Elkezdodött…
2003. március 20. 11:58
Lukács Csaba
Az este érkeztem meg Amerikából. Az útnak olyan hangulata volt, mint egy menekülos
road movie-nak: átjutni az egyes állomásokon még a háború kitörése elott. Hazaérésem
után néhány órára jött az sms: White House says: "The opening stages of the
disarmament of the Iraqi regime have begun" (a Fehér Ház nyilatkozata szerint az
iraki rezsim lefegyverezésének nyitó szakasza megkezdodött).
Pár napja még Pearl Harborban voltam, gond nélkül lehetett fényképezni az ott
horgonyzó repülogép-anyahajót. A világ talán legismertebb nyaralóhelyén, Hawaiiban
más nyomát nem volt a készülodo világégésnek: fényképezgeto japán turisták a
sétálóutcákon, gondtalan szörfösök és napimádók a tengerparton.
Igaz, a beszélgetések során sokan megemlítették: Amerikát legutóbb épp itt támadták
meg váratlanul, a nyaralóhely most is ideális célpont a terroristáknak, akik az
amerikai katonai fölény miatt majd várhatóan a civileken keresnek fogást.
A honolulu-i reptéren négy S-set kaptam a jegyemre, ezért külön
félreállítottak. Életem legtüzetesebb motozása következett: külön
megnézték a cipot és a sapkát, ki kellett oldanom a nadrágomon az övemet, a
vászonnadrág fémpatentjeit is egyenként megvizsgálták.
Másnap Hollywoodban az egyik stúdió szuvenírboltjában szóváltásba
keveredett egy német turistapár az eladóval. Miért akartok háborút? – vonták
felelosségre a vevok meglehetosen agresszívan a kérdést sem érto eladót, aki
meglehet, pár napja érkezett illegálisan Mexikóból.
A belvárosban a hasábburgonya (Amerikában ezt French fries-nak hívják – a szerk.)
átnevezését követelte "freedom fries"-ra egy kisebb, háborúparti és a franciákat
árulónak gondoló csoport. Emlékezzetek Normandiára skandálták, de nem volt ötletük,
hogy mi legyen a "francia csók" új neve.
Velük szemben háborúellenes tüntetok hirdették jókora pannón, hogy "Bush nem a mi
elnökünk".
A légitársaságoknál nem az a fo kérdés, hogy mit tudnak a repülogépek utasai által
világszerte széthurcolt halálos tüdogyulladásról, hanem az: ha elindulnak a harcok,
mi lesz az épp levegoben levo vagy késobb induló járatokkal.
A Los Angeles-i repülotér elott tucatnyi rendorautó és millió biztonsági ember, a
nemzetközi terminálra mégis jegy és útlevél felmutatása nélkül, könnyedén be lehet
sétálni. A LAX-ról az ultimátum lejárta elott pár órával induló British Airways gép
ideális célpont a terroristáknak – mondja valaki a sorban, és tényleg
elgondolkodtató, hogy egyszerre két háborúpárti ország civiljeit érné a támadás. A
helyzeten nem segít, hogy a laptop mellett gyakorlatilag egy bombát is bevihetnék,
annyira laza a
kézipoggyász ellenorzés.
Londonban – talán biztonsági okokból – a gép indulása elott csak fél
órával írják ki a beszállókapu számát. Újra átvilágítanak, de hasonlóan laza a
figyelem, mint a keleti parton tizenegy órával elotte. Budapesten fürkész tekintetek
vizslatják a gépbol kilépo utasokat, a civil ruhás úr útlevél bemutatása nélkül
átsétál a határorök elott. Valószínuleg nemzetbiztonsági ember, senki nem volt
gyanús neki.
Itthon kivárom a negyed hármas határidot, aztán az idozónákba
belekavarodva kényszeredetten próbálok elaludni. Négykor megérkezik a háború
kezdetét jelzo sms, végképp eluzve a nyugodt éjszaka illúzióját.
Innentol már a kérdések éjszakái-nappalai következnek, mert még nem tudni, meddig
tart a harc és mik lesznek a következményei. Részesei vagyunk, de azt nem tudjuk,
milyen mértékben. És azt sem, leszünk-e mi, magyarok civil célpontok ebben az új
háborúban.
Valami elkezdodött. Csak reméljük, hogy nem változtatja meg az életünk
visszavonhatatlanul.
