(csárdás)
A kalapom, a kalapom félig selyem,
de én aztat félrevágom, úgy viselem.
Nem búsulok, rámulatok,
úgyis tudom, hogy meghalok.

Két fekete, göndör szõrû lovam vagyon,
még az éjjel mind a kettõt elmulatom.
Elmulatom, nem sajnálom,
szerettelek csak azt bánom.

Tavaly õsszel meg akartam házasodni,
a faluban nem akartak leányt adni.
Mind azt mondták, hogy részeges vagyok,
rossz feleség tartó vagyok.

Mikor mentem Visa felé, Visa felé,
pánkót sütnek a leányok arra felé.
A pánkóból nem adtatok,
szakadjon meg a nyakatok.

Feleségem palatkai, palatkai,
hogy a hideg ott rázza ki, ott rázza ki.
Nem adott pénzt pálinkára,
sem a zacskóba dohányra.

Rég megmondtam, kisangyalom, csalfa ne légy,
a lábadra magassarkú cipõt ne végy.
Magassarkú cipõt vettél, a világ csalfája lettél.

Szeretett a fene soha, fene soha,
csak meg voltam véled szokva, véled szokva.
Úgy meg voltam véled szokva, el se felejtelek soha.