Böjte Csaba ferences atya beszámolója a Szent Ferenc Alapítvány erdélyi gyermekvédelmi hálózatának állásáról, és gyűjtési felhívás a kolozsvári szegény egyetemistáknak szánt kollégiumért. Részlet a Magyar Lobbi 2004. szeptember 24-i akció köréből. (A Keresztszülői Mozgalom korábbi hírünkben már bemutatta Böjte Csaba dévai árvaházi munkáját — lásd itt.)

Déván elindult az új V-XII. osztályos iskola polgármesteri és tanfelügyelőségi áldással, felszentelték az új műhelyt is — egyelőre csak V-IX. osztály működik, a felsőbb évfolyamok a következő években indulnak. Az iskola kézműipari, elsősorban famegmunkálást tanítanak; az épületet a Liechtenstein hercegnő támogatásával vásárolták meg, az Apáczai Alapítvány és más magánadományozók segítségével újították fel, az asztalosműhelyt pedig a Rotary Club támogatásából rendezték be. A dévai gyermekvédelmi központban nagyon sok gyermeket fogadtak be, jelenleg minden “csúcsra járatva” működik.

Zsombolyán hét gyerekkel indult be egy új ház — a gázbevezetés és a központi fűtés van hátra, egyébként minden feltétel adott. Torockón is vásároltak egy házat, ahol szintén megszűnt a magyar oktatás; Szárhegyen, a Kájoni János által épített ferences kolostorban 11 gyerekkel indult el a gyermekvédelmi központ, amelyet a Hargita megyei tevékenység központjává szeretnének tenni.

Szalontán (“Szent Antal ház” néven, Tarsoly Hilda vezetésével) már nyáron minden a helyére került — központi fűtés, hatósági engedélyek —, a következő nyári építkezés után 40-50 gyermeknek lesz ott otthona; szeptember 25-én házszentelést tartanak. Szászvároson Menyhárt Ernő vezetésével több mint hetven gyermekkel indult a tanév. Szovátán viszont nagy a visszalépés — csak tíz gyerek van ott —, az építkezés azonban halad, szeptember végére befedik az épületet. Petrozsényben ebben az évben nem indulnak, előbb a munkatelepet szeretnék felszámolni.

A kolozsvári fiatalok száma szaporodik, jelenleg tizenhárman vannak, és október elején kezdődik az iskola — nagyon kellene nekik egy ház. A fiatalok kinéztek egy háromszintes épületet, amely 100 000 euróba kerülne. Böjte Csaba kérte: ha valaki úgy gondolja, hogy szívesen támogatná egy szegény egyetemistáknak szánt kollégium létrehozását Kolozsváron, a Szent Ferenc Alapítvány nagy szeretettel fogadja és partnere lesz.

Csaba testvér, Déva, 2004. szeptember 20.

Frissítés: “Csángóföldi segélykiáltás” — Böjte Csaba moldvai látogatása

(Balázs D. Attila felvetette, hogy a Lobbi tagjai jelöljék Böjte Csabát a Pannon GSM Példakép Alapítványának díjára, amely egymillió forinttal ismeri el azok munkáját, “akikre az egész ország felnézhet”.)

Böjte Csaba beszámolt a Moldvában, csángó falvakban tett látogatásáról: “Egyik szemem kacag, a másik meg végtelen szomorúság miatt sír.” Leírása szerint hatalmas sártengerben álló, szerény házikókban élnek a falvak lakói, ahol egy 24 éve tanító román tanár szerint még egyetlen gyerek sem jutott el kilencedik osztályig, városi továbbtanulásig. A katolikus csángó falvak — mondta egy helyi román pap — nagyságrendekkel szegényebbek és elhanyagoltabbak, mint Románia más vidékei: nincs aszfaltút, közvilágítás, állami beruházás. Az emberek szinte kizárólag kézi mezőgazdasági munkából élnek; a fiatalok egyetlen kitörési lehetősége az egyházi szolgálat vagy a külföldi segédmunka.

Ugyanakkor — folytatta — fiatal értelmiségiekkel is találkozott, akik “középkori misszionáriusok” módjára, szinte segédeszközök nélkül végzik a magyar nyelv és kultúra megőrzésének munkáját: Csíkfalvában két hét alatt 40 gyermek iratkozott be az induló magyar nyelvtanfolyamra. Böjte Csaba elhatározta, hogy létrehoz egy alapítványt — a csángók Csíksomlyóhoz fűződő hagyományos kötődésére utalva “Babba Mária” néven —, amely a magyarul továbbtanulni akaró csángó gyerekek számára iskolát és kollégiumot építene. A tanítók felmérése szerint negyven gyerek jelentkezett 4-5 faluból, akik eddig kizárólag románul tanultak, magyarul csak heti két órájuk volt.

Csaba testvér

Forrás: Magyar Lobbi, 2004. szeptember 24. és 2004. november 19.