Húsvét

A kereszténység legnagyobb ünnepe, e napon ünnepeljük Krisztus föltámadását. Véget ér a 40 napos böjt, ebből ered az ünnep magyar elnevezése is. A Húsvét előtti hét — nagyhét — jellemzője a tisztálkodás. Az asszonyok nagyheti munkája elsősorban a meszelés, mosás, nagytakarítás volt. A tisztálkodás motiválja a nagypénteki, bizonyos mértékben a nagyszombati és húsvéti cselekményeket.

A nagyhét megünneplése már nagycsütörtökön este kezdődött a keresztjárással, ami akár hajnalig is eltarthatott. Litkén, Ipolytarnócon, Mihálygergén, amikor véget ért a keresztjárás, a lányok “rózsavíz”-ért mentek az Ipolyra vagy a Dobroda patakra.

Nagypéntek reggelén a család minden tagja ezzel a vízzel mosdott. Mihálygergén húsvét vasárnap hajnalban, amikor a templomban befejezték az imádkozást, hazafelé menet a patakban mosták meg arcukat, mert Jézus, amikor átment a Jordánon, aranyvízzé változtatta.

Ipolytarnócon azt tartották, hogy a boszorkányok nagypéntek hajnalán szedték a harmatot. Bár a nagypénteki mosakodási rítusok feledésbe merültek az első világháború körül, az emlékezetekben inkább megmaradtak, mint a nagyszombati szokások.

A századforduló táján még általános volt, hogy a szombati misén minden családból részt vett valaki, leggyakrabban a gazdasszony. A mise után a megszentelt tűz maradékából néhány széndarabkát vittek haza, melyet különböző módon használtak föl. Pl.: volt, aki kivitte a kertbe, s ott dugta el, hogy jó legyen a termés. Némely gazda a búzavetés közé szórta, az üszög ellen.

Húsvét vasárnapján hajnalban a lányok és asszonyok a keresztekhez jártak imádkozni, énekelni. Ezt az ájtatossági formát általában “Jézus keresésé”-nek mondták. Azt tartották ezen a napon, hogy más házához nem szabad menni, mert az idegen bajt hoz.

Húsvét hétfőre azok a közösségi szokások jellemzőek, melyek valamilyen vonatkozásban vannak a húsvéti, illetve a piros tojással. Több legénycsoport járta a lányos házakat, megálltak az ablak alatt, beköszöntek és a házbéli lányt nevén szólítva tojást kértek. A lányok az ablakon adták ki a tojást a fiúknak, akik ezután továbbmentek.

Amikor a “tojáshajtást” befejezték, az előre megbeszélt házhoz mentek, ahol szalonnát kaptak, amit az összegyűjtött tojás egy részével megsütöttek. A tojáshéjat annak a lánynak a háza elé vitték, akire valami miatt haragudtak a legények. Ez a lányra nagy szégyen volt. A szalonnás tojás elfogyasztása után kezdték meg az öntözködést. Újra végigjárták a lányos házakat, ahol a lányok igyekeztek elbújni, hogy ne találják meg őket. Akit megtaláltak, azt a kúthoz vitték, s a kút hideg vizével “öntözték” meg.

A lányos házaknál terített asztal várta a locsolkodó legényeket. A legények locsolását a lányok hétfő délután személyesen vagy lánypajtásaikkal elküldött tojásokkal viszonozták. Kedden a lányok locsolták a fiúkat, de ez a szokás a két világháború között megszűnt.

Húsvéti népszokások Havadon

Nagy Ödön gyűjtése

A határjárás célja a határhompok megújítása és a határbeli csorgók kitakarítása volt; mindehhez némi legényavatási szertartás is kapcsolódott.

A csorgókat a húsvét előtti napokban takarították ki, s ugyanakkor újították meg a határhompokat is. A hompoknak egy évben csak egy részét: a valamelyik szomszédos faluval közös hompokat újították meg; a többit rendre a következő években.

A határjárás húsvét szombatján este és éjjel zajlott le. Azzal kezdődött, hogy a legények indulás előtt választottak maguk közül egy bírót, aki ítélkezett, egy hajdút vagy csapót, aki végrehajtotta az ítéletet, és két hajtót, akik nagy ostorokkal csattogtattak, mintha disznócsordát hajtanának a legelőre: “Hecc ki, hecc ide, né!” A hajdú egy meghasogatott, kb. 1 m hosszú, hüvelyknél vastagabb bottal verte rá az ítéletet az elítélt fenekére. Elöl ment a bíró, utána a hajdú, majd a legények, köztük a legutóbb konfirmált fiatal legénykék is. Amikor a faluból kiértek a határral, a bíró két-három fiatal legényt előreküldött, hogy a határhompot megkeressék. Ha megtalálták, egyiküknek el kellett kiáltania magát: “Hompot hajtani, hompot hajtani!” Erre a legények odasiettek, négyen megfogták a hompot megtaláló legénykét a kezeinél és lábainál fogva, felemelték, hintáztatták, s a fenekét háromszor a homphoz verték. A játék egyszersmind legénnyé avatását is jelentette. Közben a bíró ezt mondta: “Öreg korodban is emlékezzél arra, hogy itt határhomp van!”

Éjfél után 1-2 óra tájban nagy énekszóval tértek vissza a faluba, s a községháza udvarára mentek, ahonnan az előtte való napokban az erdőről szekérrel beszállított fenyőágakat széthordozták a faluban. Mindenik ház kapujára vagy kerítésére egy-egy fenyőágat szegeztek, s utána lefeküdtek. A leányos házak kapujára nem fenyőág, hanem fenyőhegy illett; ezt a legénynek a fenyő tulajdonosától pénzért kellett megváltania. Amelyik leánynak komoly szándékú udvarlói voltak, annak a kapuján két-három fenyőhegy is ékeskedett.

A húsvéti hajnalozás húsvét első napján este 8 órakor kezdődött. A legénység az ünnepi tánc alkalmaira megfogadott cigányzenészekkel felkerekedett, s az 1. számú háztól kezdve minden házhoz elmentek, ahol a fenyőágat nem szedték le a kapuról. (A fenyőág levétele azt jelentette, hogy oda ne menjenek, mert nem látják szívesen őket.) A zenészek a ház előtt egy nótát húztak, s utána a két vőfély meg “Kati” bement a házba. “Katit” a legények fogadták meg erre a szerepre a szegényebbrendű házasemberek közül. Ő a posztóharisnyára fersinget húzott, a kalapjába vagy sapkájába egy nagy tollseprűt tűzött s a hátán átalvetőt hordott. A vőfélyek beköszöntek, mire a gazda pénzt, a gazdasszony pedig kalácsot, szalonnát és főtelen tojást adott. A pénzt a vőfélyek kezelték, az élelmet pedig “Kati” rakta az átalvetőjébe. Miután egész éjjel köszöntöttek és az egész falut bejárták, kb. 9-10 óra tájban egy előre kijelölt háznál az összegyűjtött szalonnából és tojásból óriási rántottát készítettek, s a kaláccsal vagy kenyérrel közösen elfogyasztották. A bort pénzért vették hozzá.

A közös étkezés után négyes-ötös csoportokban megindultak rózsavízzel öntözni a leányos házakhoz. Minden leányt megöntöztek; viszonzásul kaláccsal, borral vagy pálinkával és piros tojással kínálták őket.

Harmadnapján reggel a leányok indultak el öntözni, szintén csoportosan. Őket is megkínálták.