Eleink, ha kellett kardot rántottak és vérüket adták a nemzetért. Kiállították csapataikat és egymás mellett, több zászló alatt harcba
szálltak a magyar érdekekért. Ha kellett forradalmat hirdettek, és nem tétováztak.
December ötödikén alkotmányos keretek között, mindannyian külön-külön, mégis együtt kivonulunk a harcmezőre, a rosszul világított, hiányosan
felszerelt szavazókörökbe, és kard helyett egy magyar találmánnyal, golyóstollal vívjuk meg forradalmunkat. Még vérünket sem kell adni,
ezért a leggyávábbaknak sem kell félniük. Nincs okoskodás, tudálékoskodás, nincs: "Miért kellett ez?".
Most nem az számít, hogy ez vagy az mit mond, most nem ukázra cselekszünk, hanem a legbensőbb igazságérzetünkkel, magyarságunkkal kell
elszámolnunk. Egy tiszta erkölcsi kérdés előtt állunk, amely az elmúlt kilenc hónapban átjárta a magyar társadalom minden zeg-zugát, átmosta
a nemzet, azon belül a döntést meghozó kis Magyarország lelkét. A várandósság kilenc hónapja után, december 6-án új Magyarország születik.
Már nem az a kérdés, hogy mi lesz ötödikén, hanem az, hogy milyen Magyarországnak nyit kaput hatodika. Hatodikán az ország lelki és erkölcsi
állapota mutatkozik meg, de nem a szavazatok számában, hanem az elkövetkező történésekben, hiszen az igenek győztek. Azért lehet ezt a
kijelentést megtenni, mert az ügyet megállítani már nem lehet. Az már járja a maga útját. A nemzeti ügy útra kelt, és nem befejezi, hanem
elindítja az elcsalt és ellopott valódi rendszerváltoztatást Magyarországon és a Kárpát medencében. Nem kérdés, hogy a nemzeti ügy új
politikai struktúrát fog építeni, olyat amely erkölcsi alapon keres választ a köz ügyeire, amely újrafogalmazza Magyarország Európán belül
elfoglalt helyét és szerepét.

Az egy héttel ezelőtti időközi országgyűlési képviselő-választás, amely minden külsőségében hordozta rendkívül fontos presztízs jellegét,
rámutatott egy tényre. A polgári oldal egyik helyen sem tudta megszólítani a szavazók 25 %-át. Ötödikén, a szűkebb értelemben vett,
pillanatfelvétel-szerű győzelem valóban csak a mai magyar politikán túl tekinteni képesek részvételével érhető el.

Azonban, amennyiben március elején a Magyarok Világszövetsége nem indítja el az aláírásgyűjtést, akkor ma csend van és hullaszag. Ha nincs
aláírásgyűjtés, akkor az illegitim kormány az új-ortodox pártvezetés által támogatva tovább szárnyal. A Világszövetség azonban nem
hallgatott a fanyalgókra és megmarkolta a zászlórudat. És a máig ható Trianonnak a magyar társadalom elé helyezése, a nemzet
felvilágosításának elindítása bensőnkben már elsöpörte a mai magyar kormányt. A kérdés már az, hogy mi lesz utánuk. Utánuk csak egy
következetes nemzeti politika végrehajtása következhet.

Köszönet Patrubány Miklósnak, köszönet a Magyarok Világszövetségének, hogy minden agyonhallgatásuk ellenére nem törtek meg, és 1956 után
magyar történelmet formálnak Magyarországon, a Kárpát-medencében.
Milyen szép lenne, ha ötödikén a déli harangszó után nem sokkal újra megkondulnának a harangok Magyarország gyülekezeteinek templomaiban, és
zúgnának fél órán keresztül. Nem számítana a kampánycsend megsértésének, mert a harang nem tud "igen"-t vagy "nem"-et mondani, csak szól…
Végül egy szokás, melyet Dénes Károly a partiumi Bors község református lelkésze ismertetett tegnap Csongrádon egy lakossági fórumon, ahol
magam is részt vettem, mint meghívott országgyűlési képviselő.
A szokás, amely választ ad december ötödikével felmerülő mindkét oldalról hallható kérdésre: Miért kellett ez most? – így szól: Amikor Bors
községben valami fontos, az egész falut megmozgató eseményre került sor, akkor kidobolták, hogy a kutyákat meg kell kötni. Hogy a kutyákat
mikor lehet leoldani a kötélről, a láncról, azt nem dobolták ki soha. Azt érezni kellett…

Pécs, 2004. december 3.

Körömi Attila
országgyűlési képviselő
a Jobbik Magyarországért Mozgalom tagja

Discussion/Fórum