A MAGYAR LOBBI HETI AKCIÓLEVELE, 2005 január 14
[2005-01-14]
NEM A SZAVAK, CSAK A TETTEK SZÁMITANAK!
NE ÁTKOZZAD A SÖTÉTSÉGET, HANEM GYUJTS GYERTYÁT!
NE CSAK OLVASSAD AZ HL FELHIVÁSAIT, DE VÉGY RÉSZT AKCIÓINKBAN!
FELIRATKOZÁS VAGY LEIRATKOZÁS:
Tisztelettel kérek mindenkit, hogy NE NÁLAM JELENTKEZZENEK, ha fel kivánnak iratkozni az HL cimlistájára. Nagyon kérem, hogy ezt mindenki maga intézze úgy, hogy rákattint a http://hungaria.org/hal/lobby/ -re.
Amikor kinyilt a honlapunk, a lap bal oldalán lévő ablakba beirja a saját villanypostai cimét és az ablak alatt rákattint a SUBSCRIBE gombra akkor, ha feliratkozni, vagy az UNSUBSRIBE gombra, akkor ha leiratkozni kiván, majd rákattint a SUBMIT (GO) szavakra.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
AKCIÓK (TENNIVALÓK):
1) LEVÉL DR. MÁDL FERENCHEZ A KETTÖS ÁLLAMPOLGÁRSÁGRÓL
2) HATÁRON TÚLI MAGYARSÁG VONATJEGY ÁRAIRÓL
3) DOKUMENTUM FILM 1956-ról
HÁTTÉRANYAG (FEJLEMÉNYEK):
4) A TRIANONRÓL KÉSZÜLT FILM BETILTÁSA
5) MOCCA
6) MAGYAR SZERVEZETEK FÓRUMÁNAK ZÁRT ÜLÉSE
7) VERESPATAK
8) BUDAPEST HÖFORRÁSAI ÉS VIZKÉSZLETE
9) TAR PÁL HELYZETFELMÉRÉSE
10) STATUS OF HR-632
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
1) LEVÉL DR. MÁDL FERENCHEZ A KETTÖS ÁLLAMPOLGÁRSÁGRÓL
(Kérjük, hogy aki csatlakozni kiván az alábbi levél aláiróinak listájához, az mielött feladná a levelet, csak adja hozzá nevét a listához és küldjön nekünk is egy másolatot.)
TO: Gabriella.Hegedus@keh.hu
Eva.Boronkay@keh.hu
CC: Ferenc.Gyurcsany@meh.hu,
Elnok@mszp.hu, szdsz@szdsz.hu,
sajto@fidesz.hu,
demszkyg@budapest.hu,
davidibolya@davidibolya.hu, Istvan.csurka@miep.parlament.hu, mihaly.kupa@fuggetlen.parlament.hu, zoltan.pokorni@fidesz.parlament.hu, andras.kohegyi@parlament.hu
Dr. Mádl Ferenc Úrnak
A Magyar Köztársaság elnökének
Budapest
Nagyrabecsült Elnök Úr!
Korábbi levelünkben, mi alulirottak tisztelettel megkértük Önt, hogy tegyen javaslatot a december 5.-i népszavazás többségi akaratának érvényesitésére egy, a kettös állampolgárságra vonatkozó törvénytervezettel, vagy módosítási javaslattal a Magyar Országgyűléshez.
A törvénytervezet tartalmát illetöen csatlakozunk a Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának állásfoglalásához és Ágoston Andrásnak, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnökének alább idézett és január 8-án kelt levelének javaslataihoz.
Őszinte tisztelettel,
Albert Albu, AA Architectural, Inc.
Dr. Balogh Jenő, a Colorado State University tanára
Dr. Balogh Sandor, Prof. emeritus, Amerikai Magyarok Orszagos Szovetsege (AMOSZ)
Dr. Bartalos Mihály, ny. egyetemi tanár, MTA köztestületi tagja, az Amerikai Magyar Szabadságharcos Szövetség volt társelnöke
Basa M. Enikő, Library of Congress, Serials Librarian (retired)
Bernhardt Béla, főesperes az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia elnöke
Bikkál Gyula, TV producer
Bobrovnicky Bert, a torontói Humber College tanára
Bor György, a Minnesotai Magyarok pénztárosa
Dömötör Gábor
Dr. Éltető Lajos, a Portland State University tanára
Farkas András, C & T Hungary, Szeged
Fodor Abony, a Magyarok Világszövetségének amerikai tagozatától
Dr. Fodor András, az Ohio State University tanára
Fülöp Ágnes, a Minnesotai Magyarok elnöke
Fülöp László, a Minnesotai Magyarok titkára
Gáspár Attila, a zilahi Szilágy Társaság közművelődési szervezet elnöke.
Madeleine H. Glover, a Pázmány Foundation Inc., USA elnöke
Goenczeol Gyula, a Magyarok Világszövetségének szlovákiai tagozatának elnöke
Gracza R. Rezso, P.E.
Grauzer Csilla, a Minnesotai Magyarok alelnöke
Dr. Gyulassy Miklós és Gyöngyi
Dr. Havadtőy Sándor, az Erdélyi Bizottság elnöke
Horvárth István, a Kanadai Magyar Kultur Központ alelnöke
Dr. Jara Éva, a kölni Magyar Katolikus Egyházközség világi elnöke
Dr. Kádár György, fizikus, Budapest
b. Kádár István aranyokleveles épitészmérnök, MTA köztestületi tagja
Dr. Kallo D. Judith P.E., Middlesex County College tanára
Kálnoki T. Anikó, Sharon & Kalnoki LLC
Karasszon Attila, az Ausztráliai és Újzélandi Magyar Szervezetek Szövetségének elnöke
PhDr. Kocsis László Attila, a csehországi Coexistentia Magyar Nemzeti Tagozatának elnöke
ifj. Koszorús Ferenc, a washingtoni Amerikai Magyar Szövetség elnöke
Kovács Árpád, Amerikai Magyar Tanárok Egyesületének Információs részlege részéröl
Dr. Kovalszki Péter, a Magyar Baráti Közösség és a Magyar Amerikai Koalició részéről
Kulcsár Ervin, a torontói 56-os Szabadságharcos Szövetség elnöke
Kunckel Ildikó, a Latinamerikai Magyar Szervezetek Szövetségének elnöke
Lendvai-Lintner Imre, a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség elnöke
Dr. Lengyel Alfonz, a Magyar Amerikai Orszagos Szovetseg (MAOSZ) részéröl
Lipták Béla
Magyar Kálmán és Judih, az Amerikai Magyar Népművészeti Központ részéről
Mali Géza, USA
Molnár F. Lajos, a Magyar Szabadságharcos Mozgalom elnöke
Molnár Éva, a Winthrop University tanára
Mózsi Ferenc, Polgári Kör, Chicago
Dr. Nagy Károly, a Middlesex C. College tanára
Dr. Némethy Kesserű Judith
Dr. Osapay György, a Los Angelesi Magyar Kör részéröl
Dr. Palágyi István György, a csehországi Coexistentia Magyar Nemzeti Tagozata alelnöke
Dr. Pellionisz András, a Külföldi Magyar Tudósok Szövetsége részéről
Piffkó András az Európai Szabadságharcos Szövetség elnöke
Pruzsinszky Fruzsina főkönyvelő
Rékay András, a Magyar Szabadságharcos Szövetség San Francisco-i elnöke
Ruszcsák Miklos, a Magyar Öregdiak Szövetség – Bessenyei György Kör Elnöke
Schermann S. Péter, a hollandiai University of Groningen tanára
Schmidt Bela, Eur Ing
Simandy Zsuzsanna, LMSW, pszychoterapeuta, NASW tagja
Szabó Eszter, Washington
Dr. Szabó Sándor, a Worldwide Hungarian Medical Academy, Inc. alapitója
Szarvas József az Angliai Szabadságharcos Szövetség főtitkára
Szilágyi Ákos Hungarian TV Magazine of New York
Dr. Szutrély Péter, a düsseldorfi Semmelweis Geserllschaft elnöke
Szechy Beáta, Hungarian Multicultural Center, Inc.
Tanitó Béla, a Finnországi Helsinki Bizottság részéről
Tóth Balázs, a Coloradói Magyar Klub alelnöke
Turi Ferenc, az MVSz USA Országos Tanácsa nevében
Ujvári Miklós, New York-i Polgári Kör
Urbán Gábor, az újvidéki Magyar Szó napilap riportere
Üsztöke István, a First Hungarian American Televizio szerkesztője
Vass Tibor, a Coloradói Magyar Klub elnöke
Zaborszky Laszlo, MD, PhD, MTA biologia tudomanyok doktora, Rutgers Egyetem
Závodszky Tamás, Tamásné, Szabolcs és Zsolt, USA
Ziegler C. Géza, P.E.
xxxxxxxxxx
Dr. Mádl Ferenc Úrnak
A Magyar Köztársaság elnökének
Budapest
Nagyrabecsült Elnök Úr!
A Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának állásfoglalásához csatlakozva a Vajdasági Magyar Demokrata Párt Választmánya tisztelettel arra kéri Elnök Urat, hogy a kettős állampolgárság ügyében forduljon törvénytervezettel, vagy módosítási javaslattal a Magyar Országgyűléshez.
Elnök Urat arra kérjük, hogy a jogszabálytervezet kidolgozásakor vegye figyelembe mindenek előtt azt az egybehangzó határon túli kérelmet, melynek lényege, hogy a kisebbségben élő magyarok kedvezményes honosítására úgy kerülhessen sor, hogy ne kényszerüljenek elhagyni szülőföldjüket.
Fontosnak látjuk a vajdasági magyar pártok közös szakértői bizottsága által szorgalmazott alábbi alapelveket is:
a visszahonosítás alapját a bármelyik felmenő magyar állampolgársága képezze, amely meghatározható az 1879. évi L. törvénycikk és módosításai alapján;
az elnöki javaslat vonatkozzon a csángókra is;
alapvetően fontos a magyar nemzethez való tartozás, amit az erre vonatkozó nyilatkozattal fejez ki a kérelmező. E nyilatkozatát alátámasztja magyar nyelvtudással, vagy magyar iskolai bizonyítvánnyal, vagy Magyar Igazolvánnyal;
legyen tekintettel a családok állampolgárság szerinti egységére;
legyen tekintettel a sajátos esetekre, amikor a fentiek nem bizonyíthatók, de a kérelmezők felmenője magyar állampolgár volt.
Nagyrabecsült Elnök Úr!
Arra kérjük, hogy a fenti javaslatunkkal összefüggő döntése meghozatalakor vegye figyelembe azt is, hogy a Gyurcsány miniszterelnök úr által felajánlott nemzeti vízum a román fél szerint villámgyors megnyilatkozása szerint összeegyeztethetetlen a nemzetközi normákkal és a két állam között mindenképpen vitát fog kelteni. Ismeretes, hogy a megoldás a Velencei Bizottság korábbi ajánlása értelmében a kettős állampolgárság irányában kereshető.
Abban a reményben, hogy érvelésünket elfogadhatónak tartja, s felhatalmazásának megfelelően megteszi a nemzet egységének helyreállítására irányuló javaslatait, nagyrabecsüléssel:
Temerin, 2005. január 8.
Ágoston András, elnök
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
2) HATÁRON TÚLI MAGYARSÁG VONATJEGY ÁRAIRÓL
(A multban a Magyar Lobbi számos tagja írt már ebben az ügyben levelet kb négy évvel ezelőtt. Akkor válaszban Fónagy miniszter úr türelmet kért a probléma rendezéséhez. Sajnos konkrét lépés azóta sem történt. Ezért újra kérjük az HL azon tagjait, akik egyetértenek az alábbi, Havas Henrik által fogalmazott levéllel, hogy irják alá és adják fel azt.)
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök
TO: Ferenc.Gyurcsany@meh.hu
RE: Határon túli magyarság – visszásságok a vasúti közlekedésben
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Most, amikor a határon túli magyarság helyzete különösen az érdeklődés homlokterébe került, s amikor a kormány maga is dolgozik a határon túli magyarság utazását megkönnyítő javalatokon, felhívom az Ön figyelmét a vonatjegy árával kapcsolatos visszásságra.
A MÁV üzletszabályzata és díjszabása fékezi, gátolja a határon túli magyarság kapcsolattartását az anyaországgal! Szemléltető példaként álljon itt néhány adat:
Teljesáru egy útra érvényes jegyárak 2005. jan. 1-től:
Budapest – Biharkeresztes, 228 km: 2226 Ft
Biharkeresztes – Nagyvárad, 19 km: 1683+765 Ft=2448Ft (kötelező helyjeggyel)Budapest – Nagyvárad, 241 km: 7038 Ft+765F=7795 Ft (kötelező helyjeggyel)
Ezek az árak mutatják a megdöbbentő aránytalanságot.
Súlyosbítja a helyzetet, hogy a MÁV üzletszabályzata tiltja a belföldi és nemzetközi jegy kombinálását, így, ha valaki nem akar többezer forintot is ráfizetni, a határon át kell szállnia és több órát kell várakoznia.
A problémára már az előző két kormány figyelmét is felhívta a Magyar Lobbi számos tagja. Kértük, hogy
– Haladéktalanul töröljék el a belföldi és a nemzetközi vonatjegyek kombinálásának tilalmát, hogy a belföldi kedvezmények igénybe vehetők legyenek a belföldi szakaszon, akár magyar állampolgárokról, akár magyar igazolvánnyal rendelkező külföldi állampolgárokról legyen szó.
– Kezdődjenek tárgyalások a szomszédos országokkal, különösen Romániával, Ukrajnával, Szlovákiával, Szlovéniával, Szerbiával, hogy az irreálisan magas nemzetközi jegyárakat a belföldi árakhoz igazítsák, csökkentsék, hiszen ezek sem a színvonallal sem a bekerülési költséggel sem a fizetőképes kereslettel nincsenek arányban.
A közlekedési minisztérium illetve a MÁV illetékeseitől kapott válaszok elfogadhatatlanok. A jegyek kombinálásának tilalma kizárólag magyar belügy. Jól szemlélteti, hogy ennek feloldása csak elhatározás kérdése az a tény, hogy az Ady Expresszen, de csak azon, Püspökladányig belföldi jeggyel lehet utazni, minden belföldi kedvezmény igénybe vehető.
Az sem igaz, hogy a jegyárak gazdasági megfontolásokon alapulnak, hiszen pl. menettérti útra a felsorolt országok vonatkozásában a MÁV általában 60 százalékos kedvezményt biztosít, így az oda-vissza jegy olcsóbb, mint egyetlen útra a jegy, ami gazdasági szempontból abszurdum.
Kérem Miniszterelnök Úr sürgős intézkedését!
Tisztelettel,
AZ ÖN NEVE ÉS ALÁIRÁSA
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
3) DOKUMENTUM FILM 1956-ról
(Ha lenne az HL tagjai között olyan, aki befolyással rendelkezik a Magyar Történelmi Film Alapitványnál, megköszönnénk segitségét).
Kedves Bela bacsi!
Eloszor is szeretnenk nagyon boldog es egeszseges uj evet kivanni!
Megkaptuk a Magyar Történelmi Film Alapitvány végso döntését az 1956-os filmpályázatunkról. Sajnos, a döntés értelmében nem támogatják a film elkészítését. Nagy csalódás volt ez számunkra, hiszen több olyan embert szerettünk volna megszólaltatni akinek tanulságos a története, idos kora miatt nem biztos, hogy sokáig lehet erre alkalom és a történészek számára is sok, új információt , új összefüggést adhatott volna. Koszonjuk megegyszer az eddig szamunkra eljuttatott informaciot.
Egyenlore nem adjuk fel a film elkészítésének tervét ehhez azonban a legalacsonyabb költségekkel számolva is össze kell tudnunk gyujteni minimum 3 millió forintot. Ha sikerül ezt az összeget eloteremtenünk legkésobb 2005. júniusig akkor idén osszel le tudjuk forgatni az interjúkat. Amennyiben ez nem sikerül sajnos a tervekkel fel kell hagynunk.
barati udvozlettel
Réka és Tibor
Reka.Gobel@unilever.com
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
HÁTTÉRANYAG (FEJLEMÉNYEK):
4) A TRIANONRÓL KÉSZÜLT FILM BETILTÁSA
Hargita megye prefektusa szerint is törvénytelen a Trianon film vetítése
[ 2005-01-12 ]
Fotóval: http://erdely.ma/kultura.php?id=8292
Többen rekedtek kint, mint ahánynak sikerült bezsúfolódni tegnap este a Siculus Ifjúsági Ház nagytermébe, ahol már a kezdés előtt jó félórával minden ülőhelyet lefoglaltak a korán érkezők. A Trianon film iránti érdeklődést fokozta, hogy korábban olyan hírek jelentek meg, mely szerint betiltják ennek vetítését.
A vetítést megelőzően civil ruhás rendőrök jelentek meg a környéken, majd az előadás közeledtével fokozottan irányítani kezdték a belvárosi közúti forgalmat. A téma annyira érdekesnek ígérkezett, hogy a Román Televízió forgatócsoportja is kiszállt a helyszínre, de több kereskedelmi televízió is forgatott az eseményről. A találkozón jelen volt Raffai Ernő történész és Koltay Gábor a film rendezője. Constatin Strujan újonnan kinevezett Hargita megyei prefektus tegnap este faxüzenetben szólította fel a társszervező Udvarhelyi Fiatal Fórumot, amennyiben levetítik a filmet akkor a törvény értelmében 50 milliótól 250 millióig terjedő büntetéssel kell számolniuk.
Balázs Árpád
xxxxxxxxxxxxxxx
ROMANIA BANS HUNGARIAN DOCUMENTARY ON TRIANON
[11th January, 2005]
Culture Minister Mona Musca on 10 January banned any further showing in Romania of a Hungarian documentary film on the 1920 Trianon Treaty on the grounds that it is chauvinistic, dpa reported. The 14-part documentary was produced by Hungarian film director Gabor Koltai and is based on the works of Hungarian historian Erno Raffayi. A shorter two-hour version was shown in Cluj on 9 January under the auspices of the local Hungarian Reformed Theological Institute. Reformed Bishop Laszlo Toekes appears in the documentary. Hungarian State Television (MTV) and Duna TV, which broadcasts for Hungarian minorities abroad, refused to broadcast the documentary on grounds that it was anti-Semitic and incited revisionism, according to dpa and reports in Romanian dailies of 10 January. MS
xxxxxxxxxxxxxx
Százmillió lejes büntetés a Trianon-film levetítéséért
[ 2005-01-12 ]
Fotóval: http://erdely.ma/kultura.php?id=8296
Miután kedden délután Constantin Strujan prefektus arra figyelmeztette az Udvarhelyi Fiatal Fórumot, hogy amennyiben levetítik a Trianon című filmet, büntetésre számíthatnak, egy nappal később már a rendőrség ki is rótta a bírságokat. A Hargita megyei Rendőrfelügyelőség fejenként 50 millió lejes büntetést szabott ki a csíkszeredai Kovács Csabára, az Erdélyi Magyar Ifjak nevű szervezet helyi megbízottjára, valamint Jakab Attilára, a székelyudvarhelyi Fiatal Fórum elnökére.
A rendőrség szerint, Kovács Csaba és Jakab Attila vétettek a törvények ellen, ugyanis Koltay Gábor Trianon című filmjét nem jegyezték be a romániai filmjegyzékbe. Minősítő bizonyítvány hiányában pedig bármely filmes produkció nyilvános helyeken való levetítése kihágásnak minősül. Az ügyben a rendőrségi vizsgálódás tovább folytatódik.
Star Rádió
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
5) MOKKA
Kedves Bela! Kedves Lobbi tarsak!
A Mocca vendeglorol: a Yorkville-ben mukodo Mocca vendeglo kapuit nem vegleg zarta be ahogyan Paul J. Kutscera honfitarsunk leveleben irta, csupan atkoltozott ill. e honap vegen ket utcaval lejebb atkoltozik a mar letezo Frankie’s nevu vendeglobe, amellyel tarsulni fog. Az uj neve Frankie’s and Mocca lesz.
Szivelyes udvozlettel,
Fischer Viktor
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
6) MAGYAR SZERVEZETEK FÓRUMÁNAK ZÁRT ÜLÉSE
A beszéd elhangzott a határon túli magyar szervezetek fóruma zárt ülésén 2005. január 6-án. Szabadkán Magyarországról egyedüli meghívottként Kemény Győző, mint az Értékmegőrzők Civil Szervezet elnöke vett részt és szólalt fel.
Tisztelt Értekezlet, Kedves Magyar Testvéreim!
Ezt az összejövetelt a december ötödikei sikeres, de eredménytelen népszavazás váltotta ki. Sikeres, mondom, mert a kormányon lévők visszataszító, nyugodtan mondhatom, aljas, magyart a magyarral szembeállító kampánya sem tudta többségre vinni a tagadást, az árulást.
A körülményeket figyelembe véve már ez is jelentős eredmény. Létrejött ugyanis egyfajta nemzeti egység, egyfajta nemzeti minimum az elszakított magyaroknak visszajáró magyar állampolgárság ügyében.
Azoknak, akik az elszakított területeken élő magyaroknak visszaadandó magyar állampolgárság ellen uszítottak, fel kell tenni a kérdést. Valójában kik ők? Amit tettek egy szóval, egy súlyos szóval is megfogalmazható.Nemzetárulás. Ezáltal önként léptek ki a magyar nemzet kötelékéből. Tamási Áron világosan értésünkre adta: ”amíg embernek hitvány, magyarnak nem alkalmas.”
December ötödike óta fordult velünk a világ. Sokan elvesztették a reményt, a hitet abban, hogy a magyar nemzet minden egyes tagja, éljen bár az elszakított kárpát-medencei területeken vagy a Csonkaországban, Nyugat-Európában, Új-Zélandon vagy az Egyesült Államokban, együvé tartozik, egyetlen közösség részese. Sokan jogos elkeseredésükben és ebből fakadó dühükben haragot táplálnak a csonkaországi magyarok iránt. Válogatás és mérlegelés nélkül. Ők valószínűleg nem tudják, hogy a magyar ügy mögött felsorakozott a magyar értelmiség színe, java. Tudósok, művészek, sportolók és más jeles közéleti személyiségek mondták ki IGEN! (Lásd, a kiosztott névsort!)
Amikor Magyarország jelenlegi miniszterelnöke Gyurcsány Ferenc a parlamentben kimondta a nem-et a kettős állampolgárságra, az Értékmegőrzők Civil Szervezet, amelynek tagjai olimpiai-, világ- és Európa-bajnok sportolók, népszerű színészek és zenészek, azonnal (november 8-án) kiadtak aláírásukkal hitelesítve, példát mutatva egy közleményt, melyben az igen-re buzdítanak. Az ”Értékmegőrzők” gondolkodását jól bizonyítja egy, az alapító okiratukból kivett részlet: ”Hitünk erős és szilárd. Hiszünk nemzetünk jövőjében és azt továbbra is legjobb tudásunk, és tehetségünk szerint fogjuk szolgálni,
minden ránk bízott területen, az örök értékek szolgálatában, amelyek a nemzet megmaradásáért, és felemelkedéséért fontosak”
Néhány név az aláírók közül: Egerszegi Krisztina ötszörös olimpiai bajnok, Grosics Gyula és Buzánszky Jenő az Aranycsapat tagjai, Gyarmati Dezső háromszoros olimpiai bajnok, a Nemzet sportolója, Bitskey Tibor, Sztankay István színészek, Raksányi Gellért, a Nemzet színésze, a legnépszerűbb popsztárok Ákos, Demjén Ferenc, Pataky Attila EDDA stb.
Az Értékmegőrzők Civil Szervezet felhívását elhallgatta a balliberális média. Az adófizetők közpénzéből működő Magyar Távirati Iroda, amely november 8-án hivatalosan elsőként kapta meg a művészek és sportolók felhívását nem adta ki a közleményt .
Ugyanerre a sorsra jutott a legjelentősebb magyar tudósokat összefogó Professzorok Batthyány Körének november 21-i felhívása, melyben a 232 tudós mellé még nagy számban csatlakoztak újabb színészek, írók, költők, sportolók, újságírók, operaénekesek, építészek, filmrendezők, érezve az írástudók felelősségét.
Példátlan, ahogyan a magyar értelmiség és művész világ jeleseinek véleményét ilyen horderejű kérdésben elhallgatta a média.
Szomorúsággal tölt el az is, hogy az igen-ek mellett kampányoló legnagyobb ellenzéki párt sem tartotta fontosnak e névsor nagyobb nyilvánosság elé kerülését, habár a legmagasabb szinten tájékoztatták őket erről.
December ötödike mérlege lélektanilag ijesztő és tragikus. Ám a nemzeti megrázkódtatásnak haszna is van. Politikai szempontból a VISSZAJÁRÓ magyar állampolgárság ügye előrébb van, mint akár fél évvel ezelött, hiszen amíg korábban még a nemzeti oldal politikusai sem igen beszéltek róla, ma már megkerülhetetlen téma, sarokkő. Az idő a nemzetnek dolgozik. Ennél fontosabb, hogy elvált végre az ocsú a búzától – Duray Miklós ennél egyértelműbben fejezte ki magát.
A magyar ügy nem bukott el, mint ahogy a magyarság sem. Azok, akik aljas eszközökkel a nem-re buzdítottak, törvénytelenül, közpénzből kampányoltak: azt akarták, hogy a határon inneni és túli magyarok egymás ellen forduljanak. Éppen ezért most még fontosabb, mint valaha, hogy fogjuk meg egymás kezét!
A piros-fehér-zöld lobogó mindannyiunk közös öröksége és jövője. Azoknak a vitorlájából fogjuk ki a szelet, akik egymás ellen akarnak uszítani bennünket: bátorsággal, kitartással és következetességgel, mert – Márai Sándor 1942-es röpiratának szavaival élve: magyarnak lenni még mindig nem állapot, hanem feladat és hivatás!
Kérem, ne feledjék, hogy
”Volt már pár utunk,
és sok mindent tudunk,
De legfőképpen azt,
hogy összetartozunk!”
Szabadka, 2005 január 6.
Kemény Győző
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
7) VERESPATAK
Szerdáig tehetnek észrevételt a verespataki bányaberuházás ellenzői a tervezett aranybánya lapunkhoz is eljuttatott megvalósíthatósági tanulmányával kapcsolatban. A zöldek szerint a magyar kormánynak is lépnie kellene, különben hazánk elveszíti a jogot, hogy beleszólhasson az engedélyezési folyamatba.
A Rosia Montana Gold Corporation decemberben adta be engedélyezésre a Verespatakra tervezett aranybánya technikai megvalósítási tanulmányát a román hatóságoknak. A román nyelvű beadvány angol nyelvű fordítását lapunk is megkapta. Az Alburnus Maior romániai zöldszervezet szerint úgy tűnik, hogy a dokumentum készítőinek nincs tiszta képük a beruházás következményeiről – még valószínűbb azonban, hogy meg akarják téveszteni a hatóságokat és a közvéleményt. A dokumentum ugyanis azt állítja, hogy a bányának egyáltalán nem lesznek a határokon túl is érzékelhető környezeti hatásai (emlékeztetőül: 2000 kora tavaszán egy ugyanilyen technológiával működő román bánya balesete megtizedelte a Tisza magyarországi és jugoszláviai szakaszának élővilágát), és az üzem jelentős egészségügyi kockázatot sem jelent.
A tanulmány megállapításai Magyarországot is érintik: amennyiben nincsenek a határokon túlterjedő környezeti hatások, akkor ezekre nézve hatásvizsgálatot sem kell készíteni, és Magyarország kizárható a további engedélyezésből. A Greenpeace, illetve az Alburnus Maior felhívása szerint ez ellen január 12-ig még magyarországi szervezetek és magánszemélyek is tiltakozhatnak, például a www.rosiamontana.org internetcímű honlapon keresztül. A dokumentum hiányosságaira rámutató észrevételekkel a román jog szerint el lehet érni az engedélyezési eljárás felfüggesztését.
A zöldek úgy vélik, a civil fellépés mellett szükség lenne a magyar kormányzat közbeavatkozására is. Ellenkező esetben ugyanis valószínűleg nem kerül sor a nemzetközi környezeti hatásvizsgálatra (szemben azzal az ígérettel, amit még az időközben már lemondott román környezetvédelmi miniszter tett magyar kollégájának). A Külügyminisztérium álláspontja szerint a tárca számos fórumon hangot adott ugyan tiltakozásának, a szakmai ellenlépéseket azonban csak a környezetvédelmi minisztérium teheti meg. A zöldtárca lapunkhoz eljuttatott közleménye szerint Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter minapi levelében tájékoztatta frissen kinevezett román partnerét a beruházást elutasító magyar álláspontról, hivatalos tájékoztatást kért az engedélyezésről, és személyes találkozót is kezdeményezett.
A levél arra is kitér, hogy a projekt a Tisza egész vízgyűjtőjét érinti, és a hatásvizsgálatot is ennek ismeretében kell lefolytatni.
xxxxxxxxxxxxxxxxxx
Visy Zsolt:
Verespatak – világörökség
Nyugtalanító hírek érkeznek a verespataki aranybányák felől, és egyre elkeserítőbb látni a természetvédelmi és a kulturális értékek veszélyeztetésével és elpusztításával fenyegető nagyra törő terv erőszakos előretörését. A korábban periférikus ügynek tekintett és ennek megfelelően kezelt kérdéskörrel, amellyel hazai és külföldi szakemberek már évek óta szembesültek, egyre divatosabb lett foglalkozni, míg végre a politika is felfigyelt rá a maga ellentmondásos módján.
Azt lehetett volna várni, hogy később az ismerethiányok pótlása megtörténik, és mindenki felelősen, az ügy súlyának megfelelően és nemzetközi összefüggései figyelembevételével teszi le voksát. Nem így történt. A tájékozódás hiányos maradt, nem terjedt ki mindenre, nem kerültek sorra a szakmailag és politikailag fontos egyeztetések sem hazai, sem európai szinten, sem pedig a világfórumokon.
Arról van szó, hogy valamilyen érthetetlen oknál fogva Verespatak ügye vagy lekerült a napirendről, vagy pedig csak mint természetvédelmi szempontból fontos ügy szerepel a politikai csatározásoktól hangos közéletben. Holott ez nem így van. A Verespatakhoz kapcsolódó kulturális örökség legalább olyan fontos, mint a természeti, és mint az alábbiakból kiderül, talán még jelentősebb is, hiszen a megoldás kulcsa is benne rejlik. A megoldást pedig mindkét szakterület vonatkozásában csak egy közös cél határozhatja meg, az ott élő közösség identitásának, kultúrájának, méltó és a kor színvonalának megfelelő megélhetésének, életminőségének a megőrzése, elősegítése.
A bányászati terv az alábbi természeti károkkal jár vagy fenyeget:
1. Az aranyat rejtő hegyek mintegy 200 m vastagságban való leborotválása;
2. A természet és a táj gyökeres megváltoztatása jelentős változásokat eredményez a flórában és a faunában, esetleg fajok kipusztulásához is vezet;
3. A meddő kőzetből épített gáttal elzárt völgyben a mérgek mélyen a talajba hatolnak, a gát esetleges átszakadása végzetes pusztítást okoz az Aranyos, a Maros, a Tisza és a Duna völgyében.
A terv védelmezői a cianidok környezetkímélő mértékben való alkalmazását és a táj mielőbbi rekultivációját ígérik, ami nehezen valósítható meg, egy katasztrófa esetleges bekövetkezte után pedig félő, hogy a beruházó igyekszik majd kibújni az erkölcsi és az anyagi felelősség alól. Az mindenesetre tény, hogy az esetleges katasztrófát kivéve visszafordíthatatlan vagy teljességben gyógyíthatatlan környezetrombolás nem következik be, bár a robbantásoktól szabdalt és mélyen sebzett holdbeli táj hajdani állapotát nem lehet visszaállítani. A kérdéses sikerű rekultiváció mellett a bányászat felhagyása után viszont bekövetkezik a munkanélküliség, hiszen az ott élő emberek elvesztik munkájukat: sem a bányászat, sem pedig a természeti és kulturális táj nem nyújt nekik létalapot, megélhetést.
A kulturális örökséget fenyegető károsodások a következők:
1. Verespatak és több kisebb település teljes elpusztítása (műemlékek, templomok, temetők, házak), amelyek az ott élők mintegy 50 %-ának olyan otthont adnak és a szülőföldhöz való olyan erős köteléket jelentenek, hogy a lopakodó erőszak sem tudja őket pénzzel vagy erőszakkal elkergetni onnan. A teljes és visszavonhatatlan pusztulás csak néhány magasan fekvő műemléket, lakóépületet és templomot kerülne el, amelyek mintegy mementóként magasodnának a hajdani város területén nyitott sivár bányagödör peremén.
2. A római Alburnus Maior bányásztelepülés régészeti maradványai mértékadó román szakvélemény szerint legalább 90 %-ban pusztulnának el anélkül, hogy feltárásukra és megismerésükre sor kerülhetne. Értékük viszont a kis felületeken, de szakszerűen lefolytatott megelőző ásatások leközölt eredményei alapján mind településtörténeti, mind vallástörténeti és egyéb szempontból kiemelkedő, a település nagyobb részének feltárás nélküli és végleges elpusztítása tehát megbocsáthatatlan bűn lenne.
3. Verespatakon és környékén a bronzkor óta folyik aranybányászat, a legjelentősebb bányajáratok a római korban készültek. A sok ezer méter hosszú szabályos bányajáratoknak és aknáknak csak egy kis, néhány száz méter hosszú része ismert. Újabban francia régészek tártak föl valamennyit belőlük, legnagyobb részük viszont ismeretlenül és föltáratlanul a robbantások áldozatául esne. Pedig ilyen járatokban kerültek elő a világhírű viaszostáblák, amelyek a Kr. u. 2. század első felében itt élt telepesek szerződéseit, iratait tartalmazzák.
A természetben okozott károkkal szemben a kulturális örökségben okozott károkat és pusztítást még részlegesen sem lehet visszaalakítani, pótolni. Egyszeri alkotások ezek, amelyek a régebbi és a közelebbi múlt találékonyságának, tudásának és művészetének emlékei, mementói. Csak eredeti formájukban és alakjukban alkalmasak az elmúlt korok és kultúrák felidézésére. Nem szabad elfeledni, hogy jelentős hányadukban a magyar kulturális örökség részét is képezik, amelyért hazánk is felelősséggel tartozik.
Nem vitatva a természetben és az emberi környezetben bekövetkező károk nagyságát és jelentőséget tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy míg azok a jövőben részben helyreállíthatók lesznek, a kulturális örökségben okozott károk véglegesek és pótolhatatlanok.
Van azonban egy másik különbség is. A tájon ejtett sebek hosszú évtizedek múltán valamelyest ugyan behegednek, a környék lakossága számára azonban megfelelő megélhetés nem marad. Ezzel ellentétben megmaradása esetén a kulturális örökség még akár ezer év múlva is jelentős idegenforgalmi vonzerővel fog rendelkezni, a kordában tartott aranybányászattal és egyéb tevékenységgel együtt megélhetési forrást nyújtván a helyi lakosságnak, hiszen a római bányajáratok egyedi jelentőségű értéket képviselnek, megfelelő előkészítéssel (amelyre már történtek kezdeményezések Romániában) akár világörökségi rangra is emelkedhet Verespatak.
Mindezek alapján nem hagyható figyelmen kívül a verespataki kulturális örökséget fenyegető végveszély, az ICOMOS, az UNESCO műemlékekkel és régészeti emlékhelyekkel foglalkozó szakmai szervezetének többszöri, a bányászati tervet lényegében elmarasztaló állásfoglalásai, amelyet pedig különösen a nemzetközi fórumokon kellene és lehetne hasznos fegyverként használni. Érthetetlen, hogy mindmáig nem született magyar javaslat az Európai Parlament Kulturális Bizottságának bevonására, egyáltalán Verespatak ügyének az Európai Parlamentben való megvitatására tett olyan javaslat, hogy a természetvédelmi és örökségvédelmi szempontok együttes vizsgálatával szülessen határozat az ügyben.
Pedig éppen a két terület együttes szemlélete hozhatja meg a mindenkit kielégítő megoldást. A környezetkímélő módon folytatott aranybányászat mellett a természeten ejtett sebek begyógyíthatók, a megőrzött és méltóképpen bemutatott kulturális örökségi értékek, amelyek sorában a legjelentősebb a római aranybányászat emlékanyaga, megfelelő örökségvédelmi és kulturális turisztikai tervek alapján világörökségi rangra emelheti a települést. Az együttes unikális jelentőségű, az antik aranybányászatnak nemcsak a talán legjelentősebb és emlékanyagában is leggazdagabb helyszíne, de az első is lenne ezek sorában, amely világörökségi rangot kaphatna.
Nem véletlen, hogy a román régészet és műemlékvédelem legjobbjai közül többen ezt a lehetőséget választják, és megkezdték a világörökségi nevezéshez szükséges szakmai előtanulmányok kidolgozását. A számos világörökséggé választott helyszínen szerzett tapasztalat alapján ugyanis bizonyosra vehető, hogy a világ turisztikai forgalma egyre gyorsuló ütemben irányul majd Roşia Montana felé, az idegenforgalom fellendülése pedig felvirágzást hoz a szálloda- és vendéglátóiparnak, a kulturális és természetvédelmi programok pedig további vonzerőt jelentenek a régészeti-műemléki környezet, múzeum, bányajáratok, a bányászat és az aranyfeldolgozás korszakonként különböző munkamódszereinek és eszközanyagának bemutatása mellett. A látványában és gazdag természeti környezetében kivételes bányavidék éppen annak az előremutató példája lehet, hogyan lehet az ésszerűen folytatott ipari tevékenység mellett a természeti környezet és a kulturális örökség gazdagságát a helyi lakosság és az odalá
togatók minden elvárásnak megfelelő hasznára, felvirágoztatására fordítani.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
8) BUDAPEST HÖFORRÁSAI ÉS VIZKÉSZLETE
Amikor én 19 évesen, 1962-ben a tapolcai tavasbarlangban jártam, nagyméretű tóban és bő vízhozamú barlangi patakban tudtam csónakázni a föld alatt. Ez a páratlan lehetőség a bauxitbányák esztelen fejlesztése miatt megszűnt, mert a barlang vízhozama egyszerűen csaknem teljesen megszűnt. Igen komoly veszélye volt HÉVIZ termálvizének “elszökésére” is, amit az utolsó pillanatban úgy, ahogy sikerült megállítani. Hasonló komoly aggály merült fel a 4-es metró építkezéseinél is, elsősorban a Gellért téri mélyállomás építésénél. Igen komoly geológiai szakvélemények támasztják alá, reális esély látszik a Gellért-hegyi vízkészletek elapadásának! Demszky Gábor az általa foglalkoztatott hidrológusok és geológusok szakvéleményét hangoztatva állítja, nincsenek veszélyben a vízkészletek. Ha mégis valaki ezt aggályosnak tartja, a főpolgármester azzal válaszol, hogy szükség van a metróra.
A budapesti vízforrások jórésze ma már privatizálva van. Ám – egy pillanatig se gondoljuk, hogy a magántőke vette meg. Hazánk víz- és csatornaszolgáltatásában jelentős szerepet játszanak a francia cégek (Csak halkan jegyzem meg: Medgyessy Péter rövid regnálása alatt k é t francia kitüntetést is kapott). Régóta ismert tény, hogy Buda és Pest vízrendszere – összefügg. ———– Mivel elsősorban a H ő s ö k terén levő tervezett épitkezés ad most aggodalomra okot, gyertek velem. Üljünk be a kis földalattiba, szálljunk ki a Hősök terén, a pesti oldalon. Első utunk odavezet, ahol “Pest város vezetőségének szíves engedélyével” dr. Zsigmondy Vilmos bányamérnök 1868-ban víz után kezdett kutatni. A mai Milleniumi emlékű helyén, éppen ÁRPÁD vezér lovának a lábánál fúrt le, és közel 1000 m mélyen forró gyógyvizet talált. Később elkészült a másik kút is, amely napi 6000 köbméter vizet termelt. Az ideiglenes, Artézi-fürdő helyére nemsokára felépült a ma is látható Széchenyi fürdő, Zie
gler Győző tervei szerint 1913-ban. A víz mindmáig abból a kútból árad, amit a Hősök terén levő ÁRPÁD nagyfejedelmünk szobra alatt találtak a m a g y a r mérnökök. Ez a Szent István forrás!
A Kárpát medence valamennyi forrása a Magyar Szent Korona tulajdona, aki ezeket a vizkészleteket kiengedi a kezéből, az a Nemzettest egy darabját tépi ki. A mai, úgynevezett Alkotmány is tiltja a vízkészletek elidegenítését, csakhát, ezt a “tákolmányt” senki nem veszi komolyan………..Nem lehet n e m észrevenni; valaki vagy valakik nagyon szemet vetettek a magyar vízkészletekre, mert ha a vizek egy része elapad, a megmaradt készleteket busás áron, helyben el lehet adni. Persze, ne építsünk összeesküvés – elméleteket, és ne mondjuk, hogy ezzel feltétlen a magyarok életminőségére törnek ezzel, de kétségtelen tény, hogy pl. Bp-et k é t nap alatt működésképtelenné lehet tenni a csapok elzárásával. Ehhez hadd ismételjem: Budapest, vízkészlete és csatornarendszere n e m magyar kézben van.
Czékus Jób
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
9) TAR PÁL HELYZETFELMÉRÉSE
Az újév küszöbén jogosan tehetjük fel a kérdést: hová
tartasz Magyarország? Az utóbbi hónapok eseményei
megrázták a közvéleményt. Leginkább a népszavazás
szomorú, negatív eredménye, a határon túli magyarok
állampolgárságának kérdése ügyében. Rá kellett
döbbennünk, hogy a nép széles tömegeit nem érdeklik a
nemzet egészét érintő problémák, és inkább hisznek a
hazug, primitív propagandának, amely anyagi érdekeik
veszélyeztetettségével riogat.
Hamis propaganda
Ha a határon túli testvéreink magyar
állampolgárságának megadása ilyen, főként zsebbe vágó
következményekkel járhat, akkor köszönjük szépen, de
maradjanak ott, ahová Trianon rendelte őket!
Azt sem vették észre, hogy a kormány propaganda nem
csak hazugságoktól hemzsegett, de egy nagy
ellentmondást is magába foglalt, amikor azt próbálta
elhitetni, hogy az állampolgárság megadása a lakhelyük
elhagyása nélkül egy óriási, akár 800. 000 főt is
kitevő áradattal fenyegetné az anyaországot. Nem
hallgattak azok szavára, akik ennek ellenkezőjét
állították, mondván, a határon túl élők ma is
áttelepülhetnek, és akkor megkaphatják a magyar
állampolgárságot. Mégsem özönlik el az országot!
Ma a határon túli magyar pártok és szervezetek
egységes fellépésével találja szemben magát a kormány,
amelyre még nem volt példa. De még mindig csak
pótcselekvésekre hajlandó, a nemzeti vízumnak nevezett
porhintésre. Nem is tehet mást, hiszen a saját
propagandájának a foglya!
Sokan állították és állítják ma is, hogy hiba volt ezt
a kérdést népszavazásra bocsátani. Ebben sok igazság
van! De ne felejtsük el, hogy azért került erre sor,
mert a jelenlegi kormányoldal nem volt hajlandó az
ügyet parlamentáris keretekben megoldani, más
szomszédos országok mintájára. Nyilván nem az
ellenzéken múlt egy idevonatkozó törvény
megszövegezése és megszavazása, akár még a népszavazás
kiírása és megtartása közötti időszakban.
A magyar nép nem hallgatott sem az ellenzéki pártokra
és azok vezéreire, sem a magyar egyházakra és
vezetőire, sem a határon túli magyar pártok,
szervezetek és egyházak vezetőire. Pedig ez utóbbiak
eljöttek Magyarországra és gyűléseken, templomokban és
a televízióban tárták elénk kérésüket, érveiket. Nem,
a magyar nép inkább hallgatott az önző, nemzetellenes,
hazug propagandára. Ezt sajnos már senki és semmi sem
moshatja le róla.
Magyarázatkeresés
Sokan próbáltak magyarázatot találni erre az elvtelen
magatartásra. A magyar nép úgymond
“létbizonytalanságban” él, mondják egyesek. Hogy ez
pontosan mit jelent, azt fátyol borítja. Az ukránok
nálunk sokkal nagyobb létbizonytalanságban élnek, sőt
a románok is. Mégis a helyén volt a szívük és az eszük
ezekben a hetekben. Hozzá tenném, hogy a valóban nagy
létbizonytalanság nem akadályozta meg 56-ban a magyar
ifjúságot és népet abban, hogy forradalmat robbantson
ki az elnyomók ellen. Nem lennénk méltóak hozzájuk?
Talán itt van a kutya elásva! A kádári gulyás
kommunizmus vidám barakkjában, a szerény és kicsinyes
örömök és aránylagos létbiztonság közepette leszoktunk
nagyobb vágyakról, a nemzet egyesítésének
lehetőségéről, egy tágabb és jobb jövőről. Nyomasztó
kisstílűség és kishitűség ülte meg az országot, amely
a mai napig velünk él. Antall Józsefen kívül és korai
halála óta nincs az országnak nemzetközileg elismert
politikusa, államférfiről nem is beszélve. A politika
pedig egy pocsolyában tapos, míg a kormány azt
szeretné elhitetni, hogy az “ország lendületben” van.
Ami lendületben van azok a botrányok, a korrupció, az
egymás rágalmazása, a harácsolás, a hazudozás. Miért
ne, a nép tűri mind ezt, ha meg lehetett venni a
3.60-as kenyér meséjével, akkor szép jövő áll a mai
politikusok előtt is. Csak jól kell tudni
“kommunikálni” és akkor minden rendben lesz.
Főként, ha az ellenzéki erők sem állnak a helyzet
magaslatán, nem képesek egy hihető alternatívát
felmutatni és sokszor inkább egymás felőrlésével
foglalkoznak, mint ellenfeleik politikájának
bírálatával. Így Magyarország lassan de biztosan
lecsúszott vezető helyéről a térségben és ma már csak
a sereghajtók közé tartozik. Az utóbbi három évben
elfelejtettünk büszkék lenni arra, hogy magyarok
vagyunk. Magyarország a “na és” országa lett. A
nemzeti értelmiség hangját elfojtja a “liberális”
sajtó rikácsolása, el sem jut a tömegekhez. Anyagi
bázis nélkül, egy a tízhez arányban, a nemzeti sajtó
nem tudja felvenni vele a versenyt. “Szürke
állományát” nem képes véleményformáló tényezővé
konvertálni. Így válik érthetővé, hogy radikális, sőt
populista eszmék burjánzottak el a középosztály
berkeiben is. Nagyobb a sikere a durva hangvételű
lerohanásnak, a szélsőséges, ellenőrizhetetlen
híreszteléseknek, mint a kiegyensúlyozott, alapos
elemzéseknek, konzervatív megközelítésnek. A polgári
oldal pártjai pedig vagy követik a “divatot”, vagy
akár az élére is állnak. Virágzik az Amerika
ellenesség, az euró-szkepticizmus, az antiszemitizmus
és egyéb áltanok. Folyik a bűnbakkeresés: kinek
köszönhetjük, hogy ebbe a szomorú helyzetbe
süllyedtünk? Legkevésbé magunkban keressük a hibát!
Inkább különféle összeesküvés teóriáknak hiszünk: a
magyarságot valamiféle sötét erők fenyegetnék
kívülről, amelyek elpusztítására törekednének. Egyedül
minket? Pedig a népszavazás szomorú eredményét nem
lehet senkire áthárítani. Az bizony a magyar
kormánynak a felelőssége és azoké, akik ráhallgattak.
Fel kellene már nőnie végre a magyar társadalomnak és
nem gyerekes módon állandóan a felelősség elől
menekülnie. Talán kemény szavak ezek, de ha jobbra
akarjuk fordítani sorsunkat, szembe kell néznünk az
igazsággal. Ne hagyjuk rá a posztkommunista
nómenklatúrára, hogy sorsunkat eldöntse és intézze,
helyettünk!
Hallatni kell hangunkat!
Sokan azt hiszik, vagy abban reménykednek, hogy a
polgári oldal majd szépen megnyeri a választásokat
2006-ban, és akkor minden visszatér a rendes
kerékvágásba. Anélkül, hogy ez nagyobb erőfeszítésükbe
kerülne. Ne áltassuk magunkat! Demokráciában
mindnyájan felelősek vagyunk sorsunkért. És ha nincs
legalább egy aktív kisebbség, amely idejét, pénzét
vagy befolyását hajlandó latba vetni a közjó
érdekében, akkor szabad teret engedünk mindazoknak,
akik elsősorban saját zsebre dolgoznak és főként a
hatalom megszerzésében vagy megtartásában érdekeltek.
Másrészt pedig hallatni kell hangunkat a polgári
táboron belül is. Nem elég, ha szolgai módon tudomásul
vesszük nézeteiket, elképzeléseiket. Egy egészséges,
jól működő demokráciában helye van a vitának, a
nézőpontok ütköztetésének. Senki nem letéteményese az
igazságnak. Nem szabad állandóan attól félnünk, hogy
ellenvéleményünk vagy kritikus megállapításaink
veszélyeztetni fogják a polgári tábor győzelmét. De
attól sem, és ez sokkal nehezebb, hogy a kormányoldal
elleni fellépésünk viszont a saját egzisztenciánkat
veszélyeztetheti. Sajnos Magyarországon a
posztkommunista nómenklatúra még olyan erős, hogy
könnyen megbosszulhatja magát azokon, akik fellépnek
ellene. Hagyjuk rá a nyilvános fellépést azokra, akik
kevésbé sebezhetőek, akik többet kockáztathatnak. De
ne maradjunk semlegesek, passzívak, a mi bőrünkre is
megy ez a játék.
Végső soron a legnagyobb felelősség mégis a polgári
pártokon nyugszik! Elsősorban a Fideszen, amely
1998-ban már egyszer megnyerte a választásokat és
jórészt az Antall-i politikát folytatta. A polgári
tábor nem heverne ki még egy vereséget 2006-ban. Sokan
vannak, akik ma is azt hangoztatják, hogy a 2002-es
vereség is elkerülhető lett volna, ha a polgári pártok
fegyelmezettebben és felkészültebben mennek bele a
választási küzdelembe. Ha meggyőzőbben fordulnak a
választókhoz, azokhoz is, akik magukat nem tekintik
okvetlenül “polgároknak” és akik nosztalgiával
tekintenek a múltba, amely számukra talán nagyobb
biztonságot jelentett, mint a jelen. Ha ott lettek
volna a polgári pártok képviselői minden szavazó
helységben, reggeltől estig, megfelelő eréllyel és
tekintéllyel. Az a pár tízezer hiányzó szavazat négy
éves megpróbáltatást hozott az országra, egyre nagyobb
költségvetési deficitet és növekvő eladósodást, amit
majd a következő generációnak kell letörlesztenie. Az
“üvegzseb” politika helyett állandó pénzügyi
botrányokat. Egyház és vallás ellenes magatartást,
amely diplomáciai fiaskóba torkolt a Vatikánban és
ellentétes a már ratifikált Európai Alkotmány 70.
paragrafusával és visszaidézi a régi rendszer
módszereit és taktikáját. Célja pedig az emberek
szembeállítása: az itthoni magyart a határon túlival,
a hívőt a nem hívővel, a konzervatívot a liberálissal.
Divide et impera, a régi római recept szerint!
És már csak egy év van hátra arra, hogy a polgári
tábor összeszedje magát a 2006-os választásokig. Látni
szeretnénk egy mozgósítást, amely számot vet a másik
oldal erős és gyenge pontjaival, politikájának
fonákságaival és felkészül a várható kommunikációs
blitzkriegre. Az ellenfél kíméletlen eszközeire,
rágalom és gyűlölet hadjáratára. De ugyanakkor
kidolgozza, és vitára bocsátja saját politikájának
alaptételeit és felelőtlen ígérgetés helyett a várható
nehézségekre hívja fel a figyelmet. És a mozgósítás
alatt azt kell értenünk, hogy nem zárkózik el
mindazoktól, akik segítő készséggel ajánlják fel
közreműködésüket, önzetlen munkájukat. Ezeknek az
erőknek az összefogása és koordinálása lesz a sikeres
munka és felkészülés ismérve. Ezen tudjuk majd lemérni
már az elkövetkezendő hetekben és hónapokban, hogy a
polgári pártok valóban a helyzet magaslatán állnak e
vagy sem. Szeretném azt hinni, hogy így lesz! Hogy a
2005-ös év már első hónapjaitól hangos lesz a beindult
munkától, és azt sugallja az ország közvéleményének,
hogy a remény a mi oldalunkra állt.
Tar Pál
(A szerző 1999-2002 között Magyarország vatikáni
nagykövete volt)
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
10) STATUS OF HR-632
2005 Follow-up to Romanian Church Restitution Congressional Resolution
As you know, H.R. 632 introduced last year by Congressman Tom Tancredo, R-Colorado, urging the Romanian government to restore confiscated properties to various churches and religious organizations, was not passed before Congress adjourned in 2004. However, as previously indicated, the prospects are promising that the new Congress will see a similar resolution. Everyones assistance will again be needed to ensure that if introduced, the measure will be adopted by the House this time.
Specifically, we understand that another resolution with the same goal will be introduced in this session of Congress by Representative Lantos and Representative Tancredo will be an original co-sponsor. As soon as we hear of the actual introduction, we will notify you and again ask for your assistance in contacting the previous co-sponsors and others to seek their support. With this resolution and a new government in Romania, the chances of finally achieving progress on a more expeditious and fair restitution of church properties in Romania are increased. Thank you for your past help, and we look forward to your continued support.
Happy New Year and best regards,
Jeno Megyesy
emegyesy@duffordbrown.com
————————————————————
click here: http://www.hungaria.org/hir.php?topicid=936
_______________________________________________
Lobby mailing list
Lobby@lists.hungaria.org
http://lists.hungaria.org/mailman/listinfo/lobby
Mondák
Vicc
Költő / Író
Népdal