Szabó Lőrinc:

Útálom és arcába vágom:
Harminc év, vagy kétezer óta
undorító, örült világ ez,
ez a farizeus Európa!

Kenyér helyett az éhezőt
csitítja szóval, hittel, éggel
maszatos lelkiismeretét
szívnyalogató versikékkel;

Harminc év, vagy kétezer óta
hány eszme rothadt el szívében!
Hazám, keresztény Európa,
mi lesz, ha majd magára döbben,

mi lesz, ha újra földre száll
a Megcsúfolt és Megfeszített,
s mert jósága, szíve, imája
egyszer már mindent elveszített:

mi lesz, ha megjö pokoli
lángszórókkal, gépfegyverekkel,
vassisakos, pestishozó,
bosszúálló angyalsereggel?

Mi lesz, ha megjö Krisztus és
új országot teremt a földön,
ha elhullanak a banditák
s nem lesz több harc, se kard, se börtön,

ha mennyei tiszta szerelmét
tetté acélozza a Bárány
s újra megvált, óh, nem a jók,
de a gonoszok vére árán:

hazám, keresztény Európa,
túlélve időd szörnyű végét,
elbírod-e még te az Istent,
a Szeretetet és a Békét?