NE CSAK OLVASSAD AZ HL FELHIVÁSAIT, DE VÉGY RÉSZT AKCIÓINKBAN! NEM A SZAVAK, CSAK A TETTEK SZÁMITANAK!
NE ÁTKOZZAD A SÖTÉTSÉGET, HANEM GYUJTS GYERTYÁT!
FELIRATKOZÁS VAGY LEIRATKOZÁS:
Tisztelettel kérek mindenkit, hogy NE NÁLAM JELENTKEZZENEK, ha fel vagy lekivánnak iratkozni az HL cimlistájárra/ról. Nagyon kérem, hogy ezt mindenki maga intézze úgy, hogy rákattint a -re.
Amikor kinyilt a honlapunk, a lap bal oldalán lévõ ablakba beirja a saját villanypostai cimét és az ablak alatt rákattint a SUBSCRIBE gombra akkor, ha feliratkozni, vagy az UNSUBSRIBE gombra, akkor ha leiratkozni kiván, majd rákattint a SUBMIT (GO) szavakra.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
E HETI AKCIÓINK (TENNIVALÓINK):
AKCIÓK:
1) LEVELEK
1a) BUSH ELNÖKNEK
1b) LEVÉL AMERIKAI KÉPVISELÖKNEK
1c) CSIKSOMLYÓ: KÉRÉS A PÁPÁHOZ
HÁTTÁRANYAG:
2) ARANYVONAT
3) BBC: "CRY HUNGARY" 1956
4) DÉLVIDÉKI MAGYAR FIATALOK MEGSEGITÉSE
5) KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK JELÖLT: RÁCZ SÁNDOR
6) MAGYAR MÜVEK AZ AMERIKAI SZINHÁZAKBAN
7) CSEH TIBOR TEMETÉSE
8) TELLER LEVÉL-HAMISITVÁNY A NÉPSZABADSÁGBAN
Milyen híg fejûek a törpék:
Hagynának egy kicsit magamra,
Krisztusuccse, magam megtörnék.
De nyelvelnek, zsibongnak, ûznek
S neki hajtanak önvesztükre
Mindig új hitnek, dalnak, tûznek.
(Teller Ede kedvenc Ady verséböl)
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
AKCIÓK:
1) LEVELEK
(Köszönjük azoknak akik mult vasárnap a templomaikban aláirásokat gyüjtöttek a Pápához irt alábbi levelünkre. Kérjük, hogy a mellékelt három levél közül az elsö kettöt az Amerikában élö HL tagok küldjék el, mig a harmadikat minden HL tag.)
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
1a) LEVÉL BUSH ELNÖKNEK
RE: 60th Anniversary Celebration on Moscow
TO: president@whitehouse.gov
Dear Mr. President,
On Sunday, the 8th of May, you will have dinner with President Vladimir V. Putin, – a former colonel of the K.G.B. Please remind him of the 50 years of illegal and criminal occupation of the Eastern half of Europe and of the fact that no official has ever been tried for the crimes committed by the communists during that period.
On Monday, you will stand with President Putin and other heads of state in front of Lenin’s Tomb on Red Square, when the 60th anniversary of "vicrory day" is celebrated in Moscow. The Presidents of Lithuania and Estonia will not stand with you, because they don’t want to forget the Molotov-Ribbentrop pact, the Gulag, Toksovo and Butavo, the Hungarian Revolution, the Prague Spring or Solidarnosk. In short, they don't want to forget the crimes committed during the occupation of East-Central Europe.
I am very glad Mr. President, that during your trip, you will visit the capitals of Latvia and Georgia. I am also glad that you will meet with the leaders of Lithuania and Estonia. Yet, Mr. President, being a hyphenated Americans from East-Central Europe, I do hope that you will also be true to your values and will refuse to take part in the dishonest falsifying of history, which is planned to be displayed on Red Square during this celebration.
We hope that on Monday, you will put the record straight. This is not, because we want a new Nürnberg, but because we know that there can be no reconciliation or forgiveness of the crimes committed without at least an apology and we also know that without forgiveness there can be no reconciliation. We hope you will make that point on Monday.
Respectfully yours,
AZ ÖN NEVE ÉS CIME
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
1b) LEVÉL AZ ÖN AMERIKAI KÉPVISELÖJÉNEK
The Honorable (full name)
House of Representatives
Washington, D.C. 20515
Dear Mr./Mrs./Ms. (Last name).
I write to express my appreciation for your cosponsoring H. Res. 632 last year. As you will recall, that Resolution would have called on the Government of Romania to provide prompt and fair restitution to the various religious communities of properties that were confiscated by the former Communist regime. Although H. Res. 632 did not receive consideration in the 108th Congress, a similar resolution, H. Res. 191, has been introduced this year by Congressman Tom Lantos and cosponsored by Congressman Tom Tancredo. I would appreciate it if you would also cosponsor this important measure.
Sincerely,
AZ ÖN NEVE ÉS CIME
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
HÁTTÉRANYAG:
2) ARANYVONAT
A "US District Court for the Southern District of Florida", 2005 September 26-án dönti el, hogy helybenhagyja-e a 25.5 millió dolláros kártéritési egyezményt a magyar aranyvonat ügyében. Akinek kifogása van az egyezmény ellen, az a fenti dátum elött bejelntheti kifogását a biróságon.
Aki bizonyitani tudja, hogy családjának vagy intézményének vagyontárgya volt a vonaton és ezért részesülni kiván a kártéritési összegböl, az jelentkezzen a perelö csoportot képviselö ügyvédi irodánál: brent@hbsslaw.com. A biróságtól arról is felvilágositást kérhet, hogy a kártéritési összegböl való részesülésnek feltétele-e a zsidó származás, vagy ahhoz elegendö a károsulást bizonyitani?
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
3) BBC: "CRY HUNGARY" 1956
Tisztelt Lipták Béla úr!
Liptakbela@AOL.COM
Egy barátaim, még 1986 végén megküldte nekem az Ön -és társai, köztük Mécs Imre- előadását, amelyet 1986 október 23.-án adott le a BBC One, Cry Hungary, A Revolution Remembered.
Örömmel látom. hogy az 50 éves évfordulóra Önök is alapműnek tekintik Jeremy Bennett filmjét..
Sajnos az én 1986-os kópiám, amelynek hossza 1 óra, 13 perc, már nagyon rosszz minőségű. Ha ezt digitálisan restaurálnánk is (pl. DVD-re) jobb lenne, zajtalanabb, de azért nem minőségi film lenne.
Ismernek Önök olyan forrást Magyarországon, vagy a világban bárhol, ahonnan meg lehetne kapni ezt a filmet szalagon, vagy DVD-n?
Üdvözlettel,
Benyovszky Gábor
Budapest
gbenyo@westel900.net
xxxxxxxxxx
Liptakbela@aol.com wrote:
Kösz Gábor, úgy rémlik, hogy Fischer Tibor is résztvett az anyag összeállitásában, talán vele nem ártana kapcsolatot keresni: fischer@beka.demon.co.uk Sok sikert, Béla
xxxxxxxxxx
Tisztelt Fischer Tibor úr!
Egy ismerõsöm, még 1986-ban, október 23.-án, Londonban felvette nekem -mindegy véletlenül- a "Cry Hungary, A Revolution Remembered" címû
kb. 1h 13 perces, filmet a BBC One mûsorából.
Ezt azóta is õrzöm.
Szeretném egy DVD-re másolt kópiával meglepni ismerõseimet ezzel a ma már "történelmet csináló" anyaggal.
Egy újabb lökést is kaptam, mivel az interneten rábukkantam arra is, hogy Lipták Béla úr is mindenkinek ajánlja ezt az anyagot, mint "kötelezõ olvasmányt" az eljövendõ 50 éves évforduló kapcsán.
DE
Az én kópiám egy 20 éves VHS szalagon van, csoda, hogy még "van rajta kép".
A BBC archivumában (az interneten hozzáférhetõ) csak a BBC Two-ban 1996 októberében bemutatott kb. 40 perces anyag található meg, az 1986-os anyagra kérést intéztem a BBC levelezési osztályához (más ismeretségem nincsen) , de még pozitív választ nem kaptam.
KÉRÉSEM – kérdésem az, hogy nincsen-e meg Önnek, vagy bárki másnak, vagy van-e hozzáférési lehetõsége az "eredeti" 1986-ban leadott anyagról egy jó minõségû kópiát megszerezni, bármilyen formátumú hordozón?
Ismeretlenül is baráti üdvözlettel,
Benyovszky Gábor
gbenyo@t-email.hu
Udvozlettel,
dipl.eng.Gabor Benyovszky
director(igazgato)
Firm:Hiradastechnika-Telecomm.Ltd.(Kft.)
Address:1116.Budapest,Temesvar u.20.Hungary
Email:gbenyo@t-email.hu
Phone/SMS:+36-30-9545-740
Fax:+36-1-2047-740,pause,235
FaxGSM_at_once(azonnal):+36-30-220-7004
FaxGSM_postbox:+36-30-614-8572
Fax_spare(tartalék):+36-30-220-7004
PANASONIC dealer(kepviselet)
Hungarian Sporttourist Association(Magyar Sportturisztikai Szovetseg)
Radioamateur Association of Budapest(Budapesti Radioamator Szovetseg)
Hiradastechnika Radio Club(Klub)
Hiradastechnika Yachting Club(Vitorlas Klub)
VHF(HF)callsign:HA5UZ
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
4) DÉLVIDÉKI MAGYAR FIATALOK MEGSEGITÉSE
Kedves Magyar Fiatalok Határok Nélkül Kuratóriuma,
Kérelmüket megkaptam, igen érdekesnek és érdemesnek tünik amit kezdeményeztek. Nagyon fontosnak tartom amit csinálnak. Az üzenetet kinyomtatom és a legközelebbi Minnesotai Magyarok vezetôségi gyûlésén a napirend részévé teszem, céljaikról jelentést adok. Remélem az információt amit küldtek, teljesnek találják, s fontolóra veszik egy bizonyos segitség megszavazását. Lehet, hogy a vezetôség elsô reakciója az lesz, hogy megbiznak, szerezzek több információt és referenciákat az Önök multbani müködéséröl.
De, megmondhatom, hogy jelenleg, pénzügyi képességeink határait feszegetjük. Mi folytatólagos jelleggel támogatunk egy egyetemi diákot Erdélyben, egyet Délvidéken, s fenntartjuk egy gyermekcsoport (magyar-amerikai) magyarul tanulását. Emellett, jelentôs pénzösszeggel/ruhákkal/gyógyszerekkel/vitaminokkal stb. támogattuk a Dévai Árvaházat (már második éve) és más iskolákat (Beregszász, Rahó, Kolozsvár/Sapientia, Marosvásárhely, stb) az évek folyamán. Mivel mi önkéntes egyesület vagyunk, (és a kb. 6-700 tagból csak 70-100 fizeti a minimum tagdijat) ezért az egyesület fenntartásához és az
adományozáshoz szükséges összegeket csak jótékonysági vacsorák (2 évente) rendezésével tudjuk elôteremteni. A legközelebbi, betervezett jótékonysági vacsora október 22-re van elôirányozva.
Tisztelettel üdvözli,
Fülöp László,
a Minnesotai Magyarok titkára
Laszlo G. Fulop, MH/ MBK/ HAC
Architect & Planner
www.mbk.org
On Apr 29, 2005, at 12:06 AM, Alapítvány wrote:
Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapitvány Kuratoriuma
Böszörményi ut 28.
1126 Budapest
Magyarország
Budapest, 2005 április 29.
Tisztelt Cimzett !
Szeretnénk röviden a figyelmét kérni egy érdekes nemzeti – ügyben.
Nem tudjuk, hogy hallott-e már a Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapitványról, ha nem, akkor szeretnénk az Ön figyelmébe ajánlani a következö ; evvel a levéllel ; csatolt szponzori anyagát a Magyar Fiatalok Hatarok Nélkül Alapitványnak.
Szeretnénk az Ön személyes segitségét kérni, hogy sziveskedjék az itt mellélkelt anyagot a magyarok körében, az Ön ismerösei és baráti körében bemutatni és szétosztani.
A segitségét ez ügyben elöre is nagyon szépen köszönjük.
Maradunk nagy tisztelettel
Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapitvány Kuratoriuma
www.mfhnalap.org ; mfhnalap@freemail.hu
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
5) KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK JELÖLT: RÁCZ SÁNDOR
Az Alkotmány rendelkezése alapján Rácz Sándort jelölöm köztársasági elnöknek. Az aláírásomat tartalmazó ajánló ívet és Rácz Sándor életútját tartalmazó anyagot, támogató ajánlást kérve, eljuttattam minden országgyûlési képviselõhöz.
Azért jelöltem, mert a Magyar Köztársaság életében elérkezett az idõ, hogy az országgyûlési képviselõk alkotmányos jogukkal élve, személyes meggyõzõdésbõl vegyenek részt a köztársasági elnök jelölésének folyamatában. Ezt a felelõsséget az Alkotmány teszi egyértelmûvé: "A jelölés érvényességéhez az Országgyûlés legalább ötven tagjának írásbeli ajánlása szükséges."
Rácz Sándor életrajza felmutatja, hogy személyisége magába olvasztja a nemzet iránti elkötelezettséget, a kétkezi munka õszinte megbecsülését, a föld szeretetét és ismeretét, a közéleti-politikai szolgálatot, a hûség és a hit erejét.
Rácz Sándor személye a magyar társadalom számára a nemzet egységében gondolkodó, hiteles, független, feddhetetlen, töretlen igazságérzettel rendelkezõ és teljes élettapasztalattal bíró államférfi szolgálatát biztosítja.
Rácz Sándor személyisége, kikezdhetetlen életútja erkölcsi kiutat mutat az ország jelenlegi közállapotaiból, és követendõ eszményt állít a jóra és igazságra fogékony felnövekvõ nemzedék elé. Ezen kiút társadalmi szintû megtalálása minden fölött álló közös célunk kell, hogy legyen, hiszen az emberek most leginkább erre az erkölcsi megújulásra szomjúhoznak.
Rácz Sándor személyében kiteljesedhet egy olyan államfõi szerepvállalás, amely a közélet és a politika megújítása, megjavítása érdekében a gyengére alkotott köztársasági elnöki tisztséget gazdagítja, fajsúlyosabbá teszi, a köz javát szolgáló energiával tölti meg; egyszóval: felerõsíti.
Rácz Sándor, az alföldi hadiárva, és az '56-os elítélt nem álmodozhatott a tanulás gondtalan éveirõl. Mégis, az élet legnehezebb, embert próbáló iskoláiban állt helyt folyamatos nehézségek között. Az élet minden egyetemét és akadémiáját summa cum laude végezte el, ám sohasem az egyéni érdekét, hanem az ország, a nemzet javát kereste, szolgálta. Mindenféle emberi nyelvet megismert, és jól eligazodik bennük, közöttük. Rácz Sándor nem több nyelven hallgat, hanem anyanyelvén, magyarul beszél.
Rácz Sándor életútja, köztársasági elnökké választásával az ország javára és a nemzet szolgálatára méltó megkoronázásra kerülhet. Köztársasági elnökké jelölése önmagában is új hitet, önbizalmat és tartást mutathat föl az egész társadalom számára.
Rácz Sándornak, a mindenkori kormánytól függetlenül, és ma is az ország jövõjét szem elõtt tartva aktívan munkálkodó közszereplõnek köztársasági elnökké választásával, az Országgyûlés az '56-os forradalom és szabadságharc szellemiségét az 50. évforduló elõestéjén az elsõ számú közjogi méltóság szintjére emelheti.
E döntésével az Országgyûlés visszatalálhat a rendszerváltoztatáskor meghirdetett eszméihez, politikai gyökereihez.
Körömi Attila
független országgyûlési képviselõ
a Jobbik Magyarországért Mozgalom tagja
[Forrás: Rockszerda]
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
6) MAGYAR MÜVEK AZ AMERIKAI SZINHÁZAKBAN
Csikágó egyik legnevesebb szinháza, a Steppenwolf Theatre pár hete adta Stephen Jeffers "Lost Land" cimü darabját, melyet a szerzö Károlyi Mihály 1956-ban megjelent, "Faith Without Illusion" cimü könyvére alapozta. A müsorfüzet bemutatja a Trianon elötti és utáni országhatárokat, a darab a mi tragédiánkról, Európa tragédiájáról szól.
Május 13-án a new yorki Lincoln Center-ben bemutatják, – egy több tucat amerikai várost érintö körut részeként -, a Csárdás Királynö és a Vig Özvegy c. operetteket.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
7) CSEH TIBOR TEMETÉSE
Többen érdeklödtek nálam Tibor alsócsernátoni temetésének idöpontja
felöl. Tájékoztatásul ide mellékelem Cseh Jenö, (Tibor testvéröccse)
által Budapeströl szétküldött gyászjelentését a családnak. A temetés
nyilvános, a vártemplom befogadó képessége az otthoniak szerint kb. 200
személy. Ha valaki éppen arra jár, szivesen látjuk közöttünk.
Szeretettel üdvözlök mindenkit,
Nusi (Cseh Tiborné)
Tibort május 29-én délután 15 órakor helyezzük örök nyugalomra a csernátoni református vártemplomban.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
8) TELLER LEVÉL-HAMISITVÁNY A NÉPSZABADSÁGBAN
(Három könyvemhez irt elöszót Teller Ede, jól ismertem, tudom, hogy Ö nem irhatta a Népszabadságban megjelent, s a lap állitása szerint Néki tulajdonitott levelet.
Lipták Béla)
Gonoszak-e az élõk?
Amikor Teller Ede professzor úrtól 2003. június 7-én eljöttem, abban a reményben köszöntem el tõle, hogy rövidesen, még az õsszel találkozunk. Egy elhalasztott látogatás körvonalai már kirajzolódtak, s minden jel arra mutatott, hogy létrejön Orbán Viktor egykori miniszterelnök és Teller Ede professzor találkozója a kaliforniai Stanfordban .
Az akkor forgatott filminterjút szállásomon megnéztem, s örömmel éltem újra, miként lendült bele Dr. Teller – ahogyan õt nevezték környezetében – a beszélgetésbe.
Tíz órányi lett immár felvett interjúim ideje.
Felidéztem korábbi beszélgetéseinket, a gyerekkortól, a tanulmányokon át, Németországba való távozásán át napjainkig.
Különösen meghatott egy képsor: kétszer egy órás dokumentumfilmem felvételekor Ady Endre költészetérõl beszélgettünk. Hozzá Ady korai költészete állt közel.
A társaságban ott volt egy kutató, aki A MUSZÁJ HERKULES címû verset idézte.
Dõltömre tökmagjankók lesnek:
Úgy szeretnék gyáván kihúnyni
S meg kell maradnom Herkulesnek.
Milyen híg fejûek a törpék:
Hagynának egy kicsit magamra,
Krisztusuccse, magam megtörnék.
De nyelvelnek, zsibongnak, ûznek
S neki hajtanak önvesztükre
Mindig új hitnek, dalnak, tûznek.
Szeretném már magam utálni,
De, Istenem, õk is utálnak:
Nem szabad, nem lehet megállni.
Szeretnék fájdalom esetten
Bújdosni, szökni, sírni, fájni.
De hogy ez a csürhe nevessen?
Szegény muszáj Herkules, állom,
Gyõzöm a harcot bús haraggal.
S késik az álmom, a halálom.
Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi,
Jó lesz egy kis hódolat és csönd:
Így nem fogok soha meghalni.
A második szakasz után szép lassan átschwenkeltem Teller Ede arcára. Enyhén vöröslõ szeme egyre jobban csillogott, szipogott egy kicsit, majd zokogásban tört ki. Magyar segítõje, titkárnõje, szellemi mindenese, Margitka, gyorsan a kezébe nyomott egy fehér zsebkendõt. Még szólt a vers, s õ törölgetve arcát tovább, egyre hevesebben sírt. Döbbenten, de fegyelmezetten álltam a kamera mögött s vettem fel ezt a drámai jelenetet. Kistotál, aztán közeli az arcról, amely ennek a drámai költeménynek a hatására szinte teljesen átváltozott. A tiltakozás, az élet igenlése, s bizony a rút emberek és a halál miatti félelem tükrözõdött minden arcvonásán.
„ Jó lesz egy kis hódolat és csönd: így nem fogok soha meghalni.”
És vettem csak vettem fel a jelenetet. Sejtettem, soha meg nem ismétlõdõ pillanatot rögzítek – az utókornak. Talán mégis így, ilyen dacosan búcsúzik e földi, gyarló emberfélékkel teli világtól ?
A dokumentumfilm ezzel a jelenettel fejezõdött be. Alatta szépen , csendesen szólt Franz Schubert A halál és a hajadon címû zongoradarab, míg a könnyezõ arc csendesen elúszva, áttûnve a semmiségbe – lezárta a filmet.
Nagyon szomorúan távoztam Tõle.
S az utolsó interjú újraélésekor, ott a kaliforniai Portola Valleyben lévõ Magyar Katolikus Misszió vendégszobájában, megborzongva gondoltam végig életét, a mi most, hirtelen kialakult, mély és emberi kapcsolatunkat, lelki barátságunkat. Kavarogtak bennem a gondolatok, vajon létrejön-e az a bizonyos találkozás.
Elrepültem, de még New Jersey államból, New York közelébõl felhívtam telefonon. Hosszasan beszélgettünk, mint oly sokszor. Azzal búcsúztunk, rövidesen találkozunk, de addig is küldöm írásaimat, az itthoni fejleményekkel kapcsolatos tájékoztatókat, amelyeket egyébként mindig Margitka olvasott fel neki.
Így is történt.
Megkaptam a levelet, amelyben arról értesítettek, hogy az említett magán jellegû találkozó létrejön.
Ment is nyomban az üzenet. Szinte bizonyossá vált utazásom, meg is állapodtam a HírTV-vel abban, hogy a helyszínrõl filmtudósítást küldök.
Szeptember 8-án az alábbi levél érkezett számítógépemre:
Imre,
attól tartok elõ kéne készítened azt a bizonyos képet, amit jó érzékkel felvettél, hogy "majd mégegyszer" fogsz használni.
Természetesen ez szigorúan bizalmas. Megértheted, hogy nem mondhatok semmit (több okból). Egyelõre szerencsére csak jelzés. Régi dolgok ismétlõdése. Egy újságírónak azonban elõre kell gondolkodnia…
-Kórházba került? Csak nem újabb agyvérzés?
– Igen, új és nagy. Az elsõ jelre nem akart, most meg már nem is kommunikál. M. vele van most – de nem terjeszthetem még ezt sem. Nem sok a reménye.
-Imádkozom érte! Talán tudod, mi nagyon közel kerültünk egymáshoz. Nagyon szeretem Õt, mert tiszta, jó s nagyon okos magyar ember. Remélem, a csámcsogó bulvárújságírókat elzárjátok a ház s a Professzor Úr közelébõl.
Üdv.: Imre
Kedves Margitka!
-Igazak-e a vésztjósló hírek, amelyek engem is elértek, miszerint Teller Ede professzor urat nagy agyvérzés vagy valami súlyos baj támadta meg?
A legteljesebb titoktartás fogadalmával kérdem, hogy van a kedves Teller Dr.?
Imát mondok érte, tegnap óta.
Mert szeretném õt még életében látni.
Tisztelettel üdvözli,
Imre
Válasz:
Kedves Imre,
„A professzort 2003. szeptember 6-án súlyos agyvérzés érte. Vasárnap még imitt-amott tudott valami értelmeset mondani, de hétfõn, amikor én oda érkeztem, csupán egyes szavakat mondott (fõleg a munkájáról: energy. fission, etc.)
Most magának írom meg elõször Magyarországra, hogy ma délután, californiai idõ szerint 15:32-kor Dr. Teller meghalt. Majd megszakadt a szívem, amikor egész napi szörnyû légzési nehézségek és hörgések után, egy nagy sóhajjal befejezte az életét.
Most csak ennyit. Most jöttem haza azután, hogy lecsuktuk a szemét."
Margit
A hírt döbbenten olvastam a hajnali órákban.
És nem sokkal, néhány nappal késõbb késõbb megjelent Teller Ede professzor úr „levele”:
„Teller Ede üzenete
A világhírû atomtudós utolsó politikai állásfoglalása Magyarországról
NSZ • 2003. szeptember 15.
Teller Ede halála elõtt néhány nappal megfogalmazta a magyar belpolitikával kapcsolatos álláspontját. A dokumentumot a világhírû atomtudós közvetlen munkatársai faxolták el szerkesztõségünkbe, mellékelve a tudós jóváhagyó aláírását. Eljutott hozzánk egy levél is, amelyben a feljegyzés megszületésének körülményeit részletezték: Teller diktálta a szöveget, amelyet többször is finomított, ellenõrzött. Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük a feljegyzést, illetve annak eredeti, angol nyelvû változatát, valamint Teller jóváhagyó aláírását.
Rossz hírek a szülõföldrõl
„Jóllehet messze vagyok Magyarországtól, bõséges információim alapján úgy gondolom, hogy szülõföldemen nagy a politikai káosz. Ennek meghatározó eleme, hogy a jelenlegi ellenzék inkább belsõ ellenségként, mint politikai ellenzékként viselkedik. Az ellenzék egy év elteltével nem veszi tudomásul, hogy elvesztette a választásokat, továbbra is csak a kormányt támadja antidemokratikus módszerekkel, s nem hajlandó támogatni a nemzet egészének javát szolgáló javaslatokat. Az Európai Unióval kapcsolatos álláspontjuk zavaros, s gyakran fogalmaznak meg Amerika-ellenes nézeteket. Ezek olvashatók a Magyar Nemzetben, és minden vasárnap reggel hallani ilyesmit a Magyar Rádió Vasárnapi Újság címû mûsorában.
Néhány tipikus példa az alábbiakban:
A fideszes Illés Zoltán be akarja záratni Paksot, jóllehet nem ért az atomenergiához. Az ellenzék egyáltalán nem örült Kertész Imre Nobel-díjának, ami az antiszemitizmus érzetét kelti. Az fõügyész – ismert fideszes – megtiltotta a vizsgálatot az Orbán-kormány kétes pénzügyi tranzakcióinak ügyében.
Végezetül a Vasárnapi Újság szélsõjobboldali és anarchista kommentátora, Lovas István minden vasárnap felforgató és uszító jegyzeteivel jelentkezik, amelyeket a Magyar Nemzet is leközöl.
Továbbra is figyelem szülõföldem eseményeit, ami jelenleg elszomorító feladat.
Remélem, hogy a közeli találkozásom dr. Medgyessy Péterrel sok mindent tisztáz majd.
r. Edward Teller”
Óriási felháborodást váltott ki ez a levél. Én, aki mint már írtam, tíz órányi interjú és sok- sok órás személyes beszélgetés résztvevõjeként igen jól megismertem Teller Ede stílusát, mondatszerkesztését, kultúrált, igényes fogalmazását, azonnal felkiáltottam: ez hamisítvány.
Nézzük, mi is történt?
Eötvös Pál Népszabadság elnök-fõszerkesztõje, a Pap János, – Kádár egykori belügy- majd hadügyminisztere – Veszprém megyei MSZMP elsõ titkáron szocializálódott – egyébként kiváló képességû újságíró, a lap elnök fõszerkesztõje azonnal kiállt a levél hitelessége mellett.
Hiába ordított az aláírás gyanánt odahamisított – s a professzor úr aláírásával ellátott – névjegy, miszerint ez nem a cikket jegyzõ kézjegy, hiába tiltakozott mindenki Kaliforniából s itthonról.
Végül látszólag beadta a derekát.
Ám Népszabadság – a mélybõl -, úgy kért elnézést, hogy azért mégiscsak nekik legyen igazuk, hogy igen is, meg nem is, hogy szegény Teller Ede professzor odafönt a Mennyország kapujában még maga sem tudja, valójában írt-e levelet vagy nem.
Az írásos dokumentumok a birtokomban vannak, s pontosan tudom, mirõl szól a történet.
A tervet július második felében kezdték el végrehajtatni azzal a kollégával, aki nagy betegségébõl felépülõben megjelent a színen. A Magyar Rádió Rt.-ben. Tudom, milyen érzés betegen, reménytelenül, a társadalmi hasznosság tudata nélkül lebegni a reménytelenségben. Tudom, mit jelent újra dolgozni, tenni valamit.
Hasznosat.
Ám itt egy kicsit más a helyzet.
Dr. Zeley László egykori rádiós kolléga nekilendült s éjszaka, hajnalban többször felhívta a pihenõ professzort. Sürgõs faxüzeneteket küldött, telefonon fellármázva a stanfordi otthont.
Ilyen körülmények közepette küldte el a tervezett szöveget, amelyet már jól ismerünk. Talán az utolsó mondatát nem annyira:
"Nagyon szépen kérlek, tedd meg ezt, mert lassan Te vagy az egyetlen (aláhúzva) hiteles személyiség az országban. Meg is jelölte, kinek küldje Teller Ede a lényegében elõre megfogalmazott, hat pontból álló "politikai" nyilatkozatot:
Cím : Eötvös Pál elnök – fõszerkesztõ
Népszabadság ; Fax: ( 361 ) 436 4450
Ui.: Tom Lantos itteni megszólalása pont ezekben az ügyekben falra hányt borsó volt… SAJNOS. Ezért kellesz Te ".
Akkor, amikor a MR Rt Kossuth Rádió titkárságának faxáról Zeley László elküldte szegény professzor úrnak "receptjét", kívánalmait ,- vajon kiknek a kívánságai lehetnek ezek a sorok?! -Dr. Tellernek még négy-öt napja volt hátra az életébõl.
Zeley László, a barát, természetesen kényelmesen besétált egykori munkahelyére – ahol évekig fõszerkesztõ-helyettesként tevékenykedett -, s reggel 9 óra 40 perckor a Rádió amúgy is szûkös költségvetésének a terhére- kaliforniai idõ szerint éjfél után negyven perccel -, jól fellármázva az atomfizikust, megzavarva nyugalmát, juttatta el a levelet.
Még augusztusban furcsa kérdés jutott el hozzám Teller Ede legközelebbi magyar munkatársától, segítõjétõl, Grigory N. Margittól: "Mit tud Zeley Lászlóról ( Kossuth rádió)? Igen sokat telefonál és faxol Dr. T.-nek, ami nekem nem tetszik annak ellenére, hogy Zeley régi (1994 ) barátságukra/ismeretségükre hivatkozik. De hát ez csak az én véleményem…"
Megtudtam, hosszú betegsége után – kikezelve – újra dolgozni szándékozik. Ha valaki, – dializáláson, veseátültetésen túljut, mint magam, akkor igazán elnézhetõ, hogy ezt a törekvést még értékeltem is.
Válaszom lényegében errõl szólt, noha érzékeltettem a „betegség” sajátosságait…
Ennek ellenére nem értettem, miért kell éjszaka üvöltözve telefonálgatni, zavaros faxokat küldözgetni, ha mondjuk valaki rádiómûsort szeretne készíteni…
Balogh János professzor halának körülményei rémlenek fel bennem.
Vajon miként hatott a tiszta lelkû és tudatú professzorra a tartós Zeley-féle zaklatott telefon- és faxhadjárat, a kérések özöne, a presszió, amellyel terhelte lelkét, a politikai nyilatkozat kicsikarásával, sejthetõ. Az bizonyos, vérnyomását, keringését alaposan megviselhették az éjszakai, hajnali odatelefonálások.
S még egy: a lelki teher.
Teller Edétõl ugyanis olyasvalamit kért, amit õ soha életében nem tett meg.
Hazugságra, támadásra, silány, sunyi, sanda politikai érdek kiszolgálására kapacitálta, unszolta.
A halált elképzelhetõen siettette ez a természetellenes állapot. Nem Beethovent hallgathatott, hatalmas hangerõvel, átlényegülve, mint máskor, fárasztó szellemi tevékenység, gondolkodás, beszélgetés után, hanem Zeley Lászlót.
Bevallom, forintjaimmal nem támogatom a „talán nem véletlenül”- úgymond – mostanában nem hangoztatott szlogenû „legnépszerûbb” lapot. Ám amint meghallottam a hírt, Teller Ede posztumusz levelérõl, azonnal kerítettem egyet. Két mondat elolvasása után lecsaptam.
– Ezt nem a professzor úr írta!
Tíz órányi televíziós interjú forgatása valamint a sok, hosszú beszélgetés után ez azonnal világossá vált számomra.
Megszólalt a telefon. A Magyar Nemzet riportere jelentkezett. Be tudnék-e menni hozzájuk Teller ügyben? Máris száguldottam befelé. Elmondtam, amit tudtam. Közben a Hír TV szerkesztõje is jelentkezett. Majd a Vasárnapi Újságtól is, a Rádióból. Délután öt óra tájban értem a televízióba. Hívtam Kaliforniát, Margitkát, Teller Ede magyar segítõjét, aki nélkül a professzor nehezen tájékozódhatott volna a hazai dolgokról. Õ olvasta fel a magyar leveleket, neki diktált s õ vett részt valamennyi interjúmon, amelyet vele készítettem. Nagyon kellemes, emberi kapcsolat alakult ki közöttünk. Legutóbbi utamon, 2003. június 7-én férjével , Russal együtt kivittek vacsorázni…
Gyorsan átküldtem e-mailen a cikket.
Hívom, s mondom, mi történt: a Népszabadságban Teller Ede cikk jelent meg, meglehetõsen furcsa tartalommal és stílusban , aláírás helyett oda illesztett névjeggyel
– Hamisítvány! Zeley!- kiáltott fel. – Dr. Teller nem írt semmi féle cikket. Zeley kért húsz aláírt névjegyet, hogy Budapesten is megjelent könyvét a Huszadik századi utazás – Tudományban és politikában címût – dedikálás gyanánt ezekkel a névjegyekkel ajándékozza bizonyos személyeknek. Csalás, nem lehet eredeti az írás!
Elment a számítógépéhez, hogy elolvassa.
Megállapodtunk, hogy rövidesen visszahívom. Egy szó sem igaz belõle, hamisítvány!- erõsíti meg elõbbi feltételezését. És valóban Zeley csinálta, az õ keze van benne!
– Ráismerne-e Teller Ede stílusára ?- kérdezem.
– Azonnal, de ezt nem Dr. Teller írta!
A Népszabadság külpolitikai szerkesztõje nem hajlandó semmit elárulni az interjú születésének körülményeirõl.
Annyi késõbb kiderült, hogy létezik még egy magyar származású szereplõje ennek a döbbenetesen hazug, gyomorforgató, arcátlan történetnek. Rozsnyai Balázs, nyugdíjas elméleti fizikus vállalta el – amerikai állampolgár-, hogy a neki elküldött állítólag angol nyelvû Zeley-féle lejárató hamisítványt eljuttatja a Népszabadság elnök-fõszerkesztõjének, Eötvös Pálnak a 436 4450-es faxra. Így lehetett azt a látszatot kelteni, hogy ez aztán valóban Teller Ede professzor irodájából érkezett. Méghozzá nem is akárhonnan. A Lawrence Livermore Nemzeti Laboratóriumból ( a legszigorúbban õrzött, titkos katonai kutatóintézetbõl )– ahová csak amerikai állampolgárok léphetnek be, ám közülük is csak kevesen…. Ennek az intézetnek Teller Ede a szülõatyja, tehát a hitelesség látszata akár teljesnek is mondható.
Rozsnyai az alábbi levelet küldte:
„ A Népszabadságnak:
Az én nevem Rozsnyai Balázs, a mellékelt angol és magyarnyelvû cikkeket Dr. Zeley László kérésére küldöm.
A következõket csináltam:
1. Az angol nyelvû cikket megpróbáltam egy kissé kijavítani. Nem tudom, hogy Dr. Teller (sajnos pár nap elõtt elhunyt) egy angol vagy magyar eredetit küldött el?
(Semmit, sem angol, sem pedig magyar nyelvû levelet nem írt Teller Ede professzor. Ellenkezõleg: éppen azt írta, õ nem ért a magyar politikához, ezért nem vállalja – a szerzõ.)
2. Én számomra az angol volt eredeti (nem nagyon jó), és annak alapján próbáltam átfordítani magyarra. Remélem, hogy a sok fordítás következtében a lényeg nem veszett el.
3. Ha valami nem stimmel, küldjék el mind az angol, mint az eredeti magyart az én fax számomra: 925 447 6979. De remélem, ez az egész jó lesz ahogy van.
Rozsnyai Balázs”
Levél érkezik San Francisco mellõl, szerzõjét tizenkét esztendeje ismerem:
A Népszabadság Rozsnyai Balázs eme nyilatkozatát is közli, amely szintén botrányos hazugság (itt az igazságot, a teljes igazságot, és az igazságon kívül semmi továbbit nem kell vallani), még súlyosabb mint Zeleyé. Rozsnyai ugyanis az nyilatkozza, hogy angol írása "elfaxolásra került", ugyanakkor személyesen telefonon beszéltem Dr.Teller livermorei hivatalával,- írja "a gyászoló barát", nevének diszkrét elhallgatását kérõ kedves ismerõsöm,- ahol felháborodottan közölték, hogy Rozsnyai minden engedély és hozzájárulás nélkül használta az amerikai kormány kommunikációs berendezését egy illetéktelen és illegális külföldi közlésre, a legszigorúbban védett katonai kutató-fejlesztõ intézetbõl. Az LLNL honlapján közölték, hogy "vizsgálatot indítanak", amit a dolog egyszerûsége és nyilvánvalósága miatt már le is folytattak. Az Intézmény tapintatát és diplomáciai érzékét dicséri, hogy nem verték nagydobra, hogy milyen büntetést kapott a tettes, de hogy egy ilyen súlyosságú esemény nem marad(t) a megfelelõ következmény nélkül, az bizonyos. Sajnos egyik igen katasztrofális nemzetközi következmény, hogy a magyarországi származású személyek amerikai hitele szinte kiköszörülhetetlen csorbát szenvedett.
Ugyancsak nem a teljes igazságot közli Rozsnyai annak magyarázatlanul hagyásával, hogy mi szükség volt a rendkívüli presztízsû intézmény "IGAZGATÓSÁG" feliratú fax gépet (vagy ami még rosszabb, egy más gép küldõnevének "DIRECTOR'S OFFICE" megváltoztatását) eszközölnie, és hogy miért faxolt egy angol nyelvû fabrikációt az LLNL Igazgatóságával és Teller doktor õsrégi névjegyével "hitelesítve", hiszen a Népszabadságban magyar nyelvû írások szoktak megjelenni.
A nyilvánvaló magyarázat, hogy az angol nyelven írott nemzetgyalázatot "szószerinti idézetként" tudták volna felhasználni a szokásos amerikai orgánumok és befolyásos személyek, melyek a Rozsnyai-Zeley körökkel együttmûködnek.
A legszomorúbb és leggyalázatosabb mozzanat szintén nem került (eléggé) napvilágra. Miután Kis János már a D-209 botrány kirobbanásakor leszögezte, hogy a kormány erkölcsileg lenullázta magát (melyrõl Teller doktor pontosan értesült), és Kis János megjósolta, hogy a politikai bukás az erkölcsi megsemmisülést iszonyú gyorsan fogja követni (a brókerbotránnyal, valamint a Teller-hamisításal ez is bekövetkezett), most már a gazdasági bukás is nyilvánvaló. Ebben a helyzetben (mint ahogy Zeley maga is vallja, valamint Teller doktor otthonának személyzete ezt megerõsítette) a Zeleyék most teljes pánikban "ordítozva" zaklatták Teller professzort, hogy olyasmibe erõszakolják bele (pl. az otthoni sajtószabadság csorbításába), mely egy meggyõzõdéses szabadságszeretõ minden idegszálával teljesen ellentétes volt. Orbán és Mádl után Medgyessy-t is azért hívta meg, hogy minél kevésbé botrányos feloldást találjon egy olyan állapotra, amely rendkívül aggasztotta. Egyébként is gyakran idézett latin mondása volt (erre is apja tanította), hogy "Audiatur et Altera Pars".
Teller professzort kora és egészségi állapota miatt környezete a legnagyobb gonddal és szeretettel próbálta védeni ilyen inzultusoktól, hogy minél kiegyensúlyozottabb körülmények között megérje a száz esztendejét, amit oly hõn áhított. Sajnos az ordítozó és erõszakos zaklatások és névjegy-követelések (melynél, a szereplõket ismerve Teller professzort joggal aggaszthatta, hogy nevével visszaélnek), bizonyára rendkívül felizgatta Teller professzort, óriási probléma elé állítva õt, hogy mit is tegyen. Talán ennek tudható be a tény, hogy bár minden kedden és csütörtökön bejárt a Livermore-i irodájába, szeptember 4-én már nem ment be (Livermore-i titkárnõje közölte, hogy utoljára egy héttel keddi halála elõtt járt az Intézetben) és felizgató vajúdás után 5-én, pénteken diktálta le magyar titkárnõjének, miszerint az ordítozó erõszakoskodások ellenére határozottan megtagadja, hogy nevét adja egy fabrikációhoz.
A hétvégeken a szeretetteljes gondoskodás általában kevésbé vette körül (családja amúgy is messze lakott, akkortájt fia Londonba, lánya pedig Floridába utazott). A felizgatott állapotú éjszakai magányos vergõdések eredménye lehetett (az amúgy is rossz alvó professzor) felszökõ magas vérnyomása és a hétvégén elkezdõdött agyvérzés, ami kedd délutánra már megölte a legnagyobb magyar tudóst, aki már életmûvével sok-sok évtizeddel meggyorsította a kommunizmus összeomlását. Most csak abban reménykedhetünk, hogy Teller mártírhalála az amúgy is túlságosan elhúzódó, gyalázatos, és a Kun Bélát lelövetõ Sztálinra, a Beriját lelövetõ Hruscsovra, és a Nagy Imrét felakasztó Kádárra emlékeztetõ végjátékra, ahol a szereplõk legjobb barátaikat öldösik, kegyelemteljes gyorsasággal ráoldja a megváltó függönyt… – fejezõdik be a sok új tényre figyelmet felhívó levél.
Miközben zajlik az élet, vágom a Margitkával – hozzájárulásával – felvett telefoninterjút a Hír Televízióban, felrémlik az a beszélgetés, amelyet 2002. április 11-én, a két választási forduló között folytattam vele Kaliforniában, stanfordi otthonában.
Így beszélt:
(Szó szerinti idézet a felvételbõl.)
„A demokrácia egy olyan sajátos intézmény, amelyet idõrõl-idõre, például négy évente kritizálni kell. Az újdonság az, eljött az ideje annak, hogy kritizáljuk az elmúlt négy esztendõt is. Hát a kommunizmus megszûnte után az elsõ négy év sok szükséges dolgot csinált, a második négyben sok volt az ellentét, a harmadik négy év most múlt el, ezért újra meg kell nézni – és ha visszanézek – amennyiben egy távollévõ láthatja – én egyet látok: haladást. Haladást egy egyszerû pozitív irányba, hogy az adósságunkat rendszeresen fizettük, hogy egy normális állapothoz visszatérjünk. Folytassuk!
Kritika demokráciában szükséges: a kritikára én egyszerûen igennel felelek.
– Mennyire ismeri professzor úr a politikai élet szereplõit, például Orbán Viktort? Mit hallott róla?
– Tetteinek részleteit nem ismerem. Mégis, amennyire ismerem, becsülöm. Szeretném sokkal jobban megismerni és remélem, bizalmam benne jogos. Remélem a következõ négy évre egy hasonló kormány alatt lesz alkalom a jobb megismerésre. Azt is remélem, hogy a következõ négy év ugyanilyen fajta emberekkel még jobb lesz, mint az elõzõ volt.
– Tehát Ön ennek a kormánynak a folyamatosságában bízik?
– Én úgy látom, hogy akinek egy demokráciában jó eredménye van, annak folytatni kell. A kormányváltás mindig költséges. Ne változtassuk meg, ha nincs komoly kritika. És nekem komoly kritikám nincs, ezekkel az emberekkel szemben nincs. Bízom benne, hogy jó eredményeik lesznek! Azt hiszem, ha otthon lennék, rájuk szavaznék. Ezentúl örülnék, az Orbán Viktorral való találkozásnak, annak nagyon örülnék.
– Professzor Úr hallott-e arról, hogy Magyarországon fenyeget a múlt visszatérésének a veszélye?
-A múltnak egy nagy elõnye van, hogy múlt… Ami nem volt jó a múltban, azt igyekszünk elfelejteni. Ami jó volt, az megnõ az érzéseinkben, azt ismételni akarjuk. Azt hiszem, hogy negyven év kommunizmus után egy dolog van, amire nincs szükség: ismétlésre.
Fiatal emberek vannak az élen most, nekik egy új irány kell. Új irányt találni. Remélem az emberek zöme követni fogja õket ebben. Nem egyszerû feladat, de ha ebbe az irányba megyünk – mint eddig –, Magyarország a világ átlagánál távolról jobb lesz. Sok szerencsét!
-Mi az oka annak – levélváltásaink alapján- , hogy szinte professzor úr kezdeményezte – elõrehozva az õszre megbeszélt nagy, életút interjút- ezt a beszélgetést – ebben a történelmi pillanatban?
– Egy kicsit sajnálom és talán szégyellem is. Nem kellene magamat az elõtérbe hozni. Emberi tulajdonság talán, hogy amit magunk csinálunk, azt megbecsüljük. Nagyon emberi tulajdonság, hogy a múltunkat megbecsüljük. Valakinek, aki Magyarországról jött, a múltat szeretni könnyû. Hogy szeretnék ilyesmit csinálni: azt tudtam, hogy tartozom ilyesmivel : azt sejtettem.”
S most gondolkodjunk el a Népszabadságban leközölt ” Teller levél” s az iménti szavak tartalmán, érzelmi töltésén.
A makacskodó Népszabadságon, amelyben Felelõsségünk címmel Eötvös Pál elismeri, ”lapunkban a Zeley László által Teller Ede professzornak elküldött, de az általa szeptember 5-én már általánosságban visszavont írás jelent meg.
Magunk nem a történtekért, hanem a végeredményért vagyunk felelõsek.”
Elképesztõ cinizmus, éppen jogvégzett újságírótól, elnök-fõszerkesztõtõl. Aki mindenért felelõs, ami megjelenik lapjában. A cikk gondolatától kezdve, a hamis „aláírásig”, a megtévesztõ névjegy odaillesztéséért, mindenért. Vagyis minden betûért, szóért!
Persze, nem hajlandó lemondani.
Sok oka lehet ennek.
Azért valamit elértek: a Népszabadságról ennyit nem beszéltek mostanában, mint az elmúlt héten. Persze, a jelek szerint ennek komoly ára lesz. A mostani tettenérés, a rájuk gyújtott fényszóró vakító fénysugarában tétován, egymásnak ellentmondóan – hazudoznak. Dr. Tellerre, s munkatársára- segítõjére Margitkára szándékozva hárítani a felelõsséget.
Szegény jó, drága Teller Ede professzor emlékének megalázásával, kegyeletsértéssel, a család gyászának súlyos megzavarásával.
Óhatatlanul eszembe jut a másfél esztendõvel ezelõtti beszélgetés, a végigkönnyezett Ady-idézés. És az is amikor a GONOSZAK A HALOTTAK
címû, tizenkét soros verset olvasta fel neki a San Franciscó-i Öböl környékén élõ kutató:
„Bomló halottat ölnek,
akik engem gyûlölnek.
Nem tudok térdre hullni,
Nem tudok megjavulni.
Nem teszem semmiképpen?
Földeljenek el szépen.
Én már régen nem élek,
Ravatalról beszélek.
Hangom halotti tompa,
Tegyenek a síromba.
Gonoszak a halottak,
Gonoszak a halottak.”
És bizony, kedves, drága jó professzor úr, ott, a Mennyország kapujában, jól fontolja meg, gonoszok-e az élõk ?
A térdre hullatni akarók.
Akik bomló halottat ölnek…
M.SZABÓ IMRE
