A Magyar Lobbiba mindenki csak önmaga iratkozhat fel! Fel vagy leiratkozás a következö cimen:

E cimen a Magyar Lobbi MINDEN korábbi akció-körlevele is olvasható.

TARTALOM:

1) HETI AKCIÓNK
1a) A MAGYAR VIZUMMENTESSÉGÉRT
1b) A NÉPSZAVA TÁMADÁSA AZ HL ELLEN
1c) MAX TELEKI TÁJÉKOZTATÓJA
2) KISEBBSÉGEINK
2a) PRECEDENS-E KOSOVÓ?
2b) BERGMAN KOSOVÓRÓL, BALKÁN JÖVÖJÉRÖL
2c) KÜLDJÜNK MAGYAR KÖNYVEKET KÁRPÁTALJÁRA
2d) A MAGYAR CIGÁNYSÁG HELYZETÉRÖL
3) MAGYARORSZÁGI ESEMÉNYEK
3a) NÉPSZAVAZÁSI RÉSZTVÉTEL NYUGATON
3b) FINANCIAL TIMES A NÉPSZAVAZÁSRÓL
3c) SÓLYOM LÁSZLÓ TEL AVIVBAN
3d) MAGYARORSZÁGI TURIZMUS
3e) NAGY KÁROLY: VOLT-E 56-BAN NEMZETI EGYSÉG?
3f) ERDÉLYI RIPORT: VOLT-E 56-BAN NEMZETI EGYSÉG?
3g) SIKER A DUNA TV VÉDELMÉBEN
4) 1956 EMLÉKEI
4a) JOE ESZTERHÁS 1956-RÓL
4b) TORN FROM THE FLAG

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Köszönet minden résztvevönknek kik segitettek a Duna TV védelmében (részletek a 3g bekezdésben) és köszönet azoknak is akiknek az köszönhetö, hogy A MAI NAP az amerikai filmszinházakban elkezdik bemutatni az 1956-ra emlékezö "Children of Glory" c. filmet (részletek a 4a bekezdésben).

1) HETI AKCIÓNK

1a) A MAGYAR VIZUMMENTESSÉGÉRT

Az alább mellékelt levélben olvashatunk arról, hogy milyen megalázó és milyen költséges (egy nyugdijas magyar házaspár havi megélhetésébe kerülhet) az amerikai vizum, miközben az amerikai állampolgárok vizum nélkül utazhatnak Magyarországra. Ennek a helyzetnek korrigálását kértem Bush elnöktöl, illetve az amerikai elnök jelöltektöl és Önt is arra kérem, hogy tegye ugyanezt. Az elnöknek a president@whitehouse.gov cimre irhat, de e mellett irhat pártja elnök-jelöltjének és képviselöjének is. A levélbe elég annyi, hogy:

Dear Mr. President,

American citizens do not need a visa when visiting Hungary, please reciprocate by eliminating the visa requirement for Hungarian citizens entering the United States.

Respectfully yours,

Persze jobb, ha mindenki a saját szavaival fogalmaz, nehogy beleköthessen valami rosszindulatú személy aki (mint alább az 1b bekezdésben olvasható) azt állithassa, terjeszthesse, hogy én "mások NEVÉBEN irok", mert a Magyar Lobbi akció leveleit általában én kezdeményezem.

LB

xxxxxxxxxxxxxxxxxx

IDÉZET AMERIKÁBA LÁTOGATNI KÉSZÜLÖ MAGYAR NYUGDIJAS LEVELÉBÖL (Bizony lehet, hogy a vidéken élö házaspárnak már a Pestre utazás is teher és az is lehet,, hogy a 262 dollár a havi nyugdijuknak felel meg):

"A mai nap bementem az USA követségre, hogy megérdeklődjem a vízumkéréssel kapcsolatos teendőket. A magyar állampolgároknak ugyanis, szemben az amerikaikkal, szükség van a beutazáshoz vízumra. Azaz csak bementem volna. A kordonnal körülvett követségnél kb. 25 ember állt a kordonon belül és kb. ugyan ennyi a kordonon kívül, mind vízum ügyintézésre várva. A sorbanállóktól megtudtam, hogy amennyiben a nevem a portán nincs leadva, nem engednek be az épületbe, és az internetről lehet megtudni a telefonszámot, amelyen időpontot lehet kérni. Így dolgom végezetlenül hazajöttem.

A honlapról azt is megtudtam, hogy mindenek előtt 131 dollárt be kell személyenként fizetni, hogy szóba álljanak velem, és ha valamiért nem kapom meg a vízumot, esetleg csak idöben csúszik, nem adják vissza a pénzt. Ha a 262 dollárral megfizetett beszélgetésen a hivatalnok kitalálja, hogy nekünk szükségünk van pl. egy közjegyzővel hitelesített meghívólevélre, akkor nekünk valószínűleg elúszott a 262 dollárunk.

Ezek a feltételek mélyen felháborítanak, és nem tudjuk elfogadni. Hogy a felesleges idegeskedésektől magunkat megóvjuk, az utazásról sajnos le kell mondanunk. Reméljük, hogy megértitek indokainkat….

.. leginkább az bosszant, hogy valakinek akkor sem fizetik vissza a pénzt, ha nem kap vízumot…. fenntartom, hogy pitiáner dolog annak az államnak az állampolgáraitól

ennyi pénzt kérni, amely állam ingyen, vízum nélkül beengedi az övéit. Még telefonálni is négyszeres áron lehet velük, mint egyébként…..

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

1b) A NÉPSZAVA TÁMADÁSA AZ HL ELLEN

Nem azért mellékelem az alábbi "irást", hogy a Magyar Lobbi résztvevöinek felmenjen a vérnyomása, hanem azért, mert a magyar kisebbségek jogaiért és a magyar környezet védelméért inditott közös igyekezetünk jó hirnevét szeretném megvédeni. Azért is mellékelem ezt az "irást", mert az HL résztvevöinek többsége a Kárpát Medencében élö fiatal és igy nem is tudják, hogy Amerikában is vannak ellenségeink és azt sem, hogy ezek miket is állitanak rólunk? Nem tudják, hogy szerintük "titkos szervezet" vagyunk annak ellenére, hogy minden akciónk nyilvános, bárki olvashatja azokat a cimü honlapunkon és bárki szabadon beléphet sorainkba. Nem tudják azt sem, hogy e szerint a személy szerint a KGB-re emlékeztetö eszközökkel szolgáljuk gonosz céljainkat (védjük a magyar kisebbségek emberi jogait és a természetet). Nem tudják az HL-nek Amerikától távol élö fiatal tagjai azt sem, hogy ök dezinformációt terjesztö amerikaiak, elvégre az HL résztvevönek alig, ha 1O százaléka amerikai. Na és persze azt sem tudják, hogy ilyen, a Vajdaság vagy a Székelyföld autonómiáját ellenzö, december 5 szégyenét helyeslö "magyar" ujság szerkeszök egyáltalán léteznek… Persze azt is tudom, hogy amikor bennünket a magyarság ellenségei támadnak, az attól van, mert jó munkát végzünk. Ezért kérem, hogy higgadt mosollyal olvassák ezt a bárgyú rágalmazást!

Az alább mellékelt "szerkesztöi vélemény" szerzöjét én nem ismerem, csak annyit tudok róla, hogy nacionalizmusnak tartja a magyar kisebbségek jogainak védelmét, helyesli a december 5-i szégyent és hogy ideológiailag elkötelezett, gyerekszoba nélkül felnött ember. Én az általa szerkesztett lapot nem olvasom, de három telefonhivást és egy Emilt is kaptam, melyekben arról értesitettek, hogy engem személy szerint és a Magyar Lobbit, mint akció közösséget is támadja ez az ember. A telefonálók azt is mondták, hogy ez a személy a patinás multú Amerikai Magyar Népszava cimü lapot vásárolta meg Kálnoky Gyulától és hogy a lap azóta lezüllött, hirdetöi és elöfizetöi más lapokhoz pártoltak. Kérdeztem a telefonálókat, hogy ennek az új tulajdonosnak honnan volt pénze lapvásárlásra, gazdag ember-e az illetö aki a saját pénzét fektette be vagy csak valami alkalmazott? Azt is kérdeztem, hogy vajjon miért gerjeszti Öt haragra, ha mi védjük a magyar kisebbségek jogait, de ezekre a kérdésekre nem tudtak válaszolni.

Az sem világos számomra, hogy munkánkat miért támadja? Lehet, hogy csak arról van szó, hogy az ilyen sárdobálással szenzáció-éhes új olvasókat remél szerezni, velük pótolva a lap elöfizetését lemondott komoly, szinvonalas irásokhoz szokott olvasókat. Nem tudom. Annyit tudok, amennyit az alább mellékelt irásából Önök is kiolvashatnak. Ez az irás a Vajdaság védelmében kifejtett akciónkat támadja és a New York Times által már közlésre elfogadott majd késöbb mégsem közölt levelemröl szól. Arról, hogy a kosovói fejlemények kapcsán milyen eredményesen hivtuk fel a világ figyelmét a vajdasági magyar kisebbség autonómia törekvéseire és arról hogy mi történt a New York Times esetében, arról már 2 hete beszámoltam. (Különben azóta Tom Feyer kedvesen arról is tájékoztatott, hogy 1956-ban még Fehér Tamásnak hivtak és 3 éves magyar kisfiuként hozták magukkal Amerikába menekülö szülei).

Aki nem emlékezne a fentiekre az újra elolvashatja a részleteket honlapunkon az alábbi cimen és meggyözödhet arról, hogy ez az ember, enyhén szólva nem hive az igazmondásnak.

A Magyar Lobbi munkájában résztvevö 1,6OO kollégámnak a belátására bizom, hogy mit tesznek akár a magyar közvéleménynek akár ennek, a mi munkánkat becsmérelö embernek a felvilágositására. Nem is ez a fontos! A "mi karavánunk jól halad", majdnem minden héten vannak eredményeink (pld. a Duna TV akciónk eredményéröl a 3g bekezdésben olvashatnak), jön a tavasz, jönnek az új teendök és én nagyon remélem, hogy ez a tavasz végre meghozza a magyar-magyar megbékélését, eltünnek a közéletböl a rágalmazók és sárdobálók, túljutunk az önrombolás évein, elérünk oda, hogy március idusán nem a Magyar Lobbit támadják az ilyen lapszerkesztök, mert március 15 öket is a hazaszeretetre, nemzeti egységére, összefogására emlékezteti majd és mi, a husvéti feltámadás optimista lelkületével, friss energiával folytathatjuk munkánkat egymásért, hazánkért, gyermekeink és unokáink szebb jövöjéért.

LB

xxxxxxxxxxxxxxxxx

"Lobbizás" Amerikában magyar módra – cimmel, az Amerikai Magyar Népszavában megjelent irás:

Tudta, hogy Amerikában a legnagyobb szerkesztoségek, a kormányzat, egyes politikusok és szenátorok gyakorta (nem ritkán hetente) több száz levelet kapnak amerikai magyaroktól, amelyben kifejtik "a magyarság" álláspontját, tiltakozásait? Tudta, hogy ezeknek a leveleknek az a céljuk, hogy befolyásolják az amerikai közvéleményt és az amerikai politikát, képet adjanak arról, "hogyan gondolkodnak a magyarok"? Tudta, hogy e levelek nagyon hasonlítanak egymásra? És azt tudta, hogy azért, mert egy ember írja oket? Lipták Béla hetente gyárt formaleveleket, amelyeket az interneten és hírlevele útján küld el az úgynevezett "magyar lobby" tagjaihoz, akiknek az a dolguk, hogy kis változtatással elárasszák vele azokat, akiket Lipták Béla megjelöl. Liptákot senki nem hatalmazta föl, hogy saját véleményét "a magyarság nevében" juttassa el az amerikai politikusokhoz és a közvéleményhez, de ez ot nem zavarja. Nemrégiben két "lobbistája" elfelejtett egy keveset változtatni az egyik formalevelén, és ugyanazt elküldték a New York Times-nak, amit Lipták. A New York Times rájött a csalásra és a szervezett manipulációra, s nem közölte egyik levelet sem. A szerkeszto világossá tette Lipták elott, hogy amit csinálnak, az tisztességtelen és etikátlan. Lipták Béla erre figyelmeztette a levelezo kommandót: máskor tartsák be az utasításait. Arra még senki nem jött rá Amerikában, hogy nem egyedi esetrol van szó, egy szuk csoport évtizedek óta szervezett módon manipulálja az amerikai közvéleményt és döntéshozókat Magyarországot érinto kérdésekben, nemegyszer szélsoséges és elfogult véleményével. Hasonló levélkommandókat tudomásunk szerint eddig csak szélsoséges szekták, terrorszervezetek, a KGB és hasonló dezinformációra szakosodott szervezodések muködtettek. No, és a tartalom? Ha a magyarok megtudnák, hogy nevükben milyen állásfoglalások születnek, és azok alapján milyen képet festenek róluk Amerikában, ugyancsak tágra nyílna a szemük.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

1c) MAX TELEKI TÁJÉKOZTATÓJA

(Az alábbi sorok Maximilián Telekinek, az Amerikai Magyar Koalició elnökének leveléböl valóak):

"Just so you and everyone else knows, we’ve been able (through the CEEC) to get all 3 remaining presidential candidates to support both the VISA WAIVER EXPANSION for Hungary.

I don’t think it is likely at this time that a hearing will or could be held.

In fact there are some issues still being worked-through in the Department of Homeland Security.

Hopefully the President will continue to make this a priority in his final months, but if not we’re prepared to raise it with a new Administration."

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

2) KISEBBSÉGEINK

2a) PRECEDENS-E KOSOVÓ?

Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) elnöke a Bem rak­partra küldött, s hétfőn az MTI-hez is eljuttatott levelében megírta, hogy helyettesével, Csorba Bélával a múlt héten olyan beszélgetést folytatott az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) két belgrádi képviselőjével, amely mélyen megdöbbentette őket.

Hannelore Valier és Christina Davis ugyanis egybehangzóan, s szokatlan szenvedé­lyességgel jelezték, hogy a Koszovó jövőjét meghatározó Ahtissaari-tervnek a szerb kisebb­ségre vonatkozó részei EGYEDI MEGOLDÁSOK, nem képezhetnek hivatkozási alapot a vajdasági magyarok számára. A két magyar politikus azzal érvelt, hogy az EU – s benne Magyarország – által cselekvési programként elfogadott terv a kisebbségvédelmi ügyekben nemzetközi té­nyezők által egyeztetett, tehát széles körben alkalmazható, s irányadó elveket rögzít.

Szerbiá­ban élő magyarokként ők (a VMDP vezetöi) indokoltnak tartják azt a követelésüket, hogy a koszovói parlament által meghozott, vagy még meghozandó kisebbségvédelmi törvényekben elfogadott intézmé­nyek megteremtésére – amennyiben azok a vajdasági magyarságnak is megfelelnek – Szerbiá­ban is sor kerüljön.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

2b) BERGMAN KOSOVÓRÓL ÉS A BALKÁN JÖVÖJÉRÖL

Statement of Chairman Berman at hearing, “The Balkans After the Independence of Kosovo and on the Eve of NATO Enlargement”

The people of Kosovo will forever mark February 17th as a milestone: On that day, Kosovo declared its independence and ended nearly a decade of uncertainty as a UN protectorate. The new country has been formally recognized by the United States, Britain, France, Germany, Italy, and a number of other countries. I believe this step will help shore up the security and stability of the Balkans.

I congratulate President Bush for his leadership on this issue. I also want to acknowledge our diplomatic corps in Pristina for their untiring efforts to oversee the process of stabilization, negotiation, and the resolution of Kosovo’s final status. And I want to pay tribute to the Kosovar leadership, which demonstrated remarkable patience and maturity in the face of growing public pressure.

Questions have been raised in some sectors of the international community about the legality and legitimacy of Kosovo’s declaration of independence, as well as America’s recognition of the new country. I support the position of the Administration and of our leading European allies that the situation of Kosovo is unique, given the history of ethnic cleansing, as well as the unprecedented level of involvement by the United Nations and NATO.

A year ago I visited Kosovo with Senator John McCain, no less, at a time when he was visiting the Balkans instead of Ohio, Texas and Pennsylvania. I was struck by the immense need for economic development. As long as Kosovo’s final status remained unresolved, businesses were reluctant to invest there and international financial institutions were unable to offer the needed monetary assistance. Now that Kosovo’s political status has been clarified, its leaders must focus on building a strong, healthy, and self-sustaining economy.

The challenge is immense: Kosovo has unacceptably high unemployment, is plagued by corruption, and has experienced limited economic growth. But it also has tremendous assets. Among them: rich mineral resources, a young and resilient population, and a robust drive to succeed. The donors’ conference scheduled for this summer should enable Americans, Europeans and our international partners to devise an effective strategy to help boost Kosovo’s economic development.

In addition, the leaders of Kosovo face the tremendous responsibility of ensuring that that fledgling country remains a safe and hospitable home for all citizens – including the Serb minority population. I welcome the government’s early efforts to implement the wise recommendations made by former Finnish President Martti Ahtisaari, who served as the UN envoy to Kosovo during the status negotiations. These recommendations included the passage of laws on the protection of minorities, police, and local government.

I was also pleased that Kosovo’s Prime Minister Hashim Thaci appointed two ethnic Serbs to his cabinet. However, I am troubled by reports that in response to intimidation from officials in Belgrade, these ministers are currently sitting at home rather than continuing to work collaboratively with their Albanian colleagues.

The international community, particularly the NATO Kosovo Force, should continue to send strong and unambiguous signals that the minority communities can count on their protection. The Serbian minority must be allowed to prosper and participate in the new country.

While we recognize the immense pain that the resolution of Kosovo’s final status has caused for many Serbs, it was shameful to see the US embassy in Belgrade in flames while Serbian police officers were idle bystanders watching the fire. When Bosnian-Serb protesters tried to launch a similar attack in Banja Luka, police there were far more responsible in preventing it. Serbian political leaders must follow the rule of law, behave as a mature democracy, and urge restraint by Serbs throughout the region.

The recent re-election of Serbian President Boris Tadic was a welcome sign that the majority of Serbs decidedly do want a Western-oriented future. The voters supported a candidate who clearly stated his European aspirations over those who would have isolated Serbia.

My strong wish is that the Serbian people will reaffirm this decision in the snap parliamentary elections called after the collapse of Prime Minister Vojislav Kostunica’s government this past weekend. Voters will have the opportunity to indicate strong support for a Serbia that is firmly rooted in the Euro-Atlantic community rather than governed by radicals who seek closer ties to Russia.

Although Russia has presented itself as a good friend to Serbia and has been richly rewarded for its support with a 51 percent share of Serbia’s state-owned oil company, the Serb people must realize that their future lies to the west, and not to the east.

As it happens, this latest chapter in Balkan history is unfolding on the eve of the latest round of NATO enlargement. In particular, three Adriatic countries – Albania, Croatia and Macedonia – are seeking an invitation to join this military alliance at the Bucharest Summit in April.

There certainly are strong arguments for incorporating all three countries, particularly given the need to stabilize the region as the independence of Kosovo brings to a close the final stage of the dissolution of Yugoslavia. And of course, there is a widely-shared desire to welcome the region into the Euro-Atlantic community.

However, in order for NATO to stay strong and effective, it is important that new members fully meet the membership criteria. Today I invite Assistant Secretary Fried to provide an assessment of the current readiness of these countries and their likely prospects for membership. The committee would also welcome your thoughts on whether the Administration plans to support the extension of Membership Action Plans to the countries Georgia and Ukraine.

Over a century ago, the geopolitical term “Balkanization” emerged to denote what happens when empires or countries fragment into smaller states that are often hostile to one another. It is my hope that during the 21st Century this term will fall into disuse.

For many years, the Balkan region has been the stage for compelling and dramatic action that plays out in unforeseen ways. It remains a site of strategic importance to the United States and Europe. This committee looks forward to discussing the changes and challenges in the Balkans today with our distinguished witnesses.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

2c) KÜLDJÜNK MAGYAR KÖNYVEKET KÁRPÁTALJÁRA

(Idézetek egy otthoni fiatal nekem szóló levélböl. LB)

…Cimére az "Örtállás Nyugaton" cimü könyvben bukkantam és tollat is ragadtam… Érdekelne az Ön angol és magyar nyelvü könyveiböl együegy példány és érdeleknének az emigrációban megjelent olyan könyvek, melyeket néhány barátommal az elszakitott Kárpátaljára vinnénk az ottani könyvtáraknak…

Nem vagyunk szervezet, csak néhány jó barát akik szivükön viselik a magyarság sorsát, igy a mai határokon túl élö testvéreink sorsát is. Munkácsra, Beregszászra már eddig is vittünk könyvet, ruhát, pénzt, élelmet az ottaniak nagy öröméra. ott nagy a szegénység, elnyomás, elmaradott a vidék. Fontos, hogy érezzék: nincsenek egyedül.

Az Ön könyveiböl a váci Karolina Katolikus iskolának is adnék ahol édesanyám tanit.. Elöre is nagyon köszönöm azt is, ha másokat is rábeszél, hogy küldjenek könyveket, s mi majd átvisszük.

Hazafias szeretettel, Macska Viktor, H-26OO Vác, Garam u. 1 (1-1), Hungary

xxxxxxxxxxxxx

Tisztelt Kollégám, Kedves Viktor,

"A Testament of Revolution" anlol nyelvü könyvemet az alábbi cimen lehet megrendelni: cimen tudja megrendelni.

A "35 Nap" cimü, 1956-ról szóló naplómat pedig ezen a honlapon:

Budapest-Nagyvárad, www.libri.hu
Kiadó: BBS-INFO, Kiadás éve: 2003, ISBN: 9638628898

Megkérem majd a Magyar Lobbi résztvevöit, hogy Ök is segitsék akciótokat, küldjenek könyveket a megadott cimedre és küldjék el egy olyan honlap cimét, mely felsorolja a szétszórtságban megjelent jó magyar könyveket.

Béla bátyád

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

2d) A MAGYAR CIGÁNYSÁG HELYZETÉRÖL

Amerikai bírálat amagyar emberi jogi helyzetről
NOL • Népszabadság Online • 2008. március 11.
A magyar kormány általánosságban tiszteletben tartja az állampolgárok emberi jogait, de néhány területen még mindig vannak problémák – olvasható az amerikai külügyminisztériumnak az emberi jogok 2007-es helyzetéről nyilvánosságra hozott világjelentésében.

A dokumentum Magyarországra vonatkozó részében egyebek mellett az szerepel: jelentések szóltak arról, hogy a rendőrség túlzott erőt alkalmazott gyanúsítottak, különösen romák ellen, és a kormány állítólag továbbra is beavatkozott az állami média szerkesztőségi és személyi döntéseibe.

A tavaly márciusban kiadott, a 2006. évi helyzetet áttekintő jelentéshez hasonlóan a most közzétett washingtoni értékelés szerint is probléma maradt a nőkkel és a gyerekekkel szembeni erőszak, valamint a szexuális zaklatás jelensége. Az idei jelentésben is megfogalmazódik az a kifogás, hogy a romák hátrányos megkülönböztetése továbbra is széles körű, és több olyan esetről tudni, amikor antiszemita vandalizmus történt.

A tavalyi értékelés szövegéhez hozzátoldották, hogy különösen romák ellen észleltek túlzott rendőri erőszakot. A tavalyi jelentésben viszont még szerepelt, hogy mind a végrehajtó, mind a törvényhozó hatalmi ágban 2006 folyamán erősödött a korrupció; ez az elmarasztaló megjegyzés a mostani szövegből kimaradt.

Az értékelés szerint tavaly is az aggodalomra okot adó témák között szerepelt a rendőri fellépés 2006 októberében, a széles körű kormányellenes tüntetések és zendülések idején. A jelentés emlékeztetett arra, hogy az Országgyűlés törvényben tiltotta be 2008. január 1-jétől a gumilövedékek használatát. Az úgynevezett Papp-bizottság által készített szakmai jelentés szerint a rendőrség teljesítményét a szakszerűtlenség, felkészületlenség és rossz tervezés jellemezte. A súlyos bírálatok ellenére magas rangú rendőrtisztviselők ellen nem foganatosítottak fegyelmi intézkedést, és sok olyan tisztet, aki a Papp-jelentésben szerepelt, később előléptettek – olvasható az amerikai értékelésben.

A washingtoni jelentés szerint a kormány általánosságban tiszteletben tartotta a törvény által biztosított szólás- és sajtószabadságot, de egyes bírálatok szerint az állami média politikailag elfogult volt. Az állami rádió és televízió állomások politikai műsorai többnyire kormánypárti álláspontot tükröztek. A független média aktívan működött és korlátozás nélkül megjeleníthette a vélemények széles skáláját.

A jelentés megállapította, hogy a romák továbbra is széles körű diszkriminációt tapasztalhattak a foglalkoztatás, az oktatás, a lakhatás terén, továbbá a büntető intézményekben, valamint a nyilvános helyek, például az éttermek és szórakozóhelyek látogathatósága terén. A romákkal szembeni rendőri túlkapásokról szóló jelentések megszokottak, ugyanakkor sok áldozat félelmében nem keres jogorvoslatot és nem értesíti az esetekről a nem kormányzati szervezeteket – tartalmazza a washingtoni külügyi jelentés.

(MTI)

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

3) MAGYARORSZÁGI ESEMÉNYEK

3a) NÉPSZAVAZÁSI RÉSZTVÉTEL NYUGATON

Az Egyesült Államokban négy városban, a washingtoni nagykövetségen, továbbá a New York-i, a Los Angeles-i és a chicagói főkonzulátuson lehetett szavazni, Kanadában az ottawai és a torontói magyar külképviseleten nyíltak meg a szavazóhelyiségek.

Az Egyesült Államok négy külképviseletén összesen 164-en , a washingtoni névjegyzékben 46-an, New Yorkban 80-an, Los Angelesben 32-en és Chicagóban 6-an szerepelnek a névjegyzékben. A kanadai Ottawában 12-en, Torontóban 23-an kérték felvételüket a névjegyzékbe.

A földrészen a legtöbben, 80-an New Yorkban szavazhatnak, a legkisebb a névjegyzék Argentína fővárosában, Buenos Airesban és a brazil fővárosban, Brazíliavárosban, mindkét helyen 1-1 fő kíván szavazni. A mexikói Mexikóvárosban 4-en, a brazíliai Sao Paulóban és a chilei Santiago de Chilében 5-5-en, a kubai Havannában 7-en szavazhatnak.

Minden földrészt beleértve összesen 3.275-en kérték, hogy Magyarország valamelyik nagykövetségén vagy főkonzulátusán szavazhassanak. A legtöbben, 429-en a londoni névjegyzékben szerepelnek. A 91 külképviseleti választási irodában mintegy 300-an dolgoznak a választás sikeres lebonyolításán.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

3b) FINANCIAL TIMES A NÉPSZAVAZÁSRÓL

Hungarian poll result sparks investment fears

By Thomas Escritt in Budapest

Published: March 11 2008 01:05 | Last updated: March 11 2008 01:05

A referendum vote in Hungary against a raft of government reform measures has cast fresh doubt on the country’s political stability and attractiveness to foreign investors.

Sunday’s referendum, the latest round in a long-running battle between Hungary’s right-wing opposition and its Socialist-Liberal government, asked voters whether they wanted to abolish point-of-delivery charges for healthcare and university tuition.

While it came as no surprise that voters rejected nominal fees for doctors’ surgeries and hospital stays and more substantial university tuition fees, the size of the vote was unprecedented. With turnout above 50 per cent, more than 80 per cent of those who voted rejected the government’s policies.

The spectacle of key government policies being overturned is likely to deter investors concerned over the long-term governability of a reform-weary country, according to Krisztian Szabados, director of the public affairs consultancy Political Capital. This comes in spite of government promises to enact legislation to abolish the charges earlier than it would otherwise have been obliged to do so.

“It increases political risk because the governability of the country has been damaged,” he said. “In future, any austerity measures can be attacked by means of a demagogic referendum.”

A health ministry spokesperson said: “It makes the country unreformable if any measure can be countermanded at the push of a button. How can investors make any long-term plans under these circumstances?” The same official stressed that the upfront charges were not the main plank of the healthcare reform.

The main reform, due later this year, involves the creation of competing private insurance funds between which patients can choose, depending on the quality and type of services on offer. But the divisiveness of the reforms already proposed is likely to deter investors interested by that market.

Peter Varadi, who runs a health insurance fund at insurer Axa’s Hungarian subsidiary, identified the concern late last year, saying: “An insurer can sustain a commercial risk, but we cannot take the risk of our investment being destroyed at the stroke of a pen. We do need some kind of guarantee.”

Mr Szabados has the same concern. “If the government wants to involve the private sector, the private sector is certain to price in the extra risk. It shows that any kind of capitalism here is very risky.”

Ferenc Gyurcsany, Hungary’s prime minister, argued in parliament that voters had failed to face reality. “The illusion of things being free is very strong in Hungary,” he said, adding that the use of a referendum to thwart government policy would cause trouble in the longer term. “Referendums like this will not create a strong Hungary.”

Copyright The Financial Times Limited 2008

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

3c) SÓLYOM LÁSZLÓ TEL AVIVBAN

Schlesinger Hanna, Tel Aviv

Az Izraelben tartózkodó magyar köztársasági elnök, Sólyom László tiszteletére a Magyar Köztársaság izraeli nagykövete, dr. Gyenge András herzliai rezidenciáján március 2-án vasárnap este fogadást adott. Sólyom László itt a magyar ajkú izraeliek képviselőivel találkozott.
Meg nem erősített források szerint a rendezvényen 300 főnyi vendégseregre számítottak.

Az eseményen a vártnál kevesebben jelentek meg.
A 120 -130 vendég mintegy 20 százalékát a követség munkatársai, az izraeli magyar sajtó képviselői és az izraeli a magyar közélettel kapcsolatban álló tisztségviselők tették ki.

Az utóbbi időszak magyarországi eseményei, a gyűlöletbeszéd -törvény elfogadása körüli viták, a Magyar Gárda megalakulása és tevékenysége, valamint bizonyos személyes tapasztalatok, az Izraelben élő magyar zsidóság jelentős részében is igen kedvezőtlen benyomást keltettek.
Ez igazolhatja, sokak távolmaradását.

A köztársasági elnököt-aki feleségével érkezett- és kíséretét, dr. Gyenge András fogadta, és rövid bevezető beszéddel mutatta be egymásnak a résztvevőket, kihangsúlyozva, hogy a vendégek zöme mindkét kultúrát, a magyart és az izraelit is magáénak érzi.
Sólyom László elmondta, hogy örömére szolgál ez a találkozás, mert így lehetősége van személyesen meggyőződni arról, hogy Izraelben hogyan látják Magyarországot, és hogy élnek itt az onnan elszármazottak.

A személyes bemutatkozások során az egyik jó nevű, baloldali, magyarul is publikáló újságírónk megjegyezte, hogy aggodalommal figyeli az itt élő magyar zsidóság a magyarországi eseményeket. Az elnöki válasz biztosította arról, hogy a Gárda feloszlatása folyamatban van.
Ez megnyugtatóan hangzott, reméljük, hamarosan hallunk róla!

Gaál Meirt, az Hitadrut Ole Hungaria képviselőjét arról kérdezte Sólyom László, hogy jönnek –e Magyarországról zsidók Izraelbe új bevándorlóként?- A válasz, amely láthatólag váratlanul érte a kérdezőt, az volt, hogy nagyobb csoport fiatal, jó egzisztenciájú diplomás magyar zsidó értelmiségi fiatal érkezett, akik itt szeretnének élni.

Ami meglepetést okozott, hogy amíg a magyar televízióban szereplő Sólyom László köztársasági elnök szigorú, határozott, ellentmondást nem tűrő embernek tűnik, a személyes találkozás során gesztusait, hanghordozását tekintve inkább kissé tétova, félénk, kamaszos úrnak látszott.

Arra a kérdésre, hogy Szderot városát meglátogatja-e, amelynek lakossága hosszú évek óta kénytelen együtt élni a rakétatámadásokkal, azt válaszolta, nem szerepel izraeli programjában.

Kíváncsian vártam az elnök úr válaszát arra nézve, hogy véleménye szerint, az 50 millió forintos segélyt, melyet a palesztinok részére a magyar állam adott, mire fordítja majd a palesztin fél, mert Várkonyi László külügyi államtitkár egyik nyilatkozatában az szerepelt, hogy „azt azonban rájuk bízzák, mire költik"!

Az államfő kíséretében lévő úr feladata volt az elnöki válasz, aki közölte, hogy kizárólag humanitárius segélyről van szó, gyógyszereket kapnak,s a hosszú listán többek közt Cavington /emlékezetfejlesztő gyógyszer/ is szerepel, az 50 millió forinton kívül.

/ A válasz számomra, csak annyiban volt „megnyugtató", hogy így legalább jobban emlékszik majd valamelyik palesztin vezető, hogy a gyakorlathoz híven, melyik magánbankszámlájára utaltatott át ebből a pénzből, vagy melyik öngyilkos terrorista robbanó övét finanszírozzák belőle./

A beszélgetés után egy úr lépett oda hozzám, a már fent említett Várkonyi László külügyi szakállamtitkár. Így módomban volt az 50 millió forint sorsáról személyesen őt kérdezni, többek közt arról, nem lett volna célszerű átláthatóbb segítséget nyújtani a palesztinok részére, például óvodát, kórházat építeni ebből a pénzből, mint rájuk bízni a döntést?-

Várkonyi úr, arról tájékoztatott, hogy a párizsi donorkonferencián történt megállapodás alapján, a „Pegazus" program keretén belül történik az 50 millió forintos segély felhasználásának ellenőrzése. Ami pedig a szabad felhasználást illeti, az azt jelenti, hogy például köztisztviselők fizetésére is költhetik, de mindenestre átvilágítható lesz a pénz útja.

A válasz lehet, egyesek számára megnyugtató, bár többen szkeptikusan fogadtuk azt.

– Hogy a Pegazus-féle költői elgondolás vajh kivitelezhető-é, vagy a valóság lerángatja majd a fellegekből a jobb napokat látott lovat ?!- Még nem tudni.

A következő kérdésem sajnálatos személyes tapasztalataim alapján-melyet elnök úr érdeklődésére elmeséltem -, az volt, hogy a gyűlöletbeszéd-törvény mely Ausztriában és Németországban bevált, miért sérti a vélemény-nyilvánítás alkotmányos szabadságát?

– Miért fordulhat elő Magyarországon, hogy a palesztin rakétáktól féllábúvá vált szderoti gyereket és a többi traumákat átélt fiatalt – akiknek a nagyszülei a soában pusztultak el-, büntetlenül porig alázhatja néhány járókelő Budapesten, csupán azért mert zsidók?-

Ezeknek a gyerekeknek a Magyar Evangéliumi Testvérközösség dr Iványi Gábor lelkész vezetésével néhány napos derűs kikapcsolódást remélt adni Magyarországon. Vajon sikerült?!-
És a budapesti rendőr, aki megállapít egy jogsértést, majd amikor az igazolványokból kiderül, hogy a sértett édesanyja izraeli, akkor sértettből elkövetővé válik. „ Ja, izraeli a mamája?- Akkor ő az elkövető!" Hangzott el tanúk előtt Budapest VII. kerületében az idén nyáron.

A mama én voltam! Fenti kijelentések is a vélemény-nyilvánítás alkotmányos szabadságához tartoznak?- Ez a törvény megakadályozhatná az ilyen megalázó és méltatlan helyzeteket, különösen, ha körülírnák pontosan, mire vonatkozhat /pld a zsidóság megsértésére a holokausztra vonatkozóan./

/Lehetséges, hogy a törvény elfogadása után a jó ízlésű embereknek nem kellene hallgatniuk egyes meccseken az „Indul a vonat Auschwitzba" című dalt./
A köztársasági elnök úr kissé riadtan hallgatta fentieket, s válasza az volt, hogy sajnálja, és hihetetlen, hogy ilyen megtörténhet, különösen, ha rendőr is az illető, de közben elém lépett egy úr bemutatkozni, és így további kérdések feltevésére részemről nem került sor.

Várkonyi László külügyi államtitkár urat idézve-, miszerint: „Az eddigieknél markánsabb, láthatóbb magyar külpolitikát kívánnak folytatni a Közel Keleten." –a jelenlegi helyzetben tragikomikusnak tűnik, hiszen egyre reménytelenebbnek látszik békés úton rendezni helyzetünket. Az események felgyorsultak, a terrortámadások súlyosbodása miatt Izrael számára az egyetlen lehetőség: folytatni a megtorló akciókat.

Abbasz palesztin elnök lépése, mely szerint felfüggesztett Izraellel minden kapcsolatot, többek között arra is enged következtetni, hogy ereje gyengült a Hamasszal szemben, és a béketárgyalások reménye is ellehetetlenült.

Miközben fentieken tűnődtem a fogadásról hazafelé tartva, fiatal izraeli sofőrünk aggodalmait hallgattam, aki egy Gázától Szderotnál távolabbi településen, Netivotban lakik családjával, és két napja már őket is érik rakétatámadások, ahogy Askelont is érték.

Schlesinger Hanna, Tel Aviv

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

3d) MAGYARORSZÁGI TURIZMUS

Magyarország vonzó célpont – ám nem kedveljük a turistákat
2008. március 10. 10:00

MNO
Magyarország a világ 33. legvonzóbb idegenforgalmi célpontja. A kedvező összkép ellenére a davosi Világgazdasági Fórum (WEF) napokban közzétett éves turisztikai jelentése több kedvezőtlen megállapítást is tartalmaz a magyar idegenforgalomról. A vizsgált hetven tényező közül feltűnően hátul – 130 ország közül a 109. helyen – szerepel hazánk a lakosság idegenforgalommal kapcsolatos hozzáállása alapján.

Magyarország a világ 33. legvonzóbb idegenforgalmi célpontja – ezt az ítéletet tartalmazza a davosi Világgazdasági Fórum (WEF) napokban közzétett éves turisztikai jelentése, amit a Világgazdaság közölt. Egy év alatt hét helyet léptünk előre a rangsorban, Cseh- és Észtország kivételével az összes kelet-közép-európai államot megelőzzük, beleértve a közvetlenül hazánk után következő adriai nagyhatalmat, Horvátországot is – számol be a Világgazdaság. Ha a tágabb kört nézünk, akkor egyebek mellett Izrael, Thaiföld, Tunézia és Egyiptom is rosszabbul szerepelt, mint a tengerparttal nem rendelkező Magyarország. A kedvező összkép ellenére a jelentés több negatív megállapítást is tartalmaz a magyar idegenforgalomra nézve.

A vizsgált hetven tényező közül feltűnően hátul – 130 ország közül a 109. helyen – szerepel hazánk a lakosság idegenforgalommal kapcsolatos hozzáállása alapján. Ez természetesen nem „kemény” adatokon, hanem a WEF és egy sor ágazati szervezet, valamint tanácsadó cég által üzletemberek körében készített felmérésén alapul. Ennél is lesújtóbb, hogy a megkérdezettek többsége nem javasolja a Magyarországra vezető üzleti utak pihenési vagy más magáncélú meghosszabbítását: ez alapján hazánk a 128. helyet foglalja el a lehetséges 130 közül. A többi kelet-közép-európai ország szintén rosszul áll ezen a két területen.

(Világgazdaság)

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

3e) NAGY KÁROLY: VOLT-E 56 BAN NEMZETI EGYSÉG?
Népszabadság • Munkatársunktól • 2008. március 10.

A nemzeti egységről

Kedves István!
Olvastam írásodat a Népszabadság február 9-i számában (Deák István: Búcsú a nemzeti egység mítoszától).

Jó a "történelmi leckéd", vitathatatlanok a tényeid, frappánsak, hangulatosak a megfogalmazásaid: "csókolták volna De Gaulle tábornokot is, ha nem lett volna olyan elképesztően magas…", "A nagy francia forradalom résztvevői néhány éven belül levágták egymás fejét…"
Hadd osszak meg veled néhány megjegyzést, úgyis mint szociológus kollégád, a nemzeti egység feltételezéséről, tervéről.

Írod: "A teljes nemzeti egység feltételezése, bárhol és bármelyik korszakban, nemcsak történelmietlen, hanem káros is, mert a közvéleményt vágyalmokban ringatja." És: "Csak a totalitárius gondolkodók agyában születik meg az a terv (szerencsére hiába), hogy egy nemzet teljes egysége tűzön-vízen keresztül is megvalósítható és megvalósítandó."
István, megértem történészi véleményedet. De olyan szociológusként, aki igyekszik nemcsak azt elemezni, ami volt, és ami van, hanem azt is kutatni, ami lehet, és ami lehetne, és azt, hogy mikor, hogyan, miként, milyen körülmények, adottságok, feltételek között lehetne, a nemzeti egységről más a véleményem.

Igazad van: soha, sehol nem volt abszolút teljes, nemzeti egység. Magyarországon 1956-ban nagyon, nagyon, közel voltunk a teljességhez, mint te is írod: "…hiszem, hogy igazuk van azoknak, akik az októberi napokban nagyszerű nemzeti egységet, lelkesedést, hatalmas közfelbuzdulást tapasztaltak…"

Kádár János – akit, mint te, én is tömeggyilkosnak tartok – akasztófahumorral "puha diktatúrának" becézgetett nemzettudat roncsoló rendszere agymosásának is "köszönhető", hogy most ott tart nemzetünk egysége, ahol tart.

Jó példa erre az ellentmondásra az is, ahogy az Egyesült Államokban az egyenlőségtudatot kezelik. Ugye: "All men are created equal" és "Equal opportunity employer" stb. Ugyanakkor iszonyatos egyenlőtlenségek nyomorítanak Amerikában embermilliókat. Vagyis azért az USA-ban az egyenlőség nemcsak önigazoló propaganda, vagy vágyálom, hanem, reméljük, – és hassunk oda, hogy legyen — cél, megvalósítandó program, feladat is.

Vagyis az is való igaz, hogy a legtöbb emberi közösségben mindig nyilvánvaló – és meghatározó módon kinyilvánított vágy, igény, elvárás, cél, hittétel és tananyag – az összefogás, az együvé tartozás, a szolidaritás, az egyenlőség, a közérdek-érvényesítés, a közteherviselés, az unió, az együtt-gondolkodás, az egyetértés érzése és vállalása. A kis (család) és a nagyobb (falu, szomszédság, kerület, város, megye, egyház, gyár, vállalat,) és a még nagyobb (osztály, ország, régió, nemzet, világrész) közösségek embercsoportjai és egyénei számára egyaránt.
Szerintem, István, tehát nem mítosz a nemzeti egység, és ne vegyünk tőle búcsút. Véleményem szerint a nemzeti egység, a nemzeti szolidaritás nemzetmegtartó fontosságának hangoztatása, elemzése, tudományos, irodalmi, művészeti, publicisztikai fórumokon ösztönzése, tanítása, prédikálása, buzdítása létfontosságú és jövőformáló feladat egy nemzetközösség megmaradása, felemelkedése számára.

Barátsággal köszöntlek,
Károly
Nagy Károly, PhD
professzor emeritus, USA

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Kösz Karcsi,

Igy van ahogy irod, vannak dolgok ami nem a statisztikusokra tartozik, mert azt ami 56-ban a magyarság lelkében végbement azt nem lehet %-al mérni, a Bem téri meg a május 1-i felvonulás nem két futball meccs volt, s idióta az a történész aki azt állitja, hogy az eredményük 1:1.

Ölel, Béla

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

3f) ERDÉLYI RIPORT: VOLT-E 56 BAN NEMZETI EGYSÉG?
Erdélyi Riport – 2008 március 6.

Az elmúlt napokban olvastam a budapesti Népszabadságban egy különben meggyőző retorikával megírt publicisztikát, amely azt kívánja bizonyítani, hogy a „nemzeti egység” eszméje és igénye tulajdonképpen olyan politikai és erkölcsi követelményt jelent, amelyet sohasem lehetett érvényesíteni a magyar történelemben, következésképp ez az eszme a nemzeti „mítoszok” körébe tartozik. A kiváló amerikai magyar történész (a New York-i Columbia-egyetem emeritus professzora): Deák István Búcsú a nemzeti egység mítoszától című írására gondolok, amely a lap február 9-i (szombati) számában, tehát kitüntetett helyen került az olvasó elé.
Az írás számos megállapításával és következtetésével természetesen magam is egyetértek, mi több, ki tudnám egészíteni ezeket a magam tapasztalataival, a végkövetkeztetéssel, nevezetesen azzal, hogy a „nemzeti egység” eszménye valójában csupán szilárdabb jelentés nélküli politikai mítosz, mégsem tudok egyetérteni. És egyet nem értésemet azért szeretném rögzíteni, mert ez esetben nem csak egy politikai idea valóságtartalmáról van szó, hanem a magyarság (a magyarországi és a határon túli magyarság) egyik legsúlyosabb történelmi és stratégiai kérdéséről, amelynek értelmes megválaszolását nem lehet elhárítani, ha valóban úrrá akarunk lenni jelen gondjainkon és el akarunk indulni valamiféle közös megoldás felé.
De hadd idézzem a szóban forgó írást: „A teljes nemzeti egység feltételezése bárhol és bármelyik korszakban, nemcsak történelmietlen, hanem káros is, mert a közvéleményt vágyálmokba ringatja.” Ezt követően a szerző a magyar történelem közismert eseményeire hivatkozik, így a mohácsi csatára, amelynek tragikus kimenetelét sokak szerint az okozta, hogy Szapolyai János erdélyi vajda serege tétlenül nézte, hogy a király (egyébként részben német és cseh zsoldosokból álló) haderejét lemészárolják a törökök, hivatkozik arra, hogy Thököly Imre tatár rablóseregek élén tört be Erdélybe, hivatkozik arra, hogy a „Rákóczi-felkelés idején (…) ezrek szolgáltak hol kurucként a fejedelem, hol pedig labancként a Habsburgok zászlaja alatt”, és hivatkozik az 1848–1849-es szabadságharcra, midőn a Debrecenbe menekült országgyűlésben a radikálisok és a békepártiak kölcsönösen lehazaárulózták egymást. És természetesen hivatkozik az 1956-os forradalom történetére, mint írja: „számításba kell vennünk azt, hogy november 4-e után igenis voltak jó néhányan, akik fellélegeztek, hogy vége a veszélynek és a zűrzavarnak”. „Vajon nem lehetséges – teszi fel a továbbiakban a kérdést –, hogy többen azok közül, akik 1956. október 23-án önként felvonultak a kommunista uralom ellen, 1957. május elsején szintén önként vonultak fel a Kádár-rendszer védelmében?”

Mindebben Deák Istvánnak bizonyára igaza van, mint ahogy igaza van abban is, hogy a „nemzeti egység” úgynevezett „mítosza” nem csupán magyar sajátosság, hiszen Szent Johannát, aki hagyományosan a franciák nemzeti egységének szimbolikus alakja, végül is francia bíróság ítélte máglyahalálra, és a királynak, akit pedig ő segített trónja megtartásában, ehhez nem volt egyetlen szava sem. Vagy hivatkozik a spanyol polgárháború történetére, mikor is Madrid bevétele után az addig hősiesen ellenálló város pincékbe bújt lakói százezerszámra jöttek elő, hogy ünnepeljék Franco tábornok bevonulását, és közülük sokan részt vettek a köztársasági foglyok lemészárlásában. Mindez, a szerző véleménye szerint azt igazolja, hogy a „nemzeti egység”, mint kívánatos stratégia, egyrészt a megvalósíthatatlan illúziók, másrészt a kártékony mítoszok közé tartozik.

Igen, valóban így van, ha a „nemzeti egység” eszméjét úgy tekintjük, mint mindenkire kiterjedő és következetesen érvényesülő történelmi ideát. De valóban így kell-e tekintenünk? Illetve a „nemzeti egység” eszméjének radikális elutasítása által nem azok előtt a törekvések előtt nyitnak szabad utat, amelyeknek éppen az az érdekük, hogy ilyen „egység” ne is legyen? Ma a magyarországi (és mindinkább a határokon túli – kisebbségi magyar) politikai életben napról napra tapasztalható a „nemzeti egység” eszméjének következetes elutasítása és az a mindinkább erőszakos törekvés, amely ketté kívánja szakítani nem pusztán a politika világát, hanem a nemzeti kultúrát, ennek hagyományait, és fel akarja számolni azt a társadalmi párbeszédet és közösségi szolidaritást, amelyre különben minden működő országnak, minden nemzeti identitásnak és minden nemzeti kultúrának fel kell épülnie.

Korábban léteztek olyan konszenzuális tényezők, amelyek megalapozták és megkönnyítették a társadalmi párbeszédet, akár az ellenérdekelt politikai csoportosulások között. Jól emlékszem arra, hogy például Antall József miniszterelnöksége idején bizonyos teret és szerepet kapott a párbeszédnek és a kiegyezésnek ez a kultúrája, maga a kormány is így: politikai ellenfeleivel részben megegyezve terjeszthette az országgyűlés elé az úgynevezett „kétharmados” törvényeket. Még erősebb konszenzus vagy legalább dialógus volt tapasztalható a nemzetpolitikai stratégia kialakításában, vagyis az európai intézményekkel, a szomszédos országokkal és mindenekelőtt a magyar kisebbségekkel kapcsolatos politika (például a támogatáspolitika) kialakításában. És ennél is erőteljesebben működött a közmegegyezés kialakításának óhaja a kulturális életben, így a magyar irodalom belső viszonyainak és az úgymond: „irodalompolitikának” a kezelésében-alakításában. Mára ez a konszenzus tulajdonképpen elenyészett, különben a Kárpát-medencei magyar kisebbségi közösségek keretei között is, és minden területen szinte polgárháborús konfliktusokat és viszonyokat tapasztalunk.

A „nemzeti egység” eszméjét természetesen magam sem valamiféle mitikus ideának gondolom, amelynek minden területen és minden kérdésben meg kell határoznia a politika szereplőinek tevékenységét. A nemzet fennmaradása és a nemzeti élet működése mindazonáltal megkívánja az „egység” valamiféle minimumát: néhány stratégiai feladat, például a gazdasági konszolidáció, a működésképes demokrácia, az európai integráció és a kulturális stabilitás közös és minden politikai vagy szellemi csoportosulás számára kötelező módon érvényesülő közös szolgálatát. Máskülönben nemzeti létről és fennmaradásról nem is beszélhetünk, és a nemzeten belül vívott csendes vagy zajos polgárháború (amelyről mostanában számos tapasztalatunk lehet) mindenképpen felemészti azokat az anyagi és szellemi erőforrásokat, amelyeknek az ország és a nemzet előrehaladását vagy legalább konszolidációját kellene szolgálniuk.

Igaz, azok a történelmi példák, amelyeket Deák István felsorakoztat, valóban mintha azt igazolnák, hogy „nemzeti egységre” vagy ennek legalább valamiféle minimumára kár törekedni, mert ez eleve a megvalósíthatatlan ábrándok közé tartozik. Ezek a történelmi példák valóban beszédesek, tanulságosak – és nagyon riasztók. Ugyanis éppen a „nemzeti egység” legalábbis minimális létrehozásának az elmaradása okozta történelmünk legnagyobb kudarcait. A százötven esztendős török hódoltság (és a középkori magyar nagyhatalom bukása) mögött valóban a mohácsi csatavesztés és e mögött az országos hatalmasságok vetélkedése és csendes „polgárháborúja” állott. Ha Szapolyai és más magyar katonai vezetők idejében megjelennek Mohács alatt, vagy a királyi sereg valahol be tudja várni megérkezésüket, talán másként fordult volna az ütközet kifejlete és más lett volna a történelem. (Mint ahogy a Hunyadiak idején meg lehetett teremteni a katonai erőkoncentrációt, és el lehetett hárítani a török inváziót!)

Folytathatnánk a történelmi példák vizsgálatát tovább. Nyilvánvaló, hogy a közép-európai régió nagyhatalmaival szemben a viszonylag gyenge magyarságnak nem voltak igazi esélyei, sem a Rákóczi-féle szabadságharc idején, sem 1848– 1849-ben, sem az első világháború végeztével, és persze nem lehettek ilyen esélyek 1956 novemberében sem. Az akárcsak ideiglenes nemzeti összefogás mégis szinte csodákat tudott teremteni, mind Rákóczi korában, mind negyvennyolcban, mind az ötvenhatos forradalom napjaiban. Bizonyára az ilyenkor kialakult „nemzeti egység” nem lehetett volna tartós, 1956-ban sem, sőt talán akkor a legkevésbé.

Az egységbe forrott nemzet akár szimbolikusnak is nevezhető sikerei és győzelmei mindazonáltal igen nagy erkölcsi és lelki erőforrásnak és történelmi példának bizonyultak, és valójában ezek a példák tartották fenn a nemzeti identitást és adtak lelkierőt a többszörös újrakezdés számára. Ha a nemzet az összefogás példái helyett csak a megosztottság példáit őrizte volna meg emlékezetében, talán már nem is folytathatnánk vitákat a „nemzeti egység” eszméje körül, mert nem lenne nemzet, legfeljebb egy minden közösségi kötőerőről és közös történelmi stratégiáról lemondó, erkölcsi értelemben degenerálódó embersokaság.

Tulajdonképpen itt tartunk ma: a mögöttünk álló másfél történelmi évtized ezeket a közösségi kötőerőket emésztette fel. Jóllehet igen szemléletes történelmi példák figyelmeztethetnek arra bennünket (Deák István is ezeket idézi fel), hogy az összefogás: a „nemzeti egység” minimuma nélkül csak mindinkább kiteljesedő közös kudarcokra számíthatunk. Következésképp a „nemzeti egység” eszméjéről, de legyünk szerényebbek: valamiféle párbeszéden alapuló közmegegyezés eszméjéről és gyakorlati alkalmazásáról továbbra sem lenne szabad lemondanunk.

Vagyis meg kellene állapodnunk valamilyen közös stratégiában, a közmegegyezés valamiféle „minimumában”. Ahogy például ebben a Rákóczi Ferenc-féle szabadságharcot lezáró szatmári béke két kidolgozója: Károlyi Sándor kuruc generális és Pálffy János császári tábornagy meg tudott állapodni, ezzel a megállapodással alapozva meg a tizennyolcadik században bekövetkezett gazdasági és társadalmi fejlődést, azt, hogy Magyarország egyáltalán fennmaradhatott a másfél évszázados török hódoltság és a több évtizedes kuruc–labanc háborúskodás hatalmas veszteségei után. Ma nincsenek közöttünk Károlyiak és Pálffyak, a nemzeti közmegegyezés kialakítása, ha csak nem akarunk újabb nemzeti tragédiák részesei és tanúi lenni, mindazonáltal nem tűr halasztást. Nem a politikusoknak (őket már túlságosan messze vezette az érdek, a hatalom, a pártfüggőség rendszere), a független és felelős értelmiségnek kellene lépnie..

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

3g) SIKER A DUNA TV VÉDELMÉBEN

Köszönet az HL minden résztvevöjének akik részt vettek a Duna TV védelmében inditott akciónkban. Kérésünkre Szili Katalin, az Országgyülés elnökének titkárságától a következö választ kaptuk:

"Az Országgyülés elnökének megbizásából szeretném megnyugtatni, hogy a Duna TV és az MTV összevonásáról nincs szó. A Duna TV müsorai továbbra is el fognak jutni a külföldön élö magyar ajkú emberekhez, ezzel is segitve az anyanyelv ápolását, lelki közösségük fentmaradását.

Tisztelettel, Dr. Soltész István"

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

4) 1956 EMLÉKEI

4a) JOE ESZTERHÁS 1956-RÓL

Taking on the Butcher of Budapest
I hit Mikoyan with a rotten egg, says Joe Eszterhas

Friday March 7, 2008
The Guardian

Even though I was living in Cleveland, Ohio, in 1956 and not in Hungary, the Hungarian revolution was one of the most cathartic events of my childhood, which is why I've written a film about it. I was a 12-year-old Hungarian kid with a big chip on his shoulder, the result of anti-immigrant prejudices that made me fight my way to the bus stop each morning. I heard the words "greenhorn", "DP" (for displaced person) and "Hunkie" every day on my way back and forth to school.

We lived in a kind of Hungarian immigrant ghetto on Cleveland's Near West Side; "strudel ghetto" as some Americans called it. The bars in the area were all Hungarian, as was the funeral home, as were the restaurants. On Saturday nights, gypsy music echoed throughout the neighbourhood. I spoke Hungarian at home with my parents, but English in the streets, playgrounds and back alleys. While my parents kept talking about the wonders of the "old world" they had been forced to leave behind, I had fallen in love, even at 12, with the wonders of this new American world.

My dear parents, dirt poor, unable to speak English, frightened and wary of this loud and rude America, were afraid they were losing their son to this place. They wanted to keep me within the make-believe cocoon of their old world, away from my edgy and exciting one.

On October 24 1956, I found my parents huddled around our big, box-like Philips radio listening to Radio Free Europe. They were crying and holding each other. "We can go back now," my father said. "Hungary will be free." I stared, my mouth agape. Go back? Where? To a place I didn't even have any memories of? Away from my playgrounds, my baseball, my fights? Away from … Chuck Berry and Elvis and Jerry Lee? Oh my God, my world was turning upside down!

I don't think we slept much from October 24 until November 4. I remember my mom, my dad and I always around the radio, listening, my parents crying – sometimes joyously, sometimes sorrowfully.

It looked for a while as if the Hungarian freedom fighters, with rocks and home-made bombs and stolen guns, were actually beating the Russians. The Russians retreated. The freedom fighters, many of them kids only a few years older than I was, were decimating the mighty Red Army. I was proud of them, proud of being Hungarian, even though the victory of the freedom fighters would mean that I would have to leave America with my parents.

And then, on November 4, it all fell apart. The Red Army came back and killed every Hungarian they could. Those they didn't kill were sent to prisons. The world stood by and did nothing to help. My America stood by and did nothing to help. My parents grieved and I grieved with them, even though I knew now that I wouldn't have to leave my America.

When, a few weeks later, the Hungarian water polo team beat the Russians bloody at the Melbourne Olympics, we danced in the streets in Cleveland. We burned the Hungarian communist flag. The Americans in our neighbourhood looked at us like we were nuts. We didn't care. Maybe we were nuts. That polo match may have been a Pyrrhic victory, but it was victory nonetheless. Maybe one of the greatest victories in Hungarian history.

A few years later, I felt a more personal victory when the Kremlin leader Anastas Mikoyan visited Cleveland. All the Hungarians participated in a massive protest in the public square against the man known as "the Butcher of Budapest"; the man who had plotted the revolution's end during those tragic days in 1956. Rotten eggs were handed out and I fired one at Mikoyan. Thanks to my prowess in baseball, I hit Mikoyan smack in the head. I was hugged and back-slapped; I too was a Hungarian hero.

I didn't know how to thank the producer Andy Vajna many years later when he asked me to write a film about that polo match and the Hungarian revolution. Truth is, I would have paid Andy to write Children of Glory.

· Children of Glory is released on March 14

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

4b) TORN FROM THE FLAG

“Almost always, the creative dedicated minority has made the world better.”

Martin Luther King, Jr.

Ladies and Gentlemen:

This progress report is to update you on the latest developments regarding the documentary film Torn from the Flag, about the fall of communism and the significant global effects of the 1956 Hungarian Revolution and Freedom Fight.

As many of you know, Torn from the Flag had its world premiere at the AFI (American Film Institute) Film Festival, one of the most influential film festivals in North America, at the exquisite ArcLight movie theater in Hollywood, right in the film capital of the world. Its success was recorded for posterity by Leslie Eloed; see his photos here:

Also, the latest (favorable!) reviews can be viewed here:

The Hungarian American Coalition, a major supporter, was kind enough to organize and host a private screening in Washington, D.C., in December 2007. Dr. Emery Imre Toth’s and Suzanne Kiss Toth’s photos of the event can be viewed at this link:

In the HAC press release ( Edith Lauer, HAC Chair Emerita, said:

“Klaudia Kovacs and her team have more than justified our confidence. They have produced a film all of us can be proud of. Torn from the Flag not only immortalizes the 1956 Hungarian Revolution, but it also provides a compelling insight into the terrible crimes of communism. Every high school and college student of 20th-century history should see this film.”

Helen M. Szablya, HAC Chair, is quoted:

“Klaudia Kovács managed the impossible by showing an objective picture of the 1956 Revolution. Everyone’s ‘other side of the story’ is presented, from the heir to the throne, Otto von Habsburg, through the disillusioned peasant, recipient of the initial redistribution of land, to the Soviet soldier stationed in Hungary. Each expert appears several times, while the story emerges driven by topics. This makes the documentary exciting and colorful. The 95 minutes fly by in an instant.”

If you have seen the film, please take a few minutes to post your comments on imdb.com, which is an important film industry site. Your comment will help the film's distribution. Click here to start the comment process (which is a simple and short one):

I’m delighted to share that the film has been selected to the Cleveland International Film Festival! There will be 2 screenings: Saturday, March 15, 2008 at 4:45 p.m. and Sunday, March 16, 2008 at 2:00 p.m. Both screenings are at Tower City Cinemas, 230 West Huron Road, Cleveland, OH 44113. We filmmakers do not have tickets, as we ourselves are guests; however, you can purchase them here for the 15th:

and here for the 16th:

We would love all of our local donors to come see the film and vote for Torn from the Flag to receive an Audience Award! Come and meet the filmmakers. George Adams, Associate Producer, who is the only person who worked on this project with me from the beginning, will also be in attendance! Please welcome him with open arms. As far as I’m concerned, after 9 years of working for a Hungarian cause, he is an honorary Hungarian!

We will have a French premiere, too! The European Independent Film Festival in Paris has selected Torn from the Flag. The screening will be on Saturday, March 15 at 11:45 a.m. in the Petite Auditorium of the Bibliothèque nationale de France/François-Mitterrand Library. The address is Quai François-Mauriac, 75706 Paris Cedex 13, France. After the screening you will have the chance to meet the filmmakers and to vote for the film to receive an Audience Award! Tickets are free. To secure your place, please email rsvp@ecufilmfestival.com We need to fill 250 seats in Paris; please do forward this information to anyone you know in the area who speaks English and/or Hungarian!

When it rains, it pours! We’ve also been selected to the Tiburon International Film Festival (San Francisco area)! The screening will be on Wednesday, March 19, 2008 at 9:45 p.m. at the Tiburon Playhouse, 40 Main Street, Tiburon, CA 94920. You can vote for Torn from the Flag to receive an Audience Award here, too! Purchase tickets

here:

or by calling (415) 381-4123. I very much hope that all our local supporters will come to see the film.

We have also been selected to the Atlanta Film Festival, which will take place April 10-19. We do not yet have a specific Torn from the Flag screening date or location for that festival; however, we would very much like your presence and support in the audience!

Though the film is complete, the work is not done yet! We are seeking an effective, high-profile distributor so that Torn from the Flag will have long-lasting, worldwide impact. Making, and properly distributing, a film are two processes that can take an equal amount of energy and money. The chronological order of distribution is as follows:

Obtaining a Producer’s Rep to represent the film (done)

Participating at Film Festivals (in progress)
Participating in the Oscar® race
Obtaining a Distributor
Theatrical release
Television broadcast
Release on DVD
Additional screenings in the Community- and Educational/Academic arenas
The release of the film will be the most exciting and rewarding phase for you: you will be able to see this extraordinary film on the big screen, as well! Now that we are so close to success, I would like to invite you to further support Torn from the Flag. Until we obtain a distributor, we need to cover many expenses ourselves, by July 1, 2008. They include:

Errors & Omissions Insurance (required for distribution); 35mm film print (9000 feet of film); Optical Stereo Sound Track for 35mm film print; Optical Track Line-Up; MPAA Rating; PR Fees; PR Materials; Festival Submissions; Festival Travel Expenses; Festival Promotional Material; Oscar®-Qualifying 14-US-City Theatrical Run; Oscar®-Qualifying 1-Week Los Angeles/New York Theatrical Run; Additional Oscar® Material; 2nd 35mm film print required for Oscar® race (9000 feet of film); etc.

Please make your check payable to the International Documentary Association, writing the words "Torn from the Flag" in the memo section, and mail the check to:

1626 North Wilcox Avenue #393
Hollywood, CA 90028
Attention: Torn from the Flag – Klaudia Kovacs

The International Documentary Association will send you a receipt within 30 days so that you may deduct your donation from your U.S. taxes.

The project also needs and welcomes the following:

U.S. and Hungarian media contacts.

Air transportation to festivals. Please donate either funds or miles for this purpose.

The production office needs 2 new computers. After 9 years of using the same ones on the project, they are on their last legs. They are not functioning properly and sometimes die on us. A laptop would be welcome!

We would like to thank the following this quarter: Per Bang-Jensen; Laszlo & Jill Birinyi; Terri & Walt Boyne; Clara M. Graff; Paul Greskovics; Mrs. Barbara Kiss; Drs. George & Ildi Kunos; Mrs. Ilona Lang; Imre & Agnes Lendvai-Lintner; Tibor & Katalin Mayer; Akos L. Nagy; George & Klara K. Osapay; Phillip Schopper; Suzanne Kiss Toth; and Drs. Maria & Karoly Varga for their donations. Leslie Eloed; Dennis Fredricks, Esq.; Cam Haynes; Zsofia Nemeth, Esq.; Dr. Emery Imre Toth; Maria Szalay; Robert Wappel, Esq.; and the Hungarian American Coalition, especially Edith Lauer, Max Teleki and Zsolt Szekeres, for their kind assistance.

We do not have correct, current contact information (mailing address, email and/or phone numbers) for Frank Balogh, Esq.; Gabor Beszedes; Annegret E. Kmeth; Stephen Kmeth; Gabriella Oroszi; Sarolta Petro; and Klara R. Toth; kindly send your current info via email to ktothfilm@gmail.com.

We are all extremely excited about how well the film has been received so far and how the fantastic the reviews have been. We are truly on the brink of international recognition. Please contribute toward making the film a worldwide success never before seen for a Hungarian documentary!

Respectfully and gratefully yours,
Klaudia Kovacs
Producer, Director, Writer
www.klaudiainc.com
klaudiakovacs@msn.com

Discussion/Fórum