Sztálint, 1947-ben Kádár János javaslatára diszpolgárrá választották és 57 évnek kellett eltelnie, mig végre eredményt hozott a Magyar Lobbi másfél éves igyekezete. Végre elértük, hogy április 29-én eltávolitják őt Budapest diszpolgárainak sorából. Nagyon köszönöm az HL minden tagjának, aki irt ez ügyben Demszky Gábor polgármester urnak, s köszönöm neki is, hogy hallgatott ránk.
Bizony itt volt már az ideje ennek a lépésnek. Itt volt az ideje, mert egy társadalom csak akkor épitheti békében a jövőjét, ha a multjában, ha apái és nagyapái tetteinek értékelésében már egyetért. A 19.-ik század végén is azért indulhatott el hazánk a felvirágzás útján, mert elötte a Jókai Mórok helyére tették a multat, mert az iskolákban ugyanazt tanitották, mint amit az öreg honvédek vacsora közben meséltek az unokáiknak és a falu népe ugyanazt hallhatta vasárnap a templomi szószékről is. Ez a multban való egyetértés adta meg azt a nemzeti egységet és öntudatot, amely a deák ferenci felvirágzás vitorláját feszitette.
Ezen az úton, a multban való megegyezés útján teszünk egy apró, de fontos lépést április 29-én, amikor fővárosunk vezetői kimondják végre, hogy nem szabad a szőnyeg alá söpörni a piszkot, hogy szembe kell nézni és le kell számolni a multtal, mert csak ez után leszünk képesek együtt és egészséges lélekkel nekilátni a jövő épitésének.
Azt a kifejezést használtam, hogy "le kell számolni", de ez nem azt jelenti, hogy egy új Nürnberget, hogy akasztásokat és börtönzéseket hirdetek. Nem, ezt nem teszem, de azt viszont hirdetem, hogy csak annak lehet megbocsájtani, aki már bocsánatot kért. És ebből a szempontból még hosszú az elöttünk álló út! Hosszú az út, mert nem csak Sztálin, nem csak az őt diszpolgárnak jelölő Kádár, de minden, a népe ellen fegyvert fogó pufajkás, az egész III/III-as belügyminisztériumi ügyosztály bűnös és hazaáruló volt.
Bizony szükség van arra, hogy a mai iskolákban is ugyanazt tanitsák, mint amit mi, az öreg szabadságharcosok a vacsoraasztalnál mesélünk az unokáinknak, s bizony ez még nincs igy. Ma még a sajtóban és a médiában egyesek "események"-nek nevezik a Szabadságharcot. Ma még a magyar iskolák tankönyveiből nem Szabó bácsi és Angyal Pista lelkületét szivja magába a kisdiák. Ma még nyilvánosságra se hozták a III/III-as belügyminisztériumi ügyosztály teljes iratanyagát, sőt, ma még a magyar képviselőházban is olyan hazaárulók ülnek, mint a pufajklás Horn Gyula.
Ahhoz, hogy Magyarorzságon a 21.-ik században is megismétlődjön a deák ferenci nemzeti felvirágzás, ahhoz nem csak Sztálint kell eltávolitani a diszpolgárok sorából, de el kell távolitani magát a hazugságot is. Egyszer, s mindenkorra itt az ideje, hogy lezárjuk a "hazudtunk minden hullámhosszon" korát és úgy nézzünk szembe a multtal ahogy az történt.
Szükség van erre ahhoz, hogy meggyógyuljon a magyar lélek. Szükség van erre ahhoz, hogy kezet nyujthasson egymásnak minden hazáját szerető magyar. Szükség van erre, hogy megbékéljen végre a szabadelvű és a hagyományokhoz ragaszkodó minden tiszta ember és a nagyidai pártviszályokon felülemelkedve elvégezze azt a nagytakaritást, melyből kinő majd a 21.-századi felvirágzáshoz szükséges nemzeti egység.
L.B.
