Jászolban fekvô édes pici Jézus,
Bús magyar gyermek imádkozik Hozzád.
A Kárpátokat hópihék takarják.
Havas fejükkel Hozzád intenek fel,
A drága, védô, ôrködô hegyek,
Add vissza nékünk, add a hegyeket.

Karácsonyfák az erdôn jönnek, jönnek.
Gyertyavilágban elmúlnak a könnyvek.
A bús könnyek a csillogón lepergôk,
Add vissza nékünk, add vissza az erdôt.

A rónaságban fázva, összebújva,
Tavaszvárón alszik lenn a búza.
Milliók várják az élet adóját,
Add vissza nékünk, add vissza a rónát.

Hozd vissza nékünk, ó hozd el a földet,
A könnyeinkkel, vérrel öntözöttet,
Amelyet hívunk, sohase felejtünk,
A földet, melyhez vissza sír a lelkünk.

S ha ideadtad a keseru kelyhet,
És ha vezeklünk bús porba esettek,
Jászolban fekvô édes pici Jézus
Bús magyar ajkak reszketve susogják
Csak a szívünket vidd közelebb Hozzád!