csárdás

Fehér fuszulyka-virág,
ne jöjj hozzám napvilág.
Gyere hozzám setétbe,
akkor ülj az ölembe.

Ha te tudnád, amit én,
ki babája vagyok én.
Te is sírnál nem csak én,
keservesebben mint én.

Egyszer jártam nálatok,
leszakadt az ágyatok.
Úgy recsegett, ropogott,
a szalmája szotyogott.