Hajnali énekek

Azt gondoltam, hogy nem leszek katona,
gondot viselek az édesanyámra.
De már látom, semmi sem lesz belőle,
reábízom a jóságos Istenre.

Marsadjusztérumban állunk egész nap,
gyenge vállam feltöri a cakompakk.
De a szívem nem töri fel semmi sem,
haptákban is rád gondolok, kedvesem.

Nem hiszed, hogy elmegyünk a csatába,
majd elhiszed úgy alkonyat tájába'.
Hej, homályos lesz akkor a két orcám,
mikor tőled el kell válnom, szép rózsám.

Jaj, Istenem, hogy nézheted el eztet,
háborúba viszik a szeretőmet.
Sír az apa, sír a testvér, s szerető,
mikor lesz már teli az a temető.