Fábián Tibor interjúja Lokodi Ferenc Attilával, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom nagyváradi szervezetének elnökével, a 2006. június 4-i versailles-i Trianon-palotai megemlékezésről. Megjelent a Magyar Lobbi 2006. június 16-i akciólevelében.

Lokodi Ferenc Attila, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom nagyváradi szervezetének elnöke június negyedikén többszáz honfitársával együtt a Trianon-palotában emlékezett a történelmi Magyarországot a térképekről leradírozó diktátumra. Honnan a merész ötlet? – kérdezte az elnököt Fábián Tibor.

– Mozgalmunk kezdetektől a nagyszabású, merész tettek elkötelezettje. A trianoni tüntetés ötlete a Kárpátia nemzeti rockzenekar frontemberétől, Petrás Jánostól származik. A HVIM óriási, Kárpát-medencei és nemzetközi összefogást igénylő szervezőmunkája végül több száz ember szívét érintette meg és indított útnak.

– Előtte még Budapesten is volt egy emlékező felvonulás…

– A június 2-i, budapesti felvonuláson összegyűlt lelkes magyarság a zord idő ellenére mindvégig kitartott. Hagyományainkhoz híven felkerestük a szerb, román, illetve szlovák nagykövetséget, ahol zuhogó esőben olvastuk fel petícióinkat. Jómagam Erdély képviseletében követeltem 12 pontban alapvető jogainkat, elsősorban az 1918 óta ígért, be nem teljesített területi autonómiát. Petíciónkat sajnos mindhárom nagykövetség elutasította, holott véleményem szerint egy Európához csatlakozni kívánó állam követségének kötelessége lenne továbbítani adófizető állampolgárainak jogos követelését kormánya felé.

Azt sem hagyhatom említés nélkül, hogy június 2-án közel százezer, magyar történelemről, kultúráról szóló, öntudatépítő könyvet küldött a HVIM Csángóföldre, a Délvidékre és Kárpátaljára.

– Térjünk vissza a franciaországi megemlékezésre. Erdélyből hányan utaztatok a Trianon-palota elé?

– Nagyváradról Nagy Zoltán Attila barátommal zarándokoltunk Trianonba, ahol egy csíkszeredai vármegyés honfitársunkkal is volt alkalmunk találkozni.

– Milyen élményeid vannak az utazásról?

– Lélekemelő volt látni a Kárpát-medence minden tájáról, sőt a tengeren túlról is sereglő fiatalokat, idősebbeket, családokat, szervezetek képviselőit, akiket egyazon cél vezérel: igazságot Magyarországnak 86 év után! Mi különjáratú autóbuszokkal utaztunk, mások autóval, repülőgéppel vagy motorral.

– A franciák hogyan reagáltak a jelenlétetekre?

– Megdöbbentő volt a francia rendőrség, véleményem szerint, túlzott készültségét tapasztalni. Ők bizonyára erőszakos demonstrációra számítottak, de láthatták, hogy mi nem randalíroztunk, mint a bevándorlóik. Már a tüntetés előtt kisereglett a rohamrendőrség. Összesen hat vízágyúval ellátott rendőrautót számoltam össze. Átkutattak néhány buszt, a legszomorúbb az volt, hogy a rendőrök bilincsekbe verve kísérték be két honfitársunkat, annak ürügyén, hogy magyar emberhez illően szalonnázó zsebbicska volt náluk. Az elrettentő akcióra úgy tűnik készültek a versailles-i diktátum jelenkori őrei, ugyanis az őrszobán már magyar tolmács várta a két ártatlan fiatalt. A francia lakosság egyébként kíváncsian kísérte rendezvényünket, többen lelkesen érdeklődtek céljaink iránt. Sokat köszönhetünk francia szervezőinknek, a Francia Nemzeti Front Ifjúsági Tagozatába tartozó jogászhallgató barátainknak, akik a helyfoglalást és a tüntetés bejelentését megszervezték.

– Hogyan zajlott le a rendezvény?

– Június 4-én, 15 órakor gyülekeztünk a versailles-i királyi palota kapuja előtt, nemzeti lobogókkal és Árpád-sávos zászlókkal. Szerencsénkre vasárnap rengeteg turista tartózkodott Versailles-ban, és így fél óra alatt szétosztottuk a trianoni tragédiáról szóló ismertetőanyagot, mely magyar, angol, német és francia nyelven ismertette a trianoni diktátum igazságtalanságát és annak következményeit.

Maga a felvonulás 16 órakor indult a Trianon-kastély felé, példamutató elszántsággal és fegyelemmel, mint egykor nagyapáink honvédserege. Felemelő és szívremegtető volt, ahogy a történelmi épületek visszhangozták a „Vesszen Trianon!”, „Justice for Hungary!”, „Nem, nem, soha!”, „Ria-ria Hungária!” jelszavakat, amiket teli torokból, mintegy 800-an skandáltunk. A Trianon-kastélyhoz érve bevonultunk a konferenciaterembe, ahol már felszerelt színpaddal várt bennünket a Kárpátia zenekar. Rendezvényünket 16 óra 32 perckor, a trianoni diktátum aláírásának időpontjában a Himnusz eléneklésével kezdtük. Pörzse Sándor és Toroczkai László nyitóbeszéde után következett a Kárpátia zenekar fergeteges koncertje. A rendezvény befejeztével a tüntető sereglet ugyanúgy, tiltakozó jelszavakat és zászlókat lengetve vonult vissza a királyi palota előtti térre.

– Milyen érzés volt abban a palotában jelen lenni, ahol aláírták a diktátumot?

– Hátborzongató. Absztrakt ellentétben áll a hely látványos küllemme és a súlyos történelmi teher, amely falai között kísért. Nemzetünk tragédiájának helyszíne jelenleg Trianon Palace néven luxushotelként üzemel. Amikor az ember elmegy Recskre vagy egy koncentrációs táborba, ott a helyszín egyben a tragikus sorsot is tükrözi. A palota rácskapuja előtt az egész sereglet elnémult. A milliók fájdalmát magában hordozó épületet látva tudatosult bennünk igazán, hol is állunk! Nem tudtam visszatartani könnyeimet, amikor belém hasított a keserű tudat, hogy hazám vesztőhelyének árnyékában állok, ahol ma milliomosok dorbézolnak. A szálloda igazgatója a kapunál várt bennünket, és kért, hogy a szálloda területén ne kiáltsuk jelszavainkat, mert azzal „esetleg megzavarnánk a kedves vendégek nyugalmát”. Némán vonultunk a konferenciaterem felé, majd az épület bejárata előtt Toroczkai László hirtelen a sereglet felé fordulva, magasba tartott kézzel kiáltott bele a síri csendbe: Justice for… Egyszerre dübörgött fel a tömeg falat és eget rengető hangja: Hungary!, valamint: Vesszen Trianon! 86 év fájdalmas, elégtételt követelő vészkiáltása volt ez!

– A magyarországi, erdélyi sajtó hogyan reagálta le a párizsi rendezvényt? Negatív vagy pozitív kommentárból volt több?

– Számítottunk rá, hogy a csonkaországi balliberális sajtó mindent meg fog tenni, hogy a rendezvényről minél kevesebb információ jusson el az emberekhez. A nemzeti sajtót Pörzse Sándor és Siklósi Beatrix képviselte, de jelen volt több francia médium, és az emigrációból is érkeztek tudósítók. A román soviniszta média már jóval a rendezvény előtt alantas, uszító cikkekkel próbálta beharangozni, hogy micsoda vakmerő revizionista akció készül.

– Érdemes volt?

– Ez nem lehet kérdés. Életem legmagasztosabb, leglélekemelőbb napját tölthettem sok száz, a világ minden sarkából és a Kárpát-medence minden pontjáról egybesereglett testvéremmel, akikkel a szívem is együtt dobban. Úgy érezzük, 2006. június 4-én, 86 keserves, vérverejtékes év után a magyarság végre Trianonban törlesztett. Békésen, fegyelmezetten, de határozottan követeltük jogainkat, kiáltottuk ki magunkból nemzetünk fájdalmát. Sikerült megnyerni a nemzetközi közvélemény figyelmét, több ezer embernek tártuk fel a történelmi igazságot, akik segíthetik nemzetünk szabadságharcát a harmadik évezredben. Nemzetközi összefogással gyakorolhatunk hathatós nyomást az elszakított területek kormányaira jogaink érvényre juttatásáért.

Fábián Tibor

Forrás: Magyar Lobbi, 2006. június 16.