Lukács Csaba
Vita nem volt, csak kampány és végeredmény
Jelenleg nincs politikai konszenzus a nemzeti minimumról, nem létezik
magyar bevándorlási politika, és nincs érvényes nemzetfogalom sem
2004. december 18. (4. oldal)
Lukács Csaba
Műhelybeszélgetést szerveztek tegnap a kettős állampolgárságról a Magyar
Tudományos Akadémia épületében. A konferencián értékelték az anyaországi
és határon túli jogászok, politológusok, szociológusok és történészek
részvételével végzett szakmai ankét megállapításait, de arról kevés szó
esett, hogy mi a teendő december ötödike után.
Nekünk, szemüvegeseknek a hangunk gyönge ^Ö mondta bevezető
beszédében Szarka László, az MTA Kisebbségkutató Intézetének igazgatója
arra utalva, hogy a december ötödikei népszavazás kampányának politikai
csörtéiben kevés szerep jutott a szakembereknek. Az MTA kutatói a Teleki
László Intézettel és a Budapesti Corvinus Egyetem Államigazgatási Karának
nemzetközi jogi tanszékével közösen kétszáz magyarországi és külföldi
jogászt, politológust, szociológust és történészt kerestek meg tizenkilenc
kérdést téve fel nekik a határon túli magyarok kettős állampolgárságával
kapcsolatban. A beérkezett válaszokat (harmincegyen szóltak hozzá a
vitához), valamint a témával kapcsolatos hazai és nemzetközi joganyagot,
külföldi modelleket, tanulmányokat és a kérdésben megszületett
újságcikkeket egy honlapra gyűjtötték össze. Az alapvetően dokumentációs
és elemző igényű oldal (www.kettosallampolgarsag.mtaki.hu) november közepe
óta üzemel, és eddig több mint tízezren keresték fel.
A tegnapi műhelybeszélgetés nem sikerült a legjobban ^Ö a szakemberek
többnyire az evidenciákat ismételték meg és az alaposabb elemzések helyett
megragadtak az események ismertetésénél. Igaz, nem lehet elégszer
hangsúlyozni, hogy jelenleg nincs politikai konszenzus a nemzeti
minimumról, nem létezik magyar bevándorlási politika és ^Ö mint ahogyan
Szarka László fogalmazott ^Ö nincs érvényes nemzetfogalom sem.
A kutatók szerint a Kárpát-medencei magyarság helyzete három
modellel írható le: a délvidéki, a felvidéki és az erdélyi példával.
Losoncz Alpár délvidéki filozófus, egyetemi tanár szerint az idei esztendő
a Szerbiában élő magyarok számára az atrocitások éve, a kettős
állampolgárság nekik annak a lehetőségnek az illúzióját adta volna meg,
hogy elkerülhetik a végleges lemaradást Európától. Öllős László felvidéki
politológus szerint a szlovákiai magyar közvélemény a kettős
állampolgárságról szóló vitáról nem értesült, hozzájuk csak a kampány és a
végeredmény érkezett meg és ábrándította ki az embereket. Véleménye
szerint a traumát csak úgy lehetne csökkenteni, ha a magyar politikai elit
^Ö és ezen belül a kormány ^Ö gyorsan és határozottan demonstrálná az
eltökéltségét a határon túli magyarság iránt.
Horváth István kolozsvári szociológus úgy vélekedi, Erdélyben
december ötödike után az emberek minden eszközzel ki akarták fejezni
bánatukat és csalódottságukat, ^Äéppen csak zászlóégetés nem volt^Ô. A
romániai magyarok számára a voksolásnak két tétje volt: egyik a magyar
nemzettel való azonosulás lehetősége, a másik a magyar útlevéllel járó
jogosultságok. A határon túli magyarok jelenleg az anyaországi szekunder
munkaerőpiacon vannak jelen, a ^Äromán^Ô jelző elsősorban nem nemzeti
hovatartozást, hanem egyfajta lenézett státust jelent ^Ö fejtette ki a
fiatal kutató ^Ö, és a népszavazással felcsillant az egyenlőség lehetősége.
Az eredmény azonban összezavarta a kódrendszereket: az anyaország már nem
anyaország, az emberekben erősödött az idegenség és a hontalanság érzete.
A nap legfurcsább eszmefuttatása a műhelybeszélgetés egyik
hallgatójától, Bauer Tamás liberális közgazdásztól érkezett, aki szerint
december ötödikén nem a kormánypártok erőteljes ellenkampánya miatt nem
lett ügydöntő a népszavazás, hanem mert az anyaországi szavazók
többségének modern a nemzetfelfogása, és a kilencvenháromezer
négyzetméteres földrajzi-társadalmi-politikai hazában gondolkodik.
Tizenkét éve, Csehszlovákia szétválásakor is azért nem merték
megszavaztatni a népet a politikusok, mert a polgárok elutasították volna
a szétválást ^Ö fejtette ki a liberális gondolkodó, aki szerint valami
hasonló történt nálunk is, a polgárok ugyanis nem szeretik az elavult
nemzetfogalmakat. Bauerrel vitába szállt Bíró Béla erdélyi publicista, aki
szerint ez a fajta logikát már túlhaladta a történelem, a kettős
állampolgárság pontosan a kettős kötődést, a szülőföld iránti lojalitást
és a magyar hazához való tartozást erősítette volna meg a határon túli
magyarokban.
A beszélgetés szervezői egyetlen olyan szakembert sem találtak, aki
meg tudta volna magyarázni, mit rejt a jelenlegi magyar kormány által
kitalált nemzetpolgár szó. Ez a fogalom egész egyszerűen jogi nonszensz ^Ö
fejtették ki többen. A konferencián mindössze egyetlen hozzászóló mert
határozott véleményt nyilvánítani arról, hogy a december ötödikei
népszavazás után mi a teendő az anyaországban a megingott magyar^Ö magyar
kapcsolatok helyreállítása érdekében. Bárdi Nándor történész előadásában
arról beszélt: azonnal létre kellene hozni a Magyar Állandó Értekezlettől
független szakértői csoportokat, miközben a politika ^Ö a
Máért-szakbizottságok rendszeres működtetésével, államtitkári
koordinálással ^Ö nekifog a határon túli magyarok támogatási rendszerének
reformjához. Bárdi szerint a jelenlegi támogatási összeget (amely a
költségvetés alig 0,18 százaléka) meg kellene kétszerezni-háromszorozni,
és be kell vezetni a határon túli magyar intézmények normatív támogatását.
Ehhez arra van szükség, hogy politikai klientúráktól független, szakmai
szempontok szerint összeállított akkreditációs rendszerbe kerüljenek ezek
az intézmények.
