Egyik árokból a másikba estem,
rólad, babám, minden gondom levettem.
Úgy levettem, hogy soha eszembe se jutsz,
jóságodér' fizessen meg a Jézus.

Titkon nyílik, titkon hervad a rózsa,
bár sohase ne szerettelek volna.
Jobb lett volna az én árva szívemnek,
hagytál volna békit a szerelelmnek.

Életembe' csak egyszer voltam boldog,
s akkor is a két szememből könny hullott.
Sírtam is én örömömbe', hogy szeretsz,
s bánatimba', hogy az enyém nem lehetsz.

Szivaroztam, elégettem a számat.
Odahaza más öleli a babámat.
Más öleli, másnak ül az ölébe,
más legénynek kacsingat a szemébe.