A Magyar Lobbi 2003. november 28-i akció körlevele felidézte a New York Times 2003. november 25-i megemlékezését a “Magical Magyars” 1953-as wembley-i győzelmének 50. évfordulójáról.

1953. november 25-én a magyar válogatott — az “Aranycsapat”, vagy ahogy az angol sajtó nevezte, a “Magical Magyars” — 6:3-ra legyőzte Angliát a Wembley Stadionban, London első vereségeként kontinentális csapattól hazai pályán. A mérkőzést sokan “az évszázad mérkőzésének” nevezték: Anglia addig veretlennek számított otthon nem brit csapatoktól, miközben a szocializmus zászlaja alatt játszó magyar válogatott négy éve veretlen volt nemzetközi mérkőzésen, és 1952-ben olimpiai bajnok lett Helsinkiben.

A csatársor középpontjában Hidegkuti Nándor állt, aki mélyről irányítva három gólt szerzett — az elsőt már a mérkőzés első perceiben —, és teljes zavart okozott az angol védelemben; a Jack Bell által idézett Sir Bobby Robson (akkor Newcastle United vezetőedző) szerint ez a mérkőzés forradalmasította az angol labdarúgást. A csapatot Puskás Ferenc vezette, aki 1956-ban, a szovjet uralom elleni forradalom után hagyta el Magyarországot, és a Real Madridhoz igazolt (Kocsis Sándor és Czibor Zoltán a Barcelonához). A mérkőzés előtt egy meg nem nevezett angol játékos Puskásra nézve annyit mondott: “Nézzétek azt a kis kövér fickót, ripityára verjük ezeket” — tévedett: a magyarok 35 kaput eltaláló lövést adtak le Anglia 5-jével szemben. Néhány hónappal később, Budapesten, a magyar válogatott 7:1-re győzött a visszavágón.

(New York Times, Jack Bell, 2003. november 25.)

Forrás: Magyar Lobbi, 2003. november 28.