Balladák — a Nefelejcs népdalgyűjteményből.

Csaló Pista

Tornyospálca (Szabolcs) 1953. V. Potyók János 53 é.

Csaló Pista ha bemëgy a csárdába,
Rézfokosát lëvágja az asztalra:
-Csaplárosné, citronyos bort hozza ki,
Szolgálóját trázsára állítsa ki!

– Szolgálóját trázsára állítsa ki,
Ha zsandár jön híradással adja ki!
Szalad a lány nagy ijedten befele:
– Itt jön a kilenc zsandár kivont fegyverbe!

Csaló Pista sëm vëtte azt tréfára,
Fëlugrott a bársonyszőrű lovára.
Lova lába mëgbotlott ëgy gödörbe,
Csaló Pistát ott fogtak el fektébe.

Csaló Pistát vasalják az állásba
Csak azt kérdi, hol az ő kedves lova.
– A të lovad elmënt az ő utjára,
Tégëd, Csaló, viszünk Félëgyházára.

Mëgüzenëm az én feleségëmnek:
Gondját viselje a két gyermëkëmnek!
Së csikósnak, së gulyásnak në adja,
Ha csak lehet, betyárnak taníttassa!

Tóth Józsi

Felsőtárkány (Heves) 1953. V. Özv. Farkas Benedekné, Bugyi Mária 76 é.

Majnár Samu háza vége de sárga,
Ott történt a Farkas Lajos halála.
Piros vére folyik el, mint a patak,
Édësanyja siratná, de nëm szabad.

Tóth Józsinak vérës inge, gatyája,
Elvérëzte a noszvaji utcába.
– Mosd ki, babám, ingëm, gatyám tisztára,
Úgy mëgyëk a szolgabíró házába.

– Bíró uram, adjon Isten jó napot!
– Adjon Isten, barna legény, mi bajod?
– Bíró uram, nëm tagadom, mëgvallom:
Legkedvesebb pajtásom üttem agyon!

– Barna legény, ülj lë a zöld lócára,
Elvégzëm a bajod nëmsokára.
– Bíró uram, në halassza sokára,
Elhërvad a rózsám piros orcája.

Befëstëtték az egri akasztófát,
Kire szëgény Tóth Józsit fëlakasztják.
– Gyere, babám, kedves babám, búcsúzni,
Tudod, hogy nekem még ma mëg këll halni!

– Édësanyám, bejöhetsz mar Egërbe,
Nëm találsz mëg a vármëgye-tömlöcbe.
Eriggy végig a hatvani nagy utcán,
Ott mëgtalálsz a magas akasztófán!

Fehér László

Bekölce (Heves) 1953. VIII. Vitéz József 69 é.

Lovat lopott Fehér László
A fekete halom alól,
A fekete halom alól,
Kantárostól, szerszámostól.

Rávágott a szélső lóra,
Nagyot csattant az ostora.
Nagyot csattant az ostora,
Behallott Gönc várossába.

Behallatszott Gönc várossába,
Utánna mënt a lakosa:
– Fogjak meg a huncutot,
Az akasztófáravalót!

Fehér Lászlót utolértek,
Kezét-lábat vasbaverték.
Kezét-lábát vasbaverték,
Ilovára bekísértek.

A testvére Fehér Anna
Amint aztat meghallotta,
Hogy bátyja el van fogva,
Lëszaladt az istállóba.

Parancsol a kocsijára:
– Fogj be az üveg hintóba!
– Fogj be az üveg hintóba,
Mert indulunk hosszú útra!

A dallam 2. felére:

Mert indulunk hosszú útra,
Bátyám szabadítására!

Fogd be, kocsisom, lovamat,
Rakd melle sok aranyomat,
Ezüstömet, aranyomat,
Hogy váltsam ki a bátyámat!

– Hallod-ë të, tömlöctartó,
Ki itten a szolgabíró?
– Horvát Miklós szolgabíró,
Ferenc Jóska a főbíró.

– Horvát Miklós szolgabíró!
Kilóstól merëm a bankót,
Vékástól az aranyomat,
Bocsásd ki hat a bátyámat!

– Szüz apáca, Fehér Anna,
Nëm këll nekëm az aranyad,
Sem ezüstöd, sëm aranyad,
Háljál velem ëggy éjszaka!

A dallam 2. felére:

Haljál velem ëgy éjszaka,
Kiszabadul bátyád meg ma!

Fehér Anna nëm hajt raja,
Kilepett a folyosóra,
Folyósorul folyosóra,
Onnat a tömlöcajtóra.

Édes bátyám, Fehér László,
Mit mondott a szolgabíró:
Haljak vele ëggy éjszaka,
Kiszabadul bátyám meg ma.

A dallam 2. felére:

Kiszabadul bátyám meg ma,
Otthon lëszël virradatra.

– Kedves húgom, Fehér Anna,
Ne halj vele, a bitanggal,
Mert szüzességed elveszted,
Nekëm nyakamot vetetëd!

Fehér Anna nem hajt raja,
Kilepett a folyosóra,
Folyósorul folyosóra,
Szolgabíró szobájába.

Szolgabíró szobájába.
Lëfeküdt a selyëmágyba.
Nëmsokára, éjféltájba
Lánccsörgést hallott magába.

– Horvát Miklós szolgabíró,
Mi csorog az udvarodon?
– Aludj, szívem, Fehér Anna,
Lovam kocsisom itatja.

A dallam 2. felére:

Lovam kocsisom itatja,
Annak csorog arany lánca.

Fehér Anna nem hajt raja,
Kilépëtt a folyosóra,
Folyósorul folyosóra,
Onnan a börtönajtóra.

– Bátyám, bátyám, edës bátyám,
Élsz-ë meg, vagy mëg is haltál?
Mëgszólalt a tömlöctartó:
– Nincs mar itthon Fehér László.

A dallam 2. felre:

Sűrű erdő közepibe,
Akasztófa tetejibe.

Fehér Anna bánatjába:
Belemarkolt a hajába:
– Bíró, bíró, szolgabíró,
Így fogjon rajtad e szó:

Mosdóvized vérre váljon,
Törülköződ lángot hányjon,
Szántófölded gazt teremjen,
Kés a zsebëdből kiëssen!

A dallam 2. felére:

Kés a zsebëdből kihulljon,
Az a szívedbe ugorjon!

Kilenc ország patikája,
Mind használd el orvosságra,
Kilenc kazal búzaszalma,
Mind rothadjon el alattad!

Vidrócki

Bekölce (Heves) 1953. VIII. Vitéz József 69 é.

Nagy udvara van a holdnak,
Nagy híre van Vidróckinak.
Csurog-csëpëg az ő híre,
Mint a patak folyó vize.

Pince berken csata állott,
Verekëdtek a bëtyárok.
Verekëdtek a bëtyárok,
Mëg a víg egri zsandárok.

Vidrócki is közé állott,
Baltájával hadonászott.
Baltájával hadonászott,
Eggy-egy zsandárt agyonvágott.

Derül-borul a Mátrábul,
Gyön Vidrócki a csatárul.
Ismerëm a járásárul,
Fényës acél baltájárul.

Kerül a nyáj, korog a nyáj,
Környes-körül a hëgy alján.
Merre mënnyünk elejibe,
A Mátra hëgy tetejibe?

Vajdavári hármas tatár,
A Vidrócki ott a bëtyar.
Viseli a bëtyar nevet,
Szenvedett is már ëlëget.

Szenvedëtt ő telén-nyáron,
Sose halt ő vetett ágyon.
Hol erdőbe, hol mezőbe,
Bikkfa-cserfánk tövébe.

– Vesd mëg, babám, az agyadat,
Hagy aludjam ki magamat!
Majd fëlkölthetsz éjféltájba,
Akkor mënnëk a Mátrába.

Vidrócki

Bekölce (Heves) 1953. VIII. Vitéz József 69 é.

Bekölcei hírës csárda
Zsandártúl van körülállva.
Azért van az körülállva,
Mert Vidrócki a kocsmába.

– No, Vidrócki, most gyere ki,
Kilenc zsandár vár ideki!
– Kilenc zsandár mit ér nekëm?
Tizenkettő gyüjjön ide!

Be is lőttek az ablakon,
Piros vér folyik nagyon.
Szeretője jegykendője
Csupa piros vér lett tőle.

Ködellik a Mátra

Bekölce (Heves) 1953. VIII. Gál Forgony István 25 é.

Ködellik a Mátra,
Eső akar lënni,
Eső akar lënni.
Korog a manganyáj,
Haza akar mënni.

Në korogj, në morogj,
Nëm megyünk még haza,
Nëm megyünk még haza.
Messze van Szent György-nap,
Akkor hajtunk haza!