NEM A SZAVAK, CSAK A TETTEK SZÁMITANAK!

Ha összefognánk mind, mi magyarok…
Ha összeadnánk minden tehetséget…
Felcsendülne, mint fenséges karének
A magyar tettek hosi himnusza!

Felhivjuk az HL minden tagjának figyelmét az alábbi honlapokra:

1956:

DUNA:

BOOKS:

HUNGARIA: www.hungaria.org

Az alábbi honlapon megtalálható a Magyar Lobby teljes anyaga, cime és az HL cimlistára való fel vagy az arról való leiratkozás mikéntje:
www.hungaria.org/lists/lobby/

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

TARTALOM

1) LEVELEINK A NEW YORK TIMESBEN
2) BENES DOKTRINA FELSZÁMOLÁSI AKCIÓJA
3) KETTÕS ÁLLAMPOLGÁRSÁGRÓL
4) AKCIÓ A DUNA TV MEGSEGITSÉGKÉRÉSE
5) KÖNYVISMERTETÉS: FENYVESI KÁROLY A MAGYAR WALLENBERGEKRÖL
6) TÁMOGASSUK A SÁROSPATAK ALAPITVÁNYT

(Heti körlevelünk mindig egy akció ismertetésével kezdödik. Nagyon kérjük az HL minden tagját, hogy az akcióban akkor is vegyen részt, ha a levelünk többi részét nem is lenne ideje elolvasni, mert a Magyar Lobbi akciói csak akkor lehetnek eredményesek, ha a cimzettek sok-sok levelet kapnak.)

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

1) LEVELEINK A NEW YORK TIMESBEN

(Köszönet az HL azon tagjainak kik irtak a Timesnek. A leveleinkböl kettõt közöltek. Azokat alább mellékelem. E levelek újabb alkalmat is adnak számunkra, mert a lap a levelekre érkezõ reakciók közül is gyakran közöl, ha azok olyan információkat tartalmaznak, melyeket a lap átlag olvasója valószinüleg nem ismer. A levelek lehetnek kiegészitõ vagy kijavitó jellegüek, de mindenképen tömörek, lehetõleg ne haladják meg a 150 szót. A cim: letters@nytimes.com )

Hungary, Then and Now

To the Editor:

Re "East on the Danube: Hungary's Tragic Century" (news article, "Down the Danube" series, Aug. 9):

While your sources say Hungarians view joining the European Union as a shot at getting back their "Great History," as they call it, you might have found a less optimistic picture if you had spoken to the working class.

Many fear that the few available jobs will be snapped up by foreigners willing to tolerate smaller salaries and that their special culture will wither like the rest of the country's past glories.

Living in Budapest for the last 10 months, I saw the sadness and bitterness that the last century has imbued in its people old and young. The Treaty of Trianon created a nation of widows, mourning their lost empire even today.

European Union membership could help Hungary, but only if the country overcomes its obsession with its mired past.  

LIZZY BENNETT
New York, Aug. 10, 2003

• 
To the Editor:

You are right that the rerouting of the Danube into a concrete-sealed canal "has been sharply criticized by environmentalists in Hungary and elsewhere" (news article, "Down the Danube" series, Aug. 9).

In fact, we are suing the Hungarian government, demanding that it return the case to the International Court in The Hague to save the unique species of the Szigetkoz wetlands.

You are also correct in saying "the question of the dam is not entirely over," because a revolutionary new design called the compromise plan has been prepared that would allow the Gabcikovo hydroelectric plant to continue its operation while the natural riverbed is reopened.

BELA LIPTAK
Stamford, Conn., Aug. 9, 2003
The writer is president, Foundation to Protect the Hungarian Environment.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

2) BENES DOKTRINA FELSZÁMOLÁSI AKCIÓJA

(Mivel az EU titkárság az elektromos leveleknek csak a számát jelenti Verheugen urnak, mig a faxokat mellékeli is a Verheugen urnak küldött jelentéshez, ezért kérjük azokat, akik ezt meg tudják engedni maguknak, hogy faxot küldjenek.)

Mr. Günter Verheugen
European Commissioner for the Enlargement of the Union.
Rue de la Loi 200 / Wetstraat 200
1049 Brussels, BELGIUM
Tel.: +32-2-298.11.00,

TO: Guenter.Verheugen@cec.eu.int
Fax.: +32-2-298.11.99

Dear Mr. Verheugen,

The Benes decrees of 1945 stated that the German and Hungarian nations were each collectively guilty of war crimes and the Czech and Slovak Republics relied on that assertion to deport millions of Germans and Hungarians from their homelands.

The concept of "collective guilt" is in conflict with the Human Rights Charter. As the European Commissioner for the Enlargement of the Union, I respectfully ask you to request that the Czech and Slovak Republics renounce the Benes decrees as a precondition for consideration for membership in the European Union."

Respectfully yours,

AZ ÖN NEVE ÉS CIME

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

3) AKCIÓ A KETTÕS ÁLLAMPOLGÁRSÁGÉRT

Kérjük az HL azon tagjait akik helyeslik hogy a vajdasági magyarok megkapják a kettõs állampolgárságot, hogy lépjenek be a kérvény aláirói közé. Ha Ön is aláirását kivánja adni, javasoljuk, hogy levélben értesitse erröl Ágoston és Kasza urakat a következõ cimeken:

TO: agoston@ptt.yu,
office@vmsz.org.yu

Azt is javasoljuk, hogy leveléröl küldjön másolatot Medgyessy és Kovács uraknak a következõ cimekre:

CC: miniszterelnok@meh.hu
titkarsag.kabinet@kum.hu

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

4) AKCIÓ A DUNA TV MEGSEGITSÉGKÉRÉSE

(Aki segiteni tud az alábbiakban Erdödi Ágnesnek, az Vele vegye fel a kapcsolatot a következõ cimen: erdodi_a@dunatv.hu )

—– Original Message —–
From: Liptakbela@aol.com
To: erdodi_a@dunatv.hu
Sent: Tuesday, August 12, 2003 11:24 PM
Subject: Re: lobbi a DunaTV-ért

In a message dated 8/12/03 8:28:32 AM Eastern Daylight Time, erdodi_a@dunatv.hu writes:

Tehát a megoldás az lehet, ha a Lobby arra hívja fel a figyelmet, hogy a helyi kábelTV-hez küldjék a leveleket. Ott jelezzék az igényt az új csatorna mûködtetésére. Nagyvárosokban, ahol az antennák nem szerelhetõk fel, úgyis ezt tartják kizárólagos megoldásnak. Lehetségesnek tartaná egy ilyen akció indítását?

Kedves Ágnes,

Amennyiben megadják nekem, hogy a magyar-lakta térségekben, milyen helyi kábelTV cimére és azon belül kinek irjanak az emberek, én örömmel javaslom az HL tagjainak, hogy ezt tegyék.-

Kézcsók, Lipták Béla  

xxxxxxxxxxx

Subj: Re: lobbi a DunaTV-? 
Date: 8/13/03 6:36:38 AM Eastern Daylight Time
From: erdodi_a@dunatv.hu
To: Liptakbela@aol.com
Sent from the Internet (Details)

Kedves Béla,
    Köszönöm gyors válaszát, de azt hiszem félreértett. Innen még azt sem tudjuk megmondani, melyek azok a városok ahol tömbben élnének a magyarok, nemhogy városrészek. Épp ezért nem kezdtünk kábelTV-vel foglalkozni. Ezt csak helyben lehet, de egyenlore nincs rá vállalkozó ember. Ha lesz változás, újra jelentkezem.

Üdvözletel:
Erdodi Ágnes

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

5) KÖNYVISMERTETÉS: FENYVESI KÁROLY A MAGYAR WALLENBERGEKRÖL

(A magyar-magyar megbékékésnek, a teljes igazság kimondásának fontos mérföldköve ez a könyv. Nagy szükség van az ilyen kötetekre, mert a jövõt csak akkor fogjuk megbékélt egységben épiteni, ha a multban már megegyeztünk és ezzel magunk megett hagytuk. Fontos könyv ez azért is, mert a magyar Wallenbergekrõl hitelesen csak az áldozat irhat.
Fenyvesi Károly, a szerzõ és Várallyay Gyula, a könyvismertetés szerzõje egyaránt az 1956-os MEFESZ generáció tagjai közül valóak. Bennük kiolthatatlanul él a hit, hogy az egység, az összefogás, az "aki magyar velünk tart" nem üres frázis, hanem a szebb magyar jövõ kulcsa. LB)

xxxxxxxxx

Várallyay Gyula:

Fenyvesi Károly az idén már Magyarországon megjelent könyvét – „Amikor angyalok túljártak a világ eszén" (Magvetö, Budapest, 2003) – most a Unversity of Wisconsin Press angolul is kiadta. A gyarapodó holokauszt irodalom egyik fontos témájáról szól a könyv, olyan személyekröl, akik – angyalként cselekedve – minden habozás nélkül életüket is kockára tették, hogy zsidókat mentsenek a biztos pusztulástól Budapesten a második világháború végén. A holokauszt áldozatainak számát nézve, nem sokat, és bizonyosan nem eleget. De, mégis, hány lelket mentettek meg a gázkamráktól saját szerény lehetöségeiken belül? Tagadhatatlan, csak szerénynek mondhatók azok lehetöségek, amelyeket egyesek hösies magatartásukkal, mások pedeig kitünö szervezöképességükkel és embertársaik mozgósitásával – vagy akár a náci és nyilaskeresztes gyilkosok megfékezésével – tudtak teremteni zsidó honfitársaik megmentésére.

Öt életetröl számol be a szerzö. Köztük van Raoul Wallenberg, svéd diplomata, a legismertebb és valószinüleg a legeltökéltebb és legsikeresebb zsidó mentö; egy videki fiatal evangélikus pap, Sztéhlo Gábor, aki több mint harminc védett házat állitott fel Budapesten 1944 öszen, ahol több mint két ezer zsidó gyerek talált menedéket; Dávid Erzsébet, egy erdélyi származású debreceni anyakönyv vezetö, aki keresztény születési anyakönyvi kivonatok százait állitotta ki üldözött zsidók számára; egy részeges zuglói házmester, Kanalas úr, aki – szinte értetlenül – két alkalommal is megtagadta a kapunyitást nyilaskeresztes keretlegényeknek, akik a házban bujkáló zsidókat keresték – többek között e könyv akkor igencsak fiatal szerzöjét is; és Thury Levente, egy volt ellenzéki ujságiró és politikus, Bajcsy Zsilinszky Endre egyik ellenálló társa – egyébkent a szerzö nagynénjének a férje volt. Mind az öten zsidókat mentettek 1944-ben, amikor a náci megszállók és magyar kiszolgálóik nekiláttak a magyar zsidóság „kiradirozásához" – ahogy Hitler üvöltö hangján gyakran utalt beszédeiben a „végsö megoldás"-ra. Öt más multú, müveltségében és indittatásában oly különbözö ember, de mégis volt valami közös ami öket összekötötte a világégés legtragikusabb napjaiban, amikor mindegyikük az üldözöttek oldalára állt. Tántorithatatlan elszántságuk adott eröt ahhoz, hogy felvállaják a mások által „lehetetlennek" vélt feladatot – a zsidók mentését, és hogy sem a sikertelenséggel, sem a növekvö veszéllyel szemben ne adják fel a küzdelmet. És Sztéhló Gábor esetében a rendíthetetlen istenhit alapozta meg egész munkásságat.

A könyv persze nem csak öt emberröl és az általuk megmentett zsidókról szól. Rávilágit az egész magyar zsidóság tragikus sorsára, mrgemlékezik a szerzö egykori terebélyes nagy családjáról, rokonairól, barátaikról, és üzlettársaikról, életük végét járó aggokról, büszke nagyszülökröl, életerös és reménykedö új házasokról, és fiatal gyerekekröl, akik legtöbben meg sem értették micsoda nagy tragédiába sordorta öket az élet. Vagy ha igen, akkor túl kesön. Hosszú ideig vakul hittek benne, hogy Magyarország más mint Németország. Elmondja miként alázta meg a sors, hogy ne mondjuk, a magyar társadalom egy jelentös része, zsidó honfitársait saját hazájukban, gyakran hosszú, akár évszázadokra is visszanyúló és a magyar társadalomba való sikeres beilleszkedés után. Könyvének egyik nagy erénye, hogy nem titkolja el sem az ember gyarlóságát vagy gyengeségét, sem pedig nemességét vagy a lelki tisztaság iránti vonzódását – még a legvalószinütlenebb körülmények között is. Úgy az áldozatok, mind az angyalok között. Mily kifürkészhetetlenek az emberi cselekedetek mögött álló indittatások, olyannyira, hogy gyakran „az angyalokat nehezebb megérteni, mint a gyilkosokat". Mig a gyilkos, a kéjgyilkos az aljas emberi gyülölet rabja, az „angyalok"-ban munkáló hajtóero nem mindig magyarázható egyszerüen csak a jósággal, az irgalommal és áldozatkészséggel. Idézi is a szerzo a kabbalista tanitást, mely szerint az „angyalok nem uralkodnak tetteik fölött" és „nincsenek tudatában tetteik távolabbi következményeinek" sem. Csupán megteszik mindazt, aminek elvégzésére hivatottak életükben. Minden zúgolódás és hitetlenkedés nélkül. Irigylésre méltó is ezeknek az „angyaloknak" a kiállása, ahogy a szerzö irja, „a makulátlan hit ilyen magabiztos vallása".

És felveti a kérdést, amint az üldözések idején sok közép-európai zsidó is azt tette, hogyan engedhette meg az isteni Gondviselés, hogy olyan tragédiát zúditson a sors a zsidóságra, amely Európában a diaszpórát megtizedelte és túlélését a legkomolyabban veszélyeztette néhány rövid év leforgása után. Mintha az Úr megszegte volna az egyiptomi meneküléskor kötött szövetséget, és Izsák és Jákob népét csereben hagyta volna, tétlenül szemlélve, amint az európai zsidóság a XX-ik század derekán a náci gyilkosok kezei alatt pusztulásnak indul. Ezekben a napokban nem volt jogos a leendö áldozatok lázadása Isten ellen? Vagy azok lázadó haragja, akiknek végig kellett nézniök szeretteik elhurcolását, söt legyilkolását is a megsemmisitö táborokban? Bizony volt rá ok és akadt is sok példa a diaszpórában egyszerü emberekre, de még tanult és bölcs rabbikra is, akik haraggal vonták felelösségre a zsidók Istenét. A szerzo kedvelt nagybátyja a debreceni Piac utcán szembesült egy felboszült helybeli rabbi haragjával, aki megrendülten átkozta Istenét, mert egész csaladját elvesztette az utolsó bombatámadás alatt. És a munkaszolgálatból éppen visszatért nagybácsi, bár még nem tudta bizonyosan, de már erös sejtelmei voltak, hogy egész csaladja Auschwitzban veszett, igy szólt a rabbihoz: „Te sokkal többet veszítettél mint én, az Istenedet is".

De voltak sokan, akik Istenhez fordultak, imádkoztak. Lehetséges viszont, hogy a szenvedés gyötrelmeiben mondott imákat az Isten nem hallgatta meg? Hogy talán már korábban egymást követo nemzedékek imái szétszóródhattak az éterben, anélkül, hogy az Isten meghallgatta volna azokat? A szerzo reméli, hogy nem, hiszen az unokbáttya emlékére 1945 tavaszán a Dunaparton elmondott kádis – halotti ima – számára az átmentett hit és betartott szertartás örökre emlékezetes és elkötelezö példája.

Könyve pedig mélto kádis az „angyalokért" és holokauszt összes magyar áldozatáért.

Várallyay Gyula

xxxxxxxxxxxxxxxx

Idézet a könyvbõl:

    Nimble on their feet and cunning in their schemes, Hungarian Jews have been overachievers not only as Magyar patriots and Hollywood movie moguls but as Olympic swordsmen, world-class mathematicians, and nuclear physicists, as financiers and inventors, painters and poets, and, most recently, as communist henchmen and anti-communist dissidents. Though they tend to be compulsively verbal and ostentatiously multilingual, those who know or use Yiddish or Hebrew have been the exceptions. They can be conceited and chivalrous, contrary and compassionate. Also stubborn and irreverent. Tell them that you have a crazy, absurd idea, and you have their undivided attention.

   When not assimilated, Hungarian Jews can be so ultra-observant that they will drink slivovitz only if no Gentile hand touched the plums at any stage of their progress from bud to bottle. And drink they will, in a quantity that amazes a Jew from other communities accustomed to sobriety and moderation, and even in Jerusalem they dance at weddings in the styles of the Gentile peasants who had once lived next door to their great-great-grandparents.

   It is unlikely that Jewish leaders from any of the countries neighboring Hungary would have approved a public statement as passionately nationalistic as the one signed in 1939 by the heads of the organizations representing Hungary's observant Jewry, ranging from Orthodox and Hasidic to the equivalent of Reform: "No man-made law can deprive us of our Hungarian homeland, just as no man-made law can deprive us of our love for the one God. Just as through the thousands of years of misfortune we remained unswerved by fire, water, beheading and auto-da-fe, slavery on a galley ship and imprisonment in shackles, we will remain steadfast in our attachment to our Hungarian homeland, whose language is our language and whose history is our life. Just as our coreligionists preserved the old Spanish language and culture of their homeland through centuries of exile, we will keep waiting for the dawn of our vindication and Hungary's resurrection."

   A cynical analyst may argue that the statement had an ulterior motive and was composed to help fight a law then being debated in parliament that aimed "to limit Jewish gains in public and economic life." The proposed limitation was drastic, Nazi-like, and its opponents believed that it had to be countered with strong protest while one could still raise one's voice in opposition, while there was still hope to keep the Nazis at bay.

   But when reading the statement in the original, I hear the cry of a spurned lover and recognize the heartfelt echoes of romantic poetry, Hungarian rather than Hebrew. I am moved rather than embarrassed by the piling up of historical misfortunes, and by the coupling of precedent and prophecy when citing the Spanish Jewish tragedy. The statement's cadences suggest the lament of Hungarian Jewish melodies which fuse the tremolo of Galician synagogue chants with the amoroso of the Gypsy violin. I shudder, feeling the anguish of my people, a peculiar tribe within not one tribe but two, whose members find themselves Jewish among Hungarians and Hungarian among Jews.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

6) TÁMOGASSUK A SÁROSPATAK ALAPITVÁNYT

(Tisztelt HL társaim! A Sárospatak Alapitvány 1991 óta 522 ösztöndijjal szolgálta a magyar lélek, a magyar tudat gyógyulását és igy a magyar jövõt. Az Alapitvány vezetõje, az Egyesült Államok nyugdijas nagykövete, a magyarul is kitünõen beszélõ Jock Shirley. Kérem az HL minden olyan tagját, aki ezt meg tudja engedni magának, hogy támogassa Jock munkásságát. LB)

Subj: 2003 Report – S?spatak Scholarship Foundation 
Date: 8/14/03 11:52:37 AM Eastern Daylight Time
From: Jockshirley
To: Liptakbela
File: 2003rpt.doc (32256 bytes) DL Time (206988 bps): < 1 minute

Dear Béla,

      I attach a copy of my 2003 report on the activities and status of the Sárospatak Scholarship Foundation to which you were generous enough to contribute last year.  It goes without saying that we would be grateful if your support would continue.
      
      Well done on your letter in today's NYT!

      When you have a free moment, please let me have your street address so that in the future I can send materials pertaining to the Foundation the old-fashioned way.

                  Take care of yourself, all good things and, again, warmest thanks.

                                                                  Jock

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

John William Shirley
Post Office Box 369
Stonington, CT. 06378

Stonington, August 14, 2003

Dear Béla,

Several weeks ago I received a letter from a student who graduated from the Sárospatak Academy in June. He wrote to me in English. Let me share with you an excerpt from his letter:

"I want to thank you and all who contribute to the Foundation for what you did for me and for all of us. Nobody helped me in my life, just my mother and father. As a scholarship winner I felt that I belonged to an important group of people. I could feel that my future is important to somebody. Morally it meant much to me. In the past six years our small family business developed, my father got a new job, and my brother's chances become better. Your scholarship played an important role in this. Thank you!"

This eighteen-year-old boy is an excellent student. He recently won a national science prize, presented to him by President Mádl, the president of Hungary. He will continue his studies at university in the fall. I have corresponded with him since 1997 and know something of his family's struggle against adversity and of their efforts first to understand, and then to take the risks and make the difficult decisions that have now made them proud participants in the new post-Communist market economy.

The sentiments expressed in this young man's letter are addressed to each of us who have had a hand in making a difference in the lives of so many youngsters. You can feel justifiable pride in having played an important part in making several hundred boys and girls feel " that their future is important to somebody."

This year I was unable to travel to Hungary due to an illness in my family. I was nevertheless in close touch with members of the Foundation's board as they conducted interviews with the thirty-eight students who reapplied for our scholarships, as well as with the over seventy new applicants. Every one of the re-applicants maintained the A-minus or better average which is a prerequisite for scholarship renewal, many of them proudly showing us results superior to that minimum. Of the seventy new applicants fourteen were awarded scholarships for the coming academic year. Two scholarship winners who spent the past year living and studying in the United States return to Sárospatak in the fall. We will thus be supporting a total of 54 students for academic year 2003-2004. Since beginning our work in 1991 we have awarded 522 scholarships.

Having voted overwhelmingly in favor of joining, Hungary is now scheduled to enter the European Union next May. There is little doubt that in time the economic benefits of belonging to a twenty-five nation trading block will be felt by average Hungarians. Initially, however, there is bound to be considerable, perhaps severe, dislocation and a great deal of disappointment within a population that expects almost immediate improvement in their living standards. As I have mentioned before, western Hungary, the part of the country lying to the west of the Danube, has developed rapidly. Not so the Northeast where Sárospatak is located, and where all but very few of our students live. Thus while the past several years have seen a general, if modest, improvement in the lives of the families of our boys and girls, it seems likely that there will be a period of adjustment, and possibly stagnation, following accession to the EU. I continue to feel that the time will come when fewer students will require our help. I also believe that the immediate future is not as bright as one would like it to be and that our continued support is badly needed.

In my last report I spoke of the efforts we have begun to make to engage former scholarship holders in the future of the Foundation. Some progress has been made: Former students have established a website (www.1a.hu) on which you can read news of the Foundation and, eventually, reports on initiatives of the Student Association. Last autumn a group of our former recipients gathered at the school where they held a seminar devoted to advising youngsters on their continued studies. In March the Association elected new officers, opened a bank account, and resolved henceforth to meet their own expenses. These may be small steps, but ones on which our young friends can build. Indeed, it is not unreasonable to expect that in five or six years graduates of the program will be able to contribute meaningfully to the financial life of the Foundation.

In summary, I think it fair to say that, thanks to your continued support, we have had a good year: We have been able to provide assistance to the school's neediest and best students. A very high percentage of our scholarship winners are gaining admission to the best Hungarian universities. A substantial number have won scholarships for study abroad, some in Europe, some in the United States. The majority of young men and women who were recipients of our scholarships 1991 through 1997 have completed university, and many are well settled in the world of work. Our Student Association is coming to life, and down the road should be able to shoulder full responsibility for the work of the Foundation.

Since school year 2003-2004 is upon us, let me ask you to make your contribution to our common initiative as soon as you conveniently can.

We ask you to proceed as follows:

n Make out your check to the Hungarian Reformed Church, D.C.

n In the lower left-hand corner of your check, after the word "for," write The Sárospatak 1A Scholarship Foundation.

n Send your check to Mr. Martin Tornallyay, 1206 Bel Air Drive, Santa Barbara, CA 93105.

You may deduct the full amount of your contribution from the taxable income on your Federal tax return citing your contribution to the Hungarian Reformed Church, D.C. File # DNP 712252.

During my visits to Hungary I have time and again been told that our program is unique, and that it serves as an example of what a group of generous and determined private citizens can do to give life to a worthy cause. Thank you for making our efforts possible, and thank you in the names of hundreds of grateful students for your helping hand.

Sincerely yours,

John W. Shirley
American Ambassador (ret.)
For the Sárospatak Scholarship Foundation

Discussion/Fórum