Épít a vak idõ, te ne vedd észre, görbe a fal,
Szûk lesz a házad, s az adód halálig törleszted,
Sok lelkes pótlék koptatja, fényesíti igazát,
S kimondja végül; neki a több kevesebb,
Neki a keserû édes, neki már ez is elég,
Csak biztos legyen.
Kétségem királya ne ûzz el, bár mutogatod,
Hányféle szélrohamot
Viselt el eddig a vak idõ tornya.