moldvai bújdosódal

(gajdár)

szeret vize partján sétáltam kedvemre
de nagy szomorúság szállott bús szívemre
kelj fel keleti szél indulj nyugat felé
vidd el sóhajtásom magyar hazám felé

ha a szeret vize csónakjába ülnék
azon elbujdosnék ha belé nem vesznék
kár volna énnekem tengeren túl mennem
tengeren túl mennem török rabja lennem

istenem teremtőm hol leszen halálom
erdőn-e vagy mezőn vagy a pusztaságon
ha erdőn veszek el ki temet el engem
ha a pusztaságon ki sirat meg engem

eltemetnek engem az erdei vadak
el is elsiratnak az égi madarak
tengernek feneke vetett ágyam leszen
tenger sűrű habja szemfedelem leszen

keserves hajnali és szapora

(kalotaszeg)

búsulni sohasem tudtam

(türe)

búsulni sohasem tudtam
míg szeretőt nem tartottam
de mióta azt fogadtam
búsulni is megtanultam

bú az élet mindig búval
nem vagyok szabad magammal
nem vagyok szabad magammal
az én kedves galambommal

élet élet betyár élet
mivel vagyok adós néked
lerovom az adósságom
ha meghalok azt sem bánom

szilágysági katonadalok

(varsok)

ha csakugyan meg kell annak lenni
a faluból ki kell nekem menni
olyan búsan megyek ki belőle
vót szeretőm kit sajnáljak benne

édesanyám azzal búsít engem
ha elmegyek nem sirat meg engem
ne sirasson mert rossz fia voltam
mer' a szavát sohase fogadtam

édesanyám olyan vizet adjon
mitől az én szívem meghasadjon
most is olyan szeretőm hagytam el
kit a szívem sohasem felejt el

esik eső nagy sár van az utcán
ez a kislány sírva mos a kútnál
sírva mondja az édesanyjának
szeretőjét viszik katonának

sebes vízen sebesen megy a hajó
édes fiam mért vagy olyan szomorú
hogy ne lennék édesanyám szomorú
arra visznek merre dörög az ágyú

a harctéren nem tudják a nevemet
majd megtudják ha én oda elmegyek
az én nevem kék nefelejcs liliom
ha meghalok kinyílik a síromon

ez a kislány mind azt mondja vegyem el
de nem kérdi hogy én mivel tartom el
eltartanám tiszta búza kenyérrel
havasalji szép tiszta folyóvízzel

késő este ragyognak a csillagok
kelj fel babám mert búcsúzni akarok
fel is kelek mert nem tudok aludni
fáj a szívem mért tudtalak szeretni

el kell menni katonának messzire
itt kell hagyni a babámat nincs kire
reád bízom legkedvesebb barátom
éljed vele világodat nem bánom

ha letelik az a három esztendő
jó barátom add vissza a szeretőm
élted vele világodat idáig
éljem én is koporsóm bezártáig

magyarszováti szerelmi dalok

(mezőség)

sajó kutyám jaj de mélyen jaj de mélyen aluszol
nem láttad a babám jönni valahol
máskor vakkantottál egyet vagy kettőt
mikor jönni láttad a hű szeretőt

diófából van a babám van a babámnak ágya
ha ráülök hajlik mind a négy lába
tedd be babám tedd az ágyat a falig
tiéd voltam tiéd leszek halálig

muzsikaszó hallszodik az hallszodik az erdőben
a babámat most viszik esküvőre
de szeretnék én is oda elmenni
mikor a pap a rózsámat esketi

hogy halljam meg hogy tagad ki szívéből
hogy kérdjem meg hogy nem fél az istentől
hogy kérdjem meg hogy nem fél az istentől
hogy halljam meg hogy tagad ki szívéből

nekem is volt édesanyám ej de már nincs
mer elvitte a szegedi hej de nagy árvíz
három hete hogy a vizen hogy a vizen halászok
könnyeimtől még az eget se látom

kihalásztam édesanyám selyem kendőjét
négy sarkára rávarrattam ej de a nevét
közepébe fekete gyászt fekete gyászt varrattam
hogy tudják meg hogy én árván maradtam

kicsi madár mért keseregsz hej de az ágon
nem csak te vagy árva ezen a nagy világon
nekem sincsen édesanyám sem szeretőm sem apám
mégis a jó isten gondot visel rám

mezőségi kontyoló dalok

engem anyám úgy szeretett

(visa)

engem anyám úgy szeretett
tejbe vajba feresztgetett
keszkenyőbe takargatott
mégis idegennek adott

édes volt az anyám teje
keserű a más kenyere
keserű is savanyú is
jaj de sokszor panaszos is

bánatos hajóra ültem
a hajóval elmerültem
bánatos az én életem
hogy én fel nem cserélhetem

végig mentem az utcán

(magyarpalatka)

végig mentem az utcán
bésároztam a csizmám
megérdemli az a lány
kiért sáros a csizmám

fehér rózsa tulipán
engem a szerelem bánt
nincsen nagyobb gyötrelem
mint a titkos szerelem

túl a hegyen egy faluba
gyászol engem egy viola
violának nincsen szagja
szeretőmnek nincsen anyja

szeress rózsám csak nézd meg kit
mer a szerelem megvakít
mer engem is megvakított
halálig megszomorított

bonchida-válaszúti menyasszonykísérő dalok

(mezőség)

bőg a bárány az erdőben

(bonchida)

bőg a bárány az erdőben
a menyasszon kiskertjében
siratja a koszorúját
elhullatta a virágját
ne sirasd a koszorúdat
mer' én néked kötök újat
éjjel-nappal kössed rózsám
úgysem leszek többet leány

fehér galamb a víz mellett
édesanyám isten veled
csak egyszer egy esztendőbe
lehetek már a vendégje
erdők völgyek szűk ligetek
most elvisznek közületek
gondom nem jól viseltétek
örökre elvesztettetek

fehér galamb szállt a házra
édesanyám isten áldja
köszönöm a nevelését
sok jóra való intését
sír a szemem hull a könnyem
de igazán fáj a szívem
kísérnek az idegenek
kikkel mostan fogtam kezet

madár szállt az ágtetőre

(válaszút)

madár szállt az ágtetőre
most megyünk az esküvőre
a menyasszony szép virág
koszorúja gyöngyvirág
az a boldog vőlegény
ki azt mondja az enyém
áj-dá-dá-dáj

a menyasszon olyan szép
mint üveg alatt a kép
vőlegényünk se csúnya
olyan mint egy bokréta
szép a hírük szép a nevük
szép a magaviseletük
áj-dá-dá-dáj

ne sírj menyasszon légy víg
mer' ez nem lesz mindig így
ültetünk egy sor violát
ád az isten boldog órát
ültetünk egy sor virágot
ád az isten boldogságot
áj-dá-dá-dáj

válaszúti templomig
mind piros rózsa nyílik
szedjétek le leányok
koszorúba fonjátok
tegyétek fejetekre
most megyünk az esküvőre
áj-dá-dá-dáj

szégyen volna hogyha én azt

(válaszút)

szégyen volna hogyha én azt nem tudnám
melyik utcában lakik az én babám
ott lakik egy válaszúti utcában
piros rózsa nyílik az ablakában

mikor a lány a legénnyel esküszik
lányságáról nagyon megfelejtkezik
nem gondol a szabad madár életre
szép lánysága holtig el van felejtve

barna kislány ha bemegy a szobába
árva könnyét hullatja az ágyára
sírok anyám siratom a lányságom
sírok is én míg élek e világon

udvaromban magasra nő a nyárfa
édesanyám barna lányát siratja
sírjál anyám sirathatsz is engemet
férjhez adtál de nem tudod hogy kinek

gyimesvölgyi szerelmes dalok

szerettelek nem szerettél
jaj de rosszat cselekedtél
mindenemből kiforgattál
jaj hogy megszomorítottál

szerettelek nem tagadom
de annak már vége vagyon
s aki miatt vége vagyon
annak isten jót ne adjon

szerelemnek nagy a titka
de jó annak ki nem tudja
én nem tudtam próbát tettem
s azzal magam elvesztettem

két karoddal megöleltél
de szemeddel mást ügyeltél
zöld erdőben liliomszál
rabod vagyok mert megfogtál

lábad akármerre járjon
szíved értem holtig fájjon
szemed akárkit ügyeljen
szíved engem ne felejtsen

megfújnak azok a szelek
kibe rózsám szerettelek
de még azok is megfújnak
kibe el kell felejtselek

gyenge lábam fárasztottam
édes álmom megszaggattam
álom álom édes álom
de szerelem szívfájdalom

anyám anyám édesanyám
karján felnevelő dajkám
összejártam e világot
nem találtam boldogságot

azért amért szegény vagyok
megölelem a gazdagot
a gazdagot a pénzéért
a szegényt a szépségéért

iszom a bort rúgom a port
ölelem az özvegyasszonyt
jobb a bor a pálinkánál
egy menyecske száz leánynál

az ezresnek négy szege van
igyál reá ki szented van
igyál babám adj nekem es
szomjan ne haljak meg én es

a százas az tiszta kerek
igyál reá hogyha lehet
igyál babám adj nekem es
szomjan ne haljak meg én es

amíg menyecskéhez jártam
derékaljas ágyba háltam
de mióta lányhoz járok
a sutuba zekén hálok

ha felsőlok város volna
közepébe bolt es volna
én volnék a boltos legény benne
szeretőm tíz-húsz es lenne

ha én boltos legény volnék
piros pántlikát árulnék
barna kislány hejde arra jönne
a hajába újat venne

piros topánt a lábára
hej de kecsesen es járna
derekára szép rezes karincát
kebelére boltost magát

beteg az én rózsám szegény
én vagyok a boltos legény
szedek százféle virágot
főzök neki orvosságot

válaszúti katonadalok

(mezőség)

vékony héja van a piros almának
gyenge szíve van az édesanyámnak
édesanyám gyenge szíve meghasad
ha a fia katonának benn marad

édesanyám ne sirasson engemet
menjen haza nevelje fel öcsémet
nem megyek én nem nevelek több árvát
hat krajcárért hogy szolgálja a császárt

búja lehet annak a kis madárnak
kit örökre kalickába bezárnak
hát annak az ügyes magyar legénynek
akit ősszel katonának elvisznek

hallod babám mit fütyörész a rigó
katonának beíratott a bíró
hadd el bíró kutya bíró megbánod
még az éjjel a leányoddal hálok

mikor kezdtem kufferemet pakolni
édesanyám akkor kezdett siratni
édesanyám köszönöm a nevelést
három évig nem eszem a kenyerét

verd meg isten azt aki ezt csinálta
de még jobban aki ezt kitalálta
elviszik a magyar legényt messzire
német császár keserű kenyerére

azt gondolja ki nem tudja
hogy én nem búsulok soha csuhajja
pedig nincsen az az óra
hogy a könnyem ne hullana csuhajja
hull előmbe hull a földre hull a földre
hull a gyászos kebelembe csuhajja
árkot vág a két orcámon
mint a zápor az utcákon csuhajja

azt gondoltam eső esik
pedig a szemem könnyezik csuhajja
az én szemem sűrű felhő
onnan ver engem az eső csuhajja
hull a könnyem hull csendesen
fáj a szívem keservesen csuhajja
ha tied is úgy tud fájni
soha meg sem tudunk válni csuhajja

ördöngösfüzesi katonadalok

(mezőség)

vágják az erdei utat
viszik a magyar fiúkat
viszik viszik szegényeket
szegény magyar legényeket

állj meg rózsám kérdjelek meg
ha elvisznek hadd kaplak meg
gyere ki galíciába
ott megkapsz egy kaszárnyában

galícia közepébe
két kaszárnya van egy végbe
odaviszik szegényeket
szegény magyar legényeket

kihajolnak az ablakon
rózsa nyílik csákójukon
rózsa nyílik szegfű hajlik
édesanyám szava hallik

mit érek én a szavával
nem beszélhetek magával
mit érek ha szavát hallom
ha anyámat nem láthatom

nézz ki rózsám az ablakodon
most visznek ki a faluból
vess utánam egy pillantást
többet úgysem látjuk egymást

moldvai szerelmi dal

(klézse)

rózsám édes rózsám mondd meg nekem nyilván
mondd meg nekem nyilván tudjam ki igazán
tudjam ki igazán mikorra várjalak
várjalak-e vagy nem várjalak-e vagy nem

akkor szívem akkor akkor még akkor sem
mikor kapud sarka gyönggyel leveledzik
gyönggyel leveledzik ezüsttel virágzik
mikor tűzhelyedet sírig gyopár növi

akkor szívem akkor akkor s még akkor sem
nem volt szívem nem volt tudom nem is leszen
soha nem volt soha engem se várj vissza
mert nem jövök vissza a fekete gyászre

rózsám édes rózsám mondd meg nekem nyilván
mondd meg nekem nyilván tudjam ki igazán
tudjam ki igazán mikorra várjalak
mikorra várjalak várjalak-e vagy nem

akkor szívem akkor akkor még akkor sem
mikor kapud előtt tündér vásár nyílik
a posztóknak singjét vasrudakkal mérik
mikor egy szem búza száz kalandját terem

akkor szívem akkor akkor s még akkor sem
nem volt szívem nem volt tudom nem is leszen
soha nem volt soha engem se várj vissza
mert nem jövök vissza a fekete gyászra

elmennél-e elhagynál-e

(Magyarvista, Kalotaszeg)

elmennél-e elhagynál-e
szíved értem nem fájna-e
ha fájna is mit tudsz tenni
mikor ennek így kell lenni

ha elmész is járj békével
rólam ne felejtkezzél el
csendes folyóvízből igyál
ott is rólam gondolkozzál

akkor jussak én eszedbe
mikor kenyér a kezedbe
akkor se jussak egyébről
csak az igaz szeretetről

talán szíved nem kőbálvány
hogy itt hagynál ilyen árván
de nem kő hogy elhassadjon
sem nem viasz elolvadjon

árva lettem mint gerlice
mint akinek nincs senkije
olyan árva mint a madár
ki ott fent a fellegen jár

:a puszta tetején
(Magyarvista, Kalotaszeg)

a puszta tetején
csikók nyeriteznek
hej de rózsám édes rózsám
elhagytál engemet

szerelem szerelem
átkozott gyötrelem
hej de verjen meg az isten
mért csaltál meg engem

te voltál szívemnek
első és utolsó
hej de készül már számomra
a gyászos koporsó

elmegyek az ácshoz
fejfát csináltatok
hej de aranyos betűkkel
nevem rávágatom

azt vágatom rája
itt nyugszik egy árva
hej de kinek szerelemből
történt a halála

:a csizmámra sárga patkót veretek
(Magyarvista, Kalotaszeg)

a csizmámra sárga patkót veretek
már ezután árva kislányt szeretek
mert az árva tud igazán szeretni
édesanyja nem tudja eltiltani

kiskoromba árvaságra jutottam
életembe de sokat szomorkodtam
megtanultam hogy kell tűrni szenvedni
azt is tudom hogy kell szívből szeretni

árva vagyok még a nap sem süt le rám
árva vagyok mert nincsen édesanyám
árvaságom még az ég is siratja
sötét felleg ki a napot borítja

:este vagyon tizet ütött az óra
(Magyarvista, Kalotaszeg)

este vagyon tizet ütött az óra
ilyen későn ki jár még a faluba
én csavargok mert nem tudok elaludni
fáj a szívem a szerelem gyötöri

gyötör engem a szerelem nem táplál
gyönge szívem nyugodalmat nem talál
nem is gyógyít meg engemet csak a halál
így jár aki hű szeretőt nem talál

kilenc tulkot hajtottam a vásárba
tizediket a babám udvarába
kilenc tuloknak az ára a zsebembe
ej még az éjjel jót mulatok belőle

aki nem tud jól búsulni

(Gyimesvölgye)

aki nem tud jól búsulni
jöjjön hozzám tanács kérni
mer én jól tudok búsulni
őt is meg fogom tanítni

fáj a szívem nem tagadom
hogy miért fáj nem mondhatom
csak magamba letitkolom
s azzal magamat hervasztom

hasadj meg szívem kettőbe
hogy vigyenek temetőbe
hasadj meg szívem haljak meg
az egész világ tudja meg

olyan házat csináltatok
ablakot rá nem vágatok
sem ablaka sem ajtója
sem aki bekopogtatna

bánat bánat csukros bánat
mér raktál szívemre várat
várat raktál megnyugodtál
örökre megszomorítál

:lovam haját lefelé fújja szél
(Gyimesvölgye)

lovam haját lefelé fújja szél
köszönöm babám hogy eddig szerettél
azt is igen hogy engemet megcsaltál
nálamnál jobb szeretőre találtál

kicsi csillag ha leesik elterül
az én babám ahol lát is elkerül
ne kerülj el édes kedves galambom
mer én néked rosszadot nem akarom

kicsi csillag jaj de rég hogy vándorolsz
nem láttad-e juhaimat valahol
láttam biz én hargita tetejébe
egy fa alá le voltak telepdve

felfogadtam fejőpásztor nem leszek
a kezembe fejővedret nem veszek
mert a juhnak igen rövid a lába
sokat kell a hegyre mászni utána

nem ismertem az örömet

(Szék, Mezőség)

nem ismertem az örömet
azt sem tudom milyen lehet
a bánatot jól ismerem
mert az itt van mindig velem
elosztották a bánatot
ott sem voltam mégis jutott
ha még egyszer elosztanák
talán mind is nekem adnák

mikor a bút elosztották
három felé szakasztották
nekem a nyagyobbját adták
hogy ne kelljen többet osszák
feljött a nap elhaladott
búval kapott búval hagyott
bús anyának bús gyermeke
én vagyok annak egyike

nem virradok örömömre
nem sötétülök kedvemre
este napszentület után
könnyemmel áztatom párnám
reggel napfeljötte előtt
könnyemmel megmosdom előbb
mosdóvízre nincsen gondom
mert a könnyembe megmosdom

:jól esik a bús szívnek
(Szék, Mezőség)

jól esik a bús szívnek
hogyha panaszolhat
ha a maga bújából
másoknak is adhat

ó én édes galambom
ó jaj hogy szeretlek
százezerszer napjában
én megemlegetlek

még éjjel is álmomban
képedet ölelem
de amikor ébredek
csak hűlt helyed lelem

:magas a dézsi temető
(Szék, Mezőség)

magas a dézsi temető
mellette a sűrű erdő
magas a dézsi temető
mellette a sűrű erdő
ott bujdosik a kedvesem
odamegyek megkeresem
ott bujdosik a kedvesem
odamegyek megkeresem

jaj de sokszor jaj de régen
jártam egy virágos réten
ott láttam egy kis madarat
kérdeztem a galambomat

azt mondta hogy látta látta
egy legény keblére zárta
ha elvette éljen vele
csak előttem ne ölelje

ha elvette éljen vele
ölje meg a bú mellette
öröme is annyi legyen
amennyit ő csinált nekem

hazám hazám csendes hazám

(Klézse, Moldva)

hazám hazám csendes hazám
bárcsak határid láthatnám
látom füstjét de csak alig
hogy az égen lengedezik

azt gondolom hogy a füstje
csak az erdő borult ködbe
búsul a madár az ágon
én is idegen országon

mikor hazul elindultam
színem se volt úgy búsultam
a lábam meg porosodott
időm sem volt hogy lepalljam

idegennek jövevénynek
nincsen becsüje szegénynek
idegen földre siettem
mert hazámba nem élhettem

édesanyám ha most élne
hozzám látni csak eljönne
csontjaimat összeszedné
koporsóba betétetné

rakáskába rakogatná
keservesen megsiratná
jajszavakkal megsiratná
senki azt meg nem kacagná

fordulj kedves lovam napszentület felé

(Válaszút, Mezőség)

fordulj kedves lovam napszentület felé
úgyse jövünk többet soha visszafelé
messze földre megyek elbujdosok innet
szép szülőhazámat nem látom meg többet

fújd el jó szél fújd el hosszú útnak porát
hosszú útnak porát fakó lovam nyomát
jó ló volt a fakó jó a viselete
áldja meg az isten aki felnevelte

porladozik csontja fekete főd nyomja
az én bús szívem is csak a bú rongálja
árva vagyok árva mint réten a tarló
kinek ékességét elvette a sarló

az idegen földön olyan beteg vagyok
szomszédim házáig alig elámbolygok
szomszédim azt mondják talán meg is halok
én is azt gondolom meg sem is maradok

idegen országban idegen emberek
járok az utcákon senkit nem ismerek
szólanék hozzájuk de ők nem értenek
ezen az én szívem de nagyon kesereg

:nihol kerekedik egy fekete felhő
(Válaszút, Mezőség)

nihol kerekedik egy fekete felhő
az alatt repül el egy fekete holló
állj meg holló állj meg hogy izenjek tőled
apámnak anyámnak szívbéli mátkámnak

ha kérdik hol vagyok monjad hogy rab vagyok
a török császárnál talpig vasba vagyok
megunta két lábam vasakat rengetni
megunta két kezem hírharangot húzni

rab vagyok rab vagyok szabadulást várok
csak az isten tudja mikor szabadulok
elapadt két szemem a nagy sötétségbe
elhervadt két orcám keserűségbe

:jaj de búsan harangoznak
(Válaszút, Mezőség)

jaj de búsan harangoznak
talán az én galambomnak
most viszik a temetőbe
el sem búcsúzhattam tőle

bárcsak addig el ne vinnék
amíg innet oda mennék
koporsójára borulnék
jaj de keservesen sírnék

sirass borulj koporsómra
hallgassál utolsó szómra
vessél egy-két kapa földet
talán megérdemlem tőled

olyan vagy te rózsám

(Válaszút, Mezőség)

olyan vagy te rózsám
mint az engedelem
két piros orcádon
játszik a szerelem

jól gondold meg rózsám
elejét utólját
hogy kivel töltöd le
az életed sorát

mert nem kölcsön kenyér
hogy visszaadhassad
sem nem tiszta búza
hogy learathassad

ki a szerelemnek
útján akar járni
okosnak eszesnek
kell is annak lenni

mert én elindultam
nem tudtam eljárni
fele utaimból
vissza kellett térni

:bánat bánat hol születtél
(Válaszút, Mezőség)

bánat bánat hol születtél
talán a fellegből estél
bánat olyan mint az enyém
nincsen a föld kerekségén

kinek panaszoljam magam
kinek mondjam a bánatom
kinek mondjam ki hallgat meg
engemet ki vigasztal meg

megmondanám a virágnak
de az megmondja az ágnak
nem mondom én csak a földnek
mer az nem mondja senkinek

fekete föld nekem mondom
te légy az én vigasztalóm
hallgassál meg vigasztalj meg
árva szívem nyugtassad meg

:válaszúti hegyet fújja a hideg szél
(Válaszút, Mezőség)

válaszúti hegyet fújja a hideg szél
köszönöm galambom hogy eddig szerettél
köszönöm a jókat a páros csókokat
amit az orcámra sűrűn adogattad

ne szeress ne szeress mert nekem nem kellesz
elmúlt az az idő mikor voltál kedves
te tettél fogadást én előttem nem más
hogy én rajtam kívül sohasem szeretsz mást

de te hamis voltál engemet megcsaltál
egy-két páros csókért máshoz folyamodtál
ha tudtad határát rövid szerelmednek
mért nem hagytál békét én árva fejemnek

:borsa felől jön egy fekete felhő
(Válaszút, Mezőség)

borsa felől jön egy fekete felhő
siess kislány mert elkap a nagy eső
nem sietek kapok én még szeretőt
arra kérem a jóságos teremtőt

eredj kislány eredj hogy ne lássalak
mert én téged már régen meguntalak
hogy szerettél mindig eszembe jutsz
jóságodért fizessen meg a jézus

édesanyám volt az oka mindennek
mért nem adott engem a szeretőmnek
adott volna engemet oda annak
kit a szívem kiválasztott magának

:nyisd ki rózsám az ajtót
(Válaszút, Mezőség)

nyisd ki rózsám az ajtót
itt van a te galambod
de nehezen nyitod ki
mintha nem tudnád hogy ki

nyitom nyitom kedvesem
csak a lájbim keresem
nyitom nyitom galambom
csak a lájbim gombolom

fehér fuszulyka virág
ne jöjj hozzám napvilág
gyere hozzám sötétbe
hogy üljek az öledbe

úgysem ülök sokáig
csak tizenkét óráig
az a tizenkét óra
nekem csak egy minuta

adj egy csókot én egy mást
ne felejtsük el egymást
két-három csók nem a világ
száradjon meg aki nem ád
# adtam biz én adok is
# ha tudom meghalok is

nincs magasabb a nagy égnél

(Magyarlapád, Küküllő mente)

nincs magasabb a nagy égnél
nincs nagyobb a szerelemnél jaj
mert akit a szerelem fog
nem kell annak semmi dolog jaj

mert engemet is megfogott
kell a kutyáknak a dolog jaj
a szerelem a szerelem
a szerelem sírba teszen jaj

nem kell engem tanítani
hogy kell szeretőt tartani jaj
megtanultam én azt régen
esztendeje múlt a télen jaj

aki kettőt-hármat szeret
azt megszólját az emberek jaj
de én csak egyet szerettem
mégis eleget szenvedtem jaj

:erdő felől dörög az ég
(Magyarlapád, Küküllő mente)

erdő felől dörög az ég
mondd ki rózsám szeretsz-e még
ha nem szeretsz azt is mondd ki
ha nem szeretsz azt is mondd ki
bátran ha kérdez valaki
bátran ha kérdez valaki

felkelt már a hajnalcsillag
kelj fel rózsám mert megvirradt
dehogy kelek még hajnal sincs
szerelmünknek még vége sincs

tudod rózsám mit fogadtál
mikor kertembe sétáltál
felfogadtam azt az egyet
rajtam kívül mást nem szeretsz

:szeretném én azt megtudni
(Magyarlapád, Küküllő mente)

szeretném én azt megtudni
szeretném én azt megtudni
szabad-e másét szeretni
szabad-e másét szeretni
tudakoztam de nem szabad
tudakoztam de nem szabad
ezért a szívem megszakad
ezért a szívem megszakad

tiltnak rózsám tiltnak tőled
titkon se beszéljek véled
ahol látlak kerüljelek
hogy én ne is szóljak véled

csak egy utcán jártam hozzád
azt is elkertelete anyád
sem nem ággal sem nem fával
az irigyek tanácsával

:régi szeretőmért mit nem cselekednék
(Magyarlapád, Küküllő mente)

régi szeretőmért mit nem cselekednék
régi szeretőmért mit nem cselekednék
dunából a vizet kalánnyal kimerném
áj-rá-rá…

annak fenekéből igaz gyöngyöt szednék
a régi rózsámnak gyöngykoszorút kötnék

kössed rózsám kössed te csak mindig kössed
mert az én szeretőm nem leszel már többet

ha a duna vize mind tintává válnék
abból a rózsámnak csak levelet írnék

írom levelemet nem írom nevemet
úgyis tudja rózsám hogy hívnak engemet

:magos hegyről foly le a víz
(Magyarlapád, Küküllő mente)

magos hegyről foly le a víz
rózsám bennem többet ne bízz

ha bízol is csak úgy bízzál
szeretőről gondoskodjál
ha bízol is mindhiába
mert el vagy szívemtől zárva

úgy el vagy szívemtől zárva
mint szép gúnya a ládába
a szép gúnya szellő nélkül
az én szívem tied nélkül

a bazsarózsámnak lehajlott az ága

(Visa, Mezőség)

a bazsarózsámnak lehajlott az ága
én is ráhajlottam egy hűtlen szavára
mit ér a rózsafa piros bimbó nélkül
mit ér a szerelem igaz hűség nélkül

istenem nagy dolog ki egymást szereti
mégis a jó isten össze nem vezeti
de még nagyobb dolog ki egymást gyűlöli
mégis két vénasszony összeköszörüli

áldd meg isten áldd meg a szeretőm házát
verd meg isten verd meg a benne lakóját
azt sem mindegyiket csak az édesanyját
mért tiltotta tőlem virágszál szép lányát

:ága-bogas a diófa teteje
(Visa, Mezőség)

ága-bogas a diófa teteje
csak egy kislányt neveltek a kedvemre
azt az egyet nem adnám a világért
az anyjának a mennybéli jussáért

az anyjának kevés mennybe a jussa
a lányának olyan édes a csókja
olyan édes nem tudom felejteni
hanem inkább jobban tudnám szeretni

ősz az idő hull a fáról a levél
megbánod te régi babám mit tettél
megbánod te jutok én még eszedbe
hogy milyen volt bús szívemnek szerelme

le van az én selyem ingem vasalva
nem vagyok én legényeknek az alja
sem eleje sem az alja nem vagyok
amér engem a szeretőm elhagyott

van borom pálinkám es ihahahaha
van kék szemű lyányom es ihahahaha
sej-haj libabőr jajaj jaj-jaj
tátim hozta klézséből jajaj libabőr

táncoltasd meg máriskát
ád az anyja pálinkát

nekem nem kell pálinka
nekem kell a máriska

édes vérem testvérem
érted buzog a vérem

érted bizony nem csoda
mert szép vagy mint a rózsa

bujdosik egy árva madár

minden háztetőre leszáll
mindig csak azt csirikolja
nem leszünk egymásé soha

milyen madár az a madár
ki kertembe szólani jár
csak szépen szól de le nem száll
futok utána meg nem vár

várj meg madár még megvárnál
szíved rejtekébe zárnál
mint drága kincset tartanál
társadnak megmarasztanál

hess ki madár a kertemből
ne pusztíts ki mindenemből
mindenből kipusztítottál
kerti rózsám nélkül hagytál

kesereg egy árva madár
ki ott fenn a fellegen jár
hát az olyan árva mint én
hogy ne keseregne szegény

te kismadár hogy tudsz élni
mikor nem is tudsz beszélni
ládd én mennyiket beszélek
mégis rózsám nelkül élek

tegnap a gyimesbe jártam
bolondgombát vacsoráztam
úgy megbolondultam tőle
megszerettem aki főzte

ha szerettem el is vettem
jaj de jó életet éltem
sokszor mondtam én azóta
nem is volt az bolondgomba

fejik a fekete kecskét
verik a barna menyecskét
ott hadd üssék az ódalát
ne szeresse a más urát

ember ember meg tudsz verni
egy pár csizmát nem tudsz venni
lábam kibújt a csizmából
mint a csürke a tojásból

asszony asszony ki a házból
most jövök a korcsomából
tálat csiprot fazakakot
mind fejedre borogatok

ember ember ki a házból
most jövök a fonóházból
guzsaly talpa a fejedbe
orsó hegye a szemedbe

erdő felől dörög az ég

mondd ki rózsám szeretsz e még
ha nem szeretsz azt is mondd ki
ha nem szeretsz azt is mondd ki
bátran ha kérdez valaki
bátran ha kérdez valaki

felkelt már a hajnalcsillag
kelj fel rózsám mert megvirradt
dehogy kelek még hajnal sincs
dehogy kelek még hajnal sincs
szerelmünknek még vége sincs
szerelmünknek még vége sincs

nincs magasabb a nagy égnél
nincs nagyobb a szerelemnél
mer akit a szerelem fog
mer akit a szerelem fog
nem kell annak semmi dolog
nem kell annak semmi dolog

uccu fekete retek
barna kislányt szeretek
aj-ra-ra…

de hazudik a retek
mer én szőkét szeretek

kék a szemed nem fekete
ki a fene ne szeretne

fenn a hegyen erdő szélén menyek el

az erdőben fülemile énekel
panaszolja bús panaszát csendesen
borulj a vállamra édes kedvesem

kis koromba árvaságra jutottam
életemen de sokat szomorkodtam
megtanultam hogy kell tűrni szenvedni
azt is tudom hogy kell szívből szenvedni

árva vagyok még a nap sem süt rejám
árva vagyok mert nincsen édesanyám
árvaságom még az ég is siratja
sötét felleg ki a napot borítja

piros az ostorom nyele nem sárga
a nyelébe numera van rávágva
én vágtam rá azt a jeles numerát
ölelem a babám karcsú derekát

amit világéletembe kerestem
mind az ügyes menyecskékre költöttem
vettem nekik alsó-felső rokolyát
jaj de sokszor felhajtottam az alját

piritusból csinálják a pálinkát
azér nem lát rajtam senki jó ruhát
ha csinálnák édes tejből ecetből
a kocsmáros nem élne a zsebemből
ha csinálnák édes tejből ecetből
az a huncut nem élne a zsebemből

nem ismertem az örömet

azt se tudom milyen lehet
nem ismertem az örömet
azt se tudom milyen lehet
a bánatot jól ismerem
mer az itt van mindig velem
a bánatot jól ismerem
mer az itt van mindig velem

elosztották a bánatot
ott se vótam mégis jutott
ha még egyszer elosztanák
talán mind is nekem adnák

feljött a nap elhaladott
búval kapott búval hagyott
bús anyának bús gyermeke
én vagyok annak egyike

este napszentület után
könnyemmel áztatom párnám
nem virradok örömömre
nem sötétülök kedvemre

minden nap feljötte előtt
könnyemmel megmosdom előbb
mosdóvízre nincsen gondom
mer a könnyembe megmosdom

fordulj kedves lovam napszentület felé

úgyse jövünk többet soha visszafelé
messze földre megyek elbujdosok innet
szép szülőhazámat nem látom meg többet

fúdd el jó szél fúdd el hosszú útnak porát
hosszú útnak porát fakó lovam nyomát
jó ló volt a fakó jó a viselete
áldja meg az isten aki felnevelte

porladozik csontja fekete főd nyomja
az én bús szívem is csak a bú rongálja
árva vagyok árva mint réten a tarló
kinek ékességét elvette a sarló

az idegen földön olyan beteg vagyok
szomszédim házáig alig elámbolygok
szomszédim azt mondják talán meg is halok
én is azt gondolom meg sem is maradok

idegen országban idegen emberek
járok az utcákon senkit nem ismerek
szólanék hozzájuk de ők nem értenek
ezen az én szívem de nagyon kesereg

száraz a bokor a tetőn

elhagylak régi szeretőm
elhagynálak de sajnállak
mondd meg rózsám mit csináljak
gyere rózsám béküljünk meg
mi egymásnak engedjünk meg
mindig voltak kik így jártak
mind megengedtek egymásnak

megfújnak azok a szelek
kibe rózsám szerettelek
de még azok is megfújnak
kibe el kell felejtselek
bánom amit cselekedtem
amit veled elbeszéltem
nem beszéltem a rosszakat
csak a jó igazságokat

amér én mindig dúdolok
csak mutatom hogy víg vagyok
sír a szemem kacag a szám
most fáj a szívem igazán
azt gondoltam eső esik
pedig a szemem könnyezik
az én szemem sűrű felhő
onnan ver engem az eső

én is voltam mikor voltam
virágok közt virág voltam
de rossz kertészre akadtam
keze alatt elhervadtam
a szerelem szívet éget
ki nem hiszi próbálja meg
én nem hittem próbát tettem
s azzal magam elvesztettem

hogyha tudtad hogy nem szeretsz
hogy nem szeretsz szívedből
mért csaltad ki az álmot a szememből
hagytál volna békét a szerelemnek
jobb lett volna az én árva fejemnek

édesanyám vót az oka vót az oka mindennek
mért nem adott engem a szeretőmnek
adott vóna engemet oda annak
kit a szívem kiválasztott magának

válaszúti sűrű berek
a szeretőm ott kesereg
tudod babám mit fogadtál
mikor velem kezet fogtál

mind azt mondtad hogy elveszel
ha beszántol ha bevetel
bészántottál bévetettél
engem el is felejtettél

bánat bánat hol születtél
talán a fellegből estél
bánat olyan mint az enyém
nincsen a föld kerekségén

kinek panaszoljam magam
kinek mondjam a bánatam
kinek mondjam ki hallgat meg
engemet ki vigasztal meg

megmondanám a virágnak
de jaz megmondja az ágnak
nem mondom én csak a fődnek
mer az nem mondja senkinek

fekete főd neked mondom
te légy az én vigasztalóm
hallgassál meg vigasztalj meg
árva szívem nyugtassad meg

esik eső szakad szakad
hidd el rózsám hogy itt hagylak
látod rózsám hogy nyergelek
mégsem hiszed hogy elmenyek

lovam lába indulóba
magam pedig búcsúzóba
vess utánam egy pillantást
többet úgysem látjuk egymást

keseredik az az anya
kinek két fia katona
egyik tüzér másik huszár
bécsi kaszárnyában sétál
bécsi kaszárnya repedj
édes fiam szabadulj meg

szabadulnék de nem lehet
szabadulnék de nem lehet
szabadságom el van zárva
német császár ládájába

elveszett a láda kulcsa
meg se szabadulok soha
katona az én életem
sirat engem a kedvesem

sirat engem a madár is
földre lehajlik az ág is

nem bánd édes virágom
hogy így élem világom
éljed te is nem bánom
tiszta szívből kívánom
tiszta szívből szeretetből
éljed te is jókedvedből

az én szívem olyan víg
mind a kinek háza íg
az én szemem olyan kerek
ahányat lát annyit szeret
de a szívem olyan igaz
ezer közül egyet választ

túl a hegyen egy faluba
gyászol engem egy viola
violának nincsen szagja
szeretőmnek nincsen anyja
aki volt is megtagadta
mért szeret engem a lánya

hosszú szárú tulipánt
engem a szerelem bánt
nincsen nagyobb gyötrelem
mint a titkos szerelem
mer aki azt próbálja
nincs egy boldog órája

három levele vagyon a lóherének

három szeretője van a magyar legénynek
a negyedik nem számosan szőke
az csalta meg az én szívemet örökre

de szépen úszik a vadruca a vízen
de szépen legelész a ménes a réten
szépen szól a csengő a nyakába
megszabadulok én babám nem sokára

ha megszabadulok meg is házasodok
azt veszek el akit én akarok
te meg babám keress más szeretőt
mért is vártad meg ezt a három esztendőt

hallod-e te szelidecske

leány vagy-e vagy menyecske
nem vagyok én szelídecske
sem leány de sem menyecske
mer én kerti virág vagyok
a harmatért maj meghalok
mer én kerti virág vagyok
a harmatért maj meghalok

ha te virág vagy a kertbe
én meg harmat vagyok benne
este a virágra szállok
reggelig rajta úszkálok
hozd fel isten azt a napot
hogy süsse fel a harmatot
a füvekről a harmatot
a szívemről a bánatot

kinek nincs kedve itt lakni
menjen mennyországba lakni
építsen az égre házat
ott nem éri semmi bánat
építsen az ég szélére
ott nem éri semmiféle
építsen az égre házat
ott nem éri semmi bánat

CD: A kuruc kor zeneköltészete
(1664-1736)