Kikényszerített kompromisszum
Forrás: Magyar Szó
Volt egyszer egy csaknem százszázalékos parlamenti támogatottsággal
rendelkezõ státustörvény, amelyet ugyanolyan arányban fogadtak el azok a
nemzetrészek is, amelyek megsegítésére e majdnem konszenzusos jogszabály
megszületett. A viharos szombati budapesti Máért-ülésen a határon kívüli
magyar szervezetek többsége, köztük a legnagyobbak által szentesített
törvénymódosítási kormánytervezet azonban már csak feleakkora
támogatottságra számíthat az Országgyûlésben, s már közel sincs az az
egyöntetû lelkesedés, amely elõdjét, a hatályban levõt övezte a határokon
kívül. Véget ért egy kemény vita is, amely vita zárószakaszában már
gyakorlatilag a határon kívüliek és a magyar kormány között zajlott, s
végül Budapest gyõzelmével ért véget, ha egyáltalán szabad a gyõzelem szót
használni. Mert ha kölcsönös engedmények eredményének is nevezzük a
Máért-ülésen meghozott határozatot, azért a lényeg marad: ezt a
státustörvényt nem sikerült megvédeni, s a nemzetrészeknek gyakorlatilag
már megszerzett — igaz, alig alkalmazott — jogokról kell lemondaniuk.
A magyar kormány ebben a vitában gyõzött, mert meggyõzte a
határon kívülieket, hogy fogadják el azt a javaslatot, amely ellen szinte
az utolsó percig hadakoztak. A kormánnyal végig vitázó határon kívüliek
szavazáskor formálisan a módosítást ugyanúgy ellenzõ Fidesszel kerültek
szembe. Ugyanakkor Budapest veszített is egy másik vitában, amelyet a
szomszédos országok kormányaival és egyes európai intézményekkel
folytatott, mert azokat nem sikerült meggyõznie, hogy a törvényben nincs
semmi olyan, ami ellen a jog nyelvén kifogásokat emltek.
E többszintes vita végeredménye a Máért-ülésen elfogadott
módosítás. S remélhetõleg ezzel be is fejezõdik a kedvezménytörvény körüli
"nemzetközi" huzavona, miután ez az új jogszabály — kellõképpen
"megszelídítve" Pozsony és Bukarest számára is — már nem ver nagy
hullámokat. Következésképpen alkalmazhatóbb is lesz. Talán. Ki szavatolja,
hogy a román és a szlovák kormány így majd elfogadhatónak találja.
Azt a küldetést, amit annak idején e törvénynek szántak, az
új már nem lesz képes vállalni. Mert ha a kompromisszumokkal sikerült is
valamit a felvidékieknek átmenteniük — a Magyar Kolaíció Pártjának volt
benne nagy érdeme –, a törvény eredeti célja, szellemisége már nem a
régi. Leértékelõdött a magyarigazolvány, s kimaradt az egységes nemzetre
való hivatkozás.
A kedvezménytörvény-vita nagy próbára tette a Magyar Állandó
Értekezletet. Tartottak attól, hogy az ellentétek szétfeszítik a
Kárpát-medencei magyarok egységes állásfoglalásának — a konszenzusnak —
a kimunkálására létesített testületet. Szerencsére nem így történt ugyan,
a Máért túlélte, ám a tanulságokat mindenképpen le kell vonni. A magyar
pártok, az intézmények, a határon kívüli magyar szervezetek sohasem álltak
távolabb attól, hogy közös álláspontra jussanak. A nehezen kimunkált
kompromisszumot végül három részvevõ — a Fidesz–Magyar Polgári
Szövetség, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt, a Kárpátaljai Magyar
Kulturális Szövetség — el sem tudta fogadni. (Sebestyén Imre)
Az alku mérlege – Magyarországi vezetõ lapok a Máért ülésérõl
"Egész napos vitákat követõen a kedvezménytörvény módosítását
is tartalmazó zárónyilatkozat elfogadásával zárult a Magyar Állandó
Értekezlet (Máért) szombati budapesti ülése. A dokumentumot a Fidesz,
valamint egy vajdasági és egy kárpátaljai szervezet képviselõi nem írták
alá." E sorokkal indítja — Máért-egyezség a Fidesz nélkül megnevezéssel
— tudósítását a Népszabadság mai száma, a lap ugyanakkor Öngól címmel
belsõ vezércikkben is foglalkozik az eseménnyel. Kis Tibor arra
figyelmeztet, hogy ezúttal elõször nem volt konszenzus a Máért
történetében, és ez akár az intézmény halálát is jelentheti. Szerinte a
Fidesz éppen erre játszott, mert a párt stratégiája a két országra, két
RMDSZ-re, két köztévére alapozódik, s lám, most két Máért-ra is. A szerzõ
úgy véli, a Fidesz gondjai abból adódnak, hogy az értekezleten jószerével
egyedül maradtak. "A kisebbségi vezetõk részérõl most is gyakran
elhangzott a tanácskozáson a figyelmeztetés — írja Kis Tibor –, hogy a
szülõföldön való boldoguláshoz a magyarigazolványnál azért többre lenne
szükség: például korszerû infrastruktúrára, kulturális létesítményekre, a
gazdasági lehetõségek szélesítésére, miegymás. Az anyaországtól — mint
ezt a vajdasági Kasza József nagyon konkrétan kifejtette — fõleg ehhez
várnának befektetéseket, együttmûködési elképzeléseket, privatizációs
támogatásokat." A cikkíró végül hozzáteszi: "Németh Zsolték a Máérton nem
a kormánnyal kerültek szembe, hanem a legtekintélyesebb határon túli
magyar szervezetekkel."
Szintén hétfõi számában a Magyar Nemzet a fejléc alatti
beszámolójában úgy fogalmaz, hogy a hetedik Magyar Állandó Értekezletet
heves viták, feszült hangulat és személyeskedõ hangnem jellemezte, a
hétórásra nyúló ülésen — több lényeges változtatás után — a résztvevõk
többsége igent mondott a státustörvény módosítástervezetére. A lap
fontosnak tartja azonnal megjegyezni, hogy a tanácskozás zárónyilatkozatát
a Fidesz, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a Vajdasági
Magyar Demokrata Párt (VMDP) képviselõi nem írták alá. Az MDF — bár
elõzetesen élesen bírálta a kormánytervezetet — végül elfogadta a
dokumentumot. Módosuló státustörvény — így címezte ülésjelentését a lap,
amelynek belsõ hasábjain Pataky István külön is foglalkozik a
történtekkel. A szerzõ megállapítja, a szomszédos országokban hatalmon
lévõ politikai érdekérvényesítésben megizmosodó határon túli
szervezeteknek szombaton este Budapesten minden erejüket, tapasztalatukat
össze kellett szedniük ahhoz, hogy a Kovács László külügyminiszter által
képviselt magyar kormánnyal szemben legalább részben megvédjék szerzett
jogaikat. E nyomásgyakorlás eredményeként olyan módosítástervezet
született, amely nem érintette a jogszabály lényegét. Pataky szerint
ugyanakkor (írásának címe: Magyarok harca Budapesttel) a kedvezménytörvény
eredeti céljait, szellemiségét súlyos csapás érte azzal, hogy a dokumentum
preambulumából kimarad az egységes magyar nemzetre való hivatkozás, ily
módon meginoghat a magyarigazolvány szerepe is. A kommentátor úgy véli,
ezért mondott nemet a legújabb tervezetre a Fidesz–Magyar Polgári
Szövetség, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a Vajdasági Magyar
Demokrata Párt. Írását Pataky így zárja: "Annyi bizonyos, hogy a
módosított törvény — amelynek végleges formája természetesen csak a
parlamenti vita után alakul ki — összességében visszalépést jelent az
eredeti státustörvény tartalmához, céljaihoz és szellemiségéhez képest
egyaránt." (Sinkovits Péter)
Búcsú a konszenzustól
A romániai magyar sajtó eltérõen a Máértrõl és a kedvezménytörvényrõl
Eltérõ módon kommentálta a romániai magyar sajtó a
kedvezménytörvény módosítását jóváhagyó Magyar Állandó Értekezlet (Máért)
tanácskozását.
A Krónika címû erdélyi napilap szerint a hét végén tartott
ülés után "új korszakba lépett a Máért", mivel már nem minden döntés
születik a határon túli magyarok egybecsengõ támogatásával. Az eltérõ
véleményeket a lap azzal magyarázta, hogy a határon túli magyar
szervezetek magyarországi "ideológiai és rokoni kötõdése" a
kedvezménytörvény elõírásainak megrostálása körül folytatott vitában
nagyobb súlyt kapott, mint a Fidesz-kormányzat idején, amikor arról szólt
a vita: "adni kell a határon túl élõ magyaroknak".
A lap úgy vélte, a tanácskozás legfontosabb üzenete a
konszenzustól való búcsú, ami miatt meginogni látszik az Antall József
idejében megfogalmazott egységes magyar nemzetstratégia.
— Nem véletlen, hogy a kedvezménytörvény átszabása ellen
kárpátaljai és vajdasági képviselõk szavaztak. Õk azok, akiknek nehezíti a
helyzetét Magyarország uniós csatlakozása. Példájuk igazolja, nem mindenki
számára vigasz, hogy a határok EU-n belül jelentéktelenné válnak, azaz
Ungvár és Kolozsvár más-más megoldást igényel — hangsúlyozta a Krónika.
Az Erdélyi Riport címû romániai magyar hetilap szerint a
Máért legutóbbi tanácskozása után a Fidesz nyíltan szembekerült a határon
túli magyarság akaratával. A lap úgy vélte, hogy Németh Zsolt érvelése —
miszerint a Fidesz azért nem tudja elfogadni a kormány módosító csomagját,
mert kimarad az egységes magyar nemzetre való hivatkozás, a törvény az
oktatás és a kultúra területére szûkül le, valamint a magyarigazolvány
használata csak Magyarországra és csak bizonyos kedvezményekre
korlátozódik — a populista demagógia kategóriájába sorolható.
A kommentár megjegyezte, hogy a határon túli magyar
szervezetek véleményének figyelmen kívül hagyása nemcsak cinizmusra és
arroganciára vall, hanem olyan politikai rövidlátásra is, amelynek
következményei hosszú távra eltávolíthatják a Fideszt a határon túli
magyar szervezetektõl.
Az Aradon megjelenõ Nyugati Jelen címû napilap szerint
értelmes kompromisszum született a kedvezménytörvény módosításáról a Máért
szombati ülésén. A lap a zárónyilatkozat aláírását megtagadó három
szervezet indoklásait elemezve arra a következtetésre jutott, hogy a fõ
kifogás, miszerint nem került be a dokumentum preambulumába az egységes
magyar nemzetre való utalás, nem lehet mérvadó, mivel szerepel benne a
magyar nemzethez tartozásra való utalás. A lap arra a következtetésre
jutott, hogy ezek után oldódhat a trianoni trauma, s megkezdõdhet a magyar
nemzet egyesítésének folyamata.
Szlovákiai lapvélemények
Vajon ezúttal valóban megfelel-e az európai elvárásoknak a
kedvezménytörvény módosítása, mert hogy a magyar politikai reprezentáció
eddig kétszer azt állította, hogy a jogszabály nem ellenkezik az európai
normákkal, aztán kétszer tévedett — írta hétfõn a Pozsonyban megjelenõ
liberális SME.
Marián Lesko, a lap hírmagyarázója felidézi, hogy 2001
júniusában Orbán Viktor akkori kormányfõ és külügyminisztere, Martonyi
János "az ellentmondásos törvény" parlamenti elfogadásakor az európai
normákkal összeegyeztethetõnek nevezték a jogszabályt. Ugyanígy
nyilatkozott a Máért tavaly novemberi ülése után a jelenlegi
miniszterelnök, Medgyessy Péter és külügyminisztere, Kovács László — írja
a lap. "Kérdés, vajon kétszeri tévedés után legalább most igaza van-e a
magyar politikai reprezentációnak" — így Lesko.
Budapest hangzatos jelzést küldött vasárnap a szomszédos
országok felé, miszerint számukra és Európa számára elfogadhatóan
módosítja a kedvezménytörvényt, ami "igen jó hír lenne, ha õszinte lenne
és igaz, de nem az" — írta hétfõi kommentárjában a Pozsonyban megjelenõ
baloldali Pravda.
A kommentár szerzõje, Dag Danis szerint "a
Medgyessy-módosítás csak csomagolásában különbözik a hatályban levõ
Orbán-törvénytõl. A tartalom maradt, beleértve a törvény legvitatottabb
részét, a gyermekeiket magyar iskolába írató szülõk anyagi támogatását".
Úgy látja, hogy az "eredendõ probléma" nem változik, ezért a
"magyar törvényhozók szándéka a továbbiakban is elfogadhatatlan" . Az
oktatási támogatásokat élesen bíráló szerzõ visszautasítja, hogy a
hivatalos magyar közintézmények "anyagilag motiválják a magyar nemzetiségû
szlovák polgárokat: válasszák inkább a jobbik, tehát a magyar iskolát".
Megjegyzi: a "Medgyessy-módosítás" ugyan számol azzal, hogy a
jogszabály eme legérzékenyebb területét érintõ kérdésben a szlovák
kormánnyal is egyezségre kell majd jutnia, ez azonban a probléma lényegét
illetõen nem megoldás. "Ellenkezõleg, a szlovák–magyar kapcsolatokat még
jobban megterheli. Ha ugyanis a szlovák kormány nem megy bele az
egyezségbe — ami a szerzõ megjegyzése szerint valószínû és természetes
–, akkor a magyar diplomácia folyamatos nyomása alá kerül, és erre
idehaza majd a Magyar Koalíció Pártjának vezetõi is rásegítenek. Budapest
ugyanis sosem lesz képes megbékélni azzal, hogy a magyarságról szóló
törvénnyel épp a szlovák oldalon maradjon ûr. Ez lesz a szlovák–magyar
viszony újabb vasnehezéke" — írja Danis, rámutatva, hogy Orbán Viktor
volt kormányfõ "sárkányfogakkal tûzdelte tele" a két ország közti
határvonalat, s e sárkányfogakból "a Duna mindkét oldalán rendre a -magyar
ügy- harcosai kelnek majd életre".
