Őszi esőcseppek hullnak a kerti almafára. Nézem őket.
A csuromvizes levelek között madár csiripel. A tengelice
szárnyairól esőcseppet rázogat. Aztán gubbaszt.
Rózsa-napi nyármeleget búcsúztat a sárga levél, ilyenkor
gondja, baja gyűl az embernek, búsan nézek
az égre. Pont alakú fecskék köröznek, gyülekeznek, hogy
megbeszéljék, hosszú útjuk merre vigyen. Istenem, jönnek a
borongós idők, mélázva köröz gondolatunk, hová tűnt
a nyár melege, pajkos csikójával, lepkéivel, lány és gyermek
kacajával, padon mesélő, reszketeg öregek biztató mosolya
továbbélést keres az idő kerekén, mert itt van
Szent Mihály hava.