A Magyar Lobbiba mindenki csak ÖNMAGA iratkozhat fel! A feliratkozás az alábbi cimen történik:

Ezen a cimen lobbink korábbi akcióit is megismerhetik, illetve bármelyik akcióval kapcsolatban kifejthetik véleményüket, vagy elolvashatják másoknak már korábban beküldött véleményeit.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Isten "módszerei" egyszerûek. Bölcsõt faragtat, nem emlékmûvet. Pásztorokat mozgósít, nem hadsereget. Szelíd tudósokat indít útnak, nem agresszív sajtóirodákat. Gyönge szalma zizeg a Gyermek körül, s minden emberi gyûlöleten, gõgön és elutasításon átragyog két, szeretettõl elszánt tekintet, anyjáé és nevelõapjáé. A Gyermek azt mondta, szeressétek egymást, ez a legfõbb parancs. Rangosztás helyett azt, hogy, aki elsõ akar lenni, legyen szolgája mindenkinek. Az általános tolakodásban, a hangzavarban a boldogtalanok nyöszörgését hallotta meg, a vádaskodásban mentségek jutottak eszébe. Az ember méltóságát, békéjét szolgálja.

Budapest, 2009 Karácsonyán
P. Kozma Imre OH

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

"When I despair, I remember that all through history the ways of truth and love have always won. There have been tyrants, and murderers, and for a time they might seem invincible, but in the end they always fall. Think of it — always."

Mahatma Gandhi

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

AKCIÓINK:
1) NE HAGYJÁTOK A TEMPLOMOT…
1a) ERDŐ PÉTER ÉRSEK ÚR LEVELE
1b) 6O MINUTES
1c) EGY MINTA LEVÉL A MÉDIÁNAK
2) BEN CARDIN SZENÁTOR A SZLOVÁK NYELVTÖRVÉNYRŐL
3) ZSIDÓ HONFITÁRSAINK ÉS KARÁCSONY
4) SEGITSÜK AZ ERDÉLYI MAGYAR TEHETSÉG TÁMOGATÓKAT
5) ADAKOZZUNK TÉGLÁRA A „CSÁNGÓ GYEREKEK HÁZÁHOZ”
6) KÜLDJÜNK MAGYAR KÖNYVEKET KANADÁBA

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

1) NE HAGYJÁTOK A TEMPLOMOT…

Nagy eredmény! Nem voltak hiábavalóak leveleink! Megszólalt Erdő Péter érsek úr, levelet irt Richard Lenonnak, Cleveland püspökének, véget ért a „fülsüketítő hallgatás”! Köszönjük a Magyar Lobbi minden résztvevőjének, hogy leveleikkel hozzájárultak ennek eléréséhez. Felhívták az illetékesek figyelmét, hogy amikor „Amerika Debrecenében”, az angolúl még nem beszélő, gyakran irástudatlan magyarok filléreiből és hétvégi munkájából megépültek Cleveland magyar templomai, ezek az áldozatos emberek nem olvasták az ügyvédek apró betüjét, ők unokáiknak épitettek, s eszükbe sem jutott, hogy Jézus egyháza egyszer elveheti azt tőlük templomaikat, hogy azok kincseit elárverezik.

Az akciót természetesen folytatjuk. Kérjük, hogy a Magyar Lobbi résztvevői, Továbbra is küldjék leveleiketk Richard Gerard Lenon püspök úrnak:

Bishop Richard Lennon
Archdiocese of Cleveland
1027 Superior Ave.
Cleveland, Ohio 44114
USA
info@dioceseofcleveland.org

Érjük azt is hogy leveleikröl küldjenek másolatot az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye negyedévenként megjelenő lapja szerkesztőjének is:

webmaster@esztergomi-ersekseg.hu

Ugyanígy azt is kérjük, hogy küldjenek tiltakozó és segitséget kérő leveleket a vatikáni rádió és televizió szerkesztőinek a következő címeken:

webteam@vaticanradio.org

és a THE VATICAN TELEVISION CENTER igazgatójának, Fr. Federico Lombardi, S.I-nak (Via del Pellegrino – 00120 Vatican City, Tel. +39 06 698 85467/85233 – Fax +39 06 698 85192,

E-mail: ctv@ctv.va (Office)

A clevelandiak sem tétlenek:

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

1a) ERDŐ PÉTER ÉRSEK ÚR CLEVELAND PÜSPÖKÉNEK
IRT LEVELE

Budapest, 2009. december 13.

Excellenciás és Főtisztelendő Püspök Úr!

A magyar médiában hírek jelentek meg egy magyar templom eladásáról, mely nem kis felzúdulást keltett a nép körében.
Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok lelkipásztor ellátásával megbízott püspök, megbízásomból Clevelandben járva szóban említette az egyházmegye vezetésének a problémát. Időközben az ügy Magyarországon olyan jelentős társadalmi és politikai kérdéssé vált, amellyel a sajtó is foglalkozik.

A Magyar Katolikus Egyháznak az Egyesült Államokban élő magyarok felé vállalt szolidaritását kifejezve fordulok Önhöz, mint illetékes főpásztorhoz, azzal a kéréssel, hogy amennyiben lehetséges, szíveskedjék a templomot a magyar közösség használatára meghagyni, vagy ha az már nem lehetséges, akkor a magyar szenteket ábrázoló, színes üvegablakokat a magyar katolikus közösségnek ajándékozni.
Természetesen meg vagyok arról győződve, hogy Ön, mint az egyházmegye főpásztora, a helyi adottságokat és körülményeket nálam sokkal jobban ismeri.

Kívánok Excellenciádnak kegyelmekben gazdag Karácsonyi Ünnepeket és áldott Új Esztendőt!

Őszinte nagyrabecsüléssel és szívélyes üdvözlettel

Erdő Péter
esztergom-budapesti érsek
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

1b) 6O MINUTES

Azon igyekszünk, hogy a “6O Minutes” c. TV program foglalkozzon ezzel a kérdéssel, s egyben azon is igyekszünk, hogy megvizsgálján annak jogi oldalát, tehát azt, hogy kinek is van ilyen esetben dönteni a tulajdonjog kérdésében, melyik (tehát az egyházi vagy a nemzeti) jogrend szerint kell eljárni?

Aki segiteni kiván ebben az igyekezetben, irjon a szerkesztőségnek a saját szavaival, vagy felhasználva az alábbi forma levelet:

60 Minutes
524 West 57th St.
New York, NY 10019
60m@cbsnews.com

To The Editors,

80-100 years ago Cleveland was the 2nd largest Hungarian city, second only to Budapest. It was populated by poor emigrants, in some cases illiterate, Hungarian speaking laborers who spent their pennies and their weekends building their Catholic churches, some 9 of them in Cleveland. They did not and could read the small print of the lawyers, they built their churches to honor their heritage and to leave them to their children and grand children.. Today the Catholic bishop of Cleveland, Richard Lennon is selling these churches, tearing them down and is selling their statues and artifacts on the Internet…

I would suggest that your program might consider looking into the legal and ethical aspects of these events. Besides the ethical aspects, and the destruction that, which today is part of the American heritage, just from the legal point of view, does church law supersede all others? Whom should they belong to and who should decide that?

Best regards,
AZ ÖN NEVE ÉS CÍME

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

1c) EGY MINTA LEVÉL A MÉDIÁNAK

Bishop Richard Lennon
Archdiocese of Cleveland
1027 Superior Ave.
Cleveland, Ohio 44114
USA
info@dioceseofcleveland.org

Dear Bishop Richard Lennon:

The purpose of my letter is twofold: to give you, as Bishop of Cleveland and leader of this Roman Catholic community, some insight into the history of Hungarians in Cleveland and to gain some insight from you about the way in which this process is happening. By way of introduction, I am the author of Hungarian Americans and their Communities of Cleveland (Cleveland State University: U.S Office of Education, 1981), I am sending you this comprehensive history of this community in Cleveland. I am a writer, television producer and teach history at the University of Toronto. My credentials may be found at: www.postmod.ca. My most recent project was a book and film about a holocaust era love story. I was baptised at St. Stephen’s Church on W. 54th Street, where I went to grade school. St. Emeric Church on West 25th street was our family’s place of worship and center of our community life.

Cleveland to Hungarian immigrants was like Chicago to the Polish immigrants. From the turn of the century until the end of World War II, the city earned the title: “the American Debrecen”—so named because Cleveland was the city with the second largest Hungarian community in the world, just after Budapest, Hungary’s capital.

The first Roman Catholic church built by Hungarian immigrants in North America was Cleveland’s St. Elizabeth of Hungary, built in 1892, Rev. Charles Boehm, the first Hungarian language Roman Catholic priest, devoted his life to building strong neighborhoods and communities in Cleveland. The story of his life and of his work is quite simply, amazing. My book is also full of historical stories of courageous and determined immigrants who built these churches, to worship God and give thanks to their new adopted homeland. The early wooden structures burned down and were rebuilt over and over again by successive waves of immigrants and refugees.

Your decision to close over fourteen Roman Catholic churches built by immigrant communities of Cleveland has been well-publicized. Three of those churches were built by Hungarian immigrants to Cleveland and maintained by this community for over 100 years. Although I have been informed that you promised to keep one last remaining church open for the Hungarian community, I have also been told that you decided in the end to close them all. Having said all this, I also understand that the Roman Catholic church is in dire need of funds. The church is not the building but the faith communities that reside within them; by closing the building, you are dispersing the communities of worship.

What I do not understand, however, particularly as a historian, is why you have ordered the churches demolished, the stained glass windows ripped out, the hand-carved pews, delicate chalices, crystal chandeliers auctioned off and everything that has any monetary value whatsoever sold at auction. These churches, many of them over a century old, are lighthouses of our past, landmarks of the history of Cleveland and symbols of the city’s rich cultural heritage. In other cities across the United States and Canada, the Roman Catholic diocese made some attempt to sell these churches to community groups as theatres and/ or community centres. Was that not an option at all in the case of the Cleveland diocese?

The overwhelming public outcry on behalf of the communities of Cleveland regarding your decision really should not be surprising to anyone who knows what these immigrants fled from when they came to this country. Many came to the United States following World War II or after the Revolution of 1956 where they fought, practically with their bare hands, against Soviet tanks. In my mother’s town, the Soviet forces simply nailed all the doors shut of the Roman Catholic church. No arguments, no demonstrations, no appeals. My parents thought they were leaving all that behind when they left their homeland and came to the land of liberty and freedom. Why has there been so limited consultation with the community in deciding this issue? After building and maintaining these churches for over 100 years, do these Roman Catholics, your flock, not have the right to feel the sense of ownership regarding these centers of their community’s spiritual life?

Please accept my book as a gift, for soon, unless you revoke your decision, the images of these Roman Catholic churches contained on these pages will be abrogated from the collective memory of the city’s rich history and will be only seen in books such as the one enclosed, where these historical monuments will be seen by future generations.

As a historian, I am appalled by your decision. As a Roman Catholic, I am deeply ashamed.

Yours truly,

Susan M. Papp
Executive Producer
Postmodern Productions
80 Carlton St. Suite 6
Toronto, Ontario M5B 1L6
Tel: 416-587-2349
Fax:416-413-1620
www.postmod.ca

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

2) BEN CARDIN SZENÁTOR A SZLOVÁK NYELVTÖRVÉNYRŐL

Alább mellékelem Ben Cardin szenátornak december 15.-én, az Amerikai Szenátusban elhangzott beszédét. Ugyan véleményem szerint, a beszédben sok az igazság, én a magam részéről javítanót is találtam abban. Kérem, hogy aki hasonlóan érez, írjon a saját szavaival a szenátornak, és küldjön leveléröl másolatot a médiának.

U.S. Senator Benjamin L. Cardin,
Chairman of the Commission
on Security and Cooperation in Europe
(U.S. Helsinki Commission)
509 Hart Senate Office Building,
Washington, DC 20510
Tel: 202-224-4524, or

xxxxxxxxxxxxx

SLOVAKIA AND HUNGARY RELATIONS —
(Senate – December 15, 2009)

Mr. CARDIN. Mr. President, in 1991, then-Czechoslovak President Vaclav Havel brought together his counterparts from Poland and Hungary. Taking inspiration from a 14th century meeting of Central European kings, these 20th century leaders returned to the same Danube town of Visegrad with a view to eliminating the remnants of the communist bloc in Central Europe; overcoming historic animosities between Central European countries; and promoting European integration.

Today, the Czech Republic, Hungary, Poland and Slovakia are together known as the Visegrad Group, and all four have successfully joined NATO and the European Union. They are anchors in the Trans-Atlantic alliance, and I am pleased to have had the opportunity to travel to all four of these countries where I have met with public officials, non-governmental representatives and ethnic and religious community leaders.

Unfortunately, it appears that some additional work is necessary to address one of the principal goals of the Visegrad Group; namely, overcoming historic animosities. In recent months, relations between Hungary and Slovakia have been strained. Having traveled in the region and having met with leaders from both countries during their recent visits to Washington, I would like to share a few observations.

First, an amendment to the Slovak language law, which was adopted in June and will enter into force in January, has caused a great deal of concern that the use of the Hungarian language by the Hungarian minority in Slovakia will be unduly or unfairly restricted. Unfortunately, that anxiety has been whipped up, in part, by a number of inaccurate and exaggerated statements about the law.

The amendment to the state language law only governs the use of the state language by official public bodies. These state entities may be fined if they fail to ensure that Slovak–the state language–is used in addition to the minority languages permitted by law. The amendment does not allow fines to be imposed on individuals, and certainly not for speaking Hungarian or any other minority language in private, contrary to what is sometimes implied.

The OSCE High Commissioner on National Minorities has been meeting with officials from both countries and summarized the Slovak law in his most recent report to the OSCE Permanent Council:

“The adopted amendments to the State Language Law pursue a legitimate aim, namely, to strengthen the position of the State language, and, overall, are in line with international standards. Some parts of the law, however, are ambiguous and may be misinterpreted, leading to a negative impact on the rights of persons belonging to national minorities.”

Since the law has not yet come into effect, there is particular concern that even if the law itself is consistent with international norms, the implementation of the law may not be.

I am heartened that Slovakia and Hungary have continued to engage with one of the OSCE's most respected institutions–the High Commissioner on National Minorities–on this sensitive issue, and I am confident that their continued discussions will be constructive.

At the same time, I would flag a number of factors or developments that have created the impression that the Slovak Government has some hostility toward the Hungarian minority.

Those factors include but are not limited to the participation of the extremist Slovak National Party, SNS, in the government itself; the SNS control of the Ministry of Education, one of the most sensitive ministries for ethnic minorities; the Ministry of Education's previous position that it would require Slovak-language place names in Hungarian language textbooks; the handling of the investigation into the 2006 Hedvig Malinova case in a manner that makes it impossible to have confidence in the results of the investigation, and subsequent threats to charge Ms. Malinova with perjury; and the adoption of a resolution by the parliament honoring Andrei Hlinka, notwithstanding his notorious and noxious anti-Hungarian, anti-Semitic, and anti-Roma positions.

All that said, developments in Hungary have done little to calm the waters. Hungary itself has been gripped by a frightening rise in extremism, manifested by statements and actions of the Hungarian Guard, the “64 Counties'' movement, and the extremist party Jobbik, all of which are known for their irredentist, anti-Semitic, and anti-Roma postures. Murders and other violent attacks against Roma, repeated attacks by vandals on the Slovak Institute in Budapest, attacks on property in Budapest's Jewish quarter in September, and demonstrations which have blocked the border with Slovakia and where the Slovak flag is burned illustrate the extent to which the Hungarian social fabric is being tested.

Not coincidentally, both Hungary and Slovakia have
parliamentary elections next year, in April and June respectively, and, under those circumstances, it may suit extremist elements in both countries just fine to have these sorts of developments: nationalists in Slovakia can pretend to be protecting Slovakia's language and culture–indeed, the very state–from the dangerous overreach of Hungarians. Hungarian nationalists–on both sides of the border–can pretend that Hungarian minorities require their singular protection–best achieved by remembering them come election day. Meanwhile, the vast majority of good-natured Slovaks and Hungarians, who have gotten along rather well for most of the last decade, may find their better natures overshadowed by the words and deeds of a vocal few.

In meetings with Slovak and Hungarian officials alike, I have urged my colleagues to be particularly mindful of the need for restraint in this pre-election season, and I have welcomed the efforts of those individuals who have chosen thoughtful engagement over mindless provocation. I hope both countries will continue their engagement with the OSCE High Commissioner on National Minorities, whom I believe can play a constructive role in addressing minority and other bilateral concerns.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

3) ZSIDÓ HONFITÁRSAINK ÉS A KARÁCSONY

Eli Wiesel látogatása a Parlamentben, Kertész Imre nyilatkozata, Deák István írása a The New York Review of Books-ban, vagy Jessi Landsman irása a Jewish News-ban, mind hozzájárulnak a párbeszédhez, a tények megismeréséhez. Fontos ez, mert a magyar társadalom a mai napig nem “emésztette meg” a multat, nem fogalmazta meg és fogadta el a teljes igazságot, márpedig a multat csak akkor tudjuk magunk megett hagyni, ha közmegegyezésre jutottunk felette. Fontos lenne ez a közmegegyezés (legalább olyan fontos, mint a Roma kérdés megoldása vagy az új alkotmány megfogalmazása), mert a jelenlegi egymásra mutogatás, a néha már sárdobáló gyűlölködés a magyar kibontakozás kerékkötői.

Arra van szükség, hogy abba hagyjuk az önigazolást, elfogadjuk a tényeket és a másikban vegyük észre a jót, mindkét oldal vegye észre és fogadja el a kinyujtott kezet. Az lenne a szép, az gyógyítaná a sebeket, ha zsidó honfitársaink többet beszélnének a Reviczky Ádámok, Koszorús Ferencek. Thassy Jenők, Görgey Gidók és a névtelen ezrek ( bátor és önfeláldozó tetteiről és ha történne ez ugyanakkor amikor “keresztény” honfitársaink többet emlegetnék teller edéinket, nóbel díjasainkat, vagy most karácsony táján Jézus anyját.

Persze a tejes megbékéléshez, a tejes igazság kimondásához szükséges az is, a széles magyar társadalom ne mentegesse, hanem egyértelműen itélje el a “numerus clausust” vagy a csendőrök és nyilasok rémtetteit, de szükséges az is, hogy a magyar zsidóság viszont mondja ki, hogy néhány kivételtől eltekintve, 1944 novemberéig, a nyilas hatalom átvételig, nem vittek el Budapeströl zsidókat, s ez nem a véletlennek, hanem a hivatalos magyar kormány igyekezetének köszönhető. Persze a teljes igazsághoz tartozik az is, hogy a szálasi féle puccs után viszont kb 50.000, főleg idősebb férfit, nőt és sok gyereket is elhajtottak a nyilasok az osztrák határ felé és az is, hogy az úton, illetve Ausztriában rengetegen elpusztultak

Egyszóval, Karácsony ünnepének közeledtén és Hanukkah, a fény ünnepe után pár nappal, igyekezzünk végre egymást megérteni, egymásban megbízni és igyekezzünk azon, hogy ezer éves nemzetünket, úgy mint a multban, úgy a jövő neumann jánosai és szentgyörgy albertjei megint együtt épitsék, gyarapitsák és visszasegitsék a szó összes értelmében a nemzetek élére.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

4) SEGITSÜK AZ ERDÉLYI MAGYAR TEHETSÉG TÁMOGATÓKAT

„Fogadj (jelképesen) örökbe!”
Erdélyi tehetségmentõ akció

Az erdélyi falusi és szórványhelyzetû magyar gyermekek a romániai átlagnál jóval kisebb arányban végzik el a középiskolát; nagyon sok hátrányos helyzetû tehetséges gyermek kallódik el, elsõsorban anyagi okok miatt. E helyzeten szeretne enyhíteni az „Fogadj (jelképesen) örökbe!” elnevezésû tehetségmentõ akció, melyet erdélyi és magyarországi egyetemi tanárok kezdeményeztek hat éve. Ennek keretében mintegy 600 erdélyi falusi vagy szórványvidékrõl való, középiskolás vagy középiskolába készülõ, jól tanuló nehéz sorsú magyar gyermek kapott, illetve kap egy-egy (vagy két-két), fõként magyarországi támogató családtól összesen havonta 9000 Ft-nyi ösztöndíjat. Ösztöndíjasainknak három évfolyama már leérettségizett; háromnegyedüket egyetemre is felvették.

Az ösztöndíjfelhívást minden év tavaszán erdélyi magyar újságokban, televíziós mûsorokban tesszük közzé, és az iskolákba is eljuttatjuk. Azok pályázhatnak, akik igazolják, hogy családjukban az egy fõre esõ jövedelem nem éri el a létminimumot, és kitûnõ vagy jeles tanulók. A pályázatokat tanárokból, egyetemi oktatókból álló kuratórium rangsorolja. A pályázók közül annyi gyermek kap ösztöndíjat, ahánynak támogatót találunk. Az elsõ években a pályázók tanulmányi átlaga 9,75 volt. Az ösztöndíjasok között vannak árvák, félárvák, sokan munkanélküli szülõk vagy rokkantnyugdíjból élõ családok gyermekei. Szüleik a kuratóriummal kötött szerzõdésben vállalták, hogy gyermeküket magyar tannyelvû iskolában tovább taníttatják, és az ösztöndíjat kizárólag a gyermek szükségleteire költik.

A támogatók havonta 10 000 vagy 5000 Ft-tal (azaz, évenként 600 vagy 300 dollárral) segítik pártfogoltjukat. Az adományokat a kolozsvári székhelyû Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület fogadja és továbbítja a gyerekeknek ( Az adományok tíz százaléka a Nyilas Misi Egyesület adminisztrációs és postaköltségeit fedezi. A támogatók megkapják „örökbefogadottjuk” címét és fényképét, így levelezõ kapcsolatba léphetnek vele.

Programunkat a 2009-2010-es tanévre is meghirdettük. A korábbi pályázók közül sok tehetséges, szegény sorsú gyermek vár támogatóra, és több száz új pályázat is érkezett! Ha módjában áll, segítsen egy gyermeket egy éven keresztül havi 50 vagy havi 25 dollárral! Munkahelyi, baráti, egyházi közösségek, iskolai osztályok közös jelentkezését – vagy akár egyszeri adományát is – szívesen fogadjuk. Szép és illõ velejárója lehetne a közeljövõben tartandó karácsonyi ünnepségeknek, esetleg egy-egy istentiszteletnek összeadni egy vagy két erdélyi gyermek egy évi ösztöndíját, 600 dollárt. Vállalati támogatókat is keresünk tartalékalap megteremtése céljából.

Amennyiben jelképesen örökbe fogadna egy erdélyi magyar falusi gyereket, kérjük, mielõbb jelentkezzék az alábbi címen:

Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület
400604 Cluj-Napoca, Bulevardul 21. Decembrie 1989, nr. 116. Románia
Tel.: 0040 264-531-153; fax: 0040 264-591-582
Email: nyilas_misi@yahoo.com

Az amerikai támogatók adományaikat a Hungarian Club of Coloradon keresztül is eljuttathatják az Egyesülethez; ez esetben adókedvezményre jogosultak. A Hungarian Club of Colorado nevére kiállított csekküket a következõ címre küldjék:

Eva Nadori, 9520 S. Bellmore Lane, Highland Ranch, Co. 80126.
Tüntessék föl rajta, hogy a támogatást a Nyilas Misi programnak szánják.

Budapest-Kolozsvár, 2009. augusztus 7.

Köszönettel a program szervezõi: É. Kiss Katalin, Péntek János, Jeszenszky Géza

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

5) ADAKOZZUNK TÉGLÁRA A „CSÁNGÓ GYEREKEK HÁZÁHOZ”

Vegyük meg a téglát a Gyerekek Házához a moldvai Magyarfaluban
[ 2009-12-14 ]
Fotóval:

Az Erdély.ma szerkesztõsége úgy ítéli meg, hogy a moldvai csángók magyarságának megõrzése, illetve visszaélesztése mindannyiunk feladata. Örömmel olvastuk a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége honlapján, hogy Moldva legkeletibb, csángók által lakott településén, Magyarfaluban szeretnének építeni egy a magyar nyelv megõrzését szolgáló Magyar Házat. Ezért úgy döntöttünk, hogy a Szövetség kezdeményezését mi is aktívan támogatjuk, és egy névvel is vállalható gyûjtést indítunk, amelyet 2010 január 31-én zárunk le.

Adakozzunk mi téglára a magyarfalusi Gyerekek Házához! Lássuk, van-e annyi áldozatkészség az Erdély.ma olvasóiban, ami elég ahhoz, hogy „pirosban” felépülhessen a tanoda?

Az adományt itt lehet bejelenteni:

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

6) KÜLDJÜNK MAGYAR KÖNYVEKET KANADÁBA

Október óta, a helyi könyvtár felkérésére tanítok magyarul Kiplingen, egy 1000 lelket számláló településen a kanadai Saskatchewan tartományban. Ez a tanyaközpont valamikor, 100 évvel ezelőtt "magyar" település volt és még ma is, harmadik-negyedik generációs emberek is értenek egy kicsit magyarul. Néhány hét alatt megháromszorozódott a csoportom létszáma. Semmiféle könyvem, vagy kész oktatási anyagom nincsen. Saját kútfőmből merítek. Úgy alakítom az órákat, hogy szórakoztatók legyenek: magyar beszélgetés, népdal, történelem, földrajz, stb. Nagyon szegényesen van eleresztve a helyi könyvtár (tábla + kréta), és ráadásul semmiféle magyar, vagy magyar-vonatkozású anyag nincsen. Az esetleges támogatás ügyében megpróbáltam felvenni a kapcsolatot az Ottawai Magyar Nagykövetség tisztviselőivel, pontosabban a kultúrattaséval, de eddig még csak nem is válaszoltak, amit nemcsak felháborítónak, de szégyenletesnek is tartok. Ugyanígy jártam néhány kanadai tiszteletbeli konzullal is.

Elsősorban szótárakat, könyveket, magyar videofilmeket és térképeket kértem. Azért fordulok Önhöz, hogy tanácsot kérjek. Honnan tudnám beszerezni az említett anyagokat és honnan tudnék ezekre támogatást kapni?

Érdeklődéssel várom válaszát.

Köszönettel,
Elizabeth Vincze
_______________________
Elizabeth Vincze
Kipling, SK S0G 2S0
Box 43
Phone: 1-306-736-2526
Cell phone: 1-306-736-8806
Email: evincze@hotmail.com
Skype: elizabeth.vincze

Discussion/Fórum