Ifjú és lelkes angyal leszáll a Földre szétnézni. Koszaltában lát egy
szép teret szép szoborral, utobbi szerelmespárt ábrázol. Annyira
megtetszik neki a pár, hogy életre kelti õket:
Két óráig emberek lehettek, tegyetek, mi eszetekbe jut!
Két óra multan visszatér a térre … ám a szobrokat nem leli …
Hangokat hall viszont a környezõ bokrok felõl, közelebb lopodzik, és
hallja:
aaaaah, aaaaah   — halk nyogdecselés
Majd kisvártatva:
Most csereljünk jó? Te fogod le a galambot és én csinálom le a fejét!