A szó latin eredetû, jelentése: megérkezés, az Úr érkezése. A karácsonyra való elõkészület ideje, kezdete András naphoz (nov.30) legközelebb esõ vasárnap. Bod Péter ref. lelkész, egyházi és történetíró ezt írta a 18. század közepén:
"így neveztetnek a mostani rendtartás szerént a karácson elõtt való négy hetek. Régen voltanak hat hetek a Szent Márton napjától fogva, aholott kezdi most is a görög eklézsiában négy hetekre szoríttatott ilyen fundamentomon, mert a Krisztusnak négy adventusa, eljövetele vagyon. Midõn a testben megjelent. Midõn a szívbe beszáll és az embert megtéríti. Midõn halála óráján elmégyen az emberhez. Midõn eljõ az utolsó itéletre. Rendszerint kezdõdni szokott Szent András napján."
Régen éjféli harangzúgók jelezték kezdetét, egyben az egyházi év megnyitását is. Egykoron a vallásos emberek szigorú böjtöt tartottak, ezen idõ alatt, falun hajnali misére jártak, amit a középkorból eredeztetett kifejezésekkel angyali vagy aranyos misének is hívtak, és Szûz Mária tiszteletére ajánlottak.
Általában az egyházi ünnepekhez különféle hiedelmek, babonák társulnak. Advent idõszakához is kötõdik néhány ilyen. Pl.:
– az eladósorban levõ lány a hajnali misére való elsõ harangozáskor a harang kötelébõl három darabot tépett, amit aztán a hajfonó pántlikájában hordott, hogy farsangkor sok kisérõje legyen.
– az Alföldön volt szokás, hogy a hajnali misére való harangozáskor a lányok mézet vagy cukrot ettek, hogy ettõl édes legyen a nyelvük, s mielõbb férjet "édesgessenek" magukhoz.
– Erdélyben volt szokás, hogy a hajnali mise ideje alatt az összes ajtót, ablakot zárva kellett tartani, mivel ilyenkor a boszorkányok állati alakot öltenek, házakba, ólakba próbálnak jutni, s ott rontást okozni.
– az Ipoly mentén járta az a hiedelem, hogy az elázott pénz Advent idején tisztul.
– Salgótarján környékén azt tartották, hogy ilyenkor tüzes emberek jártak, kiknek a szájukból tûz áradt. Az ilyen tüzes emberek ellen a néphit szerint olvasóval (rózsafüzér) lehetett védekezni.
Advent idején a leghosszabbak az éjszakák, meglehetõsen jó alkalmat adva a varázslásra. Az Egyház ajánlja ezen idõszak szentjeinek segítségül hívását. (András, Borbála, Luca, stb.)
A néphit kapcsolatba hozza saját mágikus várakozásait az említett szentekkel, de nem csupán a vallás tanítása alapján, hanem mágikus hatalmat is tulajdonít neki.

Modern rohanó életünkben a szivük, lelkük mélyén mi is várakozunk valamire, valakire. Ez a négy hét a "szent várakozás" idõszaka. Várjuk a Messiást, mert tudjuk "eljõ és nem késik".

"Ó szent magány, szép csönd, ó szûz nemesség,
Szívem adventje, hófehér roráte,
Ó áldott angelusz, ó tiszta áve!"
/Juhász Gyula/

BORBÁLA

Ünnepe december 4. Védõszentje bányászoknak, tüzéreknek, váraknak.
A legenda szerint Kisázsiában élt és kereszténységéért lefejezték Szent-Borbálát. Hajdan a lányok pártfogójuknak tekintették, ezen a napon a cseresznyefa ágát vízbe tették, az ha karácsonyra kivirágzott, az házasságot jelentett.
Délnyugat Magyarországon e napon tilos volt mindenféle nõi munka. Egyes helyeken a férfi vendég nem volt szivesen látott, mert elvitte a ház szerencséjét.

MIKLÓS

Ünnepe december 6. Szent Miklós püspök emléknapja. A keleti egyház legjelentõsebb szentje, a görög katolikusoknál ma is kötelezõ ünnep.
Szent Miklós püspök a 4. században élt a kisázsiai Myrában. Segítette a szegényeket, nincsteleneket. A legenda szerint egyszer egy nyitott ablakon dobott be aranyakat három hajadonnak, kik ezáltal tisztességgel férjhez mehettek.
Innen ered a szokás, hogy gyermekek a mai napig kiteszik az ablakokba kitisztított cipõiket, s várják a jóságos Mikulás bácsit, aki piros ruhába öltözve, fején püspöksüveggel, hátán puttonnyal járja az országot-világot, megajándékozza a "jó gyermekeket".
A történetet Péchy Ferenc 1529-ben versben örökítette meg, Anthonius Manicellus Veliternus humnuszának fordításában:

Légy most segítség Szent Miklós minekünk,
Kik idnepedet és téged tisztelünk,
Légy te Szent Miklós tanuló ifjaknak
Mi segedelmünk.
Az kik tanóságra nevedbe adatnak
És tanóságot nagyon gyakorolnak,
Bûnt te nevedben eltávoztassanak
szent Miklós püspök.

Szegény embernek három szûz leánya,
Kiket akar vala gonosz bûnre adni,
Õ szüzességek megmaradott vala
Te kencsed mia.

Nagyon téged kiáltanak és téged tisztelnek,
Kiket vizeknek habjai fenyegetnek,
Kik drágaságba hozzád evöltenek:
Segítség leszel nekik.

LUCA

Ünnepe: december 13, az év legrövidebb napja.
"Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja."
Ehhez a naphoz az ország minden részében sok-sok hagyomány, babona társul. Nógrád megye falvaiban is különbözõ hiedelmek maradtak fönn még a mai napig is.
Például:
Mihálygerge: december 13-án nem volt szabad fonni, kenyeret sütni, lúgozni.
Ipoytarnóc: ott azt tartották, hogy csak a Luca nevûeknek nem szabad fonni, minden egyéb munka véhezhetõ.
E napon kezdték faragni a Luca-székét, melyet karácsonyra kellett elkészíteni, úgy, hogy minden nap csupán egy-egy mûveletet lehetett rajta elvégezni. Innen ered:
"Sokáig készül, mint a Luca széke."
Karácsony este aztán elvitték a templomba, éjféli misére, készítõje ráállva megláthatta kik a falu boszorkányai.
E napon a fonóban mulatságot is tartottak, ott volt a falu fiatalsága; ettek-ittak, mulattak. sötétedéskor fehér lepedõben, kormos arccal mentek a fiúk a lányokat riogatni.
A lányok elõszeretettel jósoltak, az egri Tréfás jóslás a gombócba gyúrt papírdarab, melyre egy-egy fiú nevet írtak. A gombócot kifõzték, amelyik legelõbb jött a víz tetejére, azt kimerték, s megnézték milyen nevû lesz a férjük.
A kisfiúk "lucázni" jártak, házakhoz betérve tréfás köszöntõket mondtak. dejtáron például a következõt:

Lucát jöttem köszönteni,
adjanak egy kicsit hörpinteni,
vagy egy pohár pálinkát,
vagy egy pohár borocskát,
mind a kettõt meginnám.
Tyúkok, ludak tojjanak,
malacos legyen a disznójuk,
borjas legyen a tehén.
Amennyi szekér széna, szalma,
annyi legyen a lányuk kérõje.

A gyerekek a köszöntõért diót, almát vagy néhány fillért kaptak. Mindazoknak, akik többet szeretnének tudni a Luca-napi hagyományokról, ajánljuk a következõ könyvet: Manga János: Ünnepek, szokások az Ipoly mentén.