prológus

:szegény vándor fecske
(szentegyházasfalu, udvarhelyszék)

szegény vándor fecske
panaszolja sorsát
hogy ő mennyi búval
éli e világját

menjünk el édes fiaim
nem lehet itt ülni
következik a hideg tél
el kell nekünk veszni

elindulunk a nagy útra
a keleti földre
elérkeztünk a tengernek
nyugati szélére

siránkozva panaszoljuk
hogy mehessünk által
a nagy víznek szélességét
hogy repüljük által

megsegít minket az isten
mégis átrepülünk
hogyha az isten megsegít
még hazánkba jövünk

a fecskének az ő sorsa
mint a vándorlegény
csak országot s bujdosódik
mindörökké szegény

hazám hazám

(moldva)

hazám hazám csendes hazám
bárcsak határid láthatnám
látom füstjét de csak alig
az ég alatt zengedezik

az ég alatt a föld színén
olyan árva nincsen mint én
az ég alatt a föld színén
olyan árva nincsen mint én

testvér mikor az úton jársz
szíved fáj-e ingem nem látsz
de ha fáj es mit tudsz tenni
egyszer ennek így kell lenni

egyszer ennek így kel lenni
ketten két útra indulni
meg kell egymástól válani
meg kell egymástól válani

úgy elválunk mi egymástól
mint a lapi az ágától
úgy megválunk mi egymástól
mint a lapi az ágától

:a fekete hattyú
(moldva)

a fekete hattyú
gyászt visel magáért
én is gyászt viselek
a régi babámért

istenem istenem
de sok ennyi idő
hogy telik el búval
ennyi gyászesztendő

nyárba nyíl a szegfű
s e sok piros rózsa
nem tudnálak rózsám
felejteni soha

nem tudnálak rózsám
soha megátkozni
nagy átok van rajtam
mért tudlak szeretni

hosszú az éjszaka
nincs kivel aludjak
bánatos a szívem
nincs ki vigasztalja

sokan lefeküsznek
víg álmokat látnak
csak az én szemeim párnákat áztatnak

fúvom az éneket
de nem jókedvemből
csak a bú fúvassa
szomorú szívemből

költözik a vándormadár

(magyarszovát, mezőség)

költözik a vándormadár keletre
bánatim is bárcsak vel
bárcsak vele mehetne

nem férhet már két szárny alatt a bánat
fészket rakott a szívembe
a szívembe magának

azt gondoltam amíg élek
mindig víg napokat élek

de már látom megcsalódtam
a búnak is helyet adtam

adj egy csókot az orcámra
régi babám utoljára
adj egy csókot én meg mást
hogy ne felejtsük egymást

az az egész nyavalyám
csak egy csókért fáj a szám
azt a csókot megkapnám
többet nem fájna a szám

mikorjára menyecske lesz a lányból

(szentegyházasfalu, udvarhelyszék)

mikorjára menyecske lesz a lányból
hegyes kontyot göndörít a hajából
hegyes kontyát jaj de sokan megnézik
boldogságát a leányok irigylik

száraz fáról lecsepegett az eső
az én babám a faluban legelső
ha nem kacag egy araszos a szája
de ha kacag a hármat is kiállja

:mikor a tök virágozik
(szentegyházasfalu, udvarhelyszék)

mikor a tök virágozik
a vénasszony bogárkozik
hej de iccse fehér zeke
ha felvesszük tetű benne

én ma nem ettem egyebet
csak egy tányér aludttejet
azt is csak úgy kanál nélkül
megélek a dolog nélkül

:lakodalom sokadalom
(szentegyházasfalu, udvarhelyszék)

lakodalom sokadalom
nincsen akkor beteg asszony
aratás meg a kapálás
akkor van a nagy jajgatás

házasodjál meg te pista
feleséged lesz anniska
jaj anniska olyan tiszta
a fazekat ki se mossa

kenyeret is jól tud sütni
hétszer keleszt kovászt neki
ötször-hatszor begyújt neki
mégis sültelen kiszedi

fölkel reggel nyolc órakor
feje olyan mint a bokor
keze nem fog a mocsoktól
szeme nem lát a csipától

a fejébe olyan tetű
mint egy . kesztyű
a szemébe olyan csipa
mint egy kétkrajcáros pipa

egy menyasszonyé

(szék, mezőség)

a menyasszony szép virág
koszorúja gyöngyvirág
az a boldog vőlegény
ki azt mondja az enyém
a menyasszony gyöngykoszorú
csak az én szívem szomorú
a menyasszony szíve tája
boldog minden dobbanása

virágos a fa teteje
koszorús a leány feje
hullani kell a virágnak
esküdni kell a leánynak
gyere rózsám gyere már
mert a szívem téged vár
téged óhajt téged vár
téged csókolni nem kár

szép a leány ha lánykort él
szép hajával játszik a szél
azt se tudja mi a bánat
még lánybarátival játszhat
de a leány férjhez megy már
s kalickába bézárt madár
megtudta hogy mi a bánat
mert az örömtől megválott

:nincsen a világon nagyobb nyomorúság
(szék, mezőség)

nincsen a világon
nagyobb nyomorúság
mint kik összepárosodnak
s nem szeretik egymást
ha meg kell ölelje
karjait fájlalja
ha meg kell csókolja
bús könnyit hullatja

szeretlek szeretlek
csak ne mondd senkinek
míg a templom földjén
össze nem esketnek
ne mondd meg anyádnak
hogy szeretlek téged
ne tudja meg senki
hogy meghalok érted

rózsám ha meghalok
tégy egy annyit értem
hogyha nem is sajnálsz
sirassál meg engem
ne sirassál rózsám
ott hol sokan látnak
sírd ki két szemedet
magányos fejfámnak

felvidéki párosítók

(kétvízköz, esztergom megye)

a varga józsinak
a varga józsinak
franyó bözsit visznek
szél fújja az arany erdőt
a fenyőnek ágát

a kicsmer sanyinak
a kicsmer sanyinak
dávid julist visznek…

a jónás palinak
a jónás palinak
dávid trézit visznek…

a csernák ferinek
a csernák ferinek
fucskó jolánt visznek…

:az ipoly partjára
(kétvízköz, esztergom megye)

az ipoly partjára
kertet kerítettem
mind a négy sarkára
rózsafát ültettem

rózsafa levele
lehajlik a vízre
régi babám szavai
most jutnak eszembe

elejbe elejbe
sárga ló elejbe
be talál ugrani
az én kiskertembe

be talál ugrani
kárt talál csinálni
rózsafa levelét
le találja rágni

:mély a dunának a széle
(kétvízköz, esztergom megye)

mély a dunának a széle
mély a dunának a széle
sej de még mélyebb a közepe

barna legény méresgeti
sej által akar rajta menni
sej piros rózsát szakítani

nem tevéled akartam én
sej rózsám szerelembe esni
sej egy tányérból ketten enni

de az isten így akarta
de az isten így akarta
sej legyen meg az akaratja

megtetszett a csalfa szemed
a két ügyes dolgos kezed
sej a hűséges szép szerelmed

volt nékem szeretőm

(hetény, kürt, komárom megye)

volt nékem szeretőm
falu végen kettő
nem volt búzakenyér
meghalt mind a kettő

egyiket temettem
virágos kiskertbe
másikat pedig a
szívem közepébe

egyiket öntöztem
tiszta duna vízzel
másikat pedig a
sűrű könnyeimmel

:szárnya szárnya a fecskének
(hetény, kürt, komárom megye)

szárnya szárnya a fecskének
jobb a lánynak mint a menyecskének
jobb a lánynak kisangyalom
mint a menyecskének

mert a lánynak befonják a haját
azt gondolja övé egész világ
azt gondolja kisangyalom
az övé egész világ

menyecskének bekötik a fejét
búban tölti az egész életét
búban tölti kisangyalom
az egész életét

:nem ám az az asszony
(hetény, kürt, komárom megye)

nem ám az az asszony
kinek sok lúdja van
hanem az az asszony
kinek szép lyánya van
nékem is van kettő
mint az arany vessző
illik a fejére
a szép selyemkendő
nékem is van kettő
mint az arany vessző
ráillik a fejére
az aranyos fejkendő

minek a hat ökör
hosszú istállóba
ha nincsen szerelem
a vetett nyoszolyába
szerelem szerelem
átkozott gyötrelem
mért nem termettél meg
minden fa tetejen

minden fa tetején
a fügefa levelén
hogy szakajtott volna
minden szegény legény
lám én szakajtottam
de elszalajtottam
szelíd galamb helyett
vadgalambot fogtam

:adj egy kicsit te kati
(ördöngösfüzes, észak-mezőség)

adj egy kicsit te kati
az isten megfizeti
az isten megfizeti de fizeti
ne bánd édes virágom
hogy így élem világom
hogy így élem világom de világom
éljed te is nem bánom
szívemből azt kívánom
szívemből azt kívánom de kívánom

három kupa máléliszt
megcsókolt egy gazdatiszt
megcsókolt egy gazdatiszt de gazdatiszt
ha megcsókolt ő bánja
ő kerül a kórházba
ő került a kórházba de csuhajja

:azt gondoltad babám bánom
(ördöngösfüzes, észak-mezőség)

azt gondoltad babám bánom
hogy tetőled meg kell válnom
megválásom csak egy álom
bús szívem másnak ajánlom

szerettelek babám nagyon
de már annak vége vagyon
vége vagyon szerelmünknek
teljen kedve irigyimnek
irigyeim irigyelték
az ösvényt elkerítették
nem tövissel se nem fával
csak az irigyek szájával

irigyeim sokan vannak
mint a kutyák úgy ugatnak
csináltatok kőpalotát
irigyimnek akasztófát
közepébe tükrös szobát
hol a babám fesse magát

jaj de csendes eső esik
halálomat sokan lesik
azért lesik halálomat
vegyék el a galambomat
d én azért se halok meg
hogy a szíve hasadjon meg

:anyám anyám édesanyám
(ördöngösfüzes, észak-mezőség)

anyám anyám édesanyám
minek neveltél fel engem
bús életem bánat napom
fekete gyász alatt lakom

elcserélném de már késő
hull a könnyem mint az eső
hull ölembe hull a földre
hull a gyászos kebelembe

éjjel sírok nappal sírok
míg a jó anyámhoz jutok
ott nincs panasz nincsen átok
fekete föld orvosságom

bánjad asszony bánjad

(ditró, gyergyószék)

bánjad asszony bánjad
hogy lányodhoz járok
minél jobban bánod
annál jobban járok

nappal véle járok
éjjel véle hálok
paplanyos ágyába
jól bétakarózok

csak azért szerettem
falu végén lakni
oda jár a rózsám
lovát itatgatni

nem lovát itatja
magát fitogtatja
szép piros orcáját
vélem csókoltatja

:száraz a bokor a tetőn
(ditró, gyergyószék)

száraz a bokor a tetőn
s haragszik az én szeretőm
ha haragszik majd kibékül
vaj a háta jól megkékül

megyek az úton lefelé
senki se mondja gyere bé
senki se mondja gyere bé
túrós kenyert veszek elé

szeress szeress csak nézd meg kit
mert a szerelem megvakít
engemet is megvakított
örökre megszomorított

s édesanyám sok szép szava
kit fogadtam kit nem soha
megfogadnám de nincs kinek
fogadnom kell idegennek

:ha a molnár malma
(ditró, gyergyószék)

ha a molnár malma
mind aranyat járna
úgy se kéne nékem
a molnárné lánya

koszos a bokája
zabolás a szája
úgyse kéne nékem
a molnárné lánya

arany és kék

:gyere kismadárka
(kalotaszeg)

gyere kismadárka
vidd el a levelem
tedd az ablakába
kit a szívem szeret
s mondd meg azt üzenem
szeressen ha lehet

majd meghalok érte
úgy kívánom látni
rózsapiros ajkát
száz csókkal lezárni
márványfehér testét
a magamévá tenni

nem engedi az anyja
hogy vele találkozzam
inkább képes a világból kiátkozzon
olyan legény kell
ki gazdagságot hozzon

nádfedeles házban
él egy árva legény
sírva furulyázza
hát mit is akarok én
hogy is mer szeretni
aki árva szegény

:gyolcs az ingem aranyrojt az alja
(kalotaszeg)

gyolcs az ingem aranyrojt az alja
nem vagyok én a faluban
a lányoknak alja
kolozsvár megyében
ülök az én barna babám ölében

téged isten soha meg ne verjen
egyik szerencsétlenségből
a másikba vessen
kolozsvár megyében
ülök az én szép szeretőm ölében

:iszom a bort a pálinkát
(kalotaszeg)

iszom a bort a pálinkát
úgy verem a szívem búját
igyál lelkem adj nekem is
szomjan meg kell haljak én is

én istenem sok este jön
akit várok sohasem jön

epilógus

:megszabadultam már
(pereg, pest megye)

megszabadultam már
én a testi haláltól
és megmenekedtem
minden nyavalyáimtól
bűntől és ördögtől
ez csalárd világtól
az örök kárhozattól

lelkemet ajánlom
a hatalmas istennek
és testemet hagyom
ő anyjának a földnek
ez világot pedig
az én feleimnek
még őbenne élőknek

:gyászba borult isten csillagvára
(pereg, pest megye)

gyászba borult isten csillagvára
függönyt vont a mennynek ablakára
jaj mikor két szívnek meg kell válni
keserűvé szok a méz is válni

CD: Ifjú Muzsikás / Egy