– Istenem, gondom van.
– Mi a baj, Éva?
– Tudom, hogy megteremtettél, nekem adtad ezt a szép kertet, ezt a sok csodálatos állatot, és a vicces kígyót, de mégsem vagyok boldog.
– És miért nem, Éva?
– Istenem, olyan egyedül vagyok, és már halálosan unom az almát.
– Akkor van megoldásom számodra, Éva. Fogok számodra egy férfit teremteni.
-Férfit? Mi az, Istenem?
-Egy hibás lény sok rossz tulajdonsággal. Hazudik, csal és hiú; mindent egybevetve sok gondot fog neked okozni. De nagyobb lesz nálad, erõsebb, és szeretni fogja a vadászatot és más lények megölését. Mikor megjelenik, ostobán fog festeni, de mivel panaszkodtál. olyanná formálom, hogy kielégítse testi igényeidet. Kissé ostoba lesz és gyerekes szórakozásai lesznek, mint harc és labdák rugdosása. Nem lesz túl értelmes, így folyton igényli majd tanácsaidat.
-Jól hangzik, mondja Éva, ironikus mosollyal – de mi a dolog hátulütõje?
– Egy engedményt kell tenned neki.
-És melyiket, Istenem?
– Mint említettem, öntelt, arrogáns és öncsodáló lesz … így hagynod kell, hogy azt higgye, hogy õt teremtettem meg elõször. És ennek a mi kis titkunknak kell maradnia. Tudod, mint két nõ titkának.