S én nem tudom a sorsot, mit tartogat még ezutánra,
E végzetes ég alatt lesz-e még öröm?
De tudok annyit, hogy ha öröm helyett
Tüzes mennykövek szakadnak is itt le,
– Míg gyászosan évek százai húznak el –
Ok örömtelenül is, ha bajba tébolyodottan:
Itt fognak állni örökké, – hogy Imre szorítja,
Áron pedig … Áron nem hagyja magát!