Senkit sem üldöznek hiába.
Hol kőnek lenni nem kívánatos,
ha nem őrlődsz porrá, homokká,
ne add az ártatlant, ne
csodálkozz, ha minden arra
elhaladó beléd tapos, minden
kerék útja épp rajtad vezet keresztül.
Álljad. Néha puszta léted vállalása
a megtehető legtöbb,
különösen, ha úgy adódott,
hogy kő vagy –
és különösen
ha már egy falnak része,
türelemmel és töredelemmel
odaillesztett, megfaragott.
Álljad egy kultúra nevében,
mely már barokk, vagy még
csak reneszánsz, kuruc,
de még romjaiban, de
majd romjaiban is
áldott és felismerhető.