Most az az asszony leány az kinek czifra az mente, gyolcs az rokolya, drága az párta…" ?
írta Apor Péter Metamorphosis című művében. Itt arról a pártáról esik szó, melynek
archaikusabb formája leginkább a Kászonokban maradt fenn, s melynek egyetlen utolsó
készítője, a 72 éves Máthé Franciska szintén itt él.

? Az 1920-as években tevékenykedett Feltízen Király Katalin, abban az időben szintén az
egyetlen főkötőkészítő. Én és Mihály Rozália tőle tanultuk el a csepesz készítésének titkát.
Mert nem egyszerű dolog egy ilyen fejrevaló megcsinálása. Csepeszráma s nem kevesebb, mint
500 darab felszedő tű kell hozzá.

A csepesz 2-3 ráncolt fekete csipkéből és a selyem kontyrészből áll. Gyöngyökkel és
szalagokkal díszítették a főkötőt, széldísszel vagy gyöngyös ?sinyorral" ékesítve. Az első
háborúig egy rend tenyérnyi széles gyapjúcsipkéből varrták össze, azután már két rendből,
majd háromból készíttette a tehetősebbje. A fekete csipkének való anyagot akkor még a
boltokban is meg lehetett vásárolni. A szalagot a csepeszrámán a felszedő tűkkel ráncba
szedtük, majd fekete festőanyagot és enyvet tartalmazó lében főztük, a kályha szélén pedig
két napig is szárítgattuk. Azért volt szükség erre, hogy megkeményedjen a ráncozott csipke.
Miután elkészült a kontynak való rész is, azt kibéleltük, s ebbe varrtuk bele a kontypárnát,
ami nagyon fontos része a főkötőnek, ez tartja fejen a csepeszt. Mert ha az mozog, tánc
közben is leeshet a fejről. Ezt követően varrtuk széleire a két méter hosszú fekete, s csakis
fekete színű szalagot, melyet az áll alatt kötnek össze.

Régebb az asszonyok kontyba tekerve hordták a hajukat, ? ez egyébként ünnepi hajviseletnek
számított, s erre volt a legalkalmasabb fejfedő a csepesz. A felerősítéshez kontyfát
használtak, ezt általában a vőlegény díszesen kifaragta menyasszonyának.

A főkötő divatját fokozatosan felváltotta a fejkendő viselete. Egy ideig a csepesszel együtt
hordták az asszonyok fejükön a kendőt is. Aztán apránként kezdett kimaradni a kendő alól a
csepesz. Ma már a fiatalok alig vagy egyáltalán nem viselik. Még az idősebbek felteszik
nagyobb ünnepek, lakodalmak alkalmával, bérmáláskor, a húsvéti és a pünkösdi ünnepeken,
farsangi napokon is hordják. Újabbakat már nem készíttetnek. Még hoznak hozzám régi, javítani
való főkötőket. Némelykor a már időviselt darabokat elbontom, s azokat újítom fel.

Készítettem csepeszt a valamikori kászoni népi együttes táncoslányai számára. Magyarországról
is több alkalommal felkerestek, s kértek, hogy mutassam be a főkötő készítésének fortélyát,
titkait. Filmet forgattak rólam, színes felvételeket is postáztak címemre.

Sajnos, lassan feledésbe merül annak a fejrevalónak a divatja, melyet csak a kászoni
asszonyok, lányok viseltek. Máthé Franciska még szomorúbbnak tartja azt, hogy már nincs, aki
tőle eltanulná az alapos tudást igénylő kászoni népviseleti darab készítését.

KRISTÓ TIBOR

Discussion/Fórum