Senkit sem üldöznek hiába.
Hol kõnek lenni nem kívánatos,
ha nem õrlõdsz porrá, homokká,
ne add az ártatlant, ne
csodálkozz, ha minden arra
elhaladó beléd tapos, minden
kerék útja épp rajtad vezet keresztül.
Álljad. Néha puszta léted vállalása
a megtehetõ legtöbb,
különösen, ha úgy adódott,
hogy kõ vagy –
és különösen
ha már egy falnak része,
türelemmel és töredelemmel
odaillesztett, megfaragott.
Álljad egy kultúra nevében,
mely már barokk, vagy még
csak reneszánsz, kuruc,
de még romjaiban, de
majd romjaiban is
áldott és felismerhetõ.