Egy Magyar Lobbi-tag figyelmeztetése a balatonkiliti zsilip megnyitásáról, és a Heti Válasz 2004. május 27-i cikkének összefoglalója a Balaton partvonalának jogszerűtlen átrajzolásáról és a tó vízszintjének mesterséges csökkentéséről. Részlet a Magyar Lobbi 2004. június 4-i akció köréből.

Egy Lobbi-tag beszámolója: “Ma rajtakaptuk a vízügyeseket, amint megnyitották a balatonkiliti zsilipet — Niagaraként ömlik a víz a Balatonból. Lefényképeztük, feljelentettük, a rendőrök is fotóztak a helyszínen. Szörnyű, ezek tényleg be akarják tölteni a hatalmas területeket a parton.”

Parttalan Balaton — a Heti Válasz nyomán

Civil egyesületek szerint a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (KDTVízig) által készített térképek meghamisítják a Balaton partvonalát. A jelenlegi “jogi partvonalat” egy 1970-es tárcaközi határozat jelölte ki — nem a víz által ténylegesen rendszeresen elborított vonal alapján, hanem egy balti tengerszint feletti magassági ponthoz (104,41 Bfm) igazítva. Az így meghúzott vonal sok helyen mélyen a tó medrében húzódik; eddig az minden beavatkozás — kotrás, feltöltés, mederalakítás — megengedett.

Az Alkotmánybíróság 1996-ban eltörölte a korábbi partvonal-meghatározási eljárást, a civil egyesületek erre hivatkozva keresik a jogorvoslatot. A 2000-es Balaton-törvény ennek ellenére változatlanul a jogi partvonalat tekinti a tó belterületi határának. A KDTVízig és a VÁTI (Magyar Településfejlesztési és Urbanisztikai Kht.) az elavult partvonal alapján készítette el a partvonal-szabályozási terveket, melyeket az egyes balatoni önkormányzatoknak legkésőbb július 31-ig kormányhatározatba kellene foglalniuk.

A cikk szerint a tervezett fejlesztések — köztük több száz új kikötő — az északi part még érintetlen szakaszait, Tihanytól Vonyarcvashegyen át Balatonmáriafürdőig, célozzák. A törvény szerint tilos beavatkozni az I-III. osztályú nádasokba, ám a térképek és tanulmánytervek szerint az egyesületek állítása alapján rendszeresen alacsonyabb minőségi osztályba sorolták a nádasokat annál, mint amilyenek a valóságban — hogy a beavatkozás jogszerűnek tűnjön. Balatonmáriafürdőn például tizenhét hektár összefüggő nádast szerzett meg egy magánvállalkozás; hasonló esetekről számol be a cikk Badacsonytomajnál, Badacsonytördemicnél és Balatonkenesénél is.

A cikk azt is állítja, hogy a tó vízszintjének mesterséges csökkentése (1998 és 2000 között mintegy 1,2 milliárd köbméter vizet engedtek le a Sió-csatornán) segítette elő az alacsonyabb, olcsóbban beépíthető partvédő művek megépítését — miközben az Országos Meteorológiai Szolgálat adatai szerint hasonlóan csapadékos vagy száraz években korábban nem fordult elő ehhez hasonló vízszintcsökkenés. A Balaton megóvásáért fellépő civil egyesületek — mivel a hazai jogorvoslati kísérletek nem jártak sikerrel — keresetet nyújtottak be az EU luxemburgi bíróságához, hogy megállapíttassák a jogszabálysértést, és megóvják a tavat a mederszűkítéstől.

Frissítés: ellentmondó hírek, újabb törvényi veszély

(A szerkesztő megjegyzése: egymásnak ellentmondó hírek érkeznek a Balaton vízszintjét és a nádasok védettségét illetően — Persányi miniszter úr és néhány jó nevű környezetvédő nem lát okot aggodalomra, mások, mint az alábbi levél írója, igen.)

“Köszönöm a bíztatást, de talán késő lesz. Egy hónapja hoztak egy törvényt, amely szerint a kizárólagos állami tulajdonok — a forgalomképtelen nádasok is — átmehetnek önkormányzati tulajdonba, és eladhatók. Ez a veszély: az összes nádast belterületbe vonták, ezek az úgynevezett jogi partvonalon belüli telkek, amelyeket eltörölt az Alkotmánybíróság, mégsem jegyezték vissza a tó medreként. Ezek az óriási, sokmilliárdos értékű területek vízben vannak, és az északi oldalon még nádasok. Ha elkezdik beépíteni kikötőkkel, sport- és egyéb létesítményekkel, olyan lesz, mint a déli part: egyenes vonal mentén meghúzott kopár partvonal, sok-sok létesítménnyel.

A tavat azért csapolják most is, hogy könnyebben tölthessenek, építhessenek — a magas víz akadály, lassítja, drágítja a már megkezdett munkákat. Nem tudom, kik állnak mögötte, de mindenkit megvettek, elhallgattatnak: a szélsőjobbtól a szélsőbalig hallgatnak a politikusok, és a Balaton szóra úgy megrémülnek, mintha rémeket látnának. Én meg harcolok, mint a rendületlen katona, kevesen vagyunk — a fő szövetségesem maga a Balaton, amely a pusztulásával igazol, sajnos.”

Edit (ezsigovits@freemail.hu)

Forrás: Magyar Lobbi, 2004. június 4. (Heti Válasz, 2004. május 27., Moldoványi Tibor cikke nyomán) és 2004. július 2.