Szökős és sűrű csárdás

Engem anyám úgy szeretett,
tejbe vajba feresztgetett,
keszkenőbe takargatott,
m égis idegennek adott.

Édes volt az anyám teje,
keserű a más kenyere,
keserű is savanyú is,
jaj, de sokszor panaszos is.

Édesanyám sok szép szava,
kit fogadtam, kit nem soha.
Megfogadnám de már késő,
mer az idegen az első.

||:Bánatos hajóra ültem,
ahajóval elmerültem:||
Bánatos az én életem,
hogy én fel nem cserélhetem.
Felcserélném, de nincs kivel,
szívem nem talál senkivel.