az hol én elmegyek

még a fák is sírnak
gyenge ágairól
levelek lehullnak

hulljatok levelek
rejtsetek el engem
mert az én édesem
sírva keres engem

beli buba beli beli

kicsi kutyasággol teli

beli buba párnára
kicsi kutya szalmára

a mamája elringassa
szépen álmodozni hagyja

álmodj szépet álmodj jót
arany diót mogyorót

jaj pártám jaj pártám

győri gyöngyös pártám
nem elvesztettelek
csak felcseréltelek

egy kontyér egy gondér
egy szőke legényér
egy kontyér egy gondér
egy szőke legényér

örömmel virradt fel
reám e szép reggel
örömmel üdvözlöm
ártatlan szívemmel

mert ma változott meg
életemnek sorsa
vagy holtig örömre
vagy örökös búra

# #4
# széki lakodalmas
# …
# ennek a
# …
# ha elmész is rózsám
#

kontyolják a nénémet

bodros főkötővel
engemet is kontyolnak
egy disznó böndővel
nagy öröm a nénémnek
cifra szabólegény
siralom az énnékem
szegény szolgalegény

étetik a nénémet
porcolán tányérból
engemet is étetnek
egy disznó válúból
nagy öröm a nénémnek
cifra szabólegény
siralom az énnékem
szegény szolgalegény

kőtik fel a nénémet
szép páros csókokkal
éngemet is kőtenek
egy nagy bünkős bottal
nagy öröm a nénémnek
cifra szabólegény
siralom az énnékem
szegény szolgalegény

paradicsom kőkertjibe

aranyszőnyeg leterítve

rengő bőcső közepibe
benne fekszik az úr jézus

jobb kezében arany alma
bal kezében arany vessző

megzúgítja a vesszőjét
zúg az erdő cseng a mező
ezüstbe borút az idő

nem láthatok szebb termő fát
mint a krisztus keresztfáját

mert az vérrel virágozik
szentlélekkel gyümölcsözik

szörnyű nagy romlásra készül pannónia

kinek mint tengernek megáradott partjak
.
sok búnak bánatnak körül véve árja
mert a vitézeknek ma esett nagy híja
nem illik a vitézt nekem elhallgatnom
sőt méltó kádárról bölcs verseket írnom
elsőbben szentírást kell ezekre szabnom
másodszor a vitéz magyar népre hoznom

nem így van a dolog kis magyarországon
sokban nevekedett vitézlő kádárom
másra volt higgyétek hektornak jó ágnak
oltalmazója volt kádár az országnak

nem idevaló vagyok én

az alföldről most jöttem én
jöttem babám látásodra
jaj de el vagyok fáradva

piros orcád csókolgatom
göndör hajad megsimítom
édesanyád az a csalfa
csókjaimat számolgatja

bú ebédem bú vacsorám
nálad nélkül kedves rózsám
bárcsak egy álmot alhatnék
hogy rólad ne gondolkoznék

mi zörög mi zörög a sűrű erdőben

tán a rózsám ökrét hajtják a cserjébe
hadd hajtsák hadd hajtsák hadd fizessen érte
ha az a szép piros hajnal más leánynál érte

egyikhez elmenyen a másiknál ott hál
egyikhez elmenyen a másiknál ott hál
mégis nékem azt esküszi hogy senkihez nem jár
mégis nékem azt esküszi hogy senkihez se jár

arra kérem az én jó istenemet

gyógyítsa meg az én árva szívemet
gyógyítsa meg az én árva szívemet
gyenge szívem nem sokára megreped

fáj a szívem kimondani nem lehet
s akiért fáj gyógyítani sem lehet
majd meggyógyít a koporsóm deszkája
mikor a föld suhogva omlik rája

de szeretnék az égen csillag lenni
s az ég alján homályosan ragyogni
éjfél körül kerülgetném az eget
ha megtudnám hogy a babám kit szeret

# #14
# lassú csárdások
#

csernovic piacán

egy idegen legény
úgy sír s úgy kesereg
a tömlec fenekén

a tömlec feneke
lefeküvő ágya
a tömlec oldala
beszélgető társa

a tömlec fenekén
egy asztal letéve
azon az asztalon
egy pohár megtőtve

akárkié lenne
az a teljes pohár
csak éngem elvágna
az a gyászos halál

a marosi füzes alatt

van egy forrás titok alatt
aki abból vizet iszik
babájától elbúcsúzik

mondtam anyám házasíts meg
azt mondtad hogy még ráérek
elvették a szeretőmet
sohase házosadok meg

édesanyám sok szép szava
kit fogadtam kit nem soha
megfogadnám de már késő
mert az idegen az első

boldog volt az én életem

amíg szeretni nem kezdtem
mivolta szeretni kezdtem
minden bánatbú részt vettem
mert nekem a legszebb este
fekete gyászra van festve
mer engemet minden reggel
csak a búbánat ébreszt fel

erdők mezők vad ligetek
hadd bújdossak tibennetek
hadd bújdossak a vadakkal
sírjak a kis madarakkal
hadd bújdossak a vadakkal
sírjak a kis madarakkal

temetőbe kék ibolya
szívem gyászba van borulva
nem egyébért csak teérted
amér tiltva vagyok tűled
nem egyébért csak teérted
amér tiltva vagyok tűled

azt mondja a kakukk madár
nem élek én sokáig már
sírba visz a nehéz bánat
meghalok rózsám utánad
sírba tesz a nehéz bánat
meghalok rózsám utánad

# #19
# magyar – négyes
#

erdő erdő de magos vagy

édes rózsám be messze vagy

kit messziről vigasztalás
hogy többet nem látjuk egymást

a magyarózdi torony alja

a magyarózdi torony alja
köröskörül bazsarózsa
köröskörül bazsarózsa

nem szakisztok nem kell rózsa
tied úgyse leszek soha
tied úgyse leszek soha
csuha-haj

kertem alatt ne fütyüréssz
a kertemre ne csinálj rést
mert én szegény leján vagyok
hozzád illő én nem vagyok

# #22
# ,,vastaghúros'' cigánytánc
#

megy a vonat bukarestbe

lassan forog a kereke
lassan forog a kereke
mert magyar fiúk ülnek benne

állj be máris katonának
jó dolgod lesz majd a nyáron
nem kell kapálni kaszálni
csak bátran a lányok után járni

azér amér be vagyok sorozva

ne hidd babám hogy leszek katona
lesz a bíró hozzám olyan szíves
béírja hogy nem vagyok húsz éves

azér amér ilyen sárga vagyok
ne hidd babám hogy én beteg vagyok
elsárgított engemet a szerelem
nálad nélkül gyászos az életem

azér amér mocskos a zsebkendőm
ne hidd babám hogy nincsen szeretőm
most is olyan lányok laktok erre
rá se néztek a szegény legényre

# #25
# táncciklus darabjai
#

#
# #26
# hejde lilibe
#

mikor léán vótam

szabad madar vótam

ha regvel elmentem
eszte visszajöttem

csak anyám azt mondta
feküdjél le lyányom

hegyen s földön járogatok vala

virágocskát szedegetek vala
s csincsecskékbe csincselgetem vala
bokrétába kötögetem vala

lyányok lyányok jó lyány barátaim
jertek hozzám este guzsalyasba
nektek adom húgom koszorúját
nem kell nékem senki koszorúja

megkötik nékem s az én koszorúmat
ágból bogból fejér csemetéből
tisztán tisztán fejér liliomból
mindenféle szép virágecskából

jaj lelkem lelkem jó társam

negyvennégybe elesett megette az az átkozott háború
jaj már tizenöt éve hogy árva vagyok
nincsen nekem senkim csak az …
jaj ráz a lelkem hogy panaszkodjam meg neked
mondjam el hogy annyi időtől mi panasz volna
lelkem jó kicsi társam gyere haza
a gyermekeid is de aztán mer úgy el vannak szóródva
ha egy hónapba egyszer ha találkoznak
máskor egy hónapba se egyszer se
jaj andrás andrás hol van a te sirod
jaj hol van a te gyászos sirod
sohase tudom még a keresztfádat se felkeresni
jaj idegenbe evett meg ez a fekete főd
jaj idegenbe zárt el ez a fekete főd
jaj mit gondoltam reád azután s mit vártalak
még a mái napig is várlak de sehonnat se jössz haza
lelkem jó kicsi társam lelkem jó kicsi társam
akit sohase tudok elfelejteni
s hogy búsulnak a gyermekeid gyere haza már egyszer
vigyázkodjál meg a kicsi szegény hajlékodba
hogy mi lett még azután is belőle
lelkem jó kicsi angyalkám
aki még az aluvásomat is meghallgatta
s aki még a szuszogásomat es meghallgatta
jaj andrás andrás szomorú andrás
jaj átkozott a háború s átkozott ágyúgolyó
aki egy pillanat alatt elvette az életedet
drága jó szomorú kicsi társam
jaj hova menjek hol kapjalak meg
mert mennyit kerestelek tizenöt esztendőtől
de sehol meg nem találtalak
mennyit mentem mindenfelé de sehol se voltál

ó áldott szűzanya mennyei szép rózsa

boldog mennyországnak drága gyöngyvirága
bűnösöknek kegyes szószólója
vigyájz reánk édesanyánk
angyaloknak királné asszonya

én fölkelék jó regvel hajnalba

kimosdódám minden bűneimből
megkendőzém arany kendőcskével
kimenék én ajtóm elejébe
föltekinték nagy magos mennyégbe
nyitva látám mennyország kapuját
azon belül mennyország ajtaját
azon belül egy terített asztal
azon vala egy rengő bőcsőcske
abba vala urunk jézus krisztus
ül vala mellette anyánk szűz mária
a lábával rengetgeti vala
a szájával fúdogálja vala
aludjál el istennek báránya
szeretetből jöttél erre a világra

a fényes nap immán elnyugodott

a főd szintén sötétben maradott
nappali fény éjjelre változott
fáradtaknak nyugodalmat hozott

minden állat megy nyugodalomra
az istentől kirendelt álomra
de én uram úgy megyek ágyomba
mintha mennék gyászos koporsómba

midőn ágynak adom a testemet
deszkák közé zárhatom éltemet
hosszas álom érheti szememet
a kakasszó hozhatja végemet

de édes jó istenem

indíts meg árvized
hogy mosson el engem
hogy mosson el engem

ne is igen messze
csak az apám udvarába
hogy kérdjem meg tőle
kihez adott férjhez

vitéz katonához
hegyi tolvajához
hegyi tolvajához
ember hóhérához

mért nem adott inkább
disznyó pásztorához
mér adott oda
hegyi tolvajához

úgy rakják úgy rakják

magas déva várát
kit éjjel felraknak
a nappal min lehull

kit nappal felraknak
az éjjel min lehull
kit nappal felraknak
az éjjel min lehull

olyan álmot látott
a legnagyobb kőmíes
melyiknek odatalál
asszony felesége

annak vegyik fejét
rakják e kurcába

szegén szabó erzsi

mind elveszté magát
csütörtökön este
a virágos kertbe

az ő kicsi fia
.
csihánba takará
disznóknak kihányá

istván király
két szemivel látá
két szemivel látá
két fülivel hallá

az ő küsfiának
keserves sírását
az ő küsfiának
keserves sírását

s ahol én elmenek még a fák is sírnak

gyenge ágaikról
hullatok levelek takarjatok
mer az én édesem

sirass rózsám sirass amíg előtted látsz
mert jóisten tudja
erdők mezők
tengernek feneke s az én vetett ágyam

csúszó mászó férgek az én hálótársam
s az égi madarkák az én éneklőim

madarka madarka

ne zavard a vizet
hogy igyam belőle
s hogy írjak levelet

apámnak s anyámnak
szívbeli mátkámnak
hogy tudjak meg ők es
kinek adtak férjhez

cifra katonának
hat ökrös gazdának
hat ökrös gazdának
nagy hegyi tolvajnak

házunk előtt kettőt fordult a kocsi

édesanyám a kufferom hozza ki
édesanyám köszönöm a nevelést
három évig nem eszem a kenyerét

édesanyám hol van az az édes tej
amelyikkel katonának fölnevelt
azt a tejet mér nem adtad lányodnak
mer a lányod nem viszik katonának

én kimenék küskertembe virágon nézni

ha leütte 'z őszi harmat virágom színét
s ütt e sétál kis gerlice
sárga lába ződ a szárnya jaj be gyöngyen járja

megszólítá kis gerlicét a fülemüle
fülemüle z én szerelmem
jer bé jer bé édes rózsám
nem megyek én édes szüvem mer megutáltál

ludasim pajtásim

hol az én lúdjaim
tizenketten vótak
mind fejérek vóltak

csak kettő volt barna
harmadik az anyja
kerülj ludam kerülj
kertem alján kerülj

csak ott es úgy kerülj
búal meg ne merülj
me ha belémerülsz
soha ki nem kerülsz

jöjjen haza ludam
vesszen oda uram
ő se vejszen szegény
me jó pipás legén

beteg vagyok a szerelem betegje

világoskék szemvel vagyok megverve
világoskék szemvel vagyok megverve
nem gyógyít meg csak a rózsám szerelme

búzaszemet szedeget egy vadgalamb
milyen szépen szól az lészpedi harang
azt veri ki mind a két oldalába
szerettem egy barna legényt heába

hej de csillag csillag de szép hajnali csillag

azt gondoltam soha fel sem virjad
fel kell kelni sok szegény legénynek
ej de katonának kell menni szegénynek

hej bíró bíró de nagy lészpedi bíró
vegye ki a két szemed egy holló
mért írtad be nevem katonának
ej mikor még a lányok sem sajnálnak

le az úton le végre lefelé
minden kis ablakba rózsát teremi
minden kis ablakba kettő-három
csak az enyém hervad el nyáron

CD: Halmágyi Mihály / Gyimesi népzene