút ne adjon
mer' az árvát az ág is siratja aztat a madár is
így hát csárdás kisangyalom árván maradsz te még magad is

kiszáradt a tisza
csak a sara maradt
meghalt rudolf trónörökös
csak a neve maradt

odament az apja
költi de nem hallja
kelj fel rudolf trónörökös
tied a korona

odament az anyja
költi de nem hallja
látja hogy a göndör haja
a vállára van fagyva

a gyulai kaszárnyára rászállott egy gólya
vizet hozott a szájában a regruták számára
mosdjatok regruták mert porosak vagytok
azt csak a jó atyaságos egy úristen maga tudja hogy mikor szabadultok

pokrócomnak a négy sarkára írom a nevemet
átadom a resztungomat a százegybelieknek
ne sírj bundás ne sírj kitelik az idő
nékem is volt de már letelt a három esztendő

metterniché

metternich hercegnek szűk lett a nadrágja
kossuth-huszár vigyáz éjjel-nappal rája
sebaj sebaj éljen a nemzet éljen a hon
éljen a nemzeti társadalom

bresciai hiéna a haynau gondja
hogy a magyar vérét egy cseppig kiontsa
sebaj sebaj éljen a nemzet éljen a hon
éljen a nemzeti társadalom

magyarország nagy vitézség
körülveszi az ellenség
sírnak benne rínak benne a leányok
mer' azt mondják hogy elvesznek a huszárok

ne féljetek magyar lányok
nem vesznek el a huszárok
nem vesznek el nem vesznek el a huszárok
visszajön még tihozzátok

ezer esztendeje annak
hogy a magyarok itt vannak
most akarják az irigyek kiirtani
de az isten s magyar huszár nem engedik

föl föl vitézek a csatára
a szent szabadság oltalmára
édes hazánkért hősi vérünk
ontjuk hullajtjuk nagy bátran míg élünk

föl föl látjátok lobogómat
indulj utánam robogó had
zeng dörg az ágyú csattog a kard
ez lelkesíti csatára a magyart

vitézek az végeknél

(balassi bálint: egy katonaének c. verse alapján)

vitézek mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél
holott kikeletkor az sok szép madár szól kivel ember ugyan él
mező jó illatot az ég szép harmatot ad ki kedves mindennél

ó végbelieknek ifjú vitézeknek dicséretes serege
kiknek ez világon szerteszerént vagyon mindeneknél jó neve
mint sok fát gyümölccsel sok jó szerencsékkel áldjon isten mezőkbe

az jó hírért névért s az szép tisztességért ők mindent hátra hadnak
emberségből példát vitézségről formát mindeneknek ők adnak
midőn mint jó sólymok mezőn széjjel járók vagdalkoznak futtatnak

az jó hírért névért s az szép tisztességért ők mindent hátra hadnak
midőn mint jó sólymok mezőn széjjel járók vagdalkoznak futtatnak
emberségből példát vitézségről formát mindeneknek ők adnak

CD: Méra /