Civil kapcsolatok Erdéllyel
A fekete december után égető szükség van a nemzeti feltámadásra
2004. december 15. (7. oldal)

Lukács Csaba
Úgy adódott, hogy a vasárnap estét-éjszakát Erdélyen átautózva
kellett töltenem. Mivel a román elnökválasztás második fordulójának napját
írtuk, az autóban végig a román közszolgálati rádió műsora szólt. Az
urnazárásokat követő műsorfolyamban sorra kapcsolták az ország régióit,
hogy a tudósítók beszámoljanak a részvételi adatokról. Erdély, Moldva,
Havasalföld, Olténia után egyszer csak Kisinyovot kapcsolták, ahol a
tudósító lelkesen mesélte, hogy a két héttel ezelőtti első fordulóhoz
képest most többen, háromezer-négyszázan mentek el voksolni.
December ötödike után különösen szíven ütött a tudósítás. A
Budapestről sokszor lesajnált Romániában a közszolgálati rádió
műsorvezetője a legtermészetesebb módon kapcsolja egy másik ország
fővárosát, hogy kollégája az ott élő román állampolgárok voksolásáról
tudósítson. Nekik természetes, hogy a Pruton túl is románok élnek. Ők
nyugodtan megadták százezres nagyságrendben a moldáviai románoknak a
kettős állampolgárságot, sőt a szavazati jogot is. Bukarestben nem félt a
Szociáldemokrata Párt, hogy ^Äazok^Ô a jobboldalra fognak szavazni ^Ö az más
kérdés, hogy Romániában a baloldal is nagyságrendekkel nemzetibb (nota
bene: nacionalistább), mint nálunk az utódpárt. A demokratikus ellenzék
sem tartott tőle, hogy a moldáviaiak ^Ö akiknek Nastase kormánya adta meg
tömegesen a román állampolgárságot ^Ö hálából a szociáldemokratákra fognak
szavazni. Ezek a kérdések Bukarestben nem képezik vita tárgyát, és ez így
a jó: lám, a százezres nagyságrendűre becsült moldáviai kettős
állampolgárok alig néhány százaléka, háromezer-négyszáz ember élt a
voksolás lehetőségével. Nem ők döntötték el a választást, de azt
érezhették, hogy az ő véleményük is számít.
A következő rádióhír rátett a rossz érzésekre egy lapáttal: a később
vesztesnek bizonyuló jelölt, Adrian Nastase a majdnem színmagyar Hargita
megyében kapta (arányaiban) a legtöbb szavazatot. Közel hasonló arányú
győzelemmel nyert a szintén magyar többségű Kovászna megyében is, így a
romániai választási térképen a Székelyföld kiszakadt a polgári^Öliberális
többségű megyékből, és a moldvai térséghez hasonlóan bevörösödött. A
kívülállóknak úgy tűnhet, hogy a romániai tömbmagyarság hasonló az
elmaradott román vidékhez, vevő a szociális demagógiára, az
utódkommunistákban látja a jövőt, szemben a felvilágosult erdélyi
demokratákkal és a nagyvárosok lakóival, akik nemet mondtak az állampártra
és a nemzetállamra.
A romániai magyarok decemberben két választást vesztettek el
önhibájukon kívül. Mindkétszer a politikai elit árulása miatt. Először az
anyaországban, ahol az éppen kormányon lévő baloldali^Öliberális elit
szélsőségesen uszított ellenük, szociális nehézségekre hivatkozva, a
kettős állampolgárságról szóló népszavazás kapcsán. A másik csapás most
vasárnap következett be: az RMDSZ vezetősége olyan jelölt támogatására
kérte őket, aki az Iliescu-féle nacionalista^Öposztkommunista alomból jőve
2002. december 1-jén a budapesti Kempinski hotelben koccintott Erdély
elcsatolására, hogy aztán napra pontosan két év múlva, Gyulafehérváron
arról értekezzen: államelnökként a leghatározottabban ellenezni fogja a
romániai magyarok kettős állampolgárságát, őrült ötletnek nevezve a
kezdeményezést. A fegyelmezett erdélyi magyar szavazónak mindezek után
kellett (volna) rá szavazni, mert az RMDSZ elitje eladta a hétszázaléknyi
magyar szavazatot a baloldalnak. Mindezek után nem meglepő, hogy sokan
otthon maradtak, a szavazók negyede pedig ^Ö fittyet hányva Markó Béla
utasításainak ^Ö a szimpatikusabb jelöltre, vagyis Traian Basescu bukaresti
főpolgármesterre voksolt. A román szavazók döntése rímel a magyarországi
szokásrendre: a forradalmat követő csonka, kétéves ciklust kivéve eddig
mindig megbukott a kormánypárt, és az ellenzék került hatalomra. A négy év
kormányon, négy év ellenzékben ciklus alól az RMDSZ a szabályt erősítő
kivétel, mert 1996^Ö2000-ben ténylegesen, az előző ciklusban pedig kívülről
támogatva a kormányt gyakorolhatta a hatalmat Romániában. Alighanem most
sem tudják kihagyni őket, mert a vasárnap óta nyeregben lévő
polgári^Öliberális DA szövetség és az eddig kormányzó szociáldemokraták
mellől várhatóan kitáncoló Román Humanista Párt nem elég a többséghez. Az
viszont nem mindegy, hogy a kőkemény Basescuval milyen pozícióból tudnak
tárgyalni: egy vesztes pozícióból odakullogó RMDSZ lényegesen kevesebbet
érhet el, mint egy olyan politikai tömörülés, amely tevékenyen hozzájárult
a demokratikus ellenzék sikeréhez. És akkor még nem beszéltünk a harmadik,
legkényelmesebb lehetőségről, a nyitott ajtók politikájáról: a sikeres
első forduló után két hét türelem, majd azt mondani a magyar szavazóknak,
hogy a második fordulóban mindenki szavazzon a saját lelkiismerete
szerint.
Ha az erdélyi magyarok szemüvegén keresztül próbálunk pillanatképet
adni a jelenlegi helyzetről, akkor egy meglehetősen vegyes képet kapunk.
Romániában a jóval európaibb párt áll közelebb a kormányrúdhoz, így
várhatóan ő viszi be az országot az unióba. Az RMDSZ-t valószínűleg nem
hagyják ki a kormányból, de mivel a párt korábban a vesztes oldalhoz
kötelezte el magát, lényegesen rosszabbak az alkupozíciói, mint amilyenek
lehetnének az első fordulós választási eredmények nyomán. Ez nem sok jót
jelent, mert a hatalomban (vagy annak szoros közelében) eltöltött nyolc
esztendő után sincs még autonómia, magyar állami egyetem, és a
kommunizmusban elkobzott egyházi ingatlanok zömét sem adták vissza. Az
eltelt tíz évben eltűnt kétszázezer magyar Erdélyből (a negatív
természetes szaporulat, a kivándorlás és a beolvadás nyomán), a szegénység
és a munkanélküliség egyre mélyebb. Az anyaországgal való kapcsolatok
jellege és minősége radikálisan megváltozott december ötödike után, az
emberek zöme úgy érzi, hogy Bukarest és Budapest között végképp magukra
maradtak. Az anyaországi kormány még akkor sem tudna túl sokat segíteni,
ha akarna, mert a magyar szocialisták is egyértelműen a megbukott Adrian
Nastase pártjával ápolnak jobb kapcsolatokat ^Ö az MSZP volt a Román
Szociáldemokrata Párt egyik leghangosabb lobbistája a Szocialista
Internacionáléba való felvételükkor.
A nem túl rózsás helyzetkép ellenére hiba lenne letargiába
sülylyedni. Nézzük a dolgok jó oldalát: Romániában győzött a demokratikus
ellenzék, és megakadt a jó elvtársi és rablóprivatizációs kapcsolatokra
alapozott utódpárti Budapest^ÖBukarest-tengely. A politikában csalódott
határon túli (erdélyi) magyarok iránti szolidaritásra most még nagyobb
szükség van, mint valaha. Lépjünk túl december ötödikén, felejtsük el az
önostorozást, és tettekkel bizonyítsuk, hogy egy nemzet vagyunk. Most
minden oda címzett képeslap, csomag, telefonhívás aranyat ér ^Ö nem
forintokra van szükségük, nem sajnálatra, hanem szívből jövő, igaz
szavakra. Ne féljünk Erdélybe menni ^Ö akinek van félnivalója, úgyse megy
oda. Rakjunk a hátizsákba magyar könyvet, újságot, kazettát, és
látogassunk el Székelyföldre ^Ö nekik most van szükségük a bátorításra, mi
pedig kaphatunk egy receptet a megmaradáshoz.

Discussion/Fórum