A vallási ünnepekhez kapcsolódó népszokások

– IV.II. Karácsony –

IV.II. Karácsony

A karácsony Jézus Krisztus születésének napja: az öröm békesség, a család, az otthon ünnepe. December 24-e Ádám – Éva napja, az ember megújulására való elokészületnek az ideje, a vigília.

Ezen a napon az ünnepre való elokészületek régen is, ma is ugyanúgy folynak. Takarítanak, sütnek, foznek egész nap, de az éjféli miséig böjtöt tartanak. Estére vendéget várnak a házhoz, a világra születo Kisdedet. Az idegen látogatóknak ilyenkor senki sem örül, mert ezen a bensoséges ünnepen megszakítja a család egységét. A karácsonyt mindenki szerettei körében ünnepli.

Régen karácsonykor esti harangszóra hozta az angyalka a karácsonyfát. A feldíszített fenyo újabb keletu szokás, protestáns eredetunek tartják. A karácsonyfa csak a jómódúaknál volt fenyo, a szegényeknél gyakran boróka helyetesítette. A karácsonyfán az üvegdísz késon jelent meg. Elottük a fára dió, alma került, amit helyenként aranyra ezüstre festettek. Az anya elozo este elkészítette a mézeskalácstésztáját. Délután kisütötték a fára való, formával szaggatott csillagokat, körtéket. Az ügyesebb gyerekek különbözo alakzatokat formáltak a tésztából: halat, lovat, kecskét, bárányt.

Szaloncukrot otthon készítettek, ennek receptje a következo:

1 kg cukrot, 10 dkg vajjal, 2 dl tejjel és 1 vaníliacukorral addig fozzük amíg karamellszínu nem lesz. Megnedvesített tányérra öntjük, kihulés után szeleteljük.

A cukrot fényes papírba csomagolták és a fára akasztották. Jézus születésének órájáig teljes díszben állt a fa, másnap kezdodhetett a szaloncukor- és fügelopkodás. A gyertyákat csipeszekkel erosítették a fára. A karácsonyfa abban a szobában állt, melyikben a legtöbbet tartózkodik a család. Alátérdeltek és elimádkozták az esti imádságot, az Úrangyalát, majd együtt énekeltek néhány karácsonyi éneket. Özv. Béres Józsefnétol (58év) gyujtöttem az alábbiakat:

Az emberek virrasztással várták az éjféli misét. Este 11-kor harangoztak elsot, fél 11-kor másodikat, s ekkor kezdodik a pásztorjáték eloadása a templomban, amelyet az általános iskolás fiúk-lányok adnak elo. A jelenetek betanítására régebben a pap vállalkozott, ma már az általános iskola egyik tanára végzi ezt a feladatot. ****

Éjfélkor harangoztak be a misére, ekkor mutatkoztak eloször a betlehemesek a templomban " Új hír a pusztába…" címu énekkel vonultak be, hírt adva az embereknek a Megváltó születésérol. A betlehemes játékot, házról házra járva szokták játszani a középiskolás fiúk. Hagyomány, hogy az öreg kulaccsal, nagy tarisznyával és báránybor kucsmában jár, míg a pásztorok ruházata fehér alsószoknya, ministráns ing, ami piros, zöld és rózsaszín szalaggal van átkötve, s a fejükön süveg van. A pásztorok kis templomot visznek magukkal, amibe minden ház lakói pénzt tesznek a színjáték után. A fiúkat több helyen megkínálják borral, üdítovel. Ha nem végeznek az elso napon, karácsony második napján is nyakukba veszik a falut.

A betlehemes öreg a gyerekek komikusa, félnek is tole és viccelodnek is vele. Szaladnak utána és ezt kiabálják : "Öreg töröd a röget!" "Öreg nyald meg a röget!"

Az öreg a fabaltájával csapkod a gyerekek lába elé, mintha a lábukat akarná megütni, de mindig csak mellé üt. Bajuszpedrore kér pénzt kicsiktol és nagyoktól. Ha a gyerekek vagy a felnottek nem adnak neki pénzt, kapnak a korbáccsal. Ez meg volt, s meg is van engedve az öregnek és ezt senki sem veszi tole rossz néven. Az öreg a kapott filléreket a kulacsába teszi és így még félelmetesebb. Kolompokat és csengoket köt a derékszíjára, s futás közben a pénzcsörgés, kolompolás, nagy lármát csap, s így tudni lehet, hogy hol járnak éppen a betlehemesek.******

Ezt a betlehemes játékot még a nagyapáink járták. A beszélgetéseim alkalmával csak nagyjából tudtak visszaemlékezni a betlehemes szövegére. írott formában Kisfalusi János görög katolikus esperes könyvében találtam meg, de mint rakacai betlehemet.

Miután megmutattam az öregeknek ezt a szöveget egybol ráismertek és már az énekek dallamára is emlékeztek, így sikerült lejegyeznem.

Késobb egyre jobban eldurvították a betlehemest, nagyon sok oda nem illo bántó kiszólás volt belole. Ezért az akkori pap – Mester Károly – betiltotta, nem engedte játszani.

Az 1960- as évek elején került Hidvégardóba Abelovszki István plébános, s o hozta magával Ipolyhidvégrol azt a betlehemest, amelyet még a mai napig is járnak a középiskolás fiúk a faluba. A szövegkönyvet mindig a plébános orizte, s o tanította be a fiúkat a parókián; majd késobb az idosebb fiúk, akik már járták a betlehemet.

Ennek a betlehemesnek van némi "politikai töltése", mely az emberek elkeseredettségét tükrözi. Istenhez való könyörgést tartalmaz a nemzet jobb sorsáért.

A karácsony ünneplése lassan kiszélesedik a szuk családi körben való ünnepléstol a rokonlátogatás felé. A parasztemberek csak azokon a napokon értek rá a vendégeskedésre, amikor az egyház tiltotta a fizikai munkát. December 25-én és 26-án ellátogattak egymáshoz a komák, testvérek. A karácsony emlékét a karácsonyfák orzik a templomban és a házakban, egészen Vízkereszt napjáig.

#include file="footer.shtml"